Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-02 / 207. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. szeptember 2. Kommentár H úszesztendős a forró­drót — emlékeztettek a héten a lapok a Szov­jetuniónak és az Egyesült Ál­lamoknak arra az 1963-as megállapodáséra, amely köz­vetlen — másodperces kap­csolású — telefonvonal meg­teremtését határozta el Moszkva és Washington, a Kreml és a Fehér Ház között. Az elképzelés, hogy a két nagyhatalom vezetői sürgető veszedelem esetén pillanatok alatt tárgyalni tudjanak egy­mással, nem véletlenül éppen a húsz év előtti nyáron vált valóra. A világ akkor még nem volt olyan messze a má­sodik Világháború utáni idők talán legfenyegetőbb konflik­tusától, a karib-tengeri vál­ságtól, amely rémisztő közel­ségbe hozta egy minden eddi­ginél sokkalta pusztítóbb, nukleáris megsemmisüléssel fenyegető hadakozás rémét. Ugyanakkor azon a nyáron már túl volt a világ az addig legreménykeltőbb nemzetközi tárgyaláson, a szovjet—ame­rikai csúcstalálkozón is. Az a józan felismerés szülte a for­ródrótot, hogy nem lehet fontosabb dolog, mint a totá­lis pusztulás elkerülése, tehát ki kell küszöbölni, már amennyire lehet, a véletlen összecsapások lehetőségeit. t Természetes, hogy ez már feltételezte a nagyfokú poli­tikai belátást, annak felisme­rését, hogy minden nézetelté­rés ellenére el kell férnünk együtt ezen a glóbuszon. A forródrót, amelyet utóbb ki­építettek Moszkva és a fon­tosabb nyugat-európai fővá­rosok között is, arra szolgál máig, hogy végletes bajok esetén akár az utolsó pilla­natban is meg lehessen fé­kezni a pusztítás fegyvereit. Bajok, világot fenyegető ve­szedelmek elhárítása volt a szülő eszme, a nemzetközi vi­szonyok józan értékelése, a növekvő — kölcsönös — po­litikai belátás a feltétel. Nem véletlenül kell ma — húsz év után — ugyanezeket a motívumokat hangsúlyozni. Világunk ugyanis alighanem újabb veszedelmes időszakba lép ezen az őszön. A tömeges pusztulás megakadályozása a ítét. Pontosabban: a pusztulás eszközeinek kordában tartá­sa. Az idei év végéig el kell dőlnie, hogy újabb atomfegy­verek százai „települnek” az öreg kontinens nyugati fe­lén — s ha igen, akkor lo­gikusan válaszként a keletin is —, avagy talán még meg­menekülhetünk egy kiszámít­hatatlan következményű, be­láthatatlan végű fegyverkezé­si versenytől. Genfben a jövő hét elején folytatódnak erről a szovjet— amerikai tárgyalások, s már megkezdődött a rakétáik irtó­zatos veszedelmétől félő nyu­gat-európai tömegek tiltako­zó hadjárata. Százezrek, mil­liók követik a józan belátást, a politikai megegyezést, a fegyverek hadrendbe állítása helyett. Tehát azok a gondo­latok motiválják a békemoz­galmaikat, amelyek annak idején a forródrótot is meg­teremtették. Az úton azonban a mindenki számára meg­nyugtató sikerhez a rakéták helyett a róluk való lemon­dás kompromisszumához na­gyon is göröngyös. Nem ok nélkül nevezik máris forró­nak a_z előttünk álló őszt a vi ló gpoli tik á ba n. A józan észre apellálnak a béke hívei szerte Európában, s az egész világon. Azt re­mélve, hogy napjaink politi­kai forróságát enyhültebb, biztonságosabb légkör váltja ifel — mihamarabb. A. K. Francia válasz Andropov javaslatára A francia külügyminiszté­rium csütörtökön kiadott köz­leményében „fontosnak” mi­nősítette Jurij Andropovnak az eurorakétákkal kapcsolat­ban tett legutóbbi javaslatát, de ismét elutasította a fran­cia nukleáris erők számítás­ba vételét. A külügyminisztérium nyi­latkozata megállapítja: „Fontos az az utalás, amely szerint megsemmisítik, s nem csak áthelyezik azokat a szovjet nukleáris rakétákat, amelyeket egy genfi szovjet —amerikai megállapodás­nak megfelelően visszavonná­nak. Természetesen ennek el­lenőri zhetőnek kell lennie.” A francia álláspont sze­rint a Szovjetunió továbbra is „meg akarja őrizni a közép­hatótávolságú nukleáris fegy­verek monopóliumát". Diplomáciai megfigyelők megállapítják, hogy Párizs meglehetős késéssel válaszolt a múlt hét végén tett szovjet javaslatra. Első ízben fordul elő, hogy az eurorakéták problémájával kapcsolatban „fontosnak” nevez egy szov­jet javaslatot, míg a korábbi esetekben teljesen negatív volt a francia reagálás. Ismeretes, hogy Andre) Gromiko külügyminiszter szeptember 6-án látogatást tesz a francia fővárosban, 8 az általános várakozás sze­rint e megbeszéléseknek a kétoldalú kapcsolatok mellett az eurorakéták problémája lesz a fő témája. Az NSZK-beli Mutlangenben az amerikai rakétabázis bejá­ratánál a nyugatnémet békemozgalom mintegy másfél ezer tagja kezdett háromnapos tiltakozó akciót. A magyar—burmai ka pcsolatokról Burma, a hosszú időn at an­gol érdekszférába tartozó dél­kelet-ázsiai ország 1948-ban nyerte el függetlenségét. A szövetségi államban polgári fejlődés indult. Az évek so­rán mind szélesebb nemzeti összefogás alakult ki a volt anyaországot továbbra is ki­szolgáló vezetéssel szemben. 1962-ben a hadsereg segítsé­gével forradalmi tanács ju­tott hatalomra, amely meg­hirdette a „Burma útja a szo­cializmushoz” elnevezésű programot. Az országban je­lentős politikai, társadalmi, gazdasági átalakulás kezdő­dött. A hetvenes évek elején új alkotmányt dolgoztak ki, amely állami céllá nyilvání­totta a szocializmus megte­remtését, a kizsákmányolás megszüntetését, a termelőesz­közök köztulajdonba vételét és megerősítette a Burmai Szocialista Program Pártja (BSPP) vezető szerepét. A tö­megpárttá fejlődött BSPP- foen az ország sajátosságai — a munkások alacsony száma és a parasztság szétszórtsága miatt — ma is jelentős a had­sereg irányító és ellenőrző szerepe. Az állam a gyarmati múlt­ból egyoldalú, elmaradott gazdaságot örökölt. Az ásvá­nyi kincsekben és értékes trópusi erdőkben gazdag te­rületen nagyarányú gazdasá­gi változások történtek. Fo­lyamatosan megkezdődött a tulajdonviszonyok gyökeres átalakítása: kiszorították a külföldi monopóliumokat. le­szűkítették a hazai tőkés és kereskedő uzsorásrétegek gazdasági lehetőségeit. Az ál­lam kezében összpontosult a külkereskedelem, a bankok, a hírközlés, a vasút, az elekt­romos energiatermelés, az olajipar és a nagykereskede­lem egésze, a bányászat, az építőipar és a feldolgozóipar nagy része, s kísérletet tettek a helyi nyersanyagokat fel­használó új iparágak létreho­zására. A Burmai Unió Szocialista Köztársaság a békés egymás mellett élés elve alapján jó kapcsolatok fenntartására tö­rekszik a világ minden or­szágával^ Legutóbb, 1982 júniusában Losonczi Pál tett hivatalos, baráti látogatást Burmában. Az állam- és kormányfői esz­mecseréken kívül több alka­lommal találkozott a két or­szág külügyminisztere is. Az elmúlt évtizedben több ke- resjcedelmt küldöttség, gyógy­szeripari delegáció és egy geológuscsoport is Burmában járt az együttműködés lehe­tőségeinek feltárására. A szocialista építőmunka magyar tapasztalatai iránti érdeklődés megnyilvánulása volt a burmai terv- és pénz­ügyminisztérium delegáció­jának magyarországi látoga­tása 1976-ban. A burmai terv­hivatal államtitkára koráb­ban delegáció élén tanulmá­nyozta a magyar szövetkeze­ti mozgalmat. A két ország közötti keres­kedelmi kapcsolatok alapja az 1966-ban Rangoonban alá­írt megállapodás. Ennek ér­telmében kereskedelmi for­galom a legnagyohb kedvez­mény kölcsönös biztosításá­val. szabaddevizás rendszer­ben zajlik. Az MTI munkatársának ér­tesülései szerint magyar részről lehetőséget látnak az eddiginél jóval gyümölcsö­zőbb kapcsolatok kialakításá­ra politikai, gazdasági és kul­turális téren egyaránt. E tö­rekvések megvalósításához járulhat hozzá ugyancsak a Burmai Unió Szocialista Köz­társaság elnökének közelgő magyarországi látogatása. Magyar vezetők üdvözlő távirata Vietnam nemzeti ünnepén TÜNTETÉSEK MANILÁBAN Manilában csütörtökön hajnalban is folytatódtak a tüntetők és a rendőrség kö­zötti összecsapások, amelyek a meggyilkolt Fülöp-szigeteki ellenzéki vezető. Benigno Aquino temetése után törtek ki. Szerdán több mint 2 mil­lióan vonultak az utcára, hogy megadják a végtisztes­séget Aquinónak. A gyász- szertartás után a fővárosban több ezer — többségükben diák — tüntető vonult Fer­dinand Marcos elnök rezi­denciája közelébe, ahol a karhatalom fegyvert hasz­nált. Egy diák életét vesztet­te, több mint félszázan meg­sebesültek, kilenc fiatalt ke­zelnek lőtt sebekkel Manilá­ban, közülük ketten súlyos állapotban vannak. FRANCIAORSZÁG NÖVELI CSÄDIJELENLÉTÉT A Dzsana líbiai hírügynök­ség szerdai jelentése szerint Franciaország csádi katonai jelenlétének növelését jelzik azok a hadgyakorlatok, ame­lyeket francia expedíciós hadtestek, zaire-i alegységek­kel és Hisszén Habré csapa­taival együtt tartanak. A lí­biai hírügynökség — mutat rá a TASZSZ tripoli keltezé­sű anyagában — aggodalmá­nak adott hangot Charles Hernu francia hadügymi­niszter legutóbbi kijelenté­sei miatt. A miniszter lehet­ségesnek mondta azt, hogy francia katonai egységek adott helyzetben részt vegye­nek a csádi harcokban. A Vietnami Szocialista Köztársaság függetlensége kikiáltásának és a népi ha­talom megszületésének 38. évfordulója alkalmából Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnöke és Lázár György, a „Kedves elvtársak! Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke a következő üdvözlő táviratot küldte Le Duannak, a VKP KB főtitkárának, Troung Chinh-nak, a Vietnami Szo­cialista Köztársaság Állam­tanácsa elnökének és Pham Van Dongnak, a Vietnami Szocialista Köztársaság Mi­nisztertanácsa elnökének: A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünne­pe, a függetlenség kikiáltásának és a népi hatalom megszületésének 38. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, egész dolgozó népünk nevében elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önöknek, a Vietnami Kom­munista Párt Központi Bizottságának, a Vietnami Szo­cialista Köztársaság Államtanácsának, Minisztertaná­csának és a testvéri vietnami népnek. A magyar kommunisták, egész népünk őszinte el­ismeréssel tekint azokra az eredményekre, amelyeket a vietnami nép — pártja vezetésével — az ország füg­getlenségének kivívásában és megvédésében, a társa­dalom és a gazdaság szocialista átalakításában eddig elért. Szívből kívánjuk, hogy a Vietnami Kommunista Párt V. kongresszusa által kitűzött nemes céljaik ma­radéktalanul teljesüljenek. Nagyra értékeljük és támogatjuk a Vietnami Szo­cialista Köztársaságnak a délkelet-ázsiai térség békéjé­nek és biztonságának a megszilárdítására irányuló kö­vetkezetes külpolitikáját. Meggyőződésünk, hogy pártjaink, országaink és né­peink közötti hagyományos testvéri barátság és sokol­dalú együttműködés töretlenül fejlődik tovább a mar­xizmus—leninizmus és az internacionalizmus elvei alapján népeink és a szocializmus egyetemes ügye ja­vára. Nemzeti ünnepük alkalmából további sikereket kí­vánunk önöknek és a testvéri vietnami népnek a szo­cializmus építésében, a nemzetközi béke és a társadal­mi haladás közös ügyének szolgálatában." A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünne- ; pe alkalmából Apró Antal, ; az országgyűlés elnöke táv- | iratban üdvözölte Nguyen Huu Tho-t, a Vietnami ! Szocialista Köztársaság nemzetgyűlésének elnökét. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa, a Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottsága, a Hazafi­as Népfront Országos Taná­csa, a Magyar Nők Országos Tanácsa, a Magyar Szolida­ritási Bizottság és az Orszá­gos Béketanács szintén táv­iratban köszöntötte partne­rét. Vietnam nemzeti ünnepe Független népi állama lét­rejöttének 38. évfordulójára emlékezik ma a baráti Viet­nam. 1945. szeptember 2-án Hanoi ünneplő, ujjongó tö­megei előtt Ho Si Minh, a forradalom vezére bejelentet­te: „Vietnamnak joga van a szabadsághoz és a független­séghez, s valóban szabad és független is lett." Nem mesz- sze a francia főkormányzó rezidenciájától, a híres Ba Dinh téren ezekkel a sza­vakkal kiáltották ki a Viet­nami Demokratikus Köztár­saságot. A győzelem vérben szüle­tett, s akkor még senki nem sejtette, milyen hatalmas, em­berfeletti áldozatra lesz szükség a függetlenségi nyi­latkozat maradéktalan érvé­nyesítéséhez. Több évtizedes f kegyetlen háborúban előbb a francia gyarmatosítók ellen, majd a helyükre lépő ameri­kai imperializmus ellen állt helyt a vietnami nép. 1975 tavasza hozta el a végső győ­zelmet, a kettéosztott ország szocialista alapokon való újraegyesítését. E sokat szen­vedett nép akkor abban bí­zott, nyugalomban láthat majd hozzá szétrombolt hazá­ja újjáépítéséhez. Nem így lett. A kínai politika hegemo- nista fordulata, a kambodzsai események ismét háborús ki­térőre kényszerítették Hanoit, s az országépítés nyugodt külső feltételei azóta sem biztosítottak. Vietnamnak ilyen bonyo­lult körülmények között, a se nem béke, se nem háború ál­lapotában kell valóra válta­nia nemzedékek vágyát, a vi­rágzó haza megteremtését. A háborús évek beidegződéseit levetkezve, eredményes béke­gazdálkodást kell folytatniuk. Az önmagukkal szemben kérlelhetetlenül kritikus vi­etnamiak nem titkolják, mi­lyen hallatlan nehézségekkel birkóznak. Az élelmiszer­ellátás biztosítása, az élet- színvonal lassú, fokozatos emelése, a kül- és belgazda­sági egyensúly megteremtése a gazdaságirányítás egész rendszerének megújítását kö­veteli meg. Az országépítés eseménytelennek tetsző hét­köznapjai éppoly nehéz tör­ténelmi vállalkozást jelente­nek, mint a függetlenségi há­ború. Vietnam azt is meg­vívta sikerrel, ezt is megvív - ja majd. Nagy nemzeti ünne­pén ehhez kívánunk erőt és kitartást a baráti ország né­pének. Vung Tau: gazdag kínálat a zöldségpiacon. (Marik Sán­dor felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom