Kelet-Magyarország, 1983. augusztus (43. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-16 / 193. szám

1983. augusztus 16. Kelet-Magyarország 7 HORGÁSZOKNAK . A Császár száz napja A házi nyulak egyenként évi 50—100 kilogramm trágyát termelnek. Ez igen értékes, hiszen 25—28 százalék szerves anyagot, valamint káliumot, nitrogént, meszet, foszforsavat és hamut tartalmaz. Felhasználása a föld termőerejét nö­veli. Gombatermesztésre is használható. Ennek módja, hogy a 8—10 napnál nem régebbi nyúltrágyát, 3 kilogramm szuperfoszfáttal keverjük, majd 14—24 Celsius-fokos. kö­rülbelül 80 százalék páratartalmú helyiségben, 40 centimé­ter vastag, tömörített és vizes halmot készítsünk. Átmele- gedés után betelepíthető a sampion, kétspórás csiperkegom- ba-csíra. A legértékesebb és leghigiénikusabb egyben a leggaz­daságosabb a biogázos felhasználási mód. A biogáz nem más, mint oxigéntől elzárt rendszerbe szerves anyagokat lebontó metánbontó baktériumok. Tisztítás, szűrés után ég­hető, tüzelhető gáz. A nyúltrágya biogázas felhasználásához fajélesztőre (friss tehéntrágya) van szükség, amelyben meg­találhatók a megfelelő baktériumtörzsek. Egy 25 literes tar­tályból egy család napi főzésére elegendő biogázt lehet nyerni. A nyúltrágya felhasználásával is gazdaságosabbá lehet tenni a nyúl tenyésztését. Jávori Pál Jl szamóca nyári ültetése Dohány a háztájiból Melléktermékből gombatelep vagy biogáz ban forgalmazott Cofuna ne­vű bioaktív humusztrágya, amelyet baktériumtörzsek oltóanyagával dúsított szőlő­törkölyből készítenek. (A Ba­dacsonyi és a Kiskunhalasi Állami Gazdaságban gyárt­ják, beszerezhető a gazda- boltokiban 40 kilogrammos zsákokban.) Ez utóbbi trá­gyából nagy hatása miatt 2—3 kilogramm is elegendő egy négyzetméterre. A szamóca, mint minden bogyós gyümölcs káliumigé­nyes növény, ezért hasznos,' ha a tápanyagfeltöltés során kálium műtrágyát is jutta­tunk a talajba. A szamóca a klórtartalmú kálisó helyett jobban szereti a kénsavas ká­liumot, amelyből egy négy­zetméterre 0,8 kilogramm elegendő. A tápanyagkiszórást, a ta­laj-előkészítést és -fertőtle­nítést követően készítsük el a szamócaágyásokat. Az új ágyások ne a régi helyén készüljenek, hanem a kert egy másik erre a célra alkal­mas területén. Ha lehet, ke­rüljük az árnyékos helyet, mert a szamóca fényigényes. Ha az ágyások talaja kezd megülepedni, akkor lássunk hozzá az ültetéshez. Ha sa­ját hajtatású palántákat ül­tetünk, mindig csak annyi indanövényikét szedjünk föl, amennyit néhány órán belül képesek vagyunk elültetni. A folyamatos fölszedés és ülte­tés jobb eredést tesz lehető­vé. Ha máshonnan szerezzük Zöldsógkülőnlegessőg Rebarbara kompótnak, levesnek A háztájiban ma kétségtelenül az egyik legnagyobb te­rületű és legjobban jövedelmező ipari növény a dohány. A megyében mintegy, hétezer hektáron termesztik a virzsinia és a nagy levelű fajtákat. A termőterületnek közel fele a háztájiban és a kisgazdaságokban van. Ennek magyaráza­ta, hogy a dohánytermesztés az alma mellett túlzottan ké- ziimunkaigónyes. Palántázástól a törésen át a csomózásig szinte éjjel-nappal a dohányban kell lennie annak, aki eredményt akar elérni. Suhajda Mihály — Nyíregyháza mellett a János-bokor- ban 800 ölön termeszti a kerti dohányt. Harmadik éve fog­lalkozik ezzel, 1982-iben 40 ezer forint volt a jövedelme. Idén az aszályos tavasz és nyár miatt nem olyan szép a ter­més mint máskor. De a gazda így is megtalálja a számítá­sát, hiszen a korai ültetés segítette a növényt a csapadék­hiányos hetek átvészelésében. A dohánytörés idén bő egy héttel korábban