Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-24 / 226. szám
HÉTVÉGI MELLEKLET ||||^%||^ ^^ ^11| j li^^l | ÍbSeTSboí Lekvárfőzés a Szamos-parton Nábrádi diszkó H amvas az ősz eleji délelőtt a nábrádi almáskertben. A hajnali pára még ott lebeg a fák tetején, de hamarosan lekerülnek a melegítők. Hirtelen el sem lehet dönteni, vajon az ágak, levelek közül elő- kandikálva a telt gyümölcs vagy a lányok kicsattanó arca a pirosabb? Jókedvű a társaság, incselkednek, csintalankodnak. Kinek- kinck megvan rá az oka, vagy őt ugratják, Pál Rudolfnak is valamelyik almafa táján volt éppen fontos ügye — vagyis a lányok zsákmányát szaporítja. Ráér egész délelőtt, hiszen a művelődési ház, melynek vezetését pár hónapja elvállalta, hivatalosan csak délután kettőkor nyit. Itt meg addig is a fiatalok között van. Furcsán ízlelgeti még a szót: igazgató — hiszen csupán tizenkilenc éves. —- Tavaly érettségiztem Fehérgyarmaton, a pénzügyiben — magyarázza. — Nem sikerült olyan helyet találnom, ami végzettségemnek és igényeimnek megfelelt volna. Persze, dolgoztam, de vártam valami jobbra. Akkor ajánlották fel ezt. Nagy merészség volt elvállalni, de biztattak, hogy segítenek. Az elődöm, Piros Sándor óriási munkát végzett itt. olvasókörtől színjátszócsoporton át a kiváló címet nyert klubig, rengeteg az érdeme. Ezt nehéz lesz ilyen színvonalon folytatni. Megpróbálom. Jó, hogy sokan állnak mellettem. O Útban a művelődési ház kulcsaiért, beköszönünk édesanyjához. Pál néni vidám szemű, jó kedvű asszony, nem is tagadja, ha jó zene szól a rádióban, azonnal rájár a lába. Régi nagy mulatságokat említ, a fonót például, ami abban az időben a fiatalság legfőbb szórakozása voit. Alig várták már az estéket, főleg az eladólányok, meg a házasulandó legények. Ki-ki ott szemelte ki a párját. Vidámak voltak a fonók, daloltak, táncoltak —, s közben elvégezték a munkát is. A mai fiatalok? Nem olyanok — mondja Pál néni. Másmilyenek, mint mi voltunk. De én nagyon szeretem őket. o — Hogy mennyire „másmilyenek”, az anyu szavai Kálnoky Zsuzsa szerint, arra a legjobb da egy igazi lakodalom meséli Pál Rudolf. — Legutóbb, vagy két hete volt itt a faluban. A násznép — úgy kétszázan — sátrakban, ahogy szokás, vegyesen idősek, fiatalok, amíg a zene el nem kezdődik. Manapság már két zenekart illik hozatni. Itt is úgy volt. Gyarmatról jöttek. Egy cigánybanda, meg egy rockegyüttes. Felváltva játszanak, a muzsikára az öregek táncolnak, a gitárra meg mi. Van úgy, hogy idősebbek is beállnak közénk, de a fiatalok nem táncolnak cigányzenére. Vagy csak nagyon ritkán, ha menyasszonytánc van. Ahol kisebb a násznép, ott meg az a szokás, hogy elvonulnak a fiatalok és magnóznak maguknak. Mi már nem tudjuk azokat a táncokat, amiket a szüléink. Van egy-két gyerek, aki még tud egy-két csárdáslépést, de az már nem az igazi. O Ennek a falunak mindig is megvoltak a maga szokásai, viszonylag zárt törvények szerint alakult a szórakozás rendje is. A fonót felváltották a kultúrházi falubálok, jórészt ugyanazzal a szerepkörrel, elsődlegesen a párválasztás céljával. — Mi is a kultúrházban ismerkedtünk meg a férjemmel — emlékezik vissza Kocsis Lajosné, aki adminisztrátor a tanácson. — Hogy most eljárunk-e? Ä, dehogy. Itt nem divat. Meg is szólnák a népek azt, aki esküvő után odajár. Nem illik, vagy nem való, azt nem tudom, mindenesetre így alakult ki. Ha házasok, akkor már otthon a helyük. O Telnek a ládák, fut az óramutató. ideje elővenni az uzsonnát. Karéjban beszélgetünk, tanárok, diákok ifjúságról, szórakozásról. A diVégh Sándor ákoknak az iskolában az esetenkénti táncos klubdélutánok, vagy a nagyobb szalagavatók jelentik