Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-03 / 208. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. szeptember 3. Kommentár Bejrúti lángcsóva B ár a bejrúti rádió je­lentése szerint sikere­sen befejeződött a li­banoni hadsereg akciója, a mohamedánok által lakott Nyugat-Bejrút megtisztítása a siita milicia tagjaitól, ez­zel a libanoni feszültség alig­ha csökken. Ellenkezőleg, a hajdanában a Közel-Kelet gyögyszemének tartott liba­noni főváros újabb véres konfliktus kiinduló pontjává válhat. Netán azzal a kocká­zattal, hogy — a több nem­zetiségű erők révén — az összecsapások nemzetközi méreteket öltenek. Aggodalomra adnak okot azok a hírek, amelyek sze­rint Toulon kikötőjéből út­nak indítják a Foch repülő- gép-anyahajót, a kenyai Mombasából pedig újabb 1600 amerikai tengerészgya­logost vezényeltek Libanon partjaihoz. Meglehet, egyelő­re ez a csapatkontingens csupán az erőfitogtatás esz­közéül szolgál — készenlét­ben áll a Bejrút kikötője kö­zelében —, az már viszont csak technikai kérdés, hogy mikor adnak parancsot nekik a partraszállásra. Tankok, csapatszállító páncélozott járművek, nagy kaliberű ágyúk is helyet kaptak a Libanon partjaihoz vezényelt amerikai flotta hajóin, ame­lyeket partra szálló egységek­kel erősítettek meg. A rendkívül érzékeny liba­noni belső helyzetben a kül­földi csapaterősítések aligha hatnak megnyugtatóan. Egy­re többen kérdezik: vajon a franciák, amerikaiak, britek és olaszok nem Libanon fel­osztásához nyújtanak-e se­gédkezet? Mitterrand fran­cia elnök, valamint az érin­tett országok több más poli­tikusa határozottan cáfolta ezt a feltevést. A valóság azonban — a libanoni hely­zet kétségkívül torz tükrén át — mégis mást mutat. Bejrútban az elmúlt na- pokban-hetekben a több nemzetiségű erők elszenved­ték első veszteségeiket. Ere­deti rendeltetésüknek megfe­lelően a polgárháborúban semlegeseknek kellett volna maradniok. Sajnos, nem így történt, hanem több alka­lommal tűzharcba keveredtek, mégpedig — minő vélet­len! — a baloldali fegyveres csoportokkal szemben. Valid Dzsumblatt, a Libanoni Ha­ladó Szocialista Párt elnöke egy nyilatkozatában az ame­rikai tengerészgyalogosokat is felelőssé tette a bejrúti harcokban elesett polgári személyek haláláért. Kilátás­ba helyezte, hogy amennyi­ben a több nemzetiségű erők nem őrzik meg semlegessé­güket, a baloldal fegyveresei harcba bocsátkoznak velük. Jasszer Arafat Genfben a nemzetközi palesztin konferencia résztvevőinek körében. Tüntetés a támaszpontnál. Mutlangenben (NSZK), az ame­rikai rakétatámaszpont bejáratánál, ahová majdan „euro- rakétákat” akarnak hozni — 1500 nyugatnémet békeharcos háromnapos táborozással tiltakozik a NATO rakétaterve ellen. A libanoni kormánycsapatok átvették az ellenőrzést a fővá­ros jelentős része felett, de a városban nincs nyugalom. Ké­pünkön: a libanoni katonák csak tüzelésre kész fegyverrel járhatnak az utcákon. /----------------------------------------------------------------------------------------­Ki gondolta volna, hogy egy Nyugat-Berlinben élő török fiatalember öngyil­kossága politikai botránnyá dagad, és megmozgatja a közvéleményt? Tízezer fős gyászoló tömeg vonult vé­gig a belváros utcáin, hogy búcsút vegyen a 23 eszten­dős Kemal Altuntól, aki a halálba menekült, mert at­tól tartott, hogy kiadják a török hatóságnak. gok döntése ellen Altun fellebbezett, de hasztalanul. Keresetét elutasították, sőt bekapcsolódtak a bonni nyugatnémet kormányzati, szervek is, és sürgették a menekült hazatoloncolását Meghurcoltatása tizenhá­rom hónapon át tartott, sorsa egyre kilátástalanab- bá vált. A fellebbviteli tár­gyalásokon Altun fegyőrök kíséretében nap mint nap Az emigráns halála Ami az utóbbi napokban Bejrutban történt, újabb adalék a közel-keleti feszült­ség szomorú, véres króniká­jához. Aligha csillapodnak a szenvedélyek Bejrutban, a Suf-hegységben, a polgárhá­ború tovább szedi áldozata­it, miközben az amerikai se­gédlettel tető alá hozott liba­noni—izraeli megállapodás még saját szűk keretei között is elveszíti jelentőségét, túl­haladottá válik. B ármily nehéz receptet adni a bejrúti feszült­ség föloldására, any- nyi bizonyos, hogy a partok közelében horgonyzó repülő- gép-anyahajók, cirkálók és csapatszállítók, az amerikai, francia, brit és olasz felség­jelű páncélozott járművek puszta látványa olaj a tűzre. Rendkívül lobbanékony a libanoni helyzet, s azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a konfliktus magasra csapó lángja túlontúl messzire ve­ti a háború csóváját. Gy. B. Altun 1981 januárjában menekült el hazájából, és Nyugat-Berlinben telepe­dett le. A hatóságoktól me­nedékjogot kért. Esete szokványos, hiszen a török katonai rendszer helyett sokan a külföldet választot­ták. Nyugat-Berlinben is ezrével élnek olyan törö­kök, akik politikai vagy gazdasági kényszerből tele­pültek meg a városban. A hatóságok azonban nem adták meg a menedékjogot Altunnak, hanem bebörtö­nözték, mert az ankarai kormány terrorcselekmé­nyek elkövetésével vádolta és kiadatását kérte. A vád hamisnak bizonyult — ké­sőbb a török kormány is visszakozott —, de a kiada­tási eljárás megindult. A nyugat-berlini hatósá­bilincsbe verten jelent meg. Ismételten kérte, ne küld­jék vissza hazájába, mert odahaza börtön, sőt halál vár rá. Bár a török kor­mány ígéretet tett rá, hogy nem esik bántódása, az Ígé­retekben Altun nem bízott. Utoljára kedden reggel kísérték őrei Altunt a bíró­sági tárgyalásra. A hatodik emeleten lévő tárgyalóte­rem ablakából a fogoly vá­ratlanul az utcára vetette magát és szörnyethalt. — Ugyanis azon a napon tu­domására jutott, hogy a ha­tóságok még a bírósági el­járás befejeződése előtt ki akarják adni Törökország­nak. A tragédia pellengérre állította a nyugatnémet és nyugat-berlini igazságszol­gáltatást: kormányzati kö­AMERIKAI ATOMROBBANTÁSI KÍSÉRLET Az amerikai energiaügyi minisztérium csütörtökön be­jelentette. hogy újabb föld alatti kísérleti atomrobban­tást hajtottak végre az Egye­sült Államok nevadai kísér­leti telepén. A töltet robba­nóereje — az eddigi kísérle­tek közül a legerősebb — 20 —150 kilotonna között volt. Ebben az évben ez volt a 12. bejelentett nukleáris robban­tási kísérlet a nevadai siva­tagban. ahol 1951 januárjá­ban elkezdték az atomrob­bantási kísérleti programot. MITTAG—DOS SANTOS- TALÁLKOZÖ Günter Mittag, az NSZEP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára csütörtökön fogadta Marcelino dós Santos mo­zambiki politikust, a Freli- mo párt Politikai Bizottságá­nak tagját, a KB titkárát. Megbeszélésükön áttekintet­ték a két ország és a két párt együttműködését, és megállapodtak az NDK és Mozambik gazdasági és tudo­mányos-műszaki együttmű­ködésének