kezdődött, mint máskor. Az érett levelek begyűjtésében mint azt Já­vor László felvétele is igazolja, a Suhajda család apraja- nagyja részt vesz. Azokban a kertekben, ahol a szamócát legalább három éve telepítették, feltétlenül szükség van az ültetvény fel­újítására. A szamóca telepí­tésének legkedvezőbb ideje június végétől augusztus vé­géig kínálkozik számunkra. Ezalatt bőven van idő a táp- anyagfeltöltésre, talaj fertőt­lenítésre és az ültetésre. A szamóca majd minden tala­jon termeszthető, csak a szél­sőséges talajokon —, mint például az erősen kötött agyag, a szik, vagy a sívó ho­mok —, kár próbálkozni te­lepítésével. A szamóca eredményesen a tápanyagban gazdag tala- jonkon terem bőven, ezért ajánlatos a telepítés előtt a talaj tápanyag-utánpótlásá­ról gondoskodni. A szerves anyagokban gazdag talajban a levegő- és vízgazdálkodás folyamata is harmonikusabb, sőt a talaj szerkezete is ja­vul. Leghelyesebb, ha istálló­trágyázzuk a majdani sza- mócaágyást. Egy négyzetmé­terre legalább 10—12 kilo­gramm szerves trágya jus­son. Ha nincs istállótrágya, ak­kor hasznos lehet a jól ke­zelt komposzit, vagy az újab­A rebarbara szaporítása tö- osztással: ősszel és tavasszal, va­lamint magvetéssel történhet. Ta­pasztalt kertészek megfigyelése szerint tőosztással történő sza­porítása ősszel a legelőnyösebb, mert az ültetési anyag ilyenkor jobban begyökeresedhet. Az anyag előkészítése során — az idős tövek — gyökereit késsel vagy metszőollóval annyi részre darabolhatjuk fel, ahányszor két- három szemet, illetve rügyet tartalmaz egy-egy részt. Egy jól fejlett gyökértörzs rendsze­rint két részre, kedvező esetben akár négy részre is feldarabol­ható. A dugványokat jól előké­szített — kertszerüen elmunkált — talajba kell elültetni. Az ül­tetés során ügyeljünk arra, hogy a dugványokat egy-két cm vas- tag — gondosan rostált — föld­réteg fedje. Ha magvetéssel akarjuk a re­barbarát szaporítani, úgy négy­zetméterenként 600—800 magot vethetünk. A biztos kelés érde­kében fóliatakarásról vagy me* legágyi ablakos fedésről kell gondoskodni. így a hidegágyak­ban 10—14 nap múlva megindul a magvak kelése. A fejlődő nö­vénykék részére 15 C-fok körüli hőmérsékletet kell biztosítani! Május végén, június elején — a kelést követő harmadik héten — áttűzdelhetjük a növényanya­got 15x15 cm. illetve 15x10 cm sor- és tőtávolságokra a szabad­földi ágyásokba. Ezt követően finom, permetszerű öntözésben kell részesíteni a rebarbarát. Ha a növények megerősödtek, ne engedjük a gyomokat elszapo­rodni, hanem rendszeres talaj- porhanyítással egybekötve, gon­doskodjunk ágyásaink tisztántar­tásáról. A rebarbara állandó he­lyére a következő év tavaszán kerülhet: 1,5x2 méter, illetve 1x1.5 méter tő- és sortávolságra. A növényanyagot ezután gon­dosan ápoljuk, gyomtalanitjuk, illetve a sorok közé kiszórt fosz­for- és káliumt.artalmű műtrá­gyákat bekapálluk Ha megindul a virágszárképződés, úgy azokat eltávolítjuk. Szedésre a telepí­tést követő második évben ke­rülhet sor. Értékesítésre a jól fejlett levelek nyele kerülhet. Egy-egy tőről a szedés alkal­mával csak három vagy négy le­velet törjünk ki — késsel —, úgy, hogy levélnyelet kissé meg­csavarjuk, majd letépjük. A húsz cm hosszúságú levélnyele­ket lombtalanítjuk. majd köte­geljük. A levélnyélből: rebarba­rafőzelék, rebarbarakompót vagy -leves készíthető. A rebarbarát kedvező táplálko­zásbiológiai értékeiért kedvelik, mivel sok foszfor, magnézium és mész, valamint ozálsav van benne. Gyökértörzse sem megy kárba, mert azt gyógynövény­ként hasznosítják. A gyökér — meghámozva — jellegzetes szagú és ízű, enyhe hatású hashajtó. Gyógyászati célra tinktura (fes­ték) : vízzel, szesszel vagy éter­rel készült gyógynövénykivonat készíthető belőle. Házikertekben — a zöld levél- nyelű és zöld húsú fajták közül — a legkedveltebb a VIKTÓRIA, és a DAVES CHALLENGE. A piros levélnyelű és zöld húsú faj­ták közül: a GOLIATH, a PARA­GON és a HOLSTEINER BLUT (ez utóbbi jól hajtható) a legis­mertebb. Igen jó minőségű — a piros levelű és piros húsú faj­ták közül: a LOHER BLUT és a GIGANT. Dr. Széles Csaba Szakkönyvek RAKJUK EL TÉLIRE! Mi ‘indokolja a házi tartósítást? Mindenekelőtt az otthoni befőzés hagyományai. Sok tapasztalat, megfigyelés és találékonyság szült kitűnő készítményeket. Ezeket érdemes megmenteni, to­vábbfejleszteni. A jól sikerült készítmények nemcsak a család változatos, egészséges étkezésé­hez járul hozzá, hanem örömet is okoznak annak, *aki gonddal, figyelemmel előállította azokat.. A nyersanyagok jó részét ház körüli, háztáji kiskertekben ter­mesztik. Ezeket fogyasztani az év minden szakában csak tar­tósított formában lehetséges. A feldolgozás sokféle lehetőségei közjil a legmegfelelőbbet kivá­lasztani, ami egyúttal ízlésünk­nek is legjobban megfelel, psak kellő ismeretek birtokában lehet. Ehhez kíván segítséget nyújtani Erdélyi Lajosné dr. könyve. Mi­előtt munkához lát, lapozza fel tartalomjegyzéket! SZOBANÖVÉNYEINK KIVÁLASZTÁSA, NEVELÉSE, GONDOZÁSA ÉS SZÍNES KÉPEI Lelkes Lajos szerkesztésében a könyv összeállításakor számba vették a szerzők azokat a növé­nyeket, amelyek különböző fek­vésű, fényviszonyú, hőmérsékle­tű és rendeltetésű lakásban ne­velhetők, illetve tarthatók. A la­kás részének tekintették az er­kélyt is, ahol tavasztól őszig kellemes a pihenés, ha nyílnak a virágok. A könyv értéke nem merül ki a gazdag választékban és a sok gyakorlati tanácsban. Sokkal in­kább figyelemre méltó, hogy minden növényt színes fényké­pen mutat be, tehát a megis­merést. hosszabb-rövidebb bota­nikai leírás helyett egyszerűvé teszi. be a palántákat, akkor azo­kat ültetés előtt néhány órá­ra helyezzük vízbe. Az ágyá­sok 80 centiméter szélesek legyenek. A tetejüket képezzük ki kissé dombomra, majd tö­mörítés végett, tapogassuk le. Ezután hozzáláthatunk az ül­tetéshez. A töveket egymás­tól legalább 30X30 centimé­terre, előre megjelölt és be­öntözött talajba ültessük. Az ágyások szélén célszerű leg­alább 20 centiméteres sávot hagynunk. Az ültetést követően újból öntözzünk, hogy az átültetés­sel megviselt kis növénykék mihamarabb megeredjenek. Egy négyzetméternyi terü­letre legalább 20 liter vizet érdemes kiöntöznünk, ám ügyeljünk arra, hogy ez a mennyiség permetszerűen ke­rüljön a talaj felszínére, ne­hogy a fiatal palántákat ki­mossa az öntözővíz. Az ön­tözést hetenként ismételjük meg, ám ha gyakrabban van erre lehetőségünk, akkor a kisebb vízadagok kijuttatása hasznosabb. A növény,kék sorközeit ér­demes fekete fóliacsíkokkal takarni, mert ezek csökken­tik a talaj párologtatását, könnyítik tavaszi felmelege­dését, meggátolják a .gyomok elterjedését, s a jövő eszten­dei termés nem szennyeződik a csapadék által felverődő talajszemcséktől. B. Cs. Az április 30-i „nyitány” óta — augusztus első hetét is beleszá­molva — száz napja folyik a horgászat a MOHOSZ megyei intéző bi­zottságának négyhektáros intenzív kis taván, Császárszálláson. A víz keleti partjának árnyéktalan félkaréja a horgászható szakasz, a kis tó nyugat felé mutató, náddal szegélyezett „zsákja” tilos terület. Évek kellenek, míg a telepített, vagy még ezután telepítendő fács- kák egyszer árnyékot adnak majd. Addig sül a horgász a napon, míg a kapást lesi. Vagy ahogy az ide járók mondják: a kiszolgálást várja a napijegyért leszurkolt száz forintjáért. (Fotó: Pristyák J.) 90 ezres bevétel Az intenzíven telepített kis tó indító halállományáról többször szóltunk már. A négyhektáros vízben az előző évről 12,5 mázsa szép kárász és kétmázsányi com- pó volt az örökség. Ehhez járult a tavaszi, telepítésű 20 mázsa ponty, amiből a legkisebb pél­dány is másfél kilós volt. Ez a halsürüség indokolta a 100 fo­rintos napijegyet, amiért 2 db ponty és két kiló kárász fogha­tó. Tekintettel arra, hogy a csá­szárszállási kis tavon nem volt fajlagos tilalom, ezért nagy volt a látogatottsága az első hetek­ben. Hiszen más vizek — éppen a tilalmi idő miatt — „zárva vol­tak” a pontyhorgászok előtt. So­kan rövid idő alatt megfogták az engedélyezett mennyiséget, ezért előfordult, hogy a horgász­ható partszakasz 30 horgászhe­lye naponta csaknem kétszer is megtelt napijegyes vendégekkel. A kánikula beköszöntével — és a többi vizekre érvényes fajla­gos tilalom megszűntével — ki­sebb lett a forgalom. Mert egy­részt a kapások is ritkultak a fülledt meleg napokon, más­részt nagy elszántság kellett a parti üldögéléshez a szaharai hő­ségben. Az intéző bizottság gazdasági felelősétől nyert értesülés sze­rint a kis tó eddigi, száznapos forgalmának bevétele 90 ezer fo­rint volt. Ez a százforintos napi­jegyeket figyelembe véve kilenc- száz horgászt jelent, átlagosan napi kilenc főt, amely mélyen alatta marad a tervezett napi 30 fős forgalomnak. A kifogott halak mennyiségéről nem szól a fáma, holott az ere­deti elképzelés az volt. hogy a távozáskor leadott napijegyek hátoldalán feltüntetett fogások­ból rendszeresen felmérik, meny­nyi hal került ki a vízből. Nem­csak kíváncsiságból, hanem el­sősorban azért, hogy adott eset­ben újabb telepítéssel pótolja a „tógazda” a kifogott mennyisé­get. Miután a játék csak így tisz­tességes. A zsákmánnyal kapcsolatban csak találgatni lehet — és azok a horgászok, akiknek ..zsebbe­vágó” a császári kirándulás, ta­lálgatnak is. Mondván, hogy ha a 900 vendég csak átlagosan egy kiló pontyot fogott, az is kilenc mázsa, a telepítésnek csaknem a fele. Tehát az esélyek mar nem ugyanazok, mint mondjuk száz nappal ezelőtt. Éppen ezért — a kezdeti ígéret szerint — most már gondoskodni kellene a visszapót­lásról, a fogási esélyek javításá­ról. Annál is inkább, mert a kis tó éves bevételi terve 200 ezer forint. És a hiányzó 110 ezres be­vésel*« eléréséhez már nincs úlább száz nap a szezonból! A császárszállási nagy tó, az oláhréti tározó eddigi horgász- napjainak száma természetesen jóval kevesebb volt. mint a kis tavon. Hiszen itt érvényben volt a fajlagos tilalom, a horgászat csak június 16-án kezdődött el. A tározó eddigi bevétele a területi enged^ yek árából (itt 30 forin­tos a napijegy és sok éves en­gedélye is vásároltak) eddig 122 ezer forint. A két császárszállási horgászvíz eddigi bevételei együtt is távol állnak még az idei, csaknem félmilliós halteiepítési költségektől . . . Vasarnap: megyei verseny Az egyesületi horgaszversenyek jórészt lezajlottak már. Mind­egyik jó kirándulás, jó szórako­zás volt. A halfogási vetélkedés mellett e versenyek lényegéhez tartozik, hogy családok, barátok jönnek össze a vízpartokon. A halászlé, a jóízűre sütött hal és egy pohár ital mellett kelleme­sen telik a nap, még barátibbá téve az egyesületi tagság és a horgászcsaládok kapcsolatait. A horgászat sportjellegét álta­lában inkább a megyei verse­nyek domborítják ki. Az egyesü­letek