Kelet-Magyarország, 1983. augusztus (43. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-05 / 184. szám
1983. augusztus 5. Kelet-Magyarosnág 3 Jegyzetek egy történetről Babikék bizonyítása AMIKOR A TÖRTÉNETET először hallottam, keményen megélt emberi tragédiát éreztem benne. Akikor ezt a történetet egymásnak mesélték az emberek, az almaértékesítés legforróbb hónapjaiban mintegy a kárvallott termelő tehetetlen dühét éreztetve vele. A környéken nagy híre volt, hogy Babik Ferencék varsánygyü- rei kertjében koronástól vágták ki az almafákat, és a földről szedték fel cefrének a termést. Aki sokat utazik, az a vonat ablakából is láthat markológéppel kirángatott kis almásokat, és vagy szomorúsággal, vagy dühösen gondol arra, hogy az a kert tavaly még termett, idén júliusban viszont nem egy szárítatlan kertben fekszenek a földön, tehetetlen és halottan a fák. Temetetlenül, az élettől lopva el így a helyet. Gergely Ferenc vásárosna- ményi ÁFÉSZ-elnök vendégeként jártam a minap Var- sánygyürében Babik kertjében. A meghívás nem volt véletlen. Az egy éve még Bé- késszentandrásról rendszeresen szállító fogyasztási szövetkezet legjobb primőrt is adó partnere lett a varsány- gyürei Babiik-porta. HOGYAN CSINÁLTÁK? A düh néhány perce, a földről való almabetakarítás még csak az indulatok műve volt. A többi akár korszerű legenda is lehetne. Babikék elmentek (két házaspár ez, egy idős és egy fiatal) az ÁFÉSZ- hez. összeadtak, kivontak, szoroztak és osztottak, kiszámolták, hogy ha az ÁFÉSZ segít, ha az állam hitelt ad, ha ők négyen, a két család vállalják, a majdhogynem rahszolgaszintű munkát, akkor a felszámolt almás helyén megépítenek egy 900 négyzetméteres fóliaházat. És megpróbálják, egészen pontosan kipróbálják, hogy mekkora részt vállalhatnak így Vásárosnamény és közvetlen környéke primőr- és zöldségellátásában. Voltak jócskán, akik akkor fantasztikusnak mondták a vállalkozást. Voltak kárör- vendők, akik akár fogadtak volna rá, hogy ennek a vállalkozásnak meg kell buknia, írtam fentebb, hogy jártam a kiirtott almás helyén azóta megépült fóliaországban. Egyes termékekből, korai uborka, paradicsom és paprika, július első napjáig az ÁFÉSZ forgalmának 50 vagy megközelítően 50 százalékát ők termelték meg. A távolról hozott fuvarköltséggel terhelt, szállítás közben romló áru helyett olcsóbbat, és minőségileg jobbat tudtak adni. MINDEN MÉRLEGNEK KÉT NYELVE VAN. Igaz, Babikék fóliavilágában reggel négy órakor elkezdődik a nap, és valamikor késő este ér véget. Igaz, a család nagyot kockáztatott. Majd 150 ezer forinttal adósodott el, és mert nincsenek csodák, egy év alatt nem is lett milliomos. Milliomos nem lett, de úgy tervezik, hogy adósságok törlesztése mellett idén 300 négyzetméterrel bővítik a kertészetüket. Rendszeresen vásárló boltjaik vannak, a minőséget dicsérő biztos piacuk alakult ki, ahová óramű pontossággal szállítanak. Igaz, magánszorgalomból megkeresték a békési termelőket, tanácsot kértek, igaz valóságos kis könyvtárat rendeztek be maguknak, ment ép ésszel ekkora kockázatot csak az vállalhat, aki mindent megtesz e kockázat csökkentésére. A mérleg másik serpenyőjében sem kisebb a súly. A család partnert talált a szövetkezetben. Kedvezményesen hozzájutott, használhatta a szövetkezet felszámolt hajtatóházának csővázait, fűtésberendezését. Biztosítottnak érezhette, tudta a megtermelt áruk piacát. Tette mindazt azért, mert jobb ellátást akart, mert ezért a maga részéről ő is vállalta a szükséges, ez elkerülhetetlen kockázatot. A mérlegnek harmadik serpenyője nincs, de a mérleg nyelve valami olyasmit mutat, hogy e történetben mindenki jól járt, hogy a történetnek csak nyertesei vannak. Legfőbb nyertese pedig a fogyasztó, aki részese se volit annak. AZ INDULAT TEHÄT, ami az elkeseredettség, a tehetetlen düh példája lehetett egy évvel ezelőtt, valami olyasmit bizonyít, amit tudunk, de nem mindig hiszünk el egészen, hogy az ember, ezen a tájon is, tegnap, ma és holnap is, csodákra képes. Hétköznapi csodákra, amit terményben, súlyban, árban mérnek, s megmérhetnek akármikor. Bartha Gábor Asztalosok becsülete M áté János művezetőtől, az asztalosüzem pártszervezetének titkárától hallottam: úgy tűnt, hogy a nyíregyházi Örökösföldön épített 87 lakás májusi átadása ugyancsak megkésik, mivel az ÉPFA nem tudott idejében szállítani a SZÁÉV rendelésére 390 ajtólapot. „Akkor magam sem gondoltam, hogy az asztalosok áldozatvállalása megmenti a helyzetet, s az elkészült ajtókat gyorsan felszerelik, s átadjuk a lakásokat. Elsősorban az asztalosüzemben dolgozó kommunista szakemberek példamutatásán múlt, hogy nem csúsztak az örökösföldi lakásátadások, s idejében beköltözhettek a családok a lakásokba.” Nem ez volt az első és egyetlen olyan eset, amikor áldozatvállalásból ez a kollektíva jelesre vizsgázott. Valójában mi minősíti a munkást? Az általa gyártott termék minősége. Hogy múlik ezen az üzemen a vállalatnál? Nem nehéz elképzelni, ha tudjuk, hogy a csaknem másfél száz szakmunkást, főleg asztalost számláló üzem készít minden nem tipusterméket, amelyek értéke évenként megközelíti a 25 millió forintot. Csaknem 7 ezer ablakot, 10 ezer ajtót, 6 ezer beépített szekrényt és 1000 konyhabútort kell felszerelniük. Ez a gárda végezte és végzi az igényes falburkolásokat, készíti az iskolák, óvodák, művelődési házak szép berendezéseit. Ez a kollektíva vigyáz a szakma becsületére, őrzi presztízsét, s inkább túlórázik, áldozatot vállal, de miattuk nem csúszhat a lakások átadási határideje. (farkas) Merre tart a társközség Sényfi, a kertvárosielölt hogyan Élhet két község egy kenyerén, ANÉLKÜL, HOGY AZ EGYIKNEK KEVESEBB JUTNA AZ ANYAGI VAGY SZELLEMI TÁPLÁLÉKBÓL, S ANÉLKÜL, HOGY EGYIKÜK IS ELVESZÍTSE SAJAT ARCULATÄT? MILYEN TITKA VAN ANNAK, HOGY A MEGYESZÉK- HELYHEZ KÖZEL FEKVŐ SENYÖ NEM VÁLT ALVÓ FALUVÁ, ÉS NEM VÁLT A TÁRSKÖZSÉG, NYÍRTURA MOSTOHA GYERMEKÉVÉ SEM? Ónálló, fejlődő, lélekszám- ban is gyarapodó társközségnek ismertük meg Sényőt, amelyre rengeteg jelző ráillik: városközeli falu, társközség, kertvárosjelölt, iparosodó falu és így tovább. Körülbelül 1400 ember él itt, kétszázzal kevesebb, mint a szék- helyközségben. Az érdekes mégis az, valójában Sényő népesebb, mint Nyírtura, mert az itt élők többsége itt is dolgozik, míg Túráról több mint 600-an járnak be dolgozni a megyeszékhelyre. Mindenből kettő Jól megalapozták a két község együttélését: a tsz központja Sényőn van, a községi tanács viszont Túrán. A két község találkozásánál építették meg a tsz melléküzemágának új épületeiit. — Nálunk tulajdonképpen mindenből kettő van — ma— Nos — kérdezte türelmetlenül a mama, alighogy benyitott —, megtudtad, ki fogja felvételiztetni fizikából a fiunkat? — Igen, kedves, megtudtam. Komputer. A mama összeráncolta a homlokát, amelyen a főiskolai felvételi vizsgák előestéjén nem kevés új barázda jelent meg. — Várj csak, várj csak, határozottan emlékszem, hogy valahol hallottam ezt a nevet. Nem rokona ez a Komputer Borisz Georgijevicsnek? — Nem hinném. Inkább a Zsigulijának, annak is csak szegről-végről. A helyzet ugyanis az, hogy Komputer — egy gép. A mama néhány pillanatig hallgatott, erőt vett magán, s fölöttébb udvariasan, de rop- pont epésen megkérdezte: — Mondd kedves, te hülyének nézel engem? — Ugyan, dehogy — mondta óvatosan a papa. — Én semmi ilyesmit' nem mondtam. — Akkor miért akarod elhitetni velem, hogy Jurikot egy Zsiguli fogja felvételiztetni? — Ki beszél itt Zsiguliról? — emelkedett fel a papa, s a szobában halk búgás hangzott fel. A papa idegrendszere kezdett el vibrálni. — Én a komputerről beszéltem neked. A komputer — egy gép, egy elektronikus szerkentyű, — Igen — mondta határozottan a mama —, ezzel a vasdarabbal, ha ez dönti el a fiunk sorsát. A búgás felerősödött. Ha eleinte a papa idegei olyan hangot adtak, mint egy véletlenül megszólaltatott zaklaIVÜTeBVKompuTeF ismerősük?! egy elektronikus számítógép, afféle nagy-nagy számológép. Érted? A mama összeszorította a száját, s ki se nyitotta vacsoráig. — Na jó — szólalt meg a tea után. — Legyen számológép. De mondd meg nyomban, vállalod, hogy összeköttetésbe lépsz vele, vagy mint mindent, ezt is énrám hárítod? A papa félrenyelt és sokáig köhögött. — Mondd, észnél vagy te? Kivel kell nekem összeköttetésbe lépnem? A komputerrel? Ezzel a vasdarabbal? tott hegedűhúr, amely bizonyos dallamosságnak sincs híján, akkor most a nagybőgő szólalt meg. Minimum. A mama azonban nem hallott semmit. Benne ugyancsak búgott valami. — Kíváncsi vagyok, ezt hogyan képzeled el — baráti kapcsolat egy elektronikus masinával. Hívjam meg talán a vendéglőbe? A mama szarkasztikusán elmosolyodott: — Hát persze, a vendéglő — mi más is juthatott volna eszedbe! De ha már olyan szomjas lettél, miért nem mondod meg nyíltan. Mért kell a géppel takarózni? — No, és te mit javasolsz? — Az nem lényeges! Egyébként magától értetődik: figyelmet tanúsítani, ajándékot adni, meglepni valamivel, egy emléktárggyal... — De hát mit kezd egy gép egy emléktárggyal? Meg tudnád magyarázni? — Nos, akkor nem emléktárgyat, hanem pótalkatrészt. Az összes géptulajdonos, akit csak ismerek, folyton pótalkatrész után rohangál. Csak szüksége van a komputernek is valami pótalkatrészre: anódra, katódra, elektródra, mit tudom én... Be tpd venni ez a te elektronikus barátod egy fél lityi finom gépolajat? A papa felsóhajtott és elkezdte tépni a haját. Nem volt neki túl sok belőle, ezért ésszerű takarékossággal kellett csinálnia. A mama egy kefével gondosan rásöpörte a hajszálakat a szemétlapátra, majd élére állította a kérdést: — Mondd meg nekem, de őszintén: hát apa vagy te egyáltalán?! Fordította: Antal Miklós gyarázta Szabó József, a községi tanács elnöke, aki hosz- szas rábeszélésre a pedagógusmunkát cserélte fel a tanácsira. Ma is elsősorban nevelőnek érzi magát, akinek ráadásul megvan az a helyzeti előnye, hogy jól ismeri a két falut, Sényőn született... — Azért van mindenből kettő, művelődési házból — amit Sényőn klubnak nevezünk — tűzoltó-egyesületből és még sorolhatnám — hogy az egyik község se érezze magát hátrányos helyzetben. Arra is ügyelünk, hogy az egyik nap Túrán, a másik nap Sényőn töltse az egész napját a tanács vezetője. Egyenlő figyelemmel és törődéssel lehet megértést és közeledést teremteni. — Valamikor, ha gyűlésre jöttek a két faluból az emberek — veszi át a szót Nyit- rai József, a pártvezetőség függetlenített titkára — külön húzódtak. Most már ilyen nem létezik. De megvan a lehetőség arra is, ha a sé- nyőiek maguk akarnak ösz- szejönni, annak se legyen akadálya. Éppen most dolgozunk azon, hogy mielőbb elkészüljön a felújított klub- helyiség, ahol a korábbi időszakban sok rendezvényünk volt, író-olvasó találkozó, községi fórum, a fiataloknak diszkó... Vendégelőadó — Győrből A két községnek hivatalosan mindenből csak egy lehet, ennyire van költségvetés, ezért innen-onnan kell összeszedegetni a pénzt A község vezetői most éppen a megyeszékhely különböző intézményeinél kilincselnek használt székek után, ugyanis a székek hiánya akadályozza, hogy állandó filmvetítés legyen Sényőn, minden egyéb, gépház stb. megvan. — Sényő sajátossága — folytatják a falu vezetői, hogy helyben teremtettünk ipart, ne ingázzanak az emberek Nyíregyházára. A tsz- nek van egy műanyagrészlege, ahol különféle édességcsomagoló anyagot gyártanak a Mikulás-csizmától a rágógumi papírjáig. Ezenkívül van egy elektrotechnikai részlege is a tsz-nek, ahol rádió- és tévéalkatrészeket gyártanak országos kooperációban. — Ezek a munkáskollektívák, szocialista brigádok új, eddig a faluban nem létező kis közösségeket alakítottak ki — folytatja a pártvezetőség titkára, akik a legmozgékonyabbak, legyen szó közös munkáról, kirándulásról, művelődésről, ünnepségekről. Á tsz állandó saját buszjáratokat indít a megyeszékhelyre, színházba, kiállításokra, kirándulásokra. Említsem azt, hogy még Győrből is hívtunk TIT-előadót, az országos választmány tagját, vagy a most szünetelő, de igen kedvelt mozinkat, ahol a nyíregyházival egy időben vetítik a legsikeresebb filmeket. Azért itt is tapasztalható egyfajta bezárkózás, otthonülés, a tévé mindenhatósága. Akik nem szívesen mozdulnak ki a portájukról, vagy minden szabad percüket a „másodgazdaságban” .töltik, azok könnyen kijelentik: Sényőn bizony nincs hová menni, kevés a művelődési, szórakozási alkalom. A két község főhivatású könyvtárosa, Szabó József né, aki óvónői és könyvtárosi képesítéssel végzi munkáját, tényeket említ: Óvodások a könyvtárban — Igaz, hogy a két községnek összesen háromezer lakója van, de az ingázókat le-, számítva, akik inkább csak pihenni járnak haza, alig 2300 állandó lakossal számolhatunk és van 12 300 kötetünk, s 500—550 állandó olvasónk. Egy kísérletet is elkezdtünk, már az óvodás korban ide szoktatjuk a kicsiket a könyvtárba, s bármilyen szokatlanul hangzik, nálunk már a nagycsoportosok könyvtári tagok. Amíg a sényői viszonyokkal ismerkedtünk, számokait, tényeket hallgattunk a művelődésről, rendezvényekről, zene- és nyelvoktatásról, or- szág-világjárásról, az olvasási kultúra terjedéséről, új telkek osztásáról és még sok mindenről, arra gondoltunk: manapság annyit beszélnek a községek lakosságmegtartó erejéről, ami nincs mindenütt rendjén. Sényőn úgy tűnij^ megtalálták az odavezető utakat; kereseti, házépítési, művelődési és a község életébe beleszólási lehetőséget adnak az itt élőknek. S ez a falu nem fogy, hanem növekszik ... A város és a székhelyközség vonzásában is megőrzi saját arculatát, élet- képességét. Páll Géza