fejlesztésében. SCHMIDT AZ NDK-BAN Berlinben hivatalosan be­jelentették, hogy Erich Ho- neckernek. az NDK államta­nácsa elnökének, valamint a? NDK-beli evangélikus egy­háznak a meghívására ma az NDK-ba érkezik Helmut Schmidt, az SPD elnöke, volt nyugatnémet kancellár. KIRCHSCHLÄGER BERLINBE UTAZIK Dr. Rudolf Kirchschläger osztrák szövetségi elnök ok­tóber 11-től 14-ig hivatalos látogatást tesz az NDK-ban Erich Honeckernek, az ál­lamtanács elnökének meghí­vására — jelentették be csü­törtökön Berlinben. N rökben sajnálkoztak, és el­hamarkodott, kétségbeesett cselekedetnek nevezték az öngyilkosságot. Azt bizony­gatták, hogy jog szerint ele­get kellett volna tenni ugyan a NATO-szövetséges, Törökország kiadatási ké­relmének, de az ő esetében kivételt tettek volna. Zim­mermann bonni belügymi­niszter szóvivője útján olyan nyilatkozatot jutta­tott el a sajtóhoz, hogy be­osztottjai az ő tudomása nélkül kezdeményezték a kiutasítást. Időközben azonban nyil­vánosságra került a belügy­miniszternek a nyugatné­met igazságügy-miniszter­hez intézett levele: ebben Zimmermann egyértelműen a kiadatást szorgalmazta. „Nyugat-Berlinben a nyolcvanas években a me­nedékjogot kérőnek harcos kommunistaellenességet kell bizonyítania. Akkor min­den fenntartás, bürokrati­kus akadály nélkül mene­dékjogot kap” — jegyezte meg a Die Wahrheit, a Nyugat-berlini Szocialista Egységpárt lapja. Altun nem rendelkezett ilyen biztos ajánlólevéllel. Csak egy török emigráns volt a sok közül. A nemzetiségi oktatás Magyarországon Együtt, egyenlően Hétfőn magyar diákok mellett sok ezer nemzetiségi fiatal is elfoglalta helyét az iskolapadokban, akik anya- nyelvükön folytatják tanul­mányaikat. Magyarországon a becslé­sek szerint több mint 400 ezer nemzetiségi lakos él. A legnépesebb csoport a néme­teké, számuk eléri a kétszáz­ezret, utánuk a szlovákok következnek százezres lét­számmal. őket a délszlávok követik, majd a románok. Az ország összlakosságának mintegy 4—4,5 százaléka te­hát a nemzetiségi lakos. Ezekből a fiatalokból két­nyelvű állampolgárok válhat­nak, ha elsajátítják a magyar nyelv mellett saját anyanyel­vűket is, ha a nemzetiségi szülők ilyen iskolákba íratják Őket. Ez lényeges azért is — állapítja meg a Hazafias Népfront felhívása —, mert a nemzetiségi öntudat nem lé­tezhet adott nyelvi közösség­hez való tartozás nélkül. Mindent meg kell tenni az is­kolás korú fiatalok anyanyel­vi kultúrájának fejleszté­séért. Tekintsük át, milyen lehe­tőségeik vannak a nemzeti­ségi diákoknak anyanyelvűk tanulására? Kezdjük a néme­tekkel: a múlt iskolaévben a 174 általános iskolában 24 250 tanuló vett részt német nyelv- oktatásban. Működött egy önálló német gimnázium Ba­ján, két német tagozat Pé­csett és Pesterzsébeten, ezek-, ben a humán tárgyak tanítá­si nyelve általában német volt. Pécsett, illetve Baján képezték ki az általános isko­lai tanárokat és tanítókat. Pécsett középfokú, Sopronban felsőfokú óvónőképzés folyt, ezenkívül az ELTE-,n, vala­mint a szegedi, debreceni egyetemeken középiskolai ta­nári diplomát szerezhettek a német anyanyelvűek. A szlovák nyelven tanuló gyermekek száma a múlt években örvendetesen emel­kedett — (1978 óta 9 ezerről 12 ezerre növekedett). Az utóbbi eszitendőkben több települé­sen bevezették a szlovák nyelv oktatását az óvodákban ás az általános iskolákban. Olyan nagy volt a túljelent­kezés a szlovák nyelvű gim­náziumokban, de az általános iskolákban Is, hogy Budapes­ten párhuzamos osztályok in­dítására volt szükség. Meg­oldódott a szlovák kollégium ügye is az idén. Magyaror­szágon öt szlovák tanítási nyelvű általános iskola és két gimnázium működik, Eszter­gomban tanítóképző, Szege­den tanárképző segíti a pe­dagógusok oktatását. Az óvó­nő-utánpótlást a szarvasi fel­sőfokú és a budapesti közép­fokú képző biztosítja. Szerb-horvát tannyelvű ál­talános iskolából öt működött az országban, míg nyelvokta­tó iskolából 45—50, amelyek­ben a humán tárgyakat anya- nyelven oktatták. Budapesten működött eddig az egyetlen szerb-horvát nyelvű gimnázi­um, az idén Pécsett is meg­kezdi munkáját egy új szerb- horvát gimnázium. Van tanárképzőjük a dél- szlávoknak, óvónőket oktat­nak szlovén nyelven is. A ta­„Kétnyelvű” kisiskolások nárképzós Pécsett folyik. A román nyelvű iskolák is né­pesek az ország románlakta vidékén. Mint ismeretes, a nyelvok­tató, iskolák továbbfejleszté­seként a következő eszten­dőkben a nemzetiségi terüle­teken bevezetik a kétnyelvű oktatásit, ami azt jeleníti, hogy az egy tantárgyas nyelvi okta­tás helyett az alsó tagozatok­ban a környezetismeret, az ének-zene, valamint az osz­tályfőnöki órák, a későbbiek­ben pedig a felső tagozatokon a történelem és a földrajz tananyagának tanítása nem­zetiségi nyelven történik. Mindenütt arra töreksze­nek, hogy az anyanyelv ne csak a tanórán, hanem az életben is szerepet kapjon. Az új oktatási forrna azért lesz jelentős, mert általa a fiatal második nyelvként megtanul­ja saját anyanyelvét és hasz­nálhatja is az életben. Hi­szen mindenki előtt köztu­dott, hogy a nemzeti lét foly­tonosságát csak olyan ifjúság­gal lehet biztosítani, amely beszéli anyanyelvét, ismeri ősei kultúráját. Csak ilyen if­júság vállal örömmel részt a művelődési munkából is. Figyelembe kell venni, hogy az anyanyelvűnket jól beszé­lő, a nemzetiség kultúráját alaposan ismerő fiatalokra vár napjainkban a nemzeti­ségi emlékek összegyűjtése Magyarországon. Hogy fenn­maradjanak, nekik kell leje­gyezniük a népdalokat, nép­meséket, hiedelmeket, az ilyen fiatalokra vár a feladat, hogy mai valósággal töltsék meg a honismereti köröket és megőrizzék a tájházak népi kínoséit. Három megyében, Baranyá­ban, Bács-Kiskunban és Vas megyében a kijelölt német, horvát és szlovén nemzetisé­gi iskolákban már az előző években folytak kísérletek a kétnyelvű tanítással. Ezek bi­zonyították, hogy az új mód­szerrel jobb eredményeket le­het elérni. A tapasztalatokat most fel­használják és a nemzeti szö­vetségekkel összefogva az Országos Pedagógiai Intézet­ben folyamatosan kidolgoz­zák az oktatás módszereit, s új tanterveket és új tanköny­veket készítenek a kétnyelvű iskolák számára. Az új módszert ott vezetik be, ahol a feltételek erre már adottak. Támogatják ezt a nemzetiségi szövetségek is. amelyek az idén ősszel tart­ják kongresszusaikat. Ezek hű képet adnak majd a Magyar- országon élő nemzetiségek helyzetéről, az eddig végzett munkáról és meghatározzák a következő öt esztendő ten­nivalóit. Ezek közül az egyik legfontosabb az anyanyelvi oktatás, az igényes nemzeti­ségi művelődés elősegítése. Ä nemzetiségi iskolákra, a két­nyelvű oktatásra tehát nagy feladat vár a most kezdődő tanévben. I. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom