Kelet-Magyarország, 1983. augusztus (43. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-11 / 189. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. augusztus 11. A chilei Augusto Pinochet tábor­nok, Chile elnöke bejelentet­te, hogy átalakítja kormá­nyát. Az időzítés a hír kulcs­szava. A „miért éppen most”- ra adott válasz egyértelmű: Pinochetet rendkívüli mér­tékben aggasztja az augusz­tus 11-re, csütörtökre meg­hirdetett immár negyedik or­szágos tiltakozó nap. Ennek előestéjén megpróbált leg­alább némi szelet kifogni a számára ijesztően növekvő ellenzék hajójának duzzadó vitorlájából. „Jó, ha tudják — mondot­ta pontosan egy esztendővel ezelőtt egy odalátogató fran­cia újságírónak a tábornok­elnök —, hogy az én engedé­lyem nélkül egyetlen falevél sem rezdülhet ebben az or­szágban”. Egy év nagy idő és Chilében a jelek szerint kü­lönösen nagy. Ma Chilében — hogy Pinochet hasonlatá­nál maradjunk — nemcsak levelek rezdülnek, hanem az egész erdő zúg, méghozzá engedély nélkül. Pontosan egy hónap múl­va, 1983. szeptember 11-én lesz 10 éve, hogy az északról ihletett puccs végzett az or­szág demokratikusan megvá­lasztott elnökével és hata­lomra juttatta a történelem egyik legbrutálisabb klikkjét. A rezzenetlen csend ez év tavaszán tört szilánkokra. Május óta eddig háromszor rendeztek — minden veszély- lyel dacolva — országos tilta­kozó napot. A tábornok-elnök csak „az évtized végén” kíván vissza­vonulni. De mivel azt ő is tudja, hogy immár országlása legnagyobb kihívásával néz szemben, lassan hátrálva pró­bál erőt gyűjteni. A múlt hé­ten azt ígérte, hogy októ­berben — persze csak „tanul­mányozásra” — törvényter­vezetet terjeszt elő a polgári pártok némelyikének (ter­mészetesen a jobboldaliak­nak) majdani visszaállításá­ról. Most pedig itt a kor­mány átalakítása. Hol van már a tavalyi mozdulatlan falevél...? H. E. Bejrutban ismét tűzharc robbant ki a keresztény és a drúz milícia között. Ennek során húsz rakéta a nemzetközi re­pülőtérre csapódott be. Képünkön: a váratlan tűzharc áldo­zatának, egy nőnek a holttestét szállítják el. Guatemala új, „erős embere” Mejia Victores Ugya ha­tálytalanította a rendkívüli állapotot, de ezek szerint a ké­pen látható, szerdai fővárosi jelenet lesz a rendes állapot. Az USA-légierő egyik amerikai támaszpontján berakodnak a katonák, hogy a távoli Egyiptomba induljanak — had­gyakorlatra. Kommentár Berkes Péter * (Kettes cédulacsoport) „Nem azt, nem a kapott ütlegeket... elfogadhattam volna a felkínált mentőövet: részeg társaság, rájuk szól­tam, nekem jöttek, ez se épp elbüszkélkedni való, ámbár aki harcba száll, sebeket is kaphat, le is győzhetik, ez benne van a játékszabályok­ban ... hanem az az elképesztő ar­rogancia, az a kimódolt mo- csokság, az az emlékgyalázó pöfehendiség... idejönnek ré­szegen szerenádolni, mozgal­mi dalokkal, hej, te bunkócs- ka, te drága, sződd a selymet, elvtárs, sej a mi lobogónkat, előre, proletár, a végső harc­ra ... nem kellett a kerítés fede­zése, hadd lássák a mocskok, én szemtől szembe ... még szép, hogy karóval, ha egy­szer az került a kezem ügyé­be. A katona fegyver nél­kül ... n^m tudták, honnan is tudhatták volna, ki va­gyok, ha tudják...” „Félreértette őket, mondja a füttyös górécska. Ismét fél­reértette őket. Bizonyítani akartak, nem gúnyolódni. Be kellett volna kalkulálnia a részegségüket. Részegségük­ben találták ki, amit kitalál­tak. Maga mindig előbb üt, és azuitán kérdez? .Mindig? Mi az, hogy min­dig? Bizonyos esetekben igen­is: mindig!’” „A seregben a dolgok le­gyenek egyértelműek. Nekem ne mondja a katona: nem tudom mi történt velem, meg­zavarodtam, ittas voltam, el­vesztettem a fejemet, azelőtt sose tettem ilyet. Mellébeszé­lő magyarázkodás! Aki meg­tett valamit, akár józanul, akár részegen, ahban potenci­álisan mindig is benne volt az a tett És ha benne volt, legyen benne annyi bátorság, annyi tisztesség is...” „Tulajdonképpen egy idő óta... mióta? Hónapok? Évek ? ... nem az nyugtala­nít elsősorban, hogy X vét a szabályok ellen, hanem ezt szorongás nélkül teszi, hogy bűntudata látszatbűntudat, számomra rendezett színjá­ték, amit... legutóbb ez a Szivák. Le­jött a barátnője, nem lehe­tett kiengedni, dobbantott, a járőr hozta be a városiból. Áll előttem lehajtott fővel, ke­ményen dorgálom, hogyan ítéljem meg ezek után az ön eddigi rendességét, kapasz­kodhat, mire sikerül újra visszaszereznie a bizalmamat, szigorúan meg fogom fenyí- teni ... Látom, meg-megrán- dul a szája, arcát nem a szé- gyen, a bűntudat, hanem a bújkáló gúnyvigyor miatt rejtegeti, nem izgatja a mér­gem, nem izgatja a büntetés, mát árthat az neki, bekalku­lálta, megszámította, mégis­csak kiment a nőjéhez, előre tudta az átkozott, igazságos leszek, csak azt mérem rá, amit a szabályok megenged­nek ... Mindent levet majd az egyenruhával, folytatja, ahol abbahagyta, röhögve mesélj, hogyan sikerült betonfejű pa­rancsnokát átvernie, de az én múltamba belegázolt, az én lapomon kitörölhetetlenül... nekem kell kapaszkodnom, hogy visszaszerezzem ... Da- rida őrnagy? Igen, igen, aki­nek a zászlóaljában dobban­tottak ... késtek... részegen dorbézoltak ... elszúrták ... nem teljesítették...” „Maga miért hajt, árulja már el? — sunyit a füttyös górécska. — Magának nincs semmi .erkölcstelenség’? Semmi irigység, semmi hiú­ság, semmi önzés, semmi öin- érdekhajsza? Maga mindig csak az ügyre gondol cselek­vés közben, és olyasmire vé­letlenül se, hogy tettemért kapok is' valamit, én, X. Y. személyesen? Mindegy miit, elismerést, vállveregetést, ki­tüntetést. jutalmat, előlépte­tést, magasabb beosztást, ami számít magának, amitől elég­tételt, mit nem mondok, bol­dogságot érez? De ami nélkül megkesere­dik a nyál a szájában? Meg­keseredik az egész élete? Megkeseredik maga az ügy is ? Mennyivel ,erkölcsö­sebb’ ez a maga önzése az én kőműveseim önzésénél, akik a lelkűket kihajítják, ha tisz- teségesen megkapják — nemcsak a pénzüket, hanem a feltételeket is a tökéletes munkához? Én nem azt mondom, mond­ja a füttyös górécska, hogy szégyellj« magát ezért az ön­zésért. Nem mondom a kő­A csádi helyzet A Gukini Veddei vezette csádi felkelők szerdán elfog­lalták az ország északi felé­ben fekvő Faya-Largeau oázisvárosit — közölte a fel­kelők szóvivője. A bejelentés szerint a város teljes egészé­ben Gukini Veddei-csapatai­nak ellenőrzése alatt áll. A párizsi bejelentést köz­vetett módon megerősíteni látszik Szumalia Mahamat csádi tájékoztatási miniszter szerdai nyilatkozata, amely szerint a N’Dzsamenai kor­mány minden tőle telhetőt megtesz az ostromlott Faya- Largeáu helyőrségének fel­mentésére. Mint a miniszter nyilatkozatából is kiderült, a felkelők már napokkal ko­rábban elvágták a kormány­erők visszavonulásának út­ját. Szumalia Mahamat egyéb­ként a faya-largeau-i har­cokba való tevőleges beavat­kozással vádolta Líbiát és er­re hivatkozva hangsúlyozta: N’Dzsamena változatlanul azt várja Franciaországtól, hogy vesse be légierejét a csádi harcokba, továbbá hogy további hadianyag-szállítmá­nyokkal és „más módokon” siessen a csádi kormányerők segítségére. Mint N’Dzsamenában kö­zölték, szerdán a szomszédos Kamerun területéről Csádba érkezett harminc francia ej­tőernyős. Ezek készítik ' elő annak a mintegy 250 főnyi francia egységnek az érkezé­sét, amelyet — mint kedden Párizsiban bejelentették — „különleges kiképzési fel­adatokkal” Csádba külde­nek. Párizsi források szerint számukat hamarosan négy­százra is növelhetik. Charles Hernu francia hadügymi­niszter szerdán a n’dzsairte- nái vádakhoz kapcsolódva a csádi polgárháború kiterjesz­tésével vádolta Líbiát. A külüigyekkel foglalkozó líbiai népi iroda (külügymi­nisztérium) közleményben erősítette meg: Líbia semle­gességet tanúsít a csádi har­cokkal kapcsolatban. Ezt a válságot csak az Afrikai Egy­ségszervezet keretei között, a Csádban állomásozó külföldi erők azonnali kivonásának és az imperialista beavatko­zás megszüntetésének útján lehet megoldani — hangsú­lyozta a közlemény. műveseimnek se. Mert ha nem volna bennük ez az önzés, két téglát nem lehet­ne keresztbe rakatni velük. Nekem nem az a dolgom, hogy rájuk pirítsak az önzé­sükért. Hanem, hogy meg­lovagoljam azt. Meglovagol­jam, azaz kihasználjam, és ugyanakkor kordában is tartsam. Ne engedjem mér­téktelenül elbúrjánzani. Hogy mi a mérték? — va- karódzik a füttyös górécska. — Na látja, ez az! Hogy mi a mérték. Ezen kell töpren­geni, s nem azon, hogyan irt­hatnánk ki belőlük a kiirtha- tatlant.” (Telefon június 23-án) — Szervusz, apuka! Csak azért hívtalak ... — Helyes, nagyon helyes! Kell a kontaktus. De még mennyire, hogy kell! Otthon mi újság? — Semmi különös, apuka, öcsi tegnap írt, jól van, gőz­erővel készül az utolsó vizs­gájára. Anya tartósan túl­órázik, mi meg lankadatlanul szereljük az új szalagunkat. És nálad? örömmel hallom a vidám hangodat. — Mit mondasz, fiam? — Hogy örülök a vidám hangodnak. Mi újság? — Hogy mi? Hehe. Nem fogod elhinni. A kőmívese­ken kitört a munkaláz. — Na! Mi történt? — Tudnak ezek hajtani, hogy a ... ütné ki a szemü­ket! Csak kapják meg a meg­felelő hajtóanyagot. Egyem azt a finnyás gyomrukat! — Mit kaptak? (Folytatjuk) Elrettentés helyett biztonságot Kerekasztal-vita a fegyverkezésről „Ahhoz, hogy sikert, át­ütő sikert érjünk el a fegy­verzetkorlátozási tárgyalá­sokon, lehet, hogy a Szovjet­unió és az Egyesült Álla­mok közötti kapcsolatok, sőt, talán a nemzetközi kapcsolatok egész struktú­ráját át kell alakítani. Nem lehet elkerülni egy nukle­áris katasztrófát, ha kizáró­lag a technikai eszközöket vesszük számba, hanem nukleáris századunk reali­tásához kell igazítani a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerét. Ez elen­gedhetetlen nem csupán a túléléshez, hanem gazdasági szempontból is” — mondot­ta Georgij Arbatov akadé­mikus, a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia Egyesült Államok és Kanada Inté­zetének igazgatója azon a nemzetközi kerekasztal-be- szélgetésen, amelyet szer­dán este sugárzott a szovjet televízió. A műsort idén júniusban, Stockholmban, az „Orvosok az atomháború ellen” elne­vezésű nemzetközi szervezet harmadik kongresszusa ide­jén rögzítették. Arbatov akadémikus a továbbiakban egyebek kö­zött kifejtette, hogy egyre kevesebb idő áll rendelke­zésre a fegyverkezési haj­sza újabb szakaszának megakadályozására, és már ebben az évben rosszab­bodhat a helyzet. Ügy vé­lem — mondotta —, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió kormányának egyeztetett tevékenysége je­lentős mértékben megvál­toztathatná a helyzetet. Jelenleg — folytatta Ar­batov — sokféle illúziót táplálnak főként az Egye­sült Államokban. Ezeknek az illúzióknak egyike az, hogy sikert lehet elérni a stratégiai fegyverzetek kor­látozásáról és csökkentésé­ről folyó tárgyalásokon ak­kor is, ha az európai nuk­leáris fegyverzetről szóló tárgyalások teljes mérték­ben kudarcba fulladnak. Ez teljesen elképzelhetet­len. Ha Nyugat-Európa or­szágaiba telepítik az új kö­zép-hatótávolságú amerikai nukleáris fegyvereket, ak­kor ezek a Szovjetunió szá­mára stratégiai fegyvere­ket jelentenek. A nyugat-európai álla­mok egy másfajta illúziót táplálnak: úgy vélik, hogy az amerikai rakéták telepí­tése nyomán a Szovjetunió majd engedékenyebb lesz. Ez teljesen helytelen felfo­gás, hiszen ha megkezdődik a telepítés, akkor mindkét fél számára politikai téren is nehezebb lesz bármifaj­ta lépést tenni. Attól tar­tok. hogy ha megkezdődik a rakéták telepítése, a fegy­verkorlátozási tárgyalások folyamata — legalábbis egy időre — megszakad — mon­dotta Arbatov. A Szovjetuniónak a nuk­leáris fölénnyel kapcsolatos álláspontja ismert: elkép­zelhetetlennek tartjuk an­nak elérését és értelmetlen­nek az arra való törekvést. A Szovjetunió elegendőnek ítéli meg fegyveres erejét. Sőt beleegyezne abba is, hogy sokkal kevesebbel rendelkezzék, ha sikerülne megállapodást elérni a ha­gyományos és a nukleáris fegyverek korlátozásáról. A Szovjetunió azonban azt nem engedi meg, hogy bárki katonai fölényt szerezzen vele szemben és mindig ki fogja fejleszteni azokat az eszközöket, amelyekkel el­lensúlyozni tudja a szem­ben álló fél fegyverzetét — hangoztatta Arbatov. A vitát vezető Olof Pal­me rámutatott: a nukleáris korszak bekövetkeztéig a nyílt konfliktust általában a diplomácia folytatásának tekintették, és mindig volt mód arra, hogy a konfliktu­soknak tárgyalások útján véget vessenek. A nukleáris fegyverek megjelenése új tartalmat adott az olyan fo­galmaknak, mint az élet, a béke és a háború. A nuk­leáris háború kirobbanása után ugyanis nincs vissza­térés. Noel Gayler tengernagy leszögezte, hogy a nukleáris fegyverek mindannyiunk közös ellenségei. Ezeket a tömegpusztító fegyvereket nem lehet ésszerűen al­kalmazni. Visszafordíthatat­lanul megmérgezik a föl­det, a vizet, a levegőt és az emberiséget körülvevő egész természetet, minden egyes esetben bumeráng­ként visszaütnek arra, aki bevetette őket. Egon Bahr azoknak az országoknak a helyzetére utalt, amelyek maguk nem rendelkeznek nukleáris fegyverekkel. Csatlakozott Arbatov akadémikus véle­ményéhez, amely szerint az emberiség nem élhet vég nélkül együtt a nukleáris fegyverekkel. Ezeknek a fegyvereknek a megsemmi­sítésére — hangoztatta — az Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak kell meg­tennie a lépéseket. A vita résztvevői a nukle­áris elrettentés elméletéről szólva azt megállapították, hogy ez napjainkra válság­ba került, mivel a felhal­mozott fegyvermennyiség mellett már igen nehéz len­ne az elrettentés korábbi szintjét tartani. Ezzel a kér­déssel kapcsolatban Arba­tov akadémikus leszögezte: semmiféle katonai eszköz sem képes biztonságot ga­rantálni, az egyetlen lehet­séges út az, ha a nukleáris elrettentés doktrínáját az általános biztonság dokt­rínája váltja fel. Berlinguer az új olasz kormányról Élesen bírálta az új olasz kormány programját Enrico Berlinguer, az Olasz Kom­munista Párt főtitkára. A szerdán kezdődött kép­viselőházi vita első felszóla­lójaként Berlinguer megálla­pította, hogy a kormány ösz- szetételét és célkitűzéseit lé­nyegében a legkonzervatí­vabb körök határozzák meg. Minit ismeretes, Bettino Cra- xi szocialista párti minisz­terelnök öitpárti kormányá­ban a kereszténydemokrata politikusok vannak túlsúly­ban, a miniszteri tárcák ke­vesebb mint felén osztoznak a szocialista, köztársasági párti, szociáldemokrata és liberális párti miniszterek (16:13). Az új olasz parla­mentben a kommunisták al­kotják a legnagyobb ellenzéki tömörülést A szintén ellen­zéki radikálisok — általános meglepetésre — kedden be­jelentették, hogy 11 képvise­lőjük bizalmat fog szavazni az ötpárti kabinetnek. o

Next

/
Oldalképek
Tartalom