a szórakozást. Itt is változás tapasztalható. — Egyre kevesebben táncolnak — magyarázza Angolét Bertalanné tanárnő. — Inkább csak hallgatják a zenét. Persze én sejtem, más oka is lehet ennek, mint a zene iránti rajongás. Mégpedig az, hogy egyszerűen nem tudnak táncolni, nem mernek felállni. Elmúlt a régi szép táncok divatja, ki fogja magát strapálni a keringővei? Mi tagadás, a mai fiatalok egy kicsit lustácskák. Néhá- nyan már járnak tánctanfolyamra, ők aztán majd to- továbbadhatják amit tudnak. O A klubmozgalom hőskorában, a 60-as évek végén kezdődött a táncláz. Az első generációs klubosok, akik annak idején a kiváló címeket kiharcolták, nagyszabású táncesteket szerveztek, tömve voltak a falusi klubok, az üzemi ebédlők padlója hét végén átalakult táncparketté. Azoknak a régi első klubo- soknak ma már ifiparkra- érett korú gyermekeik vannak. Eközben a tánc lassú elsorvadását figyelhettük meg, ma már csak az „őrjöngés” a divat az ifiparkban, a falusi klubok zenéje pedig legfeljebb a dobhártyát teszi próbára. A 80-as évek elejének ifjúsága körében újfajta szórakozás alakult ki, mely minden eddiginél nagyobb lustaságot enged meg. Milyen a nábrádi diszkó? — Körülbelül olyan, hogy csak lötyögés — legyint Végh Sándor, a kérsemjéni tsz gépműhelyének raktárosa. Ö a művelődési házban a klubvezető, s egyben a falu KISZ- titkára is. — Már annak, aki egyáltalán feláll táncolni. Ez a kedvtől, meg a számoktól is.függ. Még inkább mi, az idősebbek táncolunk. A húszévesek. Hogy mit? Úgy vagy ő másakat. Most éppen arra fordul a szó, hogy kimegy a (iá a lány után a kertbe, akárha még nem is menyassaonya, esak afféle kiszemelt személy. Van aztán nevetés, sikoltozás, ha felismerik, a távoli fák között, kicsoda az a látogató. És örülnek a szép időnek, ha oszlik a reggeli köd, ha telik a láda, ha feltűnik a kedves. Boldog, jókedvű fiatalokkal találkoztam a nábrádi almásban. pél1983 Tánctanfolyam a Megyei és Városi Művelődési Központban mondjuk, csöves tánc. Akik utánunk jönnek, a 14—IC évesek, nekik már egésze*) másfajta igényeik vannak. Csak pár év a különbség és mégis, úgy eltávolodtunk egymástól... O Merre tart a klubmozgalom? Egyik legjobb ismerője Szkita Györgyné, a Megyei és Városi Művelődési Központ főelőadója szerint ki- evickéltek klubjaink a legutóbbi hullámvölgyből, s úgy látszik, tartós sikerre számíthat az ifjúsági klub, mint művelődési forma. — Jelenleg 240 ifjúsági klub működik a megyében — mondja — ennyinek adtunk most engedélyt. Megjegyzem, papíron azelőtt 342 klubot tartottunk számon. Az elmúlt évek alatt összesen több, mint 110 klubvezetőt képeztünk ki, ők C-kategó- riás vizsgával rendelkeznek, klubvezetői teendőikre felkészültek, arra alkalmasak. Nagyon jól sikerült a játékmesterképző tanfolyamunk, közel ötven fiatal tanulta meg, hogyan lehet szórakoztató játékokkal tartalmas szép perceket szerezni egymásnak a klubban. Kosztolányi kérdése volt a mottónk: „játszótársam, mondd, akarsz- e lenni.” Ök most visszakerülve a klubokba, újfajta művelődési szokásokat honosítanak majd meg. — Megszerették a fiatalok az új pályázati és verseny- szabályokat, amelyek tulajdonképpen a legminimálisabb kötöttséget kívánják. Csupán azt, készítsenek magukról a klubok év végén önértékelést, ha megfelelőnek érzik munkájukat. Ennek alapján kaphatnak dicséretet, kiváló vagy aranykoszorús klub címet. — Választani? — Az az igazság, hogy nekem minden klub egyformán kedves. Ha mégis ki kellene néhányat emelnem, akkor a fehérgyarmati Viktóriára! gondolok —• évek óta igen magas színvonalon dolgoznak — a mező- gazdasági főiskolásokéra, ök arról híresek többek között, hogy nagyon jó kapcsolatokat tartanak a város üzemi klubjaival. Az üzemiek közül a KEMÉV Bokányi Dezső Klubja jut eszembe, — rengeteg kiállításnak, író-olvasó találkozónak adnak otthont, az intézetiek közül a borbányai és a butykai. — Merre tart a klubmozgalom? Új utakat keresnek. Ma már a legtöbb fiatalnak nem elég a lötyögés, ezért feltalálták a „töltött diszkót” — valami értelmes program is legyen, ne csak zenélés. Egyre többen járnak társastáncot tanulni, karate-, dzsesszbalett körök alakulnak a klubosokból. Ezek a fiatalok azzal mennek a klubba; nem akarok egyedül lenni, nem szeretek az utcán csava-, rogni. társát keresek, legyetek a barátaim ... O A nábrádiaknak sem ad-< ták ingyen a kiváló címet. Már többször elnyerték, legutóbb tavalyi munkájukért. Szép sikerrel szerepeltek például Fehérgyarmaton, a népi hagyományokat őrző bemutatón. farsangi műsorukkal. Riportot készítettek idős emberekkel, gyűjtötték a latit ban az adatokat Nagy sikere volt Tóth Ilonának, aki édesanyjától megtanult szőni. Fotószakkört alakítottak a klub tagjai. A klubba járó fiatalok részt vesznek a falu közös ünnepein, legutóbb például augusztus 20-ára készültek fel. Eredményesen dolgozik a honismereti kör. a helyi adatok, tárgyak, régi eszközök gyűjtése éppen e kör tagjainak a feladata. Egészen a legutóbbi időkig sikeres és népszerű volt az irodalmi színpad, az intézményvezető távozását azonban megsínylette a gárda. Most ezt fogják elsőként újjászervezni, utána körülnéznek a faluban, mit szeretnének a fiatalok, lehetne-e citerazenekart vagy néptánccsoportot alakítani. S már készülnek a téli estékre, amikor az idősebbeket is várják a művelődési házba. Férfiaknak a kisállattenyésztésről, asszonyoknak egészségügyről, kismamáknak csecsemőgondozásról, gyermeknevelésről terveznek ismeretterjesztő előadásokat. O Ha Móricz vagy MikSkSfR1 írásaiban híres faluszépéirot1 olvastam, olyanfélének gondoltam el a betű után, mint amilyen a nábrádi Kálnoky Zsuzsika. Mutatós, tiszta tekintetű. Fehérgyarmaton tanul, középiskolában, naponta bejár a faluból. Délután, ha összegyűlnek a fiatalok a klubban, rendszerint ott van ő is. Általában a hétvégi napokra jutnak a közös szórakozások, péntek délután, szombat este. A KlSZ-gyűléseket hétfőn szokták tartani, vasárnap van a mozi. — A mi klubunknak az a titka, hogy teljesen szabadok vagyunk, nincs semmi kötöttség, mégis jó programok alakulnak ki — magyarázza Zsuzsika. — Én például nagyon jól érzem magam ebben a társaságban. Egymás kedvéért járunk, hogy találkozzunk, beszélgessünk ... Van, hogy csak tizenöten-húszan, van, hogy hetvenen. O Említik a legutóbbi emlékezetes klubnapot, most volt, vagy két hete. Valamelyiküknek eszébe jutott: mi lenne, ha a fiatal lányok megtanulnák az öregasszonyok ősi receptje szerint a lekvárfőzést? Előkerültek a csuprok, vitték az üstöt, a szilvát, kiköltöztek a Szamos partjára. Egy délután így telt el, lekvárfőzéssel. Klubfoglalkozásnak nem az a klasszikus forma, de az őket egyáltalán nem zavarja. Sőt, talán éppen attól jó ez a klub, azért marad együtt a társaság, mert ez a szellem uralkodik évek óta. Aki férjhez megy. megnősül. kiválik a közösségből, aki belép, átveszi a szokásokat. — Elmúlik ám itt is az az idő, hogy fiatal házasoknak nem illik a klubba járni — jelenti ki méltóságteljesen "!Végh Sándor, a KISZ-titkár. Én, meg a párom leszünk az elsők, akik kézenfogva, együtt járunk majd szórakozni, az esküvő után is. Meg azt hiszem, velem tart majd Rudi barátom is, a leendő asszonyával — teszi hozzá, amihez aztán Pál Rudolf hevesen bólogat, hogy úgy lesz. írta: Baraksó Erzsébet Fotó: Gaál Béla Pál Rudolf Balogh András: Lány
