Kelet-Magyarország, 1983. augusztus (43. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-12 / 190. szám
4 Kclet-Magyaroraiág 1983. augusztus 12. Kommentár Dollárláz A világgazdaság elmúlt évtizedében mérföldkőnek tekinthetők az árrobbanások. 1973, majd 1979 káprázatos ugrásokat hozott a fő energia- hordozó, az olaj árában, s ez mélyen hatott az egész világ gazdaságára. Az idei "év új robbanással írja be magát a gazdasági évkönyvekbe. Csakhogy ezúttal nem a kulcsenergia, hanem a kulcsvaluta, a dollár árfolyama „robbant”, azaz emelkedett 20—30 százalékkal a legtöbb valutához képest. Érzékeltetésül: 1978-ban 1 dollárért 1,7 nyugatnémet márkát adtak, 1983 augusztusában több mint 2,7 márkát. Nem sokkal kisebb ez az arány a legfontosabb nyugati valutáknál, a japán jennél, a francia franknál vagy az olasz líránál sem. A kivétel az angol font, amelynek erejét az adja, hogy az év derekára megállt az olajár csökkenése, sőt az iraki—iráni háború miatt az Északi-tengeren a britek által bányászott olajnak megnőtt a fontossága. A dollár megállíthatatlannak látszó előretörésének szövevényes gazdasági és politikai okai vannak. Elsősorban az, hogy Amerikában változatlanul lényegesen magasabbak a kamatlábak, mint a tőkés világ más országaiban. Csakhogy az amerikai költségvetés deficitje — a nagy hadikiadások miatt — 200 milliárdos, amit az államnak hitelek felvételével kell betömnie. Az állam és a magántőke együttes rohama a hitelért olyan keresletet teremt, amely óhatatlanul magasan tartja a kamatlábakat. Ha viszont nő a különbség az USA és más országok kamatlábszintje között, az a világból Amerikába csábítja a tőkét — milliárdos nagyságrendben. Ez pedig fékezi a többi tőkés ország gazdasági fellendülését. Sőt, súlyos politikai vitákat vetít előre. A világ sok táján bizonytalan, sőt feszült politikai helyzet, az éleződő helyi válságok (Közel-Kelet, Latin-Amerika, Csád stb.) ugyancsak a ma biztos révnek számító, konjunktúrában lévő amerikai gazdaságba csábítja a külföldi, köztük a spekulációs tőkét. Az erős dollár ráadásul hátráltatja az amerikai kivitelt. Ezért van az, hogy a dollár árfolyamrobbanása előbb- utóbb gondokat is szülhet Washingtonban. A. K. Élénk nemzetközi visszhangot keltett a francia kormány döntése, hogy az eddiginél közvetlenebbül is beavatkozik a csádi fejleményekbe. Képünkön: francia katonák szállnak repülőgépre Toulouse-ban, az útirány Csád. Az elrabolt miniszterek szabadon engedése ellenére, változatlanul igen feszült a helyzet Libanonban. Képünkön: a kormánycsapatok egyik páncélos osztaga foglal állást a bejrúti nemzetközi repülőtér közelében, amit az elmúlt napokban ismét több tüzérségi támadás ért. Tovább erősödött az amerikai dollár a nyugati pénzpiacokon. Képünkön: rekord jegyzések születtek többek között a mérvadónak számitó frankfurti tőzsdén is. — Egy dömper sódert. Meg egy ígéretet, hogy ha itt gyorsan végeznek, hó végéig mehetnek valami nagy pénzt hozó maszek munkára. — Most már nyugtod lesz legalább. — Persze, fiam, persze. Főképp, hogy önkéntes nyugtatóim is akadtak. — Nocsak! Ismerkedsz? Ismerkedsz? — Velem ismerkednek. A kegyeimet keresik. A bocsánatomért esedeznek. — A bocsánatodért? — Ez a füttyös górécska odaátról. — Ne mondd! — Az emberei... hát szóval nem épp kulturáltan reagáltak a teljesen jogos és jóindulatú kritikai észrevételeimre. Erre besomfordált hozzám magyarázkodni. Másodjára még egy üveg kisüstit is hozott. — De nem ittad meg? — Mégcsak az kéne! — Mindenesetre ez rendes tőle, nem? — Persze. Miután megtudta, kivel mocskoskodtak. És miután őfüttyössége merő véletlenségből tartalékos őrmester. Mi több, kiváló katona volt. Ha ugyan ezt nemcsak azért mondta, hogy jó legyen nálam. így mondjátok, igaz? — Honnan tudta meg. ki vagy? — Dajkamese. Azt mondja, a fejemről. Jellegzetes csapattiszt fej. Nyaktól a homlok felső harmadáig napégette, szélcserzette, onnan a tányérsapka miatt albínó. Éppen csak a rendfokozat nincs odavésve. Életkor szerint lehet főtörzstől vagy őrnagytői felfelé. A stílus és szóhasználat az őrnagy verziót valószínűsíti. Egyszóval, hogyan tisztelhet? őrnagy elvtárs? Alezredes elvtárs? Ezredes nemigen, hacsak nem egészen friss, mert ott a homlokcsíkozás már nem stimmel. Dörzsölt káder, nem gondolod? Szerintem a szomszédtól vagy a doktor úrtól tudta meg, bár ők tagadják. — Doktor úr? Voltál nála? — Ő jött el hozzám. Azt hitte, én vagyok a Tera. Nem érdekes. Egyébként azt mondja, ezt a házat valami fakereskedővé zülött szerb nábob építtette, még a háborús időkben. Tőle vette meg bagóért, potom százötvenezerért Gellei professzor úr. Mit szólsz, hol lopja proliatyád a drága idejét? Két magányos újgazdag, mondhatnám milliomos, meg egy gyanúsan veszedelmes mű- velségű, ámde, vagy épp ezért, köztiszteletben álló tanácstag váltakozó társaságában. — Tanácstag? — A füttyös górécska, nem mondtam? Ennek a kerületnek ő a tanácstagja. ’Jaj, Zsoltikám, mert . ilyen modern neve van, gyűjjék már be, egy kis probléma van evvel a kerítéssel! Fitty, fitty, fifitty, fitty, tudok róla, Erzsi néném, már szóltam az Ennek-Ännak kartársnak, a jövő héten le lesz rendezve. Az Isten áldja meg, Zsoltikám! Magát is, Erzsi néném! A Gyula bácsinak jobbulást kívánok!’ — Egyszóval, nem unatkozol. — Mondd, fiam, irigy embernek ismersz te engem? — Irigy? Hogy jön ez ide? — Hiú ember vagyok én? önző vagyok? — Hiú? önző? Miket kérdezel tőlem? — Olyan ember vagyok én, aki belegetegszik... — Apuka! Mi van veled? Mitől lett a hangod egyszerre... ? Új utakon a mezőgazdaság Kárpátontúlon Mit ígérnek a „MP0“-k? Mindenekelőtt magyarázattal tartozunk az olvasónak — a RAPO egy hosszú orosz kifejezés rövidítése, s magyarul kerületi agráripari egyesülést jelent. Mi hozta életre ezeket az egyesüléseket, mit számít elérni a szovjet népgazdaság az újítással? Talán elegendő lesz, ha az SZKP XXVI. kongresszusára, valamint az SZKP Központi Bizottságának arra az 1982-foein megtartott plénumára utalunk, mely elfogadta a Szovjetunió élelmiszerprogramját. A pártkongresz- iszuson álltalános vonásokban körvonalazták, hogy a mezőgazdaság fellendítésének egyik fontos feltétele a feldolgozó iparral való integráció. Hatékonyabb együttműködés Az 1982. évi májusi KB- plénurn már részletesen kidolgozott átszervezési programot terjesztett elő megvitatásra. Csakhamar országszerte megalakultak az agráripari egyesülések. Nem képzett .kivételt az egyik legnagyobb élelmiszertermelő köztársaság — Ukrajna — sem. Kárpátontúlon az irsavai, tyacsevói, berehovói kerületben egyesítették elsőnek a nyersanyagtermelő és feldolgozó, valamint a kiszolgáló üzemeket, vállalatokat, s élükre kerületi tanácsokat állítottak. Fokozott figyelmet fordítanak az új egységek tevékenységére a kerületi pártbizottságok is, ahol új osztály alakult a mezőgazdasági termelés pártirányítására. — Az, hogy gazdaságunk a RAPO tagja lett, előrelépést jelent számunkra — hangsúlyozta Forgács Károly, a berehovói kerület