Kelet-Magyarország, 1983. augusztus (43. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-25 / 200. szám
1983. augusztus 25. Kelet-Magyarország 3 JEGYZETLAPOK------A napló értéke A SZOCIALISTA BRIGÁDOK idei első félévi tevékenységének összegzése kapcsán sok helyen vitatéma volt, hogy kell-e egyáltalán brigádnapló. Többen is azt az álláspontot képviselték, hogy a brigádnapló csak formalitás. Nemrég tartották a szocialista brigádvezetők országos tanácskozását. Olt. is szóba került ez, de ott úgy foglaltak állást, hogy igenis szükség van a- brigádnaplóra. Tekintve azonban, hogy a vita azóta is tart, érdemes az ügyre visszatérni. A legtöbb munkahelyi tanácskozáson is reálisan foglaltak állást és ezt a következőképpen lehetne összegezni: brigádnaplóra feltétlen szükség van, de nem a külalakja a döntő, hanem a tartalma, tehát az a munka, amit a brigád végzett és amit a napló .visszatükröz. Az ilyen napló a szocialista kollektíva dokumentuma. Mindazzal, amit bevezetőben leírtam, valójában ehhez a szóhoz akartam eljutni, hogy dokumentum. Elmondom, hogy miért. Nemrégiben egy szocialista brigádvezető klubunkban, régi idősebb munkás indulatosan tette szóvá, hogy enyészetnek induló „kiszolgált” brigádnaplót talált munkahelye egy félre- eső helyén. Azt tudakolta: vajon egyet lehet-e érteni az ilyen kiselejtezéssel ? A kérdésre egyszerű a válasz, mégis egész gondolatsort indított el bennem. NEM SZORUL IGAZOLÁSRA, hogy korunk munkamozgalmának legjelentősebb tényezője a szocialista brigádmozgalom, olyan erő, amely átfogja ma már egész társadalmunkat. Tevékenységük, sikereik, napjaink történelemkönyvének legszebb lapjaira kívánkoznak. De a lapokat történészek, szakírók írják, s a történet- írás mellőzhetetlen forrásaira, dokumentumaira építenek. Egy brigád életének, egy munkahely történetének, s utóbb talán egy egész korszak történetének ilyen dokumentumává — bizonyító adatává, okiratává, igazolásává, tanújelévé — válik a gondosan, kozmetikázás nélküli, hitelesen vezetett brigádnapló is. A kortörténeti dokumentum pedig vigyázandó érték, nem félreeső helyre való. Azt, hogy az egyes munkahelyeken felgyülemlő irathalmazból mit és menynyi ideig kell megőrizni, többnyire rendeletek szabják meg. Magam is tudom, hogy az indokolatlanul megőrzött papírtonnák nem történeti feldolgozásra várnak. De a brigádnaplók, amelyek korunk emberének életformáját, munkafelfogását, közösségi magatartását őrzik, megérdemelnek mindenütt egy tisztességes helyet. A BRIGÁDNAPLÓK SORSÁT illetően nincsen semmiféle előírás, csak jó és rossz gyakorlat van. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a jó gyakorlat a meghatározó. Jórészt maguk a brigádok őrzik saját „történetírásukat”, de szívesen adnak otthont a naplóknak a tömegszervezeti klubokban, irodákban is. Mindenütt, ahol kiterjedt brigádmozgalom van. kívánatos lenne egy erre alkalmas közös helyiségben olyan sarok (vitrin, szekrény) berendezése, amely megfelelő lehetőséget nyújtana a mozgalom iratainak, naplóinak, emléktárgyainak megőrzésére, esetleg tárolókban való állandó kiállításra. O. Sz. Tisztelet a tárlatért SZÉP EREDMÉNY Ibrányban az augusztus 20-ra megnyílt honismereti kiállítás, tanárok, diákok 15 éves lelkes munkájának gyümölcse. A lépcsőfokok pedig a következők voltak. 'Megépült az új tanácsháza, a régit megkapta a könyvtár, a könyvtár helyébe pedig a honismereti gyűjtemény került, mely egyúttal HNF-klubként s szolgál. Eggyel több honismereti kiállításunk van, eggyel gyarapodott azon helyek száma, ahol lelkes — sőt hozzáértő — emberek ösz- szefogása révén számba vették és közszemlére bocsátották a múlt emlékeit, a valahová tartozás megannyi tárgyi és írásos meg- téstesítőjét. Sokszor találkoztam már a honismereti gyűjtemények lebecsülőivei, akik a sokszor bizony előforduló szakszerűtlenségeket vették csupán észre, s úgy vélték, a l ______ voltaképp mindenütt egyforma kiállításoknak nincs létjogosultsága. Igaz, mára változott a szemlélet, de azért még él. Holott mindenkinek tudni illenék, hogy a haza szere- tetéhez a szűkén fogalmazott szülőföld szeretetén át vezethet csakis az út, mert internacionalizmus sem létezhet a haza mindenek- fölötti szeretete nélkül. Sokat beszélünk az .,identitásról", a valahova tartozás folyamatos át- és megélésének fontosságáról, a szőkébb, tágabb pátriához való ragaszkodás nagyszerűségéről, a kisebb-nagyobb közösséghez kapcsolódó éltető erejéről. MINDEN EGYES ilyen kiállítás, kis múzeum ezeket a célokat szolgálja a máig tartó múlt bemutatásával. Tisztelet azoknak, akik ezt a legújabb helytörténeti tárlatot létrehozták. S. Z. BIZTOS LÁBBAL A TŐKÉS PIACON Lányok, asszonyok a varrógépeknél Valutáért varrnak A Nyírség Ruházati Szövetkezetben, mint azt Ágházi Gyula elnök vallja: a nők nélkül jóformán még lélegezni sem lehet. Okos, s főleg e nehéz gazdasági körülmények között is nyereséget eredményező gazdaságpolitikát folytatni csak a nőpolitika helyes alkalmazásával lehet. Ez itt meghatározó tényező, hiszen a 268 dolgozó 98 (!) százaléka nő. Felelős poszton Ök viselik a „koronát”, ők ülnek a legfontosabb vezetői poszton többségében. Nélkülük határozni termelékenységről, szocialista brigádmozgalomról érdemben szólni, jövőt alapozó kérdésekben dönteni, nem lehet. Rátermett a személyzeti vezető, Tóth Sándorné, a munkaügyi osztály vezetője, Kertész Istvánná, a műszaki vezető, Hajdú Ferencné, az üzemvezető Muha Béláné. A szabászatot Kurcina Gyuláné irányítja, a szövetkezeti bizottság elnöke Pertman Károly- né. A minőség legfőbb őre, a főmeós G rexa Andrásné. S bár igaz, hogv a fiatal Havadtői Ferenc személyében férfit választottak legutóbb a párttitkári posztra, de a 38 tagot számláló párt- szervezetben 30 a nők száma, s az öttagú pártvezetőségben 3 a nő. Elképzelhető- e nélkülük valamilyen változás? Aligha. Tőlük indul a legtöbb javaslat. Ök is valósítják meg. A szövetkezet elnöke elmondta: legutóbb dilemmában volt, amikor a pártvezetőségi ülésen arról kellett számot adnia, hogyan képzelhető el a tőkés export növelése a jövőben. Hongkongtól a Nyírségig Két alternatívát javasolt a pártfórum. Egyik szerint: ha vállalják a még magasabb minőséget igénylő tőkés exportot, akkor — ez feszítettebb munkát követel —, de talponmaradásuk biztosított. Ha nem vállalják, akkor veszélybe kerülhet sok minden. Alaposan „megrágták”, míg az első mellett döntöttek. Erről azonban meg kellett győzniök valamennyi társukat, a párttag lányoknak, asszonyoknak. így jár sikerrel a szövetkezet jövőbeni vállalkozása, amely új tőkés piacok meghódítását eredményezheti. Nemzetközi rangot vívtak ki a nők a Nyírség Ruházati Szövetkezetnek. Az egyik NSZK-beli cég vezetője nem véletlenül ezt így ismeri el: „Szívesen rendelek munkát Hongkongban, az NSZK-ban és a Nyírségben”. Kizárólag olyan, a legújabb divat szerint készülő női estélyiket, kosztümöket, blúzokat, szoknyanadrágokat gyártanak a nyíregyházi szövetkezetben, amelyet Európa-szerte hordanak a nők, s elismerést vívnak ki a nyíregyháziaknak. Ezernyi apró ötlet, észrevétel. javaslat játszik szerepet abban, hogy állják a versenyt a nyírségiek a világpiacon. Kismamák, a nőbizottság tagjai, a pártvezetőség javasolták: alakuljon egy műszakos kismamaszalag. Megvalósították. Bevált, s ilyen körülmények között a 30 kismama magasabb teljesítményt ér el, és jobb minőségű munkát végez. A bölcsődei, óvodai gondok megoldására okos ötlettel álltak elő a szocialista brigádok. Valóságos munkakapcsolatot alakítottak ki a környező gyermekintézményekkel. Mind a tizenhat szocialista brigádnak van olyan óvodája, bölcsődéje, melynek takarókat, függönyöket varrnak, ők készítik a gyerekeknek a kötényeket, kendőket, a konyhai felszereléseket. Gyorsabban reagálni Okos kezdeményezések segítik a korszerűbb üzem- és munkaszervezést, a termelékenység növelését. Munkásnők javasolták, szakosítani kellene a szövetkezet üzemeit Nyíregyházán, Tisza- vasváriban és Kemecsén. Egy-egy NSZK-beli cég részére dolgozhatna egy-egy üzem. Volna előnye? Igen. Termelékenyebbé tehetné a munkát, hiszen nem kellene átállni egyik termék gyártásáról a másikra valamennyi üzemnek. Gyorsabban lehetne kielégíteni a vásárló igényét és reagálni a piac változásaira, a divatra. Mi lett a sorsa ezeknek a kezdeményezéseknek? Az elnök és a párttitkár örömmel újságolták: részben bevezették. Most így dolgozik a nyíregyházi üzemük, és ősztől a tiszavasvári is. A tapasztalat egyértelműen igazolta az ötlet helyességét: a teljesítmények stabilabbak lettek, a minőség pedig javult. Állják a versenyt a világpiacon. “Párt taggyűlésen hangzott el a javaslat, vásároljon a szövetkezet autóbuszt. Köny- nyítse így is a nők munkába, hazajárását. Napirenden van az ügy. Az elnök tájékoztatása szerint jövőre szeretnék megvalósítani. Mondjuk, hogy minden ötlet annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Ezek révén valósulhatott meg, hogy az első fél évre meghatározott 23 milliós tőkés exportot több, mint 25 millióra teljesítették. Farkas Kálmán Vagonhiány S zemnek szép látvány az irányítótoronyból az eperjeskei rendező pályaudvar. Mozdonyok tolatnak, a Szovjetunióból érkezett áruval rakott szerelvények sorakoznak szinte valamennyi vágányon. Vagy tíz kilométerrel arréb a napsütésben ugyancsak szépek a fényesUtkei rendező pályaudvar nyújtózkodó üres sín- szálak. Itt, ha jön egy üres vagonokkal rendelkező vonat, gyorsan továbbküldik, hátha apaszt abból a hegyből, amit 280 ezer tonna vasércből emeltek az átrakópályaudvaron. Vágányok sorát foglalják el a műtrágyával rakott kocsik is, amelyek szintén átrakásra várnak. Már-már a nyugodt munkát akadályozza az a súlyos vagonhiány, ami az utóbbi napokban kialakult a záhonyi átrakókörzetben. Most még ugyan fogadnak minden, a Szovjetunióból érkező szerelvényt, azonban a normális mennyiségtől másfélszer több széles kocsi található a körzetben. Ugyanakkor van. olyan nap, amikor az ország belsejéből fele annyi üres kocsi érkezik, minit amennyit áruval meg tudnának rakni. Nem egyik pillanatról a másikra alakult ki a négy éve nem tapasztalt igen rossz helyzet az átrakókörzetben. Kezdődött azzal, hogy a Jugoszláviába irányuló tranzit küldeményeket a megrendelők nehezen fogadták, irányvonatok vesztegeltek a magyar vasút hálózatán. Valahol csikorog a MÁV gépezete is. Magyarázatként ugyan — vasúti nézőszögből — elhangzott sokszor, hogy az ötnapos munkahéttel csökkent a fuvarozók rakodási készsége. Csakhogy jóval többet ácsorognak a vagonok a rendező pályaudvarokon, sokká! 'jobban nőtt a vasúti ko- csiforduló idő (ami megra- kástól megrakásig telik el egy vagonnál). A záhonyi körzet vezetői a MÁV Vezérigazgatóságához fordultak segítségért. Tudják, hogy a vasútnak is kulcsfontosságú helyéről van szó, ha csökken, az átrakás, akkor annak a népgazdaságra is kiható következményei lehetnek. K orábban, hasonló helyzetben, előfordult, hogy a vasúti hálózaton rakodási tilalmat rendeltek el, valamennyi kiürült vagont a záhonyi átrakókörzetbe továbbítottak, csakhogy ne legyen fennakadás az átrakásban. Nyilván felsőbb utasítástól függ, hogy a jelenlegi helyzeten változtassanak. Mert magyarázattal nem lehet megrakni a vagonokat, s a jelenlegi kocsi hiány következményei súlyosak lehetnek. A MÁV szervezettségén kel.1 változtatni, hiszen egy végrehajtó szervezet — mint a záhonyi üzemigazgatóság — függvénye a hálózat gondjainak, s eppen ezért nem engedhető meg, hogy egyesek raktárnak tekintsék a vasúti kocsikat!... Lányi Botond □ z elmúlt hét végén tizedik alkalommal találkoztak hazánk építőipari. építőanyagipari és faipari vállalatainak dolgozói. Ä kerek évfordulón éppen megyénkben adtak egymásnak randevút. Ünnep volt ez és kikapcsolódás számukra. Csaknem kilencszáza.n voltak kíváncsiak megyénk szép tájaira, színes múltjára és ismerkedtek persze a jelen építészetével is. Sokan tévhitet oszlattak el. véleményt formáltak rólunk. Másfél napos itt-tartózko- dás után a zalai Molnár Gyuláné ezt mondta: „Érdemes volt ötszáz kilométert utaznunk azért, hogy reális képet kapjunk Nyíregyházáról és a szabolcsi emberekről. Eddig ötösre vizsgáztak vendéglátásból és vendégszeretetből. Most járunk itt először, de talán nem utoljára”. Voltak, akik sivárabb környezetre, mostohább fogadtatásra számítottak. Nem firtattuk, hogy miért. Fő az, hogy a dunántúli építők a szívükbe zárták, emlékezetükbe vésték megyénket. A legnagyobb csoport Szegedről és környékéről érkezett. Köztük volt Erdei János is, aki elmondta, hogy tíz évvel ezelőtt, az első országos találkozót is Szabolcsban rendezték, azon is részt vett. Jártában-keltében arra volt kíváncsi, hogy az évtizednyi idő alatt mennyit épült-szé- pült Nyíregyháza. Mint mondta, sok újjal, ismeretlennel találkozott. Az emberek, kollégák között régi ismerősökkel is. Azzal a KE- MÉV-es kollégával, aki hajdan Szegeden kezdte pályafutásait, s a nyíregyházi erdőgazdaság azon dolgozójával, akivel tíz évvel ezelőtti, az első találkozón kötött barátságot. A szintén szegedi Kiss Dózsái József nem egy, hanem több évtizedre emlékezett. A háború előtt és alatt Nyíregyházán volt katona. S a fegyverek elhallgatása óta nem járt a Nyírségben. Lelkendezve beszélt a múlt és a jelen kontrasztjáról. S persze nosztalgiával emlékezett a fiatalságára is. Arra. hogy kiis'katona korában Nyíregyházán járt tánciskolába, s csapta a szelet a nyíregyházi lányoknak. Megfordult néhány hosszú tirpák házban és a szakember szemével örömmel látja, hogy a mai Nyíregyháza építészete nem sablonos. Különösen a merész vonalú erkélyek tetszenek neki. A Veszprémből érkezett Marek László három évvel ezelőtt a SZÁÉV sóstói üdülőjében és megyénk székhelyén töltött két kellemes hetet. Rácsodálkozott a neki még új művelődési központra, amit építészeti remekműnek tart. Az ugyancsak veszprémi Somogyi Ferenc népes gyereksereg között sétált a Sóstói úton és arról szólt, hogy a dunántúli gyerekek több nagyszerű játszóteret találtak maguknak, a sóstód vidámpark szintén lekötötte a figyelmüket. Meló László, az építők szakszervezete központi vezetőségének osztályvezetőhelyettese tíz évvel ezelőtt és most is egyik fő szervezője volt az országos találkozónak; Szerinte most jobbak voltak a szervezéís és az ellátás feltételei. Büszke rá, hogy ez a találkozó még közelebb hozita egymáshoz a kőművest, az építőmérnököt, a vállalati jogászt, a műszaki rajzolót. Statisztikája szerint most az országban (megyénkben is) négyszer több a természetjárók száma, mint tíz évvel korábban volt. Pintér György, a Szakszervezetek Országos Tanácsának osztályvezetője azonban hangsúlyozta, hogy a találkozónak nemcsak a turizmus volt a célja. Emberi, politikai, mozgalmi haszna is volt a találkozónak, s a résztvevők jól hasznosították a sport- és kulturális programokat. Egyszóval a tizedik találkozó beváltotta a hozzá fűzött reményeket, N. L. Építők kézfogása
