Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-20 / 222. szám
2 Kelet-Magyarország 1983. szeptember 20. A falvak szolgáltatásának rost. Képeinken: megyénk javítására egyre több he- egyik legújabb szolgáltató- lyen hoznak létre a kisipa- háza. — Béresné Sándor rosok szolgáltatóházat. A Mária Nyíregyházáról köl- tiszadadai házban órás, tűzött Tiszadadára, ahol fényképész, fodrász és kép- órásmesterként dolgozik, keretező működik. Még két ' kiadó műhely vár kisipa- (Elek Emil felvétele) Videomzemla és tanácskozás Nyíregyházén Heghívó képmagnósoknak Qképernyö®» vén esett megyénkre a választás. A szemle célja, hogy helyzetképet adjon a magyar- országi videózás jelen állapotáról, összegezze a tapasztalatokat és feltárja azokat a lehetőségeket, amelyeknek a kiaknázásával továbbfejlődhet a képmagnózás. Űj kifejezési forma van születőben. Ha ma még elég költséges szórakozás is, egyre nő hazánkban a képmagnósok tábora. A videojelek rögzítése nem egyszerűen csak arra használható, hogy a televízióból megörökített kedvenc műsor újra a képernyőre varázsolható legyen, hanem az amatőr filmezéshez hasonlóan önálló alkotások is készíthetők a laikus számára bonyolultnak tűnő technikai eszközökkel. Az egymástól elszigetelten próbálkozó képmagnósokat október végére megyeszékhelyünkre várják egy kis együttgondolkodásra, tapasztalatcserére. Nyíregyházán rendezik meg ugyanis október 28—30. között a Magyar Amatőrfilm és Video Szövetség, a Népművelési Intézet, a Kossuth Könyvkiadó, valamint a nyíregyházi Megyei és Városi Művelődési Központ szervezésében az első országos videoszemlét és tanácskozást. A jó hírnevet kivívott szabolcsi amatőr filmesek réRobiért 32 ezret kértek... Malacok utánfutóban — Hogy ez a fekete ló? — kérdezi egy ember Szabó Istvántól és feleségétől, akik Hajdúdorogról jöttek a nyíregyházi piacra. — Harmincnégyezer — felelik a tulajdonosok. — Nézze meg a fogát — biztatják az érdeklődőit. — Nem nézegetem én — válaszolja —, csiak szeretném tudni, mit lehet elkérni egy ilyen lóért. Ló kontra autó — Gyenge most a piac, alig van vásárló — mondja Sza- bóné. — Az idén már jártunk a debreceni, a hajdúböszörményi, a hajdúnánási és a rakamazi piacon. A debreceni meg a nyíregyházi szokott a legjobb lenni. Az éven már egy csikót eladtunk. Egy egyéves csikó 12—15 ezer forintba kerül. Most csökkent a ló értéke. A kisteherautók kiszorítják őket a szállításból. Sok fuvaros eladja a lovát. A teleltetés drága. Nézze az ott álldogálókat. Egy olyan ló nemrégen még ért 60 ezer forintot, most eladnák még negyvenért is — állítom. Robit már kérték 28 ezerért. Nem adtuk. Minimum 32 ezerért... Tavasszal jobb lesz a ló ára. Jó néhány embernek ünnep a lóvásár. Szabóné bármerre néz ha messzire vannak is, tudja, kik, miről, körülbelül mit beszélnek. A közelünkben egy nagy bajuszú ember, nagy karimájú kalapban, bő nadrágban az örömtől megrészegült arccal csodálja új lovait. Felugrik a kocsira, s mint féltett, respektált vendégeket szokás, úgy kínálja szénával. Leszerződik... A szomszédban is áll a vásár. A tehenek sehogyan sem akarnak a mérlegre menni. Gyanús nekik a környezet. Zámbori Lajos és felesége az imént vett borjú mellett áll. — Korán, ezen a szombaton reggel 4-kor keltünk — mondja a férfi. — Bashal- miak vagyunk. A borjút 5 ezerért vásároltuk. Megnéztük, kedvünkre valónak tartottuk, 126 kilós és ... A gazda 3 hónaposnak mondta. Elhittük. — Amióta összekerültünk — 29 éve — már vagy 12 borjút felneveltünk. — Ezt is leszerződjük — beszéli Zám- boriné. — Sok gond van vele? — Hát ugye gyűjtögetni kell, etetni, de megéri. A bas- halmi Kossuth Tsz-ben . dolgozunk, és a közös segít a takarmányellátásban. Bashalmon is Tiszaeszláron is szeretik az állatokat; sokan tartanak tehenet, sertést. A sertésvásáron is zajlik az élet. A megszámlálhatatlan autóuitánfutóban, ládában, szekéren rengeteg malac ízlelgeti a vásári levegőt és egy-egy éles visítással tudatják, hogy az új gazdával való kényszerű találkozás egyáltalán nincs ínyükre. Záhonyi András tizenkilenc malacot hozott. Kevés a vevő — Szeretem a jószágot — mondja. — Abból tud az ember összerakni egy kis mellékest. A téesz fogatát én hajtom, órabérért meg ilyenkor napidíjért. Egyébként hetvenéves vagyok. Huszonöt évig a nyíregyházi vasútállomáson szolgáltam. Most a téeszben dolgozom nyugdíjasként. Járok én sokfelé; Tímárra, Rakamazna, Tisza- lökre meg ahova kell. — Egy-egy ilyen 8 hetes malac úgy 1000—1200 forintért szokott elkelni — kapcsolódik a beszélgetésbe Cseres János és neje. — Most nincs vevő. Haza. semmi szín alatt nem visszük őket, ha a határba elengedjük akkor sem — nevetnek. — Leadjuk a vállalatnak. A vállalat 45 forintot ad kilójáért, míg itt a „maszekok” között 50—55 forintot is lehet érte kapni. Vasas Ferencné szakértő szemmel nézegeti a malacokat. — Igen szépek — nyugtázza. Ezek 15—20—23 kilósok. Attól függ, mennyi van a koca alatt. Ha kevesebb, akkor egynek több tej jut, fejlettebb lesz. Tessék megnézni: a nyolchetes malacoknak így kell kinézniük. Ha betegek, a színük sem ilyen. Vigyázni kell, hogy mindig tiszta alomszalma legyen alattuk. És rendesen etetni. Déli 12 óra. Oszlik a vásár. Sokan örülnek a pénznek, sokan a- megvett jószágnak, sokan gazdababbaik, ha mással nem is, a piac, a vásár hangulatával, érdekes, sajátos varázsával. (cselényi) A tárgyalóteremből Fél óv „semmiért“ A nullát — ha nem futballmeccsről van szó — sokszor egyszerűen „lesemmizzük”, hiszen önmagában nem is ér semmit, ám ha egy szám után írjuk, ugyancsak megnövekszik az értéke. Tudta ezt Bíró János 20 éves hodászi lakos is, aki a TÜZÉP vállalat nyírbátori telepén árukiadó és úgy gondolta: egy nulla megér neki egy ötszázast. Történt, hogy Pásztor László 31 éve® nyírbátori fuvaros május 3-án cementet vásárolt egy mániapócsi megbízójának. Ügy gondolta: jobban jár, ha 20 mázsa helyett csak két mázsát vesz, a 18 mázsa árából pedig ad egy ötszázast az ismerős árukiadónak és még neki is marad valami. Bíró kiadta a 20 mázsa cementet, Pásztor befizetett 2 mázsa értékét, aztán Bíró az árukiadási bizonylaton és a kapujegyen odaírt a 2-es mellé egy nullát és mindjárt 20 mázsává változott a cement papíron is. Amikor a bűncselekményt felfedezték, Pásztor visszaszállította a telepre a cementet, így a TÜZÉP kára megtérült. A Nyírbátori Járásbíróság Bíró Jánost sikkasztásért, magánokirat-hamisításért és vesztegetésért hat hónap szabadságvesztésre és 3000 forint pénz mellékbüntetésre. Pásztor Lászlót 5 hónap szabadságvesztésre és 2500 forint pénz mellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását a bíróság két- két év próbaidőre felfüggesztette. Az ítélt jogerős. Az országos rendezvényen részt vehet minden olyan közművelődési, oktatási intézmény, amelyik közérdeklődésre számot tartó programot tud bemutatni. A szemlére jelentkezhetnek magánszemélyek is. A kazettán vagy szalagon rögzített munkák maximum harmincpercesek lehetnek. Négy kategóriába csoportosítva játsszák le a videoszemlén a képmagnós felvételeket. A módszertani kategóriába az oktatási és közművelődési programokat várják. Fogadnak társadalmi kérdéseket, problémákat feltáró, feldolgozó munkákat is. Külön csoportba tartoznak majd a kísérleti jellegű anyagok, amelyek a video technikai, formanyelvi lehetőségeire hívják fel a figyelmet. A negyedik kategóriába a játék- programokat sorolják a szervezők. Képzeletbeli történetet éppúgy elfogadnak, mint dokumentumjátékot vagy irodalmi mű adaptációját. Az első viideoszemlén és tanácskozáson a beküldött műsorok lejátszásán túl neves szakemberek tartanak előadást a képmagnózás hazai állapotáról, technikai lehetőségeiről, a videoművé- szetről és a képrögzítés új módjának oktatásban, köz- művelődésben való alkalmazásáról. (rg) Hajnali vadász Az egykor népszerű vadászati módot, a solymászatot ma -már nagyon kevesen űzik, annál is inkább, mert a kerecsensólyom és a vándorsólyom nagyon megritkult és szigorú védelem alatt áll. Aki ma mégis hódolni szeretne a puskaropogás nélküli vadejtés* szenvedélyének, az megelégszik a héjával. Kisebb termetű ugyan ragadozó rokonánál, de a nyulat, fácánt, galambot és más apróvadat sikerrel lehet fogatni vele. A mord tekintetű, éles hangon vijjogó madár szó szerint halálos biztonsággal csap le a prédára és a hatalmas karmok azonnal szúrnak, fojtanak. A héja helyben marad zsákmányával és bevárja gazdáját. A vadászat ideje a hajnal, amikor éhes gyomorral, hatalmas kedvvel üldözi a vadat, amire röptet- ték. A zsákmányból természetesen megkapja a részét és utána napközben egy árnyas fa alatt, külön erre a célra készített ülőfán hűsöl, amint a képen is látható. (és) Nem történt még meg, hogy egy magyar drámai alkotás bemutatójának három vagy akár csak két számjegyű évfordulójának okán országos megemlékezést tartottak volna a műről és szerzőjéről. Az a mű, amely- lyel ez megtörtént, éppen a múlt héten, a magyar drámairodalom legnagyobb, világirodalmi rangú alkotása, Az ember tragédiája. Madách Imre drámai költeményét a világ igen sok nyelvére lefordították azóta, hogy felfedezték: benne időszerű gondolatok találhatók ma is, melyek közül voltak és vannak aktuálisak csaknem minden nemzedék számára. Nem célom, nem is lehet az, hogy ezeket soroljam, vagy közülük idézzek. A mű értékét, súlyát, tartalmi gazdagságát és időszerű gondolatainak mélységét, az egész alkotás máig ható erejét színesen, összetetten és nagy szuggesztivi- tással bizonyította a Kuczka Judit szerkesztette összeállítás, a „Mi néked semmi, nékem egy világ” címmel az első programon. Mintegy bevezetőül a műnek a kettes programon ezután sugárzandó tévéfilmváltozatához. Hubay Miklós író, aki jó néhány éve érzékeny látású, új gondolatokat felvető Tragédia-elemzést tett közzé, ebben az előbb említett előzetes műsorban kiválóan érzékeltette, hogyan lehet manapság Madáchihoz közelíteni, Az ember tragédiáját értelmezni. A tizennégy évvel ezelőtt bemutatott, s most megismételt tévéfilmváltozatban az eredeti műhöz képest elvégzett szövegrövidítések, egyes szavak, kifejezések maiakkal való helyettesítése egyáltalán nem ártott a Tragédiának, sőt valóban indokoltak voltak ezek az igazítások. Mészöly Dezső (mint dramaturg) és Szine- tár Miklós (mint rendező) helyesen, jó érzékkel tették mindezt. Koncepciójuk most, csaknem másfél évtized után is állja a helyét. Éppúgy, mint Szinetár gondolatközpontú, de a látványt sem nélkülöző rendezése. Az ember tragédiája azok közé az irodalmi alkotások közé tartozik, melyeket az ember többször is elolvas (megnéz) élete folyamán. Miért? Mert mindig talál benne valami újat a maga számára, vagy mindig akad egy rendező, egy színész, aki valamit másként interpretál a műből, egy újabb jelentést hozva felszínre. Ezek a szellemi örömök késztetik az embert, hogy újra és újra elővegye a nagy írókat, a halhatatlan műveket. „A sömmi szépségei” című műsort, a Kincskereső televíziós különkiadását érdemes volt ismételni. A szegedi körzeti stúdió munkatársai igen kedves hangulatú, tartalmas műsort készítettek a gyerekeknek az Alföld Szeged környéki részének állatvilágáról, növényeiről, régészeti leleteiről. A közreműködő gyermekekben éppúgy lehetett gyönyörködni, mint a (nyilván szegedi) színészek versmondásában, illetve magukban a költeményekben. A természet és a művészet szoros kapcsolódását teremtették meg ezek a képsorok. S azon kívül még valamit tettek: megerősítettek abban a meggyőződésemben, hogy nagy nyereség a nézőknek a körzeti stúdiók működése. Egyre több jó színvonalú adást produkálnak. Ez a szegedi is ilyen volt. Seregi István A századforduló körüli évek kitűnő novellistája, az erős táreadalombírálatáról is előnyösen ismert, fiatalon elhunyt Thury Zoltán (1870—1906) legjelentősebb színművét, a Katonákéit tűzte műsorára péntek este a Rádiószínház. Az 1898-as vígszínházi és néhány vidéki városbeli bemutató után a darabot hamarosan betiltották idehaza, nyilván a K. u. K. hadsereg megsértése miatt. Ugyanis Thury egy dramaturg iái lag jól felépített, igen hatásos történetben kíméletlenül leleplezte az úri középosztály alsóbb rétegeiből (köztük a szegényebb katona csa Iá d ok - ból) származó katonatisztek „cifra nyomorúságát”, az adósságok tengerében való fuldoklását fizetésnaptól fizetésnapig, a társadalmi és különösképpen a katonai kaszt kérlelhetetlenül és menthetetlenül ostoba anyagi, sőt ún. morális követelményei miiiaitt. A tragikus végű színmű egyik főhőse (ám kissé bizonytalanul megírt figurája) egy hadseregbeli reformokról, az emberibb, az őszintébb életvitelről ábrándozó, beadványokat — hiába! — gyártó Udvardy Pál főhadnagy (Tordy Géza személyesítette meg, jól) magánéletének csupán egy, feloldhatatlan konfliktusa volt: a pénZj pontosabban annak az elégtelensége a tiszti mundérhoz kötelező életvitelhez. Kudarcaira öngyilkos pisztolylövéssel tett pontot az író a darab végére. A f eleségét, Annát, a másik főszereplő (Bodnár Erika szerepe határozottabban körvonalazott volt, s ennek megfelelően formálta meg), a becsületes, a végső következtetéseket levonni tudó asszonyként ismerhettük meg. Annak ellenére, hogy férjének öngyilkosságáért — felületesen ítélkezve — mintha ő lett volna a felelős, rokonszenvünk mégis az övé lehetett: nem tehetett mást, mint otthagynia az anyag ilag -e rkölcsile g összeomlott Udvardyt. A cselekmény mellékszálai szintén izgalmasak voltak, hatásosan fokozták a drámai feszültséget és görgették előre a tragikus vég- kdfejletű történetet. Remek férfi karakterfigurák tették hitelesen meggyőzővé a darabot. Így a konok Pető Bálint (Mádi Szabó Gábor alakításában), Udvardy apja, a nyugalmazott századosé (Tomanek Nándor), és így említhetném Szakácsi Sándor (Veress Ákos hadnagy), Sztankay István (az Annába reménytelenül szerelmes Marjay Sándor gazdag földbirtokos) és Sinkó László (Brandt százados) szerepformálását is. A nőalakok már jóval halványabbak voltak, mind írói- lag, s talán ezért színészileg is. A rádióra alkalmazásért — és feltehetően a jó szemű darabválasztásért Lé- kay Ottót, a rendezésért Varga Gézát illeti dicséret. Az utóbbinak némileg azért felróható, hogy hatásszünetekkel nem tagolta eléggé a darabot, ment a hangképek időben sokszor összefolytak. Lehet, hogy a tömörítés végett? Merkovszky Pál tWiHn MELLETT