Vörös Zászló Kolhozának elnöke. — Hatékonyabb lesz együttműködésünk a mezőgép, valamint a mezőkémia vállalatokkal, meggyorsul és rugalmasabb lesz a mezőgazdasági termékek ipari feldolgozása, több gyakorlati segítséget kapunk majd a tudományos kutatóintézetektől. Az újítás lehetővé teszi a termelés bel- terjesítésének fokozását, a szakosítás elmélyítését, a szociális feladatok gyorsított ütemű megoldását. Ezt a választ általános érvényűnek is tekinthetjük a cikk elején megfogalmazott kérdésre. Kedvezőbb feltételek Tizenhat gazdaság és húsz iparvállalat, gazdaságközi szervezet együttes munkáját koordinálja immár több mint fél éve a berehovói kerületben létrehozott RAPO. Az első eredményekről már most beszámolhatnak a síkvidéki kerület dolgozói: szervezettebben végezték el a tavaszi mezei munkálatokat, szemveszteség nélkül bonyolították le az aratást, javult a helyzet az állattenyésztésben. Az elmúlt évekhez képest kedvezőbb feltételek között dolgozik a RAPO egyik ipari üzeme a konzervgyár is. Korábban itt gondot okozott a naponta beérkező mezőgazdasági nyersanyag feldolgozása. Miután a konzervgyár az agráripari egyesülés tagja lett, a gazdaságokból érkező paradicsom, zöldborsó és más termékek átvétele is meggyorsult. A konzervgyár kezdeményezésére a közeljövő- bán döntés születik majd arról is, hogy a vállalat pótjövedelmének egy részét utalják át azoknak a gazdaságoknak, melyek a mezőgazdasági termékek idejében és a megállapított áruválasztéknak megfelelően szállítják a feldolgozóknak. Bekapcsolódott a kerületi agráripari termelési egyesülés előtt álló feladatok megoldásába a területi állami mezőgazdasági kísérleti állomás is, melynek súlyponti szerepe van különben is a területen az élelmiszerprogram megvalósításában. Tudósok közreműködése Az állomás tudományos kutatói az SZKP 1982. éyi májusi plénuma óta eltelt időszakban jelentős sikereket értek el az új kukoricafajták nemesítésére, a technológiai eljárások kidolgozása, a takarmánytermesztés időszerű kérdéseinek megoldása, az állattenyésztés színvonalának emelése terén. Az állomás munkatársai több korán és későn érő kukoricahibrid próbaüzem jellegű termesztését tanulmányozzák. Ezek a kukoricafajták hektáronként 90—100 mázsás szem- és 450—500 mázsa zöldmasszatermést hoznak. A kutatók érdeme, hogy a területen már tavaly is sikeresen termesztették a 430. számú dnyeperi és az 5. számú kárpátontúli hibrid kukoricát. Miután a mezőgazdasági kísérleti állomás bekapcsolódott az agráripari egyesülések programjába, csupán a kukoricahibridekből mintegy 150 félét tenyésztettek ki. S ami szintén jellemző az újszerű tudományos gyakorlati együttműködésre — a kutatóállomás a kerület bázisgazdaságaiban szervezi meg az új fajták kipróbálását: a Lenin, a Vörös Zászló, az Üj Élet, a Csapajev Kolhozban. A RAPO-tagok számára a kutatók optimális talaj javítási módszereket javasolnak, ami lehetővé teszi, hogy hektáronként magas hozamokat érjenek el takarmányfélékből és más mezőgazdasági kultúrákból. Üjszerűen közelítik meg a tenyészmunka kérdéseit is az utóbbi időben. Az agráripari egyesülések számára kárpátontúli borzderes fajtához tartozó fejősteheneket tenyésztenek. Tavaly a borzderes tehenek fejésátlaga megközelítette a 4400 kilogrammot, s a kifejt tej zsírtartalma 3,69 százalék volt. Mit ígérnek a RAPO-k? — kérdeztük cikkünk címében Most, az indulásnál még nehéz lenne pontos választ adni a kérdésre, kerületi viszonylatban mégis betekinthetünk a jövőbe. Vegyük akár a berehovói kerületet... Az idén a kerület gazdaságai 54,1 ezer tonna szemes terményt számítanak betakarítani. Ez a szám 1985-ben eléri az 56,2 ezer tonnát, 1990-ben pedig a 62.7 ezer tonnát. A hústermelés a kerületben az élelmiszerprogram megvalósításának utolsó évében a mostani szinthez képest 2000 tonnával növekszik. 1990-ben mintegy 4300 tonnával lesz nagyobb a tejtermelés volumene. Sok adatot sorolhatnánk még fel. Ehelyett talán még jegyezzük meg — újszerűén alakulnak a kerület iparvállalatainak és a RAPO társgazdaságainak kapcsolatai is. Már az indulás évében a berehovói kerület gyárai, üzemei több mint negyedmillió rubel értékű, jobbára műszaki jellegű segítséget nyújtottak a mezőgazdasági üzemeknek. Nem hibátlanok... Túlzás lenne azt állítani, hogy a kerületi agráripari egyesülések hibátlanul, a papírforma szerint működnek. Sok még a teendő a munkálatok koordinálása, a RAPO-k egységei közötti kapcsolatok javítása terén. Helyenként még nem értik pontosan a feladatokat, a területi tanács pedig — mely az egyesülés élén áll — esetenként az adminisztrációs teendőkre helyezi a fősúlyt, s nem a gazdasági kérdések operatív és ésszerű megoldására. E gondokat jól látják a kerületi, a területi párt- és tanácsi szervek, s nem fér hozzá kétség, hogy a RAPO-k — a szovjet mezőgazdaság újszerű közös társulásai — hamarosan a népjólét emelésének fontos egységeivé válnak. Márkus Csaba — Mibe betegedtem én bele, mit gondolsz? — Mibe, mibe! Sokat dolgoztál, apuka! Túlpörgetted magad. Ki mondta neked, hogy irigy vagy? Hogy hiú vagy? — Sokat dolgoztam? Persze! Milyen egyszerű! Milyen megnyugtató magyarázat! Túlpörgette magát az öreg, pikk, elfüstölt. Mint egy villany- motor. Egy trafó. — Egy fenét füstölt el! Csak túlmelegedett. Ezért rövid időre ki kellett kapcsolni. — Legszívesebben végleg kikapcsolnátok, mi? — Megőrültél? — Túlságosan zavarom a kisded játékaitokat. Nem tudtok tőlem kedvetekre ügyeskedni. Nem tudjátok kedvetekre összeabriktolni a kis maszek életeteket. — Apuka! Miket beszélsz? Honnan veszed ezeket az őrült... — Az én erkölcsi zavarórepüléseim! Légiveszély a fejetek felett minden áldott nap! — Ez már sok, Apuka! — Évek óta nem beszélgettek velem. — Évek óta alig találkozunk. Mi, a csavargók többet vagyunk otthon, mint te. — Igen, apuka, persze, apuka, természetesen, apuka, legfeljebb ugyan, apuka. Ez minden, amit válaszoltok. Egyetértetek a békesség kedvéért. Rám hagyjátok, csak hogy elaltassátok a gyanakvásomat. Kibújhassatok az ellenőrzésem alól. És gátlástalanul mindenféle mocskos ügyekbe keveredhessetek. Azt hiszitek, vak vagyok? — Mocskos ügyek, apuka? Miféle mocskos ügyek? — Hiába magyarázok nektek is húsz éve. Hiába teszem ki a lelkemet. Hiába járok elöl jó példával. Súgtok, búgtok, gyanús alakokkal üzleteltek, pontosan úgy... — A mi barátaink ... — Miféle barát az, aki csak akkor jön, ha kell neki valami? Janikám, bütyköld meg a magnómat, Janikám, add kölcsön a műszeredet, Janikám kéne egy rongy elsejéig, Janikám, ki kéne nyalni a fenekemet... — Apuka! Gondold meg, mikkel vádolsz! — Vádollak? Dehogyis vádollak én, fiam. Nem vádolok én senkit. Csak nyugtalan vagyok. Mi lesz veletek? Mi lesz a világgal, ha ez a füttyös górécska meg a bandája ... — Mi van velük? — Vagy te is ilyen vagy? Ti is mind ilyenek vagytok? — Milyenek, apuka, milyenek? — Nem tudom, fiam. Fáradt vagyok. Ez a sok nyugtató, meg altató ... Mennék, járnék egyet. (Folytatjuk) ' »»rji, > i'.V,
