Kelet-Magyarország, 1983. augusztus (43. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-31 / 205. szám
1983. augusztus 31. Kelet-Magyarország 3 Karbantartók H árom napon át Nyíregyházán adtak egymásnak randevút az ország karbantartással foglalkozó szakemberei. A tervezett kétszázötven helyett csaknem félezren jöttek el a nyírségi rendezvénysorozatra, a nagyszámú érdeklődés is mutatja, iparunk egyik neuralgikus pontjára tapintottak a szervezők, mikor meghirdették ezt a tanácskozást. Mert a karbantartók munkáját, tevékenységük fontosságát a legtöbb helyen elismerik ugyan, de a támogatás ezzel mintha ki is merülne. Mint dr. Mátay László, a Gépipari Tudományos Egyesület ügyvezető főtitkára is elmondta, többek között hiányzik egy fórum, ahol az ország üzemfenntartással foglalkozó szakemberei kicserélhetnék tapasztalataikat, ahol megvalósítható ötleteikkel segíthetnék egymást. Ezt a lehetőséget igyekeztek megteremteni a nyíregyháziak. A jelek azt mutatják, sikerrel. A több tucatnyi előadás, korreferátum fő mottója: öntsünk tiszta vizet a pohárba, azaz jelöljük meg világosan azokat a feladatokat, melyeknek végrehajtása nem tűr halasztást. Molnár Ferenc, a Tiszai Vegyi Kombinát osztályvezetője előadásában — címe: TMK vagy nem TMK? — szellemesen mondta, hogy bizonyára ezen töprengett volna Hamlet is, ha történetesen karbantartó a szak, mája. Az előadó szerint viszont a kérdés már rég eldőlt, a karbantartóknak nincs más lehetőségük, mint tervszerűen dolgozni. és ennek során megelőzésre törekedni. S a legtöbb esetben nem az ő hibájuk, hogy néha a karbantartás valóban nem megelőző, s pláne nem tervszerű. Sok olyan üzemet sorolhatna fel az ember, ahol az üzemfenntartókat is bevonják a termelömunkábá, így pótolván a hiányzó munkáskezet. Ám amit így nyernek a vámon, sokszorosan elvesztik a réven. Mert miközben az üzemfenntartó „termel”, addig a gépekkel, berendezésekkel senki sem törődik, így az el nem végzett javítások, a megelőző karbantartás miatt gyakori a váratlan meghibásodás, s az ebből fakadó üzamkiesés. Ráadásul éppen ennek következtében gépeinket gyakran idő előtt selejtezni kell. S erre még csak azt sem mondhatjuk, hogy szegény embert az ág is húzza, hiszen ha a TMK valóban az lenne, mint a neve mutatja, aligha kellene ilyen gondokkal szembenézni. Mi hát a jövő útja? Az első természetesen: a TMK-t visszahelyezni az őt megillető helyre. Ez azonban üzemenként külön-külön nem megy. Például olyan szakosított javító-karbantartó vállalatokra lenne szükség, melyek a nagyobb feladatokat levennék a kisebb egységek válláról. Még akkor is, ha néhány gyári vezető berzenkedik a gon-,-, dolat ellen, mondván: a saját karbantartóik rugalmasabban alkalmazkodnak a termelési programokhoz, ráadásul olcsóbban is dolgoznak. De arra nemigen gondolnak, hogy így kénytelenek elaprózni saját erejüket, ráadásul fölösleges költségekbe verik magukat, hiszen jó néhány esetben egy sereg olyan alkatrészt is kénytelenek megvásárolni, raktáron tartani, melyre az adott pillanatban semmi szükségük, de lehet, hogy később sem lesz. S arról már bővebben nem is érdemes szólni, hogy sokszor a remény leghalványabb jele nélkül kénytelenek az anyagbeszerzők keringeni az országban alkatrészek után, pedig egy központi raktár segíthetne a gondon. A nyíregyházi tanácskozás természetesen határozatokat, rendeleteket nem hozhatott, de arra jó volt, hogy irányt mutasson, s felhívja a figyelmet : égetően szükség van a karbantartás karbantartására. Balogh Géza A nagyhalászi zsákgyárban üzembe helyezték azt az automata zsákvarró gépet, mely az jesítményt, húszezerre növeli. A gép kiszolgálásához, illetve irányításához három dolgozó 5900 kisiparos másfél milliárdja Szolgáltatás falun, varoson A hatodik ötéves tervben ezernyolcszáz új iparos munkába állítását tervezi megyénkben a KIOSZ. Ezek fele munkaviszony mellett dolgozó, a többi főfoglalkozású, illetve nyugdíj mellett tevékenykedő. Az új iparosok háromnegyedére falun, negyedére városon lenne szükség. A tervidőszakban tizenegy szolgáltatóház, öt mesterek háza és egy gépjárműjavító bázis létesítését határozták el. Fontos feladat a műhelyek korszerűsítése és az új technológiák alkalmazása is. Napjainkban kevés híján 5900 kisiparos dolgozik Sza- bolcs-Szatmárban. Tavaly másfél milliárd forint értéket termeltek — vagyis termelésük két év alatt húsz százalékkal nőtt. Az iparosok több mint negyven százaléka az építőiparban dolgozik, mégis itt vannak a legnagyobb létszámgondok. E szakmákban a vártnál lassúbb a növekedés — sőt a kőművesek száma csökkent. Főleg azért, mert csak tavaly jelentek meg azok a jogszabályok, melyek a korábbinál jobb lehetőséget adnak a vállalkozásokhoz. „Hiányszakmák" E két és fél év alatt nyolc- százán váltottak iparengedélyt megyénkben. Ezek fele az új szolgáltatásként jelentkező teher- és személyszállításban tevékenykedik. A többiek elsősorban a személyi szolgáltatásban, az építőiparban, illetve az iparban dolgoznak. Gond van a személyi szolgáltatásokkal. Kevés a cipész, a férfifodrász, a ruhakészítő, a fényképész, a kozmetikus. Megyénkben az ösz- szes személyi szolgáltatás egyharmadát a kisiparosok teljesítik. Rájuk elsősorban a községek ellátása hárulna, többségük mégis városban dolgozik. Napjainkban olyan sajátos mesterségeket is űznek ebben az ágazatban, mint a lakástakarítás, de van ablaktisztítónk, hordárunk, sőt leíró-másolónk is. Szolga Itatóháza k A tervezett tizenegy szolgáltatóház közül kettő már működik. Leveleken, Fehér- gyarmaton, Apagyon az idén adják át, Nagyhalászban pedig megkezdték a szolgáltatóA bűnüldözés és a megelőzés modern eszközeivel is felszerelték Juhász Tibor rendőr zászlóst, pedig nem zsúfolt városban, „csak” három községben: Tuzséron, Komorón és Tiszabez- déden teljesít szolgálatot. Beosztása körzeti megbízott csoportvezető. URH-s gépkocsi, motorkerékpár, mesz- sze érő közvetlen telefon- vonal segíti munkáját, mellettük állandóan készenlétben áll a hagyományos segítő, a farkaskutya is. Juhász Tibor középmagas, szőke férfi. Nem hatalmas erejével, hanem éppen a modern technikával, jó szóval, intelmekkel igyekszik rendet teremteni — tartani. Szükség is van erre, annál is inkább, mivel ez a körzet nem félreeső, csendes része a megyének, hanem fontos ipari, közlekedési centrum. A fafeldolgozó üzem, az almaátvevő és -tároló, a sínek szerteágazó hálózatán álló ezernyi vasúti vagon nemzeti vagyonunk egy jelentősebb részét teszi k; Néha szovjet és csehszlovák állampolgárok előtt is bizonyítani kell, hogy megnyugtató a közrend és a közbiztonság. Szolgálatban A Tisza néha ellenségévé válik a fürdőzőknek, a külön szakértelmet igénylő életvédelem szintén feladat. S mi tagadás, Tuzséron sok cigány él, és egy kisebb csoportúk sokféle, olykor még pedagógiai munkát is ad a körzeti megbízott csoportvezetőnek. Egyszóval univerzálisnak, sokrétűnek kell itt lenni a rendőrnek. Sokrétű munkájában az említett technikán és a négylábún kívül persze segítik az önkéntes rendőrök is. Van köztük művezető, tanár és vasutas is. Mi több, halászok, horgászok, a vízügyi igazgatóság dolgozói külön önkéntes rendőri csoportot alakítottak, s vízi rendészeti feladatokat látnak el a Tiszán. Hányféle foglalkozású és mentalitású emberrel találkozik nap mint nap Juhász Tibor? Van köztük éretlen, gyámolításra szoruló fiatal, hiszen bokros teendői közé tartozik az ifjúságvédelem is. Néha az iskolában tanítja a közlekedés alapszabályait. Fogadóóráin olykorolykor a békebíró szerepét tölti be, s ezzel válópert, család bomlását előzi meg. Falugyűléseken kér és javasol a közösség érdekében. Ha valaki csak kisebbet botlik a munkahelyén, nem mindig „rendőri vonalon” intézkedik. A munkahelyi vezetőnél jelez, s általában ilyen esetekben is eléri a kívánt hatást. Szép munka az övé. Bár nem rendőrnek készült, — Miskolcon a karhatalomnál teljesített szolgálatot —, az első hívó szóra szívesen vállalta a nehéz szolgálatot. Kétszer egy-egy éves rendöriskolát végzett, s levelező úton érettségizett a kisvárdai gimnáziumban. A közéleti munkára is szentel időt. Pártvezetőségi tag a Kis-várdai városi-járási Rendőrkapitányságon, és ülnök a debreceni katonai bíróságon. Hajnaltól estig kitelik a napja. Azért is, mert három gyermek apja és a szolgálati lakás kertjében negyven almafát gondoz. De ilyenkor is készenlétben áll, bármikor szólíthatja egy váratlan feladat. Az utóbbi években több kitüntetést kapott — a három község szolgálatáért, a haza szolgálatáért. Nábrádi Lajos ház előkészítését. Ezekben főleg személyi szolgáltatásokkal foglalkozók — így fényképészek, fodrászok, kozmetikusok — kaptak helyet. Az öt mesterek háza közül eddig négy készült el, s hozzáláttak az ötödik építéséhez is, Máriapócson. A mesterek házaiban túlnyomórészt mesterlevéllel rendelkező szakemberek nyitottak műhelyt. Valamint olyan nyugdíj, illetve munkaviszony mellett tevékenykedő iparosok, akik munkaidőn kívül: késő délután és este állnak az ügyfelek rendelkezésére. Épül a gépjárműjavító bázis is Vá- sárosnaményban, s ez év végére elkészül. Fejlesztési alap A tervidőszak első felében teremtették meg a kisiparban a műszaki fejlesztési alapot, melyre eddig 2 millió forintot fizettek be iparosaink. Jelentős előnye, hogy az ide átutalt összeg után nem kell adózni. Például szállító- szalagot, daruskocsit, függőleges állványt, betonkeverőt, esztergagépeket vásároltak az alapra befizetett pénzből — javítva ezzel a munka színvonalát. Az eredmények mellett sok még a tennivaló. Nem megfelelő az iparosok szakmai és területi megoszlása. Villany- szerelő, szobafestő, rádió-tévé műszerész, lakatos szakmában telítettség van — mivel sok a kontár. Az iparosok legszívesebben városban telepednek le, pedig a falvakban nagyobb szükség lenne munkájukra. Többek közt Tiszalök—Tiszadob—Tiszada- da térségében, az Erdőháton, vagy a nyírbátori járás egyes területein. H. Zs. Vladimir Rohlena: r aláltam egy teljesen rendkívüli virágot és elhatároztam, megkérdezem a volt botanikatanáromtól, hogy miféle lehet. Vytahlo professzor feltette a pápaszemét, azután izgatottan fel-alá futkosott a szobában, és lihegve kiabálta: — Istenem, hiszen maga egy... és valamilyen bonyolult nevet mondott — talált, semmi más nem lehet, holtbiztosán az! Utoljára Cmarlik professzor írta le a múlt század végén, azután ez a növény eddigi ezerdarabos napi tel- szükséges. (j. 1.) Dohánybetegség Statisztikákat mutat a nyíri homok textilipari üzemének igazgatója. Évek óta rendre kigyűjtötték a táppénzes napok alakulását. Bár enélkül is tudták, de most már a számok feketén, fehéren bizonyították: különös betegség dúl augusztustól az üzemekben. Nem tart tovább 2—3 napnál, s valamiképpen mindig ösz- szeesik a dohánytörés idejével. A név találó: dohány- „betegség”. Ugyanis ebben az időszakban kétszer any- nyi a táppénzes napok száma, mint általában. Sohasem nagybetegekről van szó, hiszen néhány nap múlva újra ott a munkásnő a gép mellett, s meglehetősen fáradtan. Ugyancsak sokan erre az időszakra tartogatják szabadságukat, s nyilvánvaló, hogy nem a pihenés idejét tervezték mostanra, hanem a még nagyobb munkáét, a háztáji termés betakarítását. A textilipari üzemben is tudják, hogy a nagyközségben és a környékről bejáróknál a biztos kenyeret jelentő ipari munka mellett legalább annyira fontosnak tartják a kiskert termelését. Amennyire csak lehet, igyekeznek respektálni az ezzel kapcsolatos igényeket. Azonban szeretnék egyszer elérni, hogy a sorrendben mégis a gyár szerepeljen először, hogy egyeztessék a dohánytörést, az almaszüretet és az üzemi termelést, az utóbbi előnyére. Egyik napról a másikra nem változik itt sem a helyzet. Valamit használ a nagyobb szigor, a sűrűbb ellenőrzés, azonban a gyár vezetői tudják, hogy legjobban a munkássá nevelés hosszú időt igénylő feladata hozhat változást. Egyre több azoknak a száma is, akikre mindig lehet számítani, mert tudják, hogy a gyári kenyér a biztosabb. L B. A virág nyomtalanul eltűnt. Nézzze meg a levél szerkezetét. Azonnal cikket kell írnunk a növénytani folyóiratban, micsoda szenzáció lesz, Melicha- rek! Kikérdezett, hol találtam a virágot, volt-e ott még ugyanilyen virág, mohón szagolgatta, ide- oda rakosgatta, azután figyelmesen rám nézett és így szólt: — Látja, Melicharek! Magának hármasa volt növénytanból. El tudja képzelni mit talál, ha kitűnő tanuló lett volna?