Kelet-Magyarország, 1983. augusztus (43. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-28 / 203. szám
2 Kelet-Magyarország 1983. augusztus 28. Sakk-matt helyzet, és hiány Megemelték a felvásárlási árat Lapunkban is hírt adtunk róla, hogy a megyeszékhely központjában a bőséges nyári termés ellenére nem lehet almát és uborkát kapni. Adorján Józsefet, a ZÖLDÉRTVál- lalat diszpozíciós osztályvezetőjét kérdeztük az ellátás zavarairól.--- Sakk-matt helyzet alakult ki néhány napra a zöldséggyümölcs fronton. A nyári, őszi almák leértek, a téli almából még nem volt raktáron olyan mennyiség, hogy az valamennyi boltba jusson. Parmenalma pótolja a hiányt, mindössze húsz mázsa érkezett a központi raktárunkba, de még hét végén ennek a fele megvan. Egyelőre zöld és az élvezeti értéke nem éri el a nálunk elvártat. Uborkából pedig azért tudtunk kevesebbet a boltokba küldeni, mivel a mátészalkai és a nyírbátori almatárolókban tőkés exportra dolgozzák fel a kovászolni való és a csemegeuborkát. Nyugati piacon 300 tonnát adunk el és nem mindegy, hogy folyamatos-e a feldolgozás vagy akadozik majd a kiszállítás. Az üzemtől nem tudtuk elvonni a szükséges mennyiséget. Hozzátartozik a képhez, hogy a vásárlók többféle méretű uborkából választhatnak, s az esetek többségében az olcsóbb, úgynevezett salátauborkát keresik. A termelők viszont — a magasabb fel- vásárlási ár miatt — a kisebb méretű csemegeuborkát kínálják eladásra. Az áruhiány pótlására megemeltük a felvásárlási }r'j áraty,j5Q'.százalékkal magasabb pénzért vesszük át ‘ a felkínált árut. Pénteken reggel 5 mázsa salátauborkát küldtünk ki a boltokba, ami minden valószínűség szerint bőségesen fedezi a keresletet. Mivel az uborkaszezon már lefutott, csak kompromisszum árán elégíthetjük ki a vásárlói igényeket: ha folyamatosan tartani akarunk a már kisebb tételben kapható zöldségfélékből, magasabb áron kell beszereznünk azokat. A zöldségek, gyümölcsök érési idejét a természet szabályozza. A kereskedelem feladata viszont a zökkenő- mentes ellátást megszervezni. Igaz, a tőkés exportot gátolni ma hazánkban egyetlen embernek sem érdeke, mégis a zöldség-gyümölcs ellátás gazdája, a ZÖLDÉRT Vállalat másfajta felelősséget is vállal. Nevezetesen a lakossági ellátás megszervezése, a fennakadás nélküli kínálat legalább úgy hozzátartozik a megyeszékhely képéhez, mint a nemrégiben ugyancsak a ZÖLDÉRT által nyitott különlegességek boltja. S ha osztrák import súrolóport lehet kapni, joggal várja a vevő, hogy a ZÖLDÉRT zöldséget is áruljon. Tóth Kornélia NYÍREGYHÁZA, BELVÁROS. (Császár Csaba felvétele) Dollárbolt Közel egy hete nyílt meg Nyíregyházán a Hotel Szabolcsban a Csemege Kereskedelmi Vállalat és az Intertourist dollárboltja. Az új bolt jelentős mértékben segít a megyébe látogató hazai és külföldi turisták áruellátásában. (Császár Csaba felvétele) A Tisza montreali, brüsszeli és vammalai szemmel Jobb, mint az óceán A nyári hőség még augusztus végén is a vízre csábítja a Tisza szerelmeseit. Mind többen vannak olyanok, akik messze földről zarándokolnak a Tiszára. Az 51 éves Melich József Montrealból érkezett: — Szobafestőként dolgozom, amikor van munka. Ha csak megtehetem, hazalátogatok. Rokonaim élnek a megyeszékhelyen. Igaz, sokba kerül az utazás, de inkább spórolok, de felkeresem a szőke Tiszát. Ilyenkor szinte minden tiszai fürdőhelyre elmegyünk. Itt azt látom, hogy sokat változott az élet, s egyre jobban élnek az emberek. Nekem ez a festői környék, s a jó hűvös víz nagyobb élmény, mint az óceán. Sokat javult az ellátás is. P. A. grafikus-festőművész Belgiumot cserélte fel a ti- vadarai Tisza-parttal: — Szétszóródott a családunk, de abban egyek vagyunk, hogy igazán a Tisza mentén érezzük jól magunkat. Belga tv-s barátaim közül már többen ellátogattak Tivadarba, s ők is elragadtatással szóltak az itteni lehetőségekről. Festőművészbarátaim a csendet, s a változatos természeti iáját dicsérték. Az itt élő emberek kedvessége, törődése ugyancsak nagy vonzerő. Nagyobb propagandával, még több vendéget lehetne idecsalogatni. T. Visto és J. Visto a finnországi Vammalából érkezett Vásárosnaményba: — Egy évvel ezelőtt 50 tagú énekkarunk élvezhette a naményiak vendégszeretetét — mondja a szőke Janne, aki bölcsészként magyart tanul északi rokonainknál, egy ott élő debreceni tanártól. — S amikor a magyarok vendégszerepeitek nálunk, már barátságok szövődtek. Így jöttünk mi a Tisza-partra. Vammala 20 ezres város, de nincs ilyen Tiszája. Mindennaposak vagyunk a strandon. Csodálatos élményt jelent a homokföveny. Szívesen jönnénk máskor is. (molnár) Felvásárolhat a konyhafőnök Döntés 24 ezer gyerek Méghogy gyümölcslevet adjanak a gyerekeknek leves helyett! — háborogtak a szülők nemcsak falun, de városon is. Azóta a gyermekélelmezésben polgárjogot nyertek a táplálkozástudományi szempontból nagyon egészséges rostos italok, a gyerekek megkedvelték, és semmivel sem szegényebb az óvoda, iskola menüje, mint a korábbi évek sűrűn rántott levesei, liszttel dúsított főzelék- jei idején. A gyermekétkeztetés megyei gazdája az Alföldi Vendéglátó Vállalat az idei tanévben 14 ezer 900 általános iskolásnak, 7230 óvodásnak, 1100 szakmunkástanulónak és 900 szakközépiskolásnak főz ízletes, változatos ebédet. Most tálalnak először a nyíregyházi Tompa Mihály utcai iskola ezer gyerekének, hamarosan főznek az ott épült óvodában a 250 kisgyereknek A nyersanyagnorma egyelőre nem követi a fogyasztói, illetve a felvásárlói árak emelkedését. Jelenleg egy óvodásnak 12,50 forintból kell tízórait, ebédet és uzsonnát készíteni, az iskolásoknak a napi étkeztetést 15,50 forintos nyersanyagnormából oldják meg. Éppen ezért az alföldi vendéglátó bátorítja az üzleteit, hogy saját maguk is vásárolhatnak fel zöldségfélét. Eddig sem kötötte a konyhavezetők kezét tiltó jogszabály, ám most a gazdasági kényszer hozza, hogy a konyhafőnökök szétnézzenek a környékükön, mit lehetne olcsóbban beszerezni, mint esetleg a ZÖLDÉRT-raktár- ból. A héten üzletvezetői értekezleten rögzítették: a kéthetes étlapot, ami igazodik a szabad szombatos tanításhoz, a nyersanyagnormák figyelembevételével rugalmasan kell összeállítani. Eddig is átnézték az óvodavezetők, az iskolaigazgatók, de még esetenként az iskolaorvos is a tervezett étrendet, s a szokásokhoz híven, ezentúl is elkészítik a kért fogásokat. Mert ha egy óvodában palacsintát szeretnének adni ebédre, s lehetőség nyílik a sütésre is, nem támaszt kifogást a vállalat csak azért, mert eredetileg mondjuk túrós bélest akartak sütni. A kéréseket azonban igyekeznek a szakember ismeretei alapján módosítani: legyen a najü menükben több tej és tejesétel, szárnyas és hal, és légióként több zöldségféle. A konyhatechnológiát is segítségül hívják az új ízek megkedveltetésénél: a régi rossz szokás helyett nem rántott, hanem zöldséggel dúsított, hígabb levest, vagy zöldségkrémlevest adnak. A főzelékeket pedig inkább párolják, hogy az élvezeti érték romlása nélkül vitaminokban és tápanyagokban gazdag maradjon a feltálalt fogás. Két finn vendég barátok kői ében ... A tárgyalóteremből Sajnos nem ritkaság mostanában, ha valaki kerékpárt, autót, vagy egyéb járművet lop. Ezúttal azonban más „közlekedési eszköz” már-már notóriusnak minősíthető eltulajdonítója ügyét tárgyalta a Nyíregyházi Járás- bíróság dr. Margitlcsné dr. Katona Piroska tanácsa. A 17 éves, hajdúdorogi M. Imrét egyszer már felelősségre vonták lolopá- sért, de most ismét emiatt kellett bíróság elé állnia. A fiú Igen rendezetlen családi körülmények között élt, sok testvére közül alig van otthon valaki, többen is börtönben ülnek. Egyik bátyja, a 31 éves M. Gyula (akinek nevét csak öccse fiatal korára való tekintettel nem írjuk ki), bár hétszer hallotta eddig saját ügyében ,,A Népköz- társaság nevében” kitételt, tavaly márciusban éppen otthon volt. M. Imre ekkor követte el tettét. Késő este pattant kerékpárra, hogy Kálmánházán lovat szerezzen. Az egyik portán kinyitotta az istálló ajtaját, kivezette a köA két lókötő zel 30 ezer forintot érő jószágot, felült rá, s a biciklijét hátrahagyva, ellovagolt. Bátyja hajlandó volt segíteni az eladásban, így elmentek Kislétára. ahol végül is elcserélték egy másik lóval a szerzettet. (A bátyja és a cserepartner természetesen nem is sejtette, honnan származott az ominózus pej — legalábbis ezt állították.) Két hét múlva a fiatalabb testvér egy hajnali órán ismét Kálmánházán kötött ki. s egy másik udvarból próbált meg elvinni egy lovat. Itt azonban peche volt, mivel az állat rugdosni kezdett, s visszament a gazdájának a házához. Négy nap múlva újabb kísérletet tett, de a szerencséje ismét cserbenhagyta. A zajra ugyanis felfigyelt a gazda, s meglátta az ott ólálkodó idegent is. M. Imre kénytelen volt elengedni a jószágot, s elszaladt. Azért még mindig nem adta fel. Rögtön ezután egy másik helyen próbálkozott, és sikerült is elvinnie egy lovat. A ..segítőkész” testvér megtudta, hogy megint van egy ló, s közösen elcserélték egy bikaborjúért, meg 7 ezer forintért. (A vevőnek hamis néven mutatkoztak be, mondván, hogy a fiatalabb férfi fia M. Gyulának.) A járásbíróság orvosszakértő meghallgatása után hozott döntést a két testvér ügyében, az öccs ugyanis elmegyenge. A szakértők megállapítása szerint azonban tette helytelenségének felismerésében csak közenesen volt akadályozva elmeállapota miatt, így felelősségét meg lehetett állapítani. M. Imre büntetése 1 év és 2 hónap szabadság- vesztés, amit a fiatalkorúak börtönében kell letölteni. M. Gyulát — orgazdaság miatt — másfél év börtönre ítélte a bíróság. A bá- tyot 2 évre. testvérét l évre eltiltotta a közügyektől. Mivel a vádlottak és védőik enyhítésért fellebbeztek, az ítélet nem jogerős. <pd> Heti ■ bosszúságunk Választék Ügy kezdődött a dolog, hogy megéheztem. Sebaj, van már hol vásárolni Nyíregyházán, gondoltam, és elindultam valami harapnivaló után nézni. Előbb a régi, megszokott boltokba mentem, de szinte semmit nem találtam, aztán a nemrég nyitott balmazújvárosi élelmiszerboltba hajtott be az éhség, ahol a nyitáskor ha jól emlékszem, 37 féle töltelékárutól roskadozott a pult. Most kétféle szalonnán kívül mindössze egy kis pa- rizer árválkodott a nagy hu- tővitrinben. Nincs gond, lesz a dombházban nyitott húsáruházban, azt is mostanában adták at nekünk, vásárlóknak, és itt is állandó és teljes kínálatot ígértek. Mit mondjak? Itt is nagyobb volt a választék eladóból, mint az eladásra kínált áruból, itt sem kínáltak szalonnán kívül jószerivel semmi étvágygerjesztő töltelékárut. Minek is kellett volna nekem az étvágygerjesztő, amikor eredetileg is éhes voltam, feladtam hát a reményt és kértem húsz dekát az akármiből. Amikor kosaramba raktam, elindultam kenyeret keresni hozzá, de hiába tettem három kört is, egy száraz kiflivéget sem találtam. Tájékozatlanságom láttán végül egy eladó szánt meg, s udvariasan megkérdezte: mit tetszik keresni? , Kenyeret, de úgy latszik elfogyott — válaszoltam —, ám ő nyomban felvilágosított: ez húsáruház, itt nem árulnak kenyeret. Ettől teljesen megnyugodtam, s arra gondoltam: milyen jó dolog, hogy nemcsak cipő-, meg ruhaboltunk, tiszta profilú fonalboltunk, illatszerboltunk, konfekcióboltunk, tapétaboltunk, papír- boltunk és édességboltunk van már, hanem tiszta profi- lú húsáruházunk is, ahol a kenyérnek még a morzsája se férkőzhet a parlzer közelébe. . . Csak amikor hazaértem, akkor kezdtem el töprengeni, vajot mit keresett ott a gondolákon a bor, a sör és a pa,inka? B. J. Mellesleg Kereső szolgálat is van már megyénkben — olvashattuk nagy megelégedéssel a jó hírt a pénteki újságban. Ez a lakossági keresőszolgálat sok mindennel foglalkozik és — miként az optimista híradásból sejteni lehet — nemcsak ke- rés, hanem talál Is. Nagy dolog ez, ha meggondoljuk, hogy bizony nagyon sokan vagyunk széles e hazaban, akik hiába keresünk, mégsem találunk. Én például mar napok óta keresem azt a csekket, amelyet a felszólításhoz mellékelt az egyik szigorú intézményünk, de sehol sem találom. Pedig jól emlékszem rá, hogy amennyiben a mellékelt csekken nem küldöm el az esedékes tartozást, úgy naponként emelkedik majd a büntetésem. Hat kérem, nekem direkt jól jött ez a keresőszolgálat, amely minden bizonnyal a föld alól is felkutatja majd ezt a kis papírost. Hiszen olvashattuk, hogy a „Família” nevű iroda segítséget nyújt magánkézben levő ingóságok felkutatásához és megtalálásához. Ráadásul, mivel ez lakossági szolgáltatás, a díjak is méltányosak, húsztól háromszáz forint között vannak. Erről jut estembe, hogy jó tíz evvel ezelőtt kétbalkezes kollegám kezet mosott az egyik toalettben, lehúzta a súlyos arany pecsétgyűrűjét, aztán sietett és ottfelejtette a mosdókagylón. Hiába kereste később, nem találta. Nos, kedves barátom, semmi baj, fordulj bizalommal a keresőszolgálathoz, nem bánod meg. Mellesleg olvasom azt is, hogy a keresés és a gyűjtés eredményeként előkerülő tárgyakat, úgy mint az ingóságot, az állatot (!) nem tárolja az iroda, hanem csupán nyilvántartja és megmondja, mi hol, kinél, mennyiért szerezhető meg. Ennél mi sem nyilvánvalóbb, mert képzeljük el, hogy a vidéki gazdának a marhavásáron elcsa- tangoU a tehene, bejelenti, és a kutatás eredményes, megvan az állat. Azért mégsem várhatjuk el egy irodától, hogy oda bármit bekössenek. Mindemellett nagyon üdvös is ez az iroda, hiszen kapcsolatot teremt város és vidék, továbbá község és község között. Megesik ugyanis, hogy ami az egyik helységben hiány, az a másik faluban rá- romlik a kereskedőre. Ilyenkor elég egy telefon és már meg is oldódott a hiánycikk- probléma. A magam részéről sok szerencsét, eredményes működést kívánok a Famíliának, s remélem, hogy soha senki nem fogja majd emlegetni a família le- és felszálló rokonságát. . . (angyal)