versenycsapatai évente egyszer mérik össze tudásukat (és szerencséjüekt?) az intéző bi­zottság által meghirdetett megyei horgászversenyen. Erre a versenyre idén augusz­tus 2I-én, vasárnap kerül sor, mégpedig a tivadari Holt-Tiszán. A korábbi években Tiszavasvájn^ nál, a Keleti-főcsatornán tartot­ták a megyei versenyeket. A leg­utóbbi megyei küldöttértekezle­tén az egyesületek képviselői ki­fogásolták az ottani gyenge fo­gási lehetőségeket (a szatmáriak pedig a nagy távolságot), ezzel próbálva indokolni a gyér rész­vételt. (Harmincból csak 15 egye­sület csapatai vettek részt a leg­utóbbi megyei versenyen is.) Ezért úgy döntött a megyei in­téző bizottság, hogy az idei ver­senyt jobb fogást ígérő vizen rendezi meg. Előbb a leveleki termelőszövet­kezettel folytak tárgyalások, hogy a megyei verseny lebonyolítását a jó nevű leveleki tározón enge­délyezzék. A termelőszövetkezet (és'egyben az ottani horgász­egyesület) vezetősége megfelelt a megyei horgásztöbbség várako­zásának: mint a tározó vélt „tu­lajdonosa”, elzárkózott a kérés teljesítése elől. Viszont a fehérgyarmati Rákó­czi Halászati Termelőszövetkezet maga ajánlotta fel, hogy a me­gyei horgászversenyt a tivadari Holt-Tiszán rendezzék, amely a szövetkezet belterjes vize és egyébként — az intenzív halgaz- dálkodás' miatt — máskor tilos ott a horgászat. Az intéző bi­zottság elfogadta az ajánlatot, hi­szen a jól telepített vizen minden valószínűség szerint nem lesz baj a fogási lehetőségekkel. A szatmári horgászok sem fognak panaszkodni a távolság miatt. A 70 kilométeres távolság viszont most a nyíregyháziaknak tűnik soknak. De a jobb fogás: lehető­ségek ígérete ellensúlyozza ezt. A vasárnapi megyei verseny­re mind a harminc horgászegye­sület küldhet egy-égy csapatot, amely az egyesületi képviselőből, egy csapatvezetőből és hat ver­senyzőből áll. A versenyzők ösz- szetétele: négy felnőtt férfi, egy nő és egy ifi horgász. A Gulács és Tivadar közötti holtágon reg­gel fél nyolckor kezdődik a ver­seny és fél tizenegyig tart. Reggel fél hatkor már elkez­dődnek a vízparti események. Fél hattól fél hétig tart a nevezés és a horgászhelyek kisorsolása a versenypályán. Fél hétkor felso­rakoznak a csapatok, majd el­foglalják sorsolás szerinti helyei­ket. Fél nyolc előtt öt perccel kezdődhet el az etetés, fél nyolc­kor pedig — két kürtjeire — a verseny. Fél tizenegykor, a ver­seny lefújása után kezdődik meg a mérlegelés a szektorbírók és a csapatvezetők részvételével. 12 órakor kerül sor az eredmény- hirdetésre, majd a közös ebédre. « A versenyen az országos ver­senyszabály szerint egy bottal és úszós felszereléssel lehet horgász­ni, mégpedig úgy, hogy az ólom nem érheti a víz fenekét. Minden kifogott hal érvényes, méretre való tekintet nélkül, kivéve a küszt és a védett halfajokat. Az értékelésnél minden kifogott hal egy grammja egy pontot ér. A verseny helyezettjei több, mint tízezer forint értékű ver­senydíjat kapnak. Díjazzák az első, a második és a harmadik helyezést elért csapatokat, a fel­nőtt egyéni verseny első négy helyezettjét, az első hárem leg­jobb női és az első három leg­jobb ifi horgászt. A csapatok összesen 6300, az egyéni verseny­zők pedig összesen 4000 forint értékű díjakat szerezhetnek. Várható, hogy a tivadari ver­seny iránt nagyobb lesz az ér­deklődés. mint az elmúlt évi megyei verseny iránt volt. A meteorológiai távprognózis is jó időt jósol, az intenzíven halasi- tott holt Tisza-ág pedig jo fogást ígér. összeállította: Pristyák József KISTERMELŐK-KISKERTEK í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom