Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-23 / 225. szám

1983. szeptember 23. Kelet-Magyarország 3 — Tanyavilág A könyvtárbusz jószeri­vel csak egy autó. A nyírteleki Dózsa Tsz fiatel közművelődési előadójával egyre gyakrab­ban gurul be az almásker­tekbe, bukdácsolva közleke­dik a dűl'őút mentén dolgo­zókhoz, a sertéstelepen te­vékenykedőkhöz. Ismerke­dő, puhatolózó szavak, mon­datok után kerülnek kézbe a csomagtartóból a köny­vek. A háztáji gazdálkodást könnyítő szakkönyvek és a szépirodalmi művek vegye­sen. A betakarítás idején hosszabban időzik egy-egy regény olvasójánál, a téli estékén hamarabb végére érnek a köteteknek. Az olvasó és a könyv ta­lálkozását szolgáló mód­szerrel csak kísérleteznek a nyírtelekiek. Bíznak ben- < ne, idővel a közművelődés egyik fontos láncszemévé válhat. Az élő könyvtárhá­lózatra a szétszórt szerke­zetű településeken különö­sen nagy szükség van. Nyír­telek ilyen település. A négyezer lelket • számláló központón kívül közigazga­tásilag tizennégy kültelki lakott hely tartozik össze. Mi vár a kiterjedt tanya- viilág maradványaiea? A né­pesebbeket — így Görög­szállást, Belegrádot, Varjú­lapost — továbbfejlesztésre jelölték ki. Fejlesztik az alapellátást, javítják a kommunális körülményeket. Ezek a helyek a közműve­lődésben is komoly szere­pet kapnak a nyírteleki központ előretolt „állásai­ként”. Tipikusak és egyediek a nehézségek, amikkel a mű­velődés ügyét magukra vál­lalók nap mint nap szem­betalálkoznak Nyírteleken. A külterületek közötti tá­volság tíz-tizenöt kilomé­ter, ami a műsorok, rendez­vények mozgatását korlá­tozza. A személyi feltételek is szűkösek: egy főállású népművelője és egy könyv­tárosa van a községnek. Épületgondokkal is küzde­nek. A községben nincs mű­velődési ház. Népesebb összejövetelekre a lovardá­ból átalakított nagyterem és az 1975-tben társadalmi munkával épített ifjúsági ház jöhet számításba. A kültelkeken egy-egy klub­szoba, a KlSZ-alapszerveze- tek helyiségei, vagy a fiók­V ________________________ Nagy nehezen kászálódott ki az autóbuszból, és éppen a rendőr karjai közé futott, aki a háza előtt állt. — Mullbenk asszop-y? Jó napot, örülök, hogy látom. Tessék. — És átnyújtott egy számlát. — Mi ez? — Adó, amelyet mint mun­kaadónak kell fizetnie. — De hiszen én nem va­gyok munkadó! — ön mesterembert foga­dott fel a tapéta kicserélé­sére ... — De hát mi magunk ra­gasztottuk fel! — rimánko- dott Mullbenk asszony. — És rengeteg időbe került, mert Gusten roppant ügyetlen. Az ebédlőben például úgy ra­gasztotta fel a tapétákat, hogy a madarak tótágast állnak rajtuk — saját szemével is meggyőződhet róla. — A szomszédok látták, hogy amikor Mullbenk úr kiszállt az autójából, néhány tekercs tapétát tartott a ke­zében — jelentette ki a rend­őr. — Napnál is világosabb, hogy tapétázási munka vég­zése történt, és így ön, Mull­benk asszony, a szóban for­gó esetben munkaadó, és ezért köteles megfizetni az adót. A rendőr hirtelen felfigyelt, füle — mint valami lokátor — a pince irányába fordult. Mosógép zúgása hallatszott onnan. — Mosnak? Mullbenk asszony megerő­sítette a rend őrének sejté­sét.-------------------------------------N melegedői könyvtár jelenti a közössé­gi élet „melegedő helyét”, ahol kötetlen beszélgetésre, vagy munkaterv szerinti foglalkozásra össze-össze- jönnek a közelben lakók. Működésükihöz a tanácsi költségvetésben szereplő kereteken kívül szolidan, beosztóan forgatható forin­tokat kapnak a közművelő­dési társulástól. 1978 óta lé­tezik a társulás, amelynek a helyi termelőszövetkezet mellett tagja a Mezőgép gyáregysége, az áfész és a perlitüzem. Évente körül­belül százezer forintot ad­nak össze a közművelődés támogatására. Főleg műsoros rendezvé­nyekre, ismeretterjesztő elő­adásokra költenek a közös kasszából. Támogatják a „nyírteleki napokat”, amely mindig nagy érdeklődést vált ki az ott lakókból. Idén ötödik alkalommal állítják össze október második felé­re a programját. Erre az időre hazalátogatnak az in­nen elszármazott közéleti, személyiségek, művészek, sportolók. Folklóregyütte­sek adnak műsort, termék- bemutatót, képzőművészeti kiállítást nyitnak. Rendsze­resen bemutatkozik egy-egy üzem. Tavaly nyílt napon a Mezőgépbe látogathattak el az érdeklődők, ezen az őszön a termelőszövetkezet­re jutott a sor. Pályázattal igyekeznek kedvet teremte­ni a honismeret helyi búvá­rainak, a környező növény- és állatvilág értékei pedig természetvédelmi szakkör­nek ígérnek ideális terepet. F olytathatnánk a nyír­teleki kulturális élet tényeinek felsorolá­sát. A külterületi klubszo­bák, a tanyavilág szellemi melegedőinek felszerelésé­re, otthonosabbá tételére újabb központi támogatást pályáztak meg a közelmúlt­ban. A nyírtelekiek többsé­ge a termelőszövetkezetben dolgozik, és munka után la­kóhelyükön kell ehetővé tenni számukra a szabad idő kulturált eltöltését. A fiatalok helyben tartását, kötődésük erősítését is szol­gálja a fejlesztés. Egy-egy kulturális összejövetelen megmutatkozó érdeklődés a bizonyság-rá, hogy az ottla- kók megérdemlik a több tö­rődést. R. G. _________________________J F. Johansson: Mindenért fizetni kell... j — És ki mos? — A gép — válaszolta Mullbenk asszony. — De a fehérneműt én raktam belé. —Ha a dolog így áll, ak­kor önnek még egy munka­adói járulékot kell befizetnie — jelentette ki a rendőr. — És \még azt is tisztáznom kell, vajon a mosógép után befi­zetik a megfelelő járulékot a biztosító pénztárába. Ebben a pillanatban be­lépett a szomszédasszony: ke­zében serpenyő volt, benne a sütőből az imént kivett püspökkenyér. — Ezt neked hoztam, azért a pompás szalonnás krump- ligombócért cserébe! — kö­zölte hangosan, s kiment a konyhába. — Á, szóval itt konyhai termékek cseréje folyik? — kérdezte szigorúan a rend­őr. Megnyálazta a ceruzája he­gyét, és valamit jegyzett a noteszába. — Ez rendkívül komoly dolog, Mullbenk asszony — HALSZÁLKÁS FEJÖHÁZ Veszélyes hely Csorda delel a nyári legelőn, kettőzött őrizetben. Vannak ott csordások, pulikutyák, de ott a villanypásztor is, hogy a takarékos és szakaszos ete­tés pontos legyen. Az elnök­helyettes Petróczi János ter­mészetesen dicsekszik. Jog­gal. Valahogy így beszél: — Nézzétek már a vadka- csákat. Ezrével gyűlnek ide a Tiszára és alkonyaikor elle­pik a kukoricatáblát, hogy jóllakjanak. Csak egy jó puska és kutya kéne és ehetnénk a kacsasültet... így olcsó... A kacsák csak úgy mellé­kesen kerültek szóba, mert itt minden különleges és tsz-ítulajdon. A komp is, ami­vel átkeltünk a folyón, az is különlegesség, mert MTZ-mo- tor hajtja a lapátkereket és a kompra is ráírták timári Béke. Szóval zötyög a dzsip át a legelőn és témát vált az elnökhelyettes: — így olcsó a tej és nem úgy, hogy a füvet, vagy a szé­nát behordanánk. Ide ta­vasszal kicsapjuk a jószágot és kint van éjjel-nappal késő őszig. A tehénnek van bőre, szőre, nem kell takaró. — Jó, jó, de mennyi tejet adnak? — Ki tudja azt most fej­ből. Egy a lényeg, hogy ná­lunk a tehenészet gazdasá­gos. Különben is nézd ezt a tájat, hát nem gyönyörű? Itt van a földünk nagy része. Azon a kompon, amin át­jöttünk szállítjuk be a ter­mést. Szállítunk mi azzal mindent, embert, gépet és jószágot. Na, mit szólsz? Hát nem emberfeletti?! Nézem a tájat és különben is mi az, hogy emberfeletti? Most szép, meleg ősz van és a szétszórt füzesek, tölgyesek, galagonyák és somok társu­lása, a rétek virága igazán préri... — Annyi takarmányunk van — riaszt szavával a ven­déglátó —, hogy két évre elég. — Az jó — mondom. — Ebben az aszályos évben nagy érték lesz a széna és minden takarmány. — Hová gondolsz! Nem Nincs hozzá hasonló Nem szólok.. Az majd még később dől el, megy-e széna, vagy nem megy széna innen más megyékbe. Egyelőre né­zem a nagy művet, a timári újítást, a Tisza-parti halszál- kás fejőházat. Nekem úgy tűnik ebben csak az az ér­dekes, hogy nem igen van hozzá hasonló szerte az or­szágban. Különben minden, tipikus. Eoből a fejőházból valami építményalkatrész külön-külön bárhol találha­tó, de így együtt!... — Ezt mi építettük. Az építőrészleg, a műszakiak. Az az igazság, sokat építünk. Most a gumiüzemet is bő­vítjük, de megcsináltuk a nagy burgonyatárolót, a fal­közi silót, ja, és felépült két új szolgálati lakás. Szóval ide a tehenek beállnak, az agregát adja az áramot és ömlik az olcsó tej a tankba... Gondolom, mondom is — ez az ember tényleg dicsek­szik. Viszont ha jól meggon­doljuk a dolgot, van alapja az önös elfogultságnak, hi­szen olyan dolgokat mutat, ami másutt valóban nincs. Mert az a tény, hogy négy­tonnás búzát, 7 tonnás ku­koricát termelnek. Nos ilyen másutt is előfordul. Viszont a motoros komp, a halszál- kás fejőház, a tehenek nyári rideg tartása csak a Tisza mentén és túl a Tiszán lehet­séges. Forró nyár után Visszaútban benézünk még a szérüskertbe, rátekintünk a silókészítésre és a burgo- nyiatárolónál is elidézünk. A Béke Tsz egyike a legna­gyobb burgonyatermelő gaz­daságoknak. A betakarítás, a burgonyabetárolás és -érté­kesítés már megkezdődött. Sajnos, a termés most csak 260—280 mázsa hektáron­ként — ezt Petróczi János — eléggé halkan mondja, mint­ha ő tehetne róla, hogy aszály volt, forró a nyár, száraz a levegő. S. E. EZ ÉV ELSŐ FELÉBEN 4,3 százalékkal csökkent az üzemi balesetek száma az el­múlt év hasonlló időszaka­szához képest. A munkából kiesett napok száma 13 szá­zalékkal lett kevesebb, ami azt is jelenti, hogy ez év el­ső felében megyénk dolgozói csaknem ötezer munkanap­pal többet dolgoztak. A szatmári üzemekben, így például a Magyar Optikai Művek mátészalkai gyárá­ban, a Szatmár Bútorgyár­ban, a Szamos menti Állami Tangazdaságban és a Fehér- gyarmati ÁFÉSZrnél az idén csak néhány kisebb hiányos­ságot tapasztaltak a mun­kavédelmi ellenőrök. Min­denütt megvoltak az előírt védőeszközök, használták is azokat. A munkavédelmi ellenőrök­nek még pár évvel ezelőtt is az jelentett sikert, ha a ta- -iált hibákat ki tudták javít­tatni. Most azt tartják, hogy főként a megelőzéssel fog­lalkoznak. Hozzájárult eh­hez, hogy a Minisztertanács négy évvel ezelőtti határo­zata konkrét feladatokat sza­bott a munkahelyek vezetői­re és dolgozóira. Persze anya­gi vonzata is volt az előír­tak teljesítésének. Megyénk üzemeiben azonban előterem­tették a legszükségeseb­bekhez a pénzt. Túl az anya­giakon, kedvezően változott a vezetők és a balesetveszé­lyes helyeken dolgozók szem­lélete. A szakszervezeti és a bal­esetvédelmi oktatás színvo­nalának emelése szintén hoz­zájárult a statisztika javu­lásához. Végül, de nem utol­sósorban az SZMT mun­kavédelmi osztályának szi­gorított ellenőrzései is ered­ményhez vezettek. korántsem mondhat­juk AZONBAN, hogy me­gyénk összes üzemében tel­jesen kifogástalanul teljesí­tik a munkavédelmi előírá­sokat. Üjabb, munkavédel­met szolgáló pénzösszegek­re és a szemlélet további javulására van szükség, hogy Szabolcs-Szatmár megyében még kevesebb baleset legyen. L, Politizáló mosónők adunk el semmit... állapította meg. — A kölcsö­nös szolgáltatások elvben mindig adófizetés alá esnek. Pontosan anyira emelte fel tekintetét a noteszából, hogy észrevegye a kisablakon át, amikor a hetvennyolc éves nagymama éppen beleszúr­ta egy hóbuckába a falapá­tot, amellyel az imént tisz­tította meg a fáskamrához vezető ösvényt. — Még egy nyugdíjas, aki hobby ürügyén, törvényel­lenesen dolgozik! — kiáltott fel a rendőr, és az ajtóhoz rohant, hogy tetten érje a jogsértőt. Este Mullbenk asszony fá­radtan raskadt le a televízió előtt a karosszékbe. Éppen a helyi híreket közvetítették. Tibast Brunglig községi ta­nácsos azt panaszolta, hogy a községben fokozódott a bű­nözés. Egyúttal köszönetét fejezte ki azoknak, akik fel­ismerték kötelességüket, és pontosan jelentik a hatósá­goknak polgártársaik min­den olyan cselekedetét, amely törvénysértés szempontjából gyanúsnak látszhat. A tanácsos mellett ott ült a rendőrség képviselője. Mullbenk asszony azonnal ráismert. Kárörömmel elmo­solyodott. majd feltárcsázta az adóhivatal számát, és kö- telességtudóan közölte az ügyeletes tisztviselővel, hogy egyes rendőrök törvénytelen mellékkeresethez jutnak a televíziónál... Gellért György fordítása — Nálunk a foglalkozáso­kon kellemes a hangulat, ol­dott a légkör. Minden szemi­náriumon hagyok időt, beszél­jék ki magukat a hallgatók, mondják el egyéni gondjai­kat, sérelmeiket, a vállalat- tail kapcsolatos .véleményü­ket, problémáikat, egyszóval mindent. Tapasztalom, így feloldódik feszültségük, po­litizálnak, véleményt mon­danak. S ez számunkra fontos. Szerintem nem szükséges megvárni mindennel a ter­melési tanácskozást, vagy fel­jegyzést, levelet írni az igaz­gatónak. Amit lehet gyorsan el kell intézni — ad ízelítőt szemináriumvezetési, poli­tizálásra nevelési módszeré­ből Sallai Józsefné propa­gandista, a Nyírségi Patyolat Vállalat személyzeti és ok­tatási vezetője. Sallainé, Margóka — aho­gyan hallgatói, s munkatár­sai becézik — kellemes meg­jelenésű és mindig gondosan készülő propagandista. — 1976—80 között szakszer­vezeti szemináriumokat ve­zettem. Hasznos volt beme­legítenek, tapasztalatszerzés­nek. Nagy segítséget jelen­tett, mert szoktam a légkört, a kapcsolatteremtést, így közelebb kerültem a mun­kásnők gondolatvilágához, felfogásához. Előnye volt az is, hogy már ott megfigyel­hettem milyen gondok, kér­dések foglalkoztatják őket, amelyekre később talán ala­posabban fel kell készülnöm, hogy megfelelő választ tud­jak adni. Sallai Józsefné közgazda- ságiban érettségizett, elvégez­te a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem 3 éves általános tagozatát és az egyéves spe­ciális kollégiumot. — Vállalatunk dolgozói­nak túlnyomó többsége — mintegy 80 százaléka — nő. Érthető, hogy a szakszerve­zeti és a pártoktatásban is főleg ők vesznek részt. Har­madik esztendeje már párt- szemináriumot vezetek. Té­ved, aki úgy gondolja, hogy a nők nem politizálnak. Csak meg kell találni velük a kö­zös nyelvet — magyarázza. Az idén a pártirányítás és a pártélet kérdései tanfo­lyamon propagandista Sal­lainé. Gondosan előkészítet­ték a pártoktatási évet. — A pártvezetőséggel együtt minden hallgatóval beszélgettünk. Az idei év­ben 15 a hallgatóim száma, túlnyomó többsége fizikai munkásnő. Vannak közöttük pártonkíviüliek is. Ha megfe­lelnek a követelményeknek, párttagot szeretnénk belő­lük nevelni — említi az elő­készületeket. Sokan nem is gondolnák, hogy a nehéz fi­zikai munkát végző vasaló, gőzben dolgozó, mosó asz- szonyaink milyen lelkiisme­retesen készülnek a beszélge­tésekre. Még irodalmat is ol­vasnak. Ha netán családi ün­nep következik, már jóelőre jelzik, hogy esetleg hiányoz­nak. De általában pontosak. Különösen az úgynevezett szabad, lazító politizálásí órák az izgalmasak. Ilyenkor kitárulnak a szívek. — Sok fontos és hasznos információhoz jutok ilyen­kor. Szinte lemérhető, hogy milyen a hangulat a vállalat­nál, egy-egy munkahelyen. A hallgatóknak meg jólesik, ha személyesen is érdeklődöm, milyen gond van a családban, a munkahelyen és segítek is megoldásában. Ha másképpen nem, hát tanáccsal. Elvárják az emberek a figyelmességet. A tankönyv már a hallga­tók birtokában van. — Szeptember 27-én kez­dünk, délután 16 óra 30 perc­kor. Nálunk a nyitó- és a zá­rófoglalkozás mindig ünne­pélyes. Ha van ideje, jöjjön el, szívesen látjuk. tVf F. K. Dús legelt túl a Tiszán A komp a Tiszán motoros meghajtású, dicséri azokat, akik „kimustrált” erőgépből összehozták.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom