Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-18 / 221. szám
2 Kelet-Magjarorsiig 1983. szeptember 18. Készül a második tisztítótelep is Egy pohár víz... — Tiszta, csillogó, hideg víz. Megihatom? — Meg ne próbálja! Nem akarom megimérgezni... — Mészáros József, a nyíregyházi szennyvíztisztító telep vezetője nevet, és kiönti a vizet, vissza a medencébe, melyből aztán friss patak-, ként csordogál ki — az Érpatakba ömlik. — Csalókán tiszta . 1. —; Szemre azonosnak tűnik a csapvízzel, de sok foszfort, nitrogént tartalmaz — illetve különféle fertőző baktériumok is vannak benne — ha nem is annyi, mint, amikor ideérkezik, tehát tisztítás előtt. Ezen a telepen mechanikai és biológiai víztisztítást végzünk. Naponta 26— 28 ezer köbméter ömlik ide a városból. Szennyvíz és számítógép — Mennyit bír a telep? — Hát, bizony, már kinőtte a város. Mértünk 35 ezer köbméteres csúcsfogyasztást is — azzal már alig-alig bírtunk. De épül a második tisztítótelep is. Pár év múlva, mire itt végképp nem győznénk, az is belép. Ott megvalósul a teljes számítógépes vezérlés — amellyel itt már kísérletezünk, mégpedig sikerrel. — Szemre tehát tiszta az i/nnen elfolyó víz. Nem lehetne valóban teljesen tiszta? Újra felhasználható? — Elvben lehetne, csakhogy ahhoz igen sok pénz kellene. A Harmadik fokozat a kémiai tisztítás, ezzel Magyarországon még csak kísérleteznek. Külföldön már dolgoznak ilyenek. Az NSZK- ban, Essenben például a szennyvíztisztító telep portása egy márkáért megiszik egy pohárral a tisztított vízből, és kutya baja... Mi az előírt tisztaságúra „hozzuk” a vizet, az újra bekerül a természetes körforgásba, a Tiszában köt ki, s ott folytató- 'dik az öntisztulása. Tulajdonképpen a vízkivételi művek révén újra felhasználjuk! — Hogyan történik itt a tisztítás? Vissza a folyóba — Előbb a különféle szilárd szennyeződéstől szűrjük meg, homoktól, iszaptól. Utána a levegőztető medencébe kerül, ott speciális baktériumok „megdolgozzák” — lebontják a benne található szerves szennyeződést. InSegítség Mozambilcnak, Angolának Ruhagyűjtést szervez ' Tömött hazai boltjaink mellett divatosan'öltözködő lakosságunknak nehéz elképzelni, milyen nélkülözések közepette élnek afrikai, ázsiai országok népei. A Vöröskereszt Országos Vezetősége éppen ezért két testvér szer vezetőnek, Mozambikba és Angolába küld a közeljövőben segélycsomagokat. Úgy tervezik, hogy a még jó állapotban levő, használható és tiszta nőd, férfi és gyermek felsőruhákat. szoknyát, blúzt, nadrágot, zakót, inget, pulóvert, átmenetikabátot, cse- asemöruhát összegyűjtik és eljuttatják a két afrikai országba. Megyeszerte többen érdeklődtek már a Vöröskeresztnél, miként vehetnek részt a jótékony akcióban. A Vörös- kereszt megyei szervezete körültekintő módon, valamennyi lakosnak lehetőséget ad arra, hogy támogassa Angola és Mozaimbiik lakosságát a maga sajátos eszközeivel. Október 3—4—5—6- án Nyíregyházán reggel 8 és délután 5 óra között három helyen veszik át a ruhaneműket, az úttörőházban, a Dózsa György utcai öregek napközi otthonában és a Vöröskeresztnek a Békeház alatti pincéjében. A nagyüzemekben, összesen 25 helyen, valamint a lakóterületeken is szerveznek gyűjtést, a négy nap valamelyikén. Természetesen értesítik előtte a környékbelieket. A vidékiek is bekapcsolódhatnak, oly módon, hogy postán a Vöröskereszt megyei szervezete címére (4400, Nyíregyháza, Tanács- köztársaság tér 9., földszint 1.) elküldhetik a nélkülözhető holmikat. Hazánk és köztük is megyénk lakossága nem először vesz részt ruhagyűjtési akcióban. Fölajánlották már segítségüket az 1970-es nagy árvíz idején, de rendre érkeznek a csomagok a nagy- családosok, a nehéz anyagi körülmények közit élőknek. Külföldi országba viszont először továbbíthatunk tiszta, rendes ruhát. A nyíregyházi üzemekben, intézményekben és a Vöröskereszt központi átvevőhelyein ösz- szegyűjtött ruhaneműt október 20-án továbbítják a fővárosba, s még az idén kézhez kapják a távoli afrikai országok Vöröskeresztes aktivistáitól a rászorulók, (tk) Kiérdemesült Trabant, szemétkupac társaságában a Jósavá- rosban, a Csalié közben. Sajnos nem egyedi példa Nyíregyházán. (GB) nen kivezetve leülepítjük az iszapját, és ezt — az úgynevezett eleven iszapot — újra fölhasználjuk. A végeredményt látta. .. — Mennyire szennyező az innen kifolyó nem tökéletesen tisztított víz? — A benne lévő anyagok kiváló táplálékot jelentenek a növényeknek, ha tehát nem hígul, tisztul tovább, akkor elburjánzik az alga. Ez állóvizeknél a víz „halálát” je^ leüthetné. Szerencsére, a Tisza Európa aránylag tiszta folyóinak egyike, különösen a felső folyás. Mindenesetre hosszú távon nem elegendő ez a tisztítás, 'különösen, ha hozzávesszük: sok helyen, a szennyvíz egyenesen a folyóba ömlik kisebb vagy nagyobb mennyiségben. Ahol pedig nem ömlik bele, ott a talajvizet szennyezi, itt—ott már katasztrofális mértékben. Az állattartó telepeken keletkező hígtrágya például komoly gondot okoz mindenfelé ... Irány a kiskert! — Azt mondta, hogy kiváló táplálék növényeknek... Az itt kiszűrt iszapra is érvényes ez? — Természetesen. Évente mintegy két és fél ezer tonna iszapot szűrünk ki. Ezt tovább ásványosítjuk, tömöri tjük, majd szalmával keverve érik tovább. Kitűnő, tápanyagban gazdag, trágyázásra alkalmas anyag keletkezik így. — És kárbavész? — Most már nem. Tavaly kezdtük az akciót: meghirdettük, és a lakosság kaphatott belőle — kiskertbe, ví- kendtelakre. Szerintünk közel egyenértékű az istállótrá- gyával... Hogy milyen eredménnyel használták, az hamarosan kiderül, amikor az év végére összegezzük a tapasztalatokat. elvégezzük a vizsgálatokat. Biztos vagyok abban, hogy nem vész kárba egy grammja sem ... (tarnavölgyi) Tiszatardos—Tiszalök között Legrövidebb út a komp A vízrebocsátás pillanata (Kovács György felvétele) A tokaji Bodrog-parton, mindössze egy kanyarnyira- a Tiszától, két aprócska jégtörő — a Jégvirág IX. és a Jégvirág X. — civakodik egy jól megtermett komppal. A hajók motorjai magasra lökik a nyugati szelektől tarajos folyóvizet, s fülsiketítőén ordítanak a parton heverő kompnak, de az, mintha nagyot hallana, rájuk se hederít. Földhöz lapulva vár, szemmel láthatóan semmi hajlandósága, hogy ebben a hűvös ősz eleji időben vízre merészkedjen. A hajók és a komp közötti drótkötelek már pattanásig feszülnek, mikor a komp végre elszánja magát. Megadóan odébbcsusszan, s mintha tonnás terhei leolvadnának, a két hajó elindul a túlpart irányába: a komp megadóan követi őket. Orrát vízibe dugva kóstolgatja a folyót, aztán hirtelen elhatározással a habok közé. veti magát. Mint jó úszó, azonnal fölibukkan, kifolyó nyílásain sugárban ömlik a víz. Mire a hajók, leoldva köteleiket megfordulnak, s eltűnnek a kanyarulat mögött, már a komp sem himbálódzik. Parthoz simulva várja, Hit iszik az iskolás? Ha tej — holnap kakaó Ismerős az iskolatej plakátja. Reklámban tehát nincs hiány, a 'kérdés csak ennyi: eléggé hatásos-e? A tejipari vállalat szerint igen, sőt akár hatásosabb is lehetne — már ami a megrendeléseket illeti —, mert minden igényt képesek kielégíteni. Naponta összesen ötvenegy járaton szállítják az iskolatejet — ebből huszonhárom Mátészalkáról indul —, s lényegében a megye minden pontjára eljutnak a szál- lítóautók, annál inkább is, mert hajnali egykor, kettőkor már kirajzanak a tejipari vállalat udvaráról. Mennyit szállítanak? Szeptember 15-én csütörtökön például Nyíregyházáról 5500 pohár tej, 4020 pohár kakaó és 4080 pohár karamelles tejet szállítottak,' míg Mátészalkán 2800 pohár tejet és 3500 pohár kakaót rakodtak az autókra. Holnap viszont torból közel 12 ezer pchár kerül Nyíregyházáról az iskolákba, ka- ramelles tej viszont csak 457 pohár lesz. Ennek oka — mondták a vállalatnál —, hogy a változatosságra törekszenek. A cél: az az óvodás, iskolás, aki ma tejet ivott, az holnap kakót tízóraizzon. Az olvasónak talán feltűnik: Mátészalkára karamelles tejet nem visznek; ez azonban nem azt jelenti, hogy az ottani gyerekek nem szeretik. Oka csak az, hogy a szálkái körzetbe közvetlenül Debrecenből szállítják. hogy a Tokaji Vas- és Fémipari Szövetkezet munkásai elvégezzék rajta az utolsó simításokat. Idén Tokajban már ez volt a harmadik vízre bocsátott komp, decemberig követi őket negyedik társuk is. Mindegyik járműre építettek motorházat is, mert a tervek szerint diesel-gépek veszik majd át a vonókampó feladatát, megkönnyítve ezzel a révészek munkáját, akik a motoros kompok segítségével húsztonnányi terhet is képesek majd egyetlen fordulóval átszállítani a Tisza borsodi oldaláról a szabolcsira és megfordítva. Mert bár a kompokat a révleányvári, a tiszatardosi tanács kapta, illetve a negyedik Zemplénagárdra kerül, olyan ez, mintha a túlsó part, a szabolcsi szomszéd is új közlekedési eszközhöz jutott volna. Hiszen a révleányvári és a zemplénagárdi komp a Kisvárda környékén élők utazását is szolgálja, a tiszatardosi pedig természetesen éppen úgy rendelkezésére áll a tiszalökieknek is, átírva némiképp a geometriai törvényt — két pont között a legrövidebb távolság az egyenes — ilyesformára: két település, esetünkben Tiszatardos és Tiszalök között most már a legrövidebb út a komp. Csendes Csaba Bodzabogyó exportra Sikerrel zárult a megyében először meghirdetett bodz? • bogyó-gyűjtési akció. Az ÁFÉSZ-ek több mint 250 tonnát vettek át az értékes vadon termő gyümölcsből, amelyet a miskolci hűtőház körjáratai rendszeresen átvettek, majd mélyhűtötték és NSZK-ba exportálták. Ezen az üzleten mindenki nagyon jól járt. Aki gyűjtötte, az kilójáért hat forintot kapott. Ha felfedezett egy jól termő fasort, a napszámja akár egy ezres is lehetett, hiszen jól megtermett fürtökből hat-hét kitesz egy kilót. Ugrott a csapda Szokatlan, nagyon ritkán előforduló ügy került a napokban a Nyírbátori Járásbíróság elé, amelyiknek nem is annyira a cselekménye érdekes, inkább az a tanulság, amelyet belőle levonhatunk. Történt, hogy az elmúlt karácsony vigíliáján két balmazújvárosi és egy haj dúsz ob oszlói férfi Nyírcsászári határában a Húszán réten lévő tónál csapdákkal és varsákkal 19 pézsmapatkányt fogott. A (.Mátészalkai Állami Tangazdaság hivatásos vadásza tetten érte a három fiatal-, embert és felszólította őket, hogy a patkányokat adják át neki, mivel ez az állami gazdaság területe, s engedély nélkül pézsmára sem szabad vadászni. A három fiatalember nem adta oda zsákmányát, de mire kocsijukkal el akartak a területről távozni, a vadász rendőrt hívott, aki igazoltatás után a patkányokat és a fogószerszámokat is elvette a vadászoktól. A tárgyaláson elismerték, hogy tizenkilenc pézsmapatkányt fogtak, s azt sem tagadták, hogy nem adták át a hivatásos, vadászKié a pézsmapatkány? nak, de azért nem adták át, mért szerintük pézsmát az ország bármelyik területén engedély nélkül foghatnak, amit fognak. az pedig az övék és nem azé, akié a. terület. Hogy komolyan is gondolták amit mondtak, nagyon egyszerűen kiderül abból is, hogy a három fiatalember tulaj dohképpen’ hivatásos pézsma- és hörcsögfogó, hiszen egyiküknek sincs munkahelye, hanem járják az országot és — saját bevallásuk szerint — havonta 6—8 ezer forint jövedelemre tesznek szert a pézsmázással. A Nyírbátori Járásbíróság egy- egy év próbára bocsátotta őket, de ők felmentésért fellebbeztek, azt kérték, mentse fel őket a megyei bíróság , a vád alól. A felmentés elmaradt. A megyei bíróság kimondta: ha valaki pézsmát fog, vagy pusztít el. a vadászatra jogosult számára szerez tulajdont, vagyis a pézsma a vadászatra jogosítotté lesz, aki megtarthatja magának, odaajándékozhatja bárkinek, adott esetben a esapdázónak is. A három fiatalember azonban nem azért fogta meg a 19 állatot, hagy a pézsmák kártevését csökkentse, hanem azért, hogy értékes prémjét felhasználja, vagy értékesítse. Ehhez pedig a vadászatra jogosultnak — a vadásztársaságnak, az erdőgazdaságnak, az állami gazdaságnak — a beleegyezése is szükséges, mert ő a yad jogos tulajdonosa. Ha tehát a csapdázó az elfogott pézsmapatkányit megnyúzza, bőrét megtartja, vagy eladja, elajándékozza, a tulajdonos kárára lopást követ el. A vad az állam tulajdona, s az állam a tulajdonjogot a vadászatra jogosult részére bérbe adja. A vadászterületen elhullott, vagy elfogott elfogott vad a vadászatra jogosított tulajdonába kerül. Egyértelmű és rendezett, a jogviszony még akkor Is, ha a pézsma kártékonysága miatt bárhol elpusztítható. Az elpusztítás tényével azonban az elejtő, vagy elfogó ' még nem szerzett tulajdonjogot. A három fiatalembernek tehát — vagy bárkinek, aki hasonló módon szeretne prémhez jutni — a terület gazdájától kell engedélyt kérni a pézsmapatkány fogására. Heti bosszúságunk Nulla Direkt megkért rá barátom, meg ne írjam történetét, mert nem szeretné, ha ráismernének, de én nem tudtam ellenállni a kísértésnek, legfeljebb annyit tettem meg, hogy egy kicsit elferdítettem a dolgot, abban a reményben, hogy így még többen ráismernek. Hogy is mondjam csak: barátom mindig is gyenge volt matematikából és ezt már az iskolában úgy próbálta kivédeni, hogy egyik tanára kedvenc mondását ismételgette, aki egyik felelete után emígyen szólt hozzá: tudod, Ernő, amikor Pythagoras fölállította a tételét, örömében száz marhát áldozott fel az istennek. Hát azóta félnek a marhák a matematikától. Szóval nincs mit szépíteni a dolgot, Ernő nem valami jól tudott számolni. El is határozta hát, hogy amint lesz egy kis pénze, mindjárt számológépet vesz belőle, a fene fogja mindig a telefontudakozótól megkérdezni: mennyi marad máso- dikán a négyezer forintos fizetéséből, ha háromezret kifizet hitelezőinek, kétszázért megveszi az ebédjegyet, nyolcszázat meg eliszik még aznap a haverokkal? Egyik nap szerencsével járt, ügyes kis japán masinát szerzett és másnap már nagy önbizalommal járt-kelt a folyosón, még provokálta is munkatársait: most kérdezzék meg tőle, hányszor szidja egy héten a WC-ben a főnökét, amióta áttértünk az ötnapos munkahétre? Büszke volt Ernő a tudományára, ám egyik reggel szomorúan ment be munkahelyére, s az se tudta felvidítani, hogy a főnökét három hónapra beiskolázták, mert elmúlt a tudománya. Számológépe elfelejtett osztani, pedig amióta zsebében volt a masina, az összeadást, a kivonást, meg a szorzást már fejben is megtanulta. Vicceket meséltek neki, valaki kitalálta, hogy rendkívüli fizetésemelést kapott, de csak akkor szállt el arcáról a bánat, amikor megtudta, hogy a HI- REX-nél megjavítják az elromlott gépet, öröme azonban csak tegnapig tartott, mert amikor visszakapta kedvenc masináját, már nem csak osztani nem tudott, hanem összeadni, kivonni és szorozni is elfelejtett, s barátom bármit táplált bele, a gép a végén mindig három nullát dobott ki. Azóta búskomor lett, s nekem négyszemközt elárulta: nem is az bosszantja, hogy még jobban elrontották a gépét, hanem az: ha már így történt, miért nem két nullát dob ki. Azt legalább tudja, mit jelent. B. J. Mellesleg Spórolni pedig tudni kell! — régi igazság ez. Persze az is igaz, hogy ahány ember, annyiféleképpen veri a fogához a garast. Hanem amit az egyik Londonban megjelenő kiadvány javasolt a spórolni vágyó és Európát járó üzletembereknek, az már maga a tökély. Egyebek között tanácsolja, hogy az ilyen utazó egyen és telefonáljon Athénban, borozzék és nyí- ratkozzék Lisszabonban, a skót viszkit ne Skóciában, hanem Hollandiában igya, adót viszont Svájcban fizessen, Norvégiát széles ívben kerülje el, mert ott egyebek között a ruházati cikkek és a marhasült kétszer any- nyiba kerül, mint a ködös Albi- onban. Tudniillik az említett helyeken az említett áruk európai szinten a legolcsóbbak. Nyilvánvaló, hogy aki minden országban csak a legkisebb pénzt igénylő szolgáltatást veszi igénybe, arra nem igen lehet ráfogni, hogy elkótyavetyélte a napidíját. Mellesleg hazai tájakon is lehet gyakorolni az efféle spórolást, ha nem is kemény valutában, de jóféle forintokban. Ismerek olyan embert, aki rendszeresen jár vidékre, de egy fillért sem költ a napidíjából. Mint szívesen látott vendéget terített asztallal várják itt is, meg ott is. Ez sokkal olcsóbb, mint a lisszaboni, mert ezért eleve sértés volna fizetni. Aztán van olyan irány is- a vidéki körút során, ahol az elfogyasztott ital ára vetekszik a legolcsóbb viszkiével, merthogy azért sem illik fizetni. ősszel néhány gyümölcs és mezőgazdasági termék kerül fel az ilyen „nulla árszínvonalú” termékek^listájára, mert ugye „nekünk van abból úgyis elegendő . . Persze megesik olykor, hogy az ilyen kis juttatásokért ellenszolgáltatás is jár, de az esetek többségében pénzkímélő módon történik mindez, kis apró szívességekkel. Rossz nyelvek szerint akad olyan ember is, aki jegy hiányában csak a levest eszi meg az üzemi konyhán, a második fogást és a jegyátadást már kihagyja. Én nem hiszem ezt, mert a magyar ember a gyomrán még ritkán spórolt. (angyal)
