Kelet-Magyarország, 1983. augusztus (43. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-09 / 187. szám
1983. augusztus 9. Kelet-Magyaroniág 3 JEGYZETEK A talajvíz mérgei A népfront megyei elnökségének üléséről adtunk hírt a minap: a vízvédelem és a fásítás gondjai voltak napirenden. Egy rövid tudósításban keveset szólhattunk az elhangzott véleményekről, a vitáról, melyeket viszont érdemes, sőt szükséges tovább gondolni. Nincs szándékunkban olvasóinkban indokolatlan aggodalmat kelteni, vajon milyen vizet fogunk fogyasztani néhány év múlva és milyen lesz környezetünk levegője, ha nem gyorsítjuk a fásítás ütemét, illetve a meglévő faállomány védelmét. De néhány megjegyzés még idekívánkozik e fontos napirend kommentálásaként., A népfrontban rendezett vitából is kiderült, hogy nem mindig a pénztelenség okozza a fő gondokat, hanem az emberi tudatlanság, vagy figyelmetlenség. Vegyük például az ugyancsak megsokasodott olajtárolókat, melyeket nem mindig kezelnek szakszerűen és gondosan az erre hivatott szakemberek. Ezek meghibásodnak, a szennyező olaj a földbe kerül, mérgezi a talajvizet. De a nyitva felejtett, vagy rossz olajtartálycsapok is szeny- nyezést okozhatnak. A gondatlanul a földbe „eresztett” fáradt olajról is beszélhetnénk, csakúgy, mint a szabadban tárolt műtrágyákról, melyeket a talajba mos az eső. Folytathatnánk azzal, hogy a földbe juttatott maradék permetezőszerek milyen károkkal járnak, vagy miért nem fordítanak néhol elegendő gondot a talajjavítás hagyományos módszereire, a szerves anyag utánpótlására és így tovább. Egy kimutatást is megismerhettek a népfront elnökség tagjai és a meghívottak. 22 jelentősebb ipari üzem adatait tartalmazza. Szennyvizeik károsítják környezetünket. Közülük nem egynél rendezetlen a szennyvízelvezetés, illetve ezek megzabolázása. Míg jócskán akadnak ipari üzemek, amelyeknél — éppen az évek óta kirótt bírságok és persze a szemlélet változása miatt — építés alatt állnak a szennyvíztisztítók, elvezető csatornák. A szakemberek kimutatása arról tanúskodik, hogy rendezetlen a szennyvízelhelyezés az Elekterfém galvanizálójánál, a húsipari vállalat csengeri sertéshizlaldájánál, a Nyíregyházi Konzervgyárnál és ennek tyukodi gyáregységénél. Elgondolkoztató — itt-ott lehangoló — képet festettek a társadalmi szerv vezetőségének ülésén a szakemberek a víz-, erdő- és favédelemről, melyhez igaz, pénz kell, de rengeteg megoldható dolgot csupán a szemlélet megváltoztatásával is jobbra lehet fordítani. Elsősorban a gazdasági vezetők szemléletéről van szó, s utána mindnyájunkén, melyet úgy fogalmaztak, olyan környezetvédelmi reflexeket kell kialakítani az emberekben, amely megelőzi — vagy feltárja — a környezet szemünk előtti, néha gátlástalan szennyezését, önmagunk mérgezését. P. G. Aktívabb pártélet A Balkányi Állami Gazdaságban a korábbi egy alapszervezet helyett augusztus elsejétől négy segíti a jövőben a párt politikájának következetes érvényesítését. Vajon mi tette, illetve tehette szükségessé, hogy a „mammut”, hetvennyolc párttagot számláló pártszervezetet négy részre osszák? Minden bizonnyal az az igény, hogy a politika eszközeivel még hatékonyabban tudják szolgálni a gazdasági célok megvalósítását. Korai lenne csupán az alapszervezetek megosztásából erényt kovácsolni. Néhány következtetés azonban ide kívánkozik. Éspedig az, hogy minden bizonnyal megújulási törekvés vezette a harkányiakat. Korábbi sokéves tapasztalataik arról győzték meg a községi pártbizottságot és a gazdaság kommunista vezetőit, hogy a korszerűsítéssel aktívabb lesz a pártélet. Persze ez csupán még feltevés, elképzelés. Tény viszont, hogy a korábbi nagy létszámú pártszervezetben nem volt az igényeknek megfelelő a párttagság aktivitása. Nem nehéz arra következtetni, hogy miért. Vajon a kertészt közvetlenül érdekelte-e, hogy milyen gondok foglalkoztatják a gépműhelyben dolgozókat? Mint ahogy a növény- termesztőt is elsősorban a saját üzemágának gondja, baja és nem az állattenyésztés vagy a léüzem problémái foglalkoztatta. Ma természetes nem arról van szó, hogy a jövőben egyáltalán ne kapjanak érdemi tájékoztatást egymás üzeméről, teendőiről, a munkák állásáról. Sőt, bizonyára szükség lesz egymás kölcsönös segítésére, olykor együttes pártfórum megtartására is! A Balkányi Állami Gazdaság korszerű gazdaságszervezeti rendszere, a növekvő követelmények igényelték, hogy a pártszervezetek szervezeti felépítése is ehhez igazodjon. így segíthetik még hatékonyabban a területi munkát. Ezt az igényt ismerték fel a Balkányi Állami Gazdaság kommunistái. Most egy sor új, a pártmunkában, a pártirányításban minden bizonnyal még tapasztalatlan elvtárs kerül vezető posztra. Lényeges, hogy már induláskor megkapják a szükséges segítséget helyben is, a balkányi községi pártbizottságtól is. Megújulási szándékukat csak közös munkával válthatják sikerre. F. K. Svájci cérnázógépen dolgoznak az Cjpesti Gyapjúszövőgyár újfehértói gyárában. A Textilkutató Intézetet megbízták, hogy dolgozza ki a gépek termelékenyebb üzemeltetési módjait. Képünkön: a cérnázógépek. (Jávor) Két év után Beregsurányban Társulva könuyebb Tavalyelőtt ilyenkor adtunk bírt lapunkban arról, hogy Beregsurányban két község — Beregdaróc és Marokpapi — csatlakozásával és a tsz támogatásával kulturális társulás alakult. Azóta több hasonló kezdeményezésről számoltunk be, indulásról és megszűnésről — más falvakból. A beregi községekből mindeddig jó hírek érkeztek, ezért kerestük föl most újra a határ menti falvakat, hogy a társulás sorsáról beszámoljunk. Mi történt azóta? Futórózsa E lég egy repedés a fal és az aszfalt között és életteret kap egy növény. Így van ez Nyíregyházán a Bercsényi utcán, ahol az ereszcsatorna mellett bokro- sodik az ecetfa. Másutt, a Sóstói úton két kő között, sőt kőtengerben napraforgó virít. A véletlen növényei ezek, de az utca embereinek legalább annyira szépek és értékesek, mint az olyan tudatos mű, mint a Búza tér 7/A épület futórózsája. Mondom, elég egy repedés, egy tenyérnyi föld, hogy zöldelljen, virágozzék ilyen, vagy olyan növény. Tudjuk, látjuk ezt és mégis nagy itt a pusztaság. Talán azért is, mert amíg az egyik ember oázist csinál, a másik sivatagot. Figyeltem például, hogy a Zöld Elefánt vendéglő dolgozói parkosítottak, a vendégek pedig tapostak. Mit törődött azzal a fagylaltért igyekvő, avagy a buszhoz siető, hogy petúniákat, őszirózsákat tipor. És így van ez ezeregy helyen... Ellentmondásos az élet. A növénynek élettér a repedés, egyes embereknek, hogy életterük legyen szűk ez a világ. Nem így lenne, ha mindenki ültetne futórózsát, fát, petúniát... (seres) — Szinte minden úgy történt, ahogy akkor elterveztük — mondja Badak Gyula, aki a pedagóguspályát váltotta fel a főállású népművelői hivatással. — Akkor azt szerettem volna, ha népművelőnek is ugyanúgy elfogad a falu, mint tanárnak, és sok szép feladatot kívántam magamnak ... A kivívott megbecsülés Most, két év után, úgy Játszik, mindkét kívánsága teljesült. Szép eredmény, hogy manapság, amikor a népművelők gyakran panaszkodnak a tekintély hiányára, munkájuk akadályoztatására, vagy éppen semmibe vételére, Badak Gyula itt a végeken ezzel a nem hálás munkával is kivívta magának három falu megbecsülését. Ennek nyilván több oka van; sok múlik a személyes fellépésen, a jellemen, az emberi kapcsolatok építésén, hiszen itt erős az egymásra utaltság, itt mindenki tud mindent a másikról. Örömmel számol be arról, hogy kezdeményezéseit a hivatalos fórumokon szívesen támogatják. Ott vannak a háttérben a társulás társadalmi vezetőségének tagjai. S megvannak a munkához szükséges nyugodt feltételek: a társulás alapos jogi szabályozása, ami után mindenki magától értetődőnek tekinti a vállalt feladatok teljesítését. Itt nem kell a tsz-t a pénzért ostromolni, mint más falvakban, sőt, a tsz buszt is ad az évenként kétszeri országjáró kirándulásokra, azonkívül működteti az egyik ifjúsági klubot. Mindehhez persze az is kellett, hogy a népművelő hibájából még nem maradt el egyetlen rendezvény sem. Apró sikerek — Apró sikerek jellemzik ezt a két évet — folytatja Badak Gyula. — Mit tartok a legnagyobbnak? Talán azt, hogy a három faluban a lakosság ötven-hatvan százaléka rendszeresen részt vesz valamilyen kulturális rendezvényen. A 80 ezres tanácsi és 80 ezres tsz-támogatás mellett a művelődési ház saját bevételéből több mint 70 ezret „termel” — főként a különféle tanfolyamok — például szabó-varró stb. — díjából. Nem nyújtózkodnak túlságosan, de nem is kényszerülnek zsugoriságra. Például színházi kamaraműsorokat is tudnak és szoktak fogadni. Színvonalas ismeretterjesztő előadásokat tartanak a különféle érdeklődési körökre építve, azzal az újítással, hogy később az elhangzottakat sokszorosítják — postaládába dobják, gyerekek viszik haza, szétosztják. Megfelelő a könyvtár látogatottsága is. Nagy sikernek tartják, hogy végre kimozdult a holtpontról a szocialista brigádmozgalom, talán mert a társadalmi vezetőségben két brigádtag, Grácsin András és Varjú Sándor is eredményesen dolgozik. Aztán ott vannak a fiatalok. Azelőtt az utcán őgyelegtek, most ifjúsági klubja van mindhárom falunak, sőt, a daróci a járás és a megye kiváló klubja lett. Szemre is szép, ízléses. Életre keltek a népművészeti együttesek, a surányi tánccsoport és a daróci pávakor. Bámulatos azoknak* a 30—70 év közöttieknek a lelkesedése, akik szívesen járnak össze, közös éneklésre, táncra. Sajnos, a fiatalokkal nem sikerült még ezt a szórakozást megkedvelteim. Sokan kérdezik a népművelőt: miért elég a fiataloknak egy diszkólámpa, meg egy hangfal? Erre bizony nagyon nehéz válaszolni, talán csak azt lehet: jobban oda kell figyelni, mit csinálnak a fiatalok. Már csak azért is, mert kár volna, ha ezek az értékes csoportok utánpótlás híján megszűnnének. Népszerű klubhetek Reménnyel kecsegtet a jövő, hiszen a kulturális társulás elnöke, Vincze Jenő egyben az iskola igazgatója is — már az iskolában nagy hatást érthetnek el a nevelők az életre szóló művelődési igények kialakításával. S ugyancsak biztató, hogy népszerűek a fiatalok körében az újabban elkezdett klubhetek. Baraksó Erzsébet N éhány hete házunkban kitatarozták a lépcsőházat. Csak úgy fénylettek a falak, kiváltképpen a szegély, amelyet jó vastagon olajfestékkel borítottak. Igaz, kissé bántó volt a méregzöld szín, de ezt a kis ízléstelenséget megbocsátottam a festőknek. Elvégre — fő a tisztaság. Annál jobban bosszankodtam, amikor másodvagy harmadnap az első és második emelet közt egy jókora betűkkel írott szövegre figyeltem fel. „Kata-f- Viktor.” Ennyi volt az egész, de szemet szúrt a frissen festett falon. „Nahát — dühöngtem magamban —, majd én előveszem azt a kis csitrit.” Mert rögtön rá gyanakodtam. Alig tíz évvel ezelőtt, amikor beköltöztünk az új házba, még ugrándozva járt fel-alá a lépcsőkön, babával vagy labdával a kezében. Azóta megnőtt, ki- kerekedett, nőies formája lett. libegve, szinte táncolva járt. Nyiladozó bimbó. Nagyon is tudatában van vonzó külsejének, hiszen ott legyeskedik körülötte a környék minden tizenéves sráca. Néhány napig nem láttam Katát. Aztán összefutottunk a lépcsőháznak épben érvelni, minden szavammal az értelmére, érzelmeire hatni. Szótlanul hallgatott, igézőén rám meresztette nagy kék szemét. Gyerekesen telt ajkai között felvillant egyenes, szép fogsora. Csupa figyelem! Aztán, se szó, se pen azon a részén, ahol az ominózus felirat éktelenkedett. — A te műved? — kérdeztem a szöveg felé intve. Durcásan hátravetette fejét. Tehát nem tévedtem. Indulataimat fékezve türelmesen magyarázni kezdtem, hogy csak a minap hozták rendbe a falakat, s mi lesz, ha mindenki összevissza fogja azokat firkálni, elvégre a mi érdekünk, hogy tiszta, vonzó legyen a környezetünk stb., stb. Igyekeztem a lehető legmeggyőzőbbeszéd elővett egy papírzsebkendőt és módszeresen, nagyon alaposan, hogy semmi nyoma se maradjon a krétának, letörölte a szöveget. „Ez igen! Ez aztán a hatékony nevelés! — újjong- tam magamban. — S egyesek még azt állítják, hogy nem lehet ezekkel a fiatalokkal beszélni, nem értik a jó szót!” ... A napokban ismét összetalálkoztam Katával a lépcsőházban. Ugyanazon a helyen. Kréta volt a kezében és keze nyomán egy új szöveg kezdett kikerekedni: „Kata-\-Pét.. A felháborodástól szinte szóhoz sem tudtam jutni. — Már megint? — hebegtem. — Hiszen még két hete sincs, hogy beszéltem veled emiatt. Akkor azt írtad ide, hogy Kata-\-... — nem jutott egyből eszembe a fiú neve. — Viktor — segített ki készségesen a lányka egy megvető ajkbiggyesztés kíséretében. — Az már történelem. Menesztettem. M intha ott sem lennék, nyugodtan, nagy igyekezettel hozzáírta az új névhez a két hiányzó betűt. Aztán egy pillantásra sem méltava, mint aki jól végezte dolgát, libegő léptekkel eltávozott. Óh, én balga! Pedig milyen büszke voltam nevelői képességeimre! Lusztig Károly Hatékony nevelés Hatékony nevelés
