Kelet-Magyarország, 1983. augusztus (43. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-14 / 192. szám

2 Kelet-Magyarország 1983. augusztus 14. Két keréken kétezer kilométer 300 oldalas hibajegyzék Hízott rozsda a távhöcsövön „Tekerj egy nap 210 kilo­métert, másnap se add alább 150—170 kilométernél, s biztos, hogy egy hét alatt a bolgár tengerparton találod magad. Visszafelé már sem­mi ugyanez az út, legfeljebb fájó hátsó részed simogatha­tod végre ágyban elnyúlva.” Nem biztos, hogy ez a leg­jobb recept biciklitúrára, de mindenesetre megvalósítha­tó. — Egy hónappal előtte har­minc jelentkező volt, két hét­re rá 15-en maradtunk, vé­gül nyolcán vágtunk neki a távnak — magyarázza a két szervező, Eördögh Zoltán és Babicz Tibor. Egy hete, hogy megjöttek. Nyolc nyíregyházi fiú kapott fel versenykerékpárra, hogy a háromhetes szabadság alatt eljussanak a Fekete-tenger partjára, ott pihenjenek egy hetet, s irány vissza. Elnyűt- tek néhány ragasztót, amíg befoldozták a defekteket, el­átkozták a szúnyogokat, ame­lyek a meleg éjszakában a hálózsákból kitakaródzó fiú­kat ném kímélték, s láttak sok embert, találtak jó bará­tokat. — Szenvedtünk egy keve­set, amíg felkaptattunk a Fo- garasi-havasokban — említi a nehezét Frankó László. — Ez a legjobb, a szomszé­dos országokat így fogjuk be­Valahol Szófia után, hegynek föl tekernek a fiúk. járni — bizonygatja Eördögh Zoltán. — Valószínűleg rövidesen elmegyünk katonának — folytatja Babicz Tibor. — Utána viszont egy nyugat­európai túra következik. Ter­mészetesen két keréken. Nyíregyházától Burgaszig és vissza két és fél ezer kilo­métert kerekeztek. Izzadtak a 40 fokos hőségben az ország­úton, segítséget kértek, ha el­romlott valakinek a gépe, megesett, hogy dühösek vol­tak egymásra, akadt, aki a fáradtságtól az éppen kinyi­tott konzervesdoboz fölött aludt el. — De megérte — állít­ják. — S nem került sokba, két és fél ezernél senki sem költött többet. A nyolc bátor: Babicz Ti­bor a TITÁSZ 22 éves vil­lanyszerelője, Fedor Mihály, aki most érettségizett, Fran­kó László 18 éves tanuló, Há­zi György 20 éves vasúti vil­lamossági szerelő, Jeszenszki Tamás az ÉPSZER 22 éves raktárosa, Klenovszki Győző 22 éves főiskolai hallgató, Eördögh Zoltán a Vörös Csil­lag Tsz 21 éves kertésze és Szabó Attila 17 éves tanuló egy nagy élménnyel gazda­gabb lett. L. B. Majdnem teljes a közmű kataszter Kié a gödör? Pénteken volt egy hete, hogy az Etelközben megnyílt a föld, pontosabban kiásták az utat, s ahol korábban gyep volt, most vízzel telt gödör éktelenkedik. Az említett nap óta, időről időre négy-öt ma­gyar összehajol, s azon elmél­kedik. kié is a gödör, ponto­sabban az, ami benne van. Egyelőre sem a SZAVI- CSAV, sem a TÁVHŐ — és sorolhatnánk még — , nem vallja a magáénak. A fenti eset ugyan sze­met szúró, s az sem állítható, hogy a közművek feltérképe­zésével minden rendben van, de tény: alapvető panaszko­dásra ebben a kérdésben ok nincs. Ugyanis a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat nemrég készítette el Nyíregyháza útjainak és köz­műveinek térképét, s az 1982-es állapotokat tükröző rajzokon néhány terület kivé­telével minden fellelhető. A térképet pedig eljuttatták a városi tanácshoz is, és az ér­dekelt vállalatok — SZAVI- CSAV, TITÁSZ, TIGÁZ, pos­ta, távhőszolgáltató — szintén megkapták azokat. A városnak azonban akad­nak részei, melyek nincsenek feltérképezve. Ide tartozik a Kert utca, az Űjváros és a Ságvári-telep, ahol ma is tar­tanak az építkezések, így az elmaradás érthető. Az azon­ban, hogy miért nincs katasz­tere Jósavárosnak, már némi magyarázatra szorul. Mert a tény az, hogy készült innen is térkép, ám az a kartográ­fiai vállalat munkája volt, de ennek adatait csak utánmé­rést követően veszi át a BGTV. A közműtérképek ké­szítésének munkálatai egyéb­ként sem fejeződtek még be — amíg a város növekszik nem is érhetnek véget —, hi­szen idén kerül papírra Oros és Sóstófürdő közműállapota, mondok. Jött egy brigád, hogy az ilyen meg ilyen szá­mú akna kész. Megnéztük — és visszaparanesoltuk a bri­gádot az aknához. Ugyan­úgy nem lehet még egyszer „karbantartani” mint régeb­ben. — Most hol tartanak? Csőcserék — A nehezén túlvagyunk. Csütörtökön már elkezdhet­tük feltölteni a hálózat egy részét, több, mint a felét, összesen 250 aknát kell át­vizsgálnunk, százötven hő­központot —. hogy ne is so­roljam tovább. Nyíregyháza alatt 37 kilométernyi távhő- vezeték húzódik, több, mint 12 ezer lakást fűtünk, s az elsőiket 1966-ban kapcsolták a vezetékre, az Északi kör­úton. — Eddig csak a könnyen hozzáférhető részekről, az aknákban találhatókról szól­tunk. Milyen állapotban van a föld mélyén húzódó ve­zetékrendszer? — Attól tartok, hogy... De inkább egy példa. A Bethlen Gábor utcán ki kell cserél­nünk csaknem fél kilomé­ternyi vezetéket, mégpedig a Ha a rozsda mosolyogni tudna, széles vigyort láthat­nánk: már csak ócskavas­nak jó fém alkatrészek, sze­lepek. tolózárak hevernek a távhőszolgáltató vállalat Orosi úti telepén egymás he- gyén-hátán, s ez csak egy része annak, amit az elmúlt két hétben kiszedtek a föld alól Nyíregyházán. — Ügy nézem, igencsak sokáig hízott ezeken rozs­da... — Az aknák szerelvényei­nek több, mint a felét ki kellett cserélnünk — bólint komoran Szirmai László, a vállalat igazgatója. — Nem öt, hanem legalább tíz év mulasztásait kellett itt—ott pótolnunk. Amikor az új vál­lalat egy éve megalakult, ak­kor úgy döntöttünk, hogy nem nyúlunk bele egyelőre komolyabban a nyíregyházi távhőhálózatba. Inkább el­végeztük a kisvárdai és máté­szalkai felújítást, az volt a kisebb munka, majd nekilát­tunk a megyeszékhely háló­zatának átvizsgálásához. Kinek a lelkén szárad? Láttam az asztalán a 300 oldalas hibajegyzéket. Si­ralmas állapotokra derít fényt. De hát, mondja a kí­vülálló: maguknak csinál­ták ... Hiszen a távhővállalal dolgozóinak zöme addig is ezt a munkát végezte. — Az IKSZV-hez tartoz­tunk. Ott a vállalat egyik ága, részlege volt a távhő­szolgáltatás. közel ennyi pénz és szakember nem állt ren­delkezésre. Hogy mást ne mondjak, ami kis nyereséget tudtunk produkálni, azt nem biztos, hogy a távhőfejlesz­tésre vagy -felújításra for­dították ... Most, hogy csak ezzel foglalkozó vállalat jött létre, más a helyzet. Nem be­szélve arról, hogy „a kívül­álló egy kicsit téved: a mai 340 fős létszámból a fele sem dolgozott a távhőnél ezelőtt. És főleg nem a minősített szakmunkások jó része, nem beszélve a műszaki gárdá­ról. De nem mentegetőzni akarok: vállalnunk kell a múltat is. sőt vállalnunk azt a többletmunkát, amit mind­ez jelent. De ehhez feltétle­nül szükség volt arra, hogy végre alaposan nekilássunk. — Ezért tart kettő helyett három hétig a nyári karban­tartás ... — Ezért. Meg azért, mert nemcsak karbantartásról van szó. Sok-sok csere, átalakí- — Tudtuk, tudtuk, hogy ez tás a gondunk. valami nagy hecc, szenzáció, — Más a tempó mint, de arra álmunkban sem gon­mondjuk, két éve? dőltünk volna, ami valójá­— Erre csak egy példát ban történt Pusztavacson ... legnagyobb átmérőjűből. Nézze meg: ott fekszenek a csövek. Csak megjegyzés­képpen : ezt a rengeteg csövet, hogy mielőbb kész legyen, a kisvárdai és a nyíregyházi dolgozóink hét végén, társa­dalmi munkában festették le... — Csak nem most csinál­ják a vezetékcserét is? Hi­szen. az nem egy-két napos munka! Hamarabb? — Nem, nem most. Ez a karbantartástól most függet­len. Ezt a hatalmas munkát — budapesti kollégáink a múltkor ennék hallatán igencsak sajnálkozva néztek ránk —. a karbantartás után kezdjük el. — Üjra leáll a melekvíz- szolgáltatás? — Szó sincs róla. Azt a sza­kaszt lezárhatjuk úgy, hogy nem zavarja a várost. — Tehát: augusztus 19­től lesz meleg víz Nyíregyhá­zán? — Lesz. Nem ígérek sem­mit, de reménykedünk: ta­lán már egy-két nappal előbb is... (tarnavölgyi) Mazsorettek Augusztus 20-ra készül a Nyíregyházi ifjúsági fúvós- zenekar, és a mazsorettcso- port. A korábban helytele­nül ezreddobosoknak is titu­lált, rendkívül csinos és jó mozgású lányok Bak Júlia táncmesternő vezetésével új koreográfiákat gyakorolnak a pattogó induló szavára. Táncosok ők, vagy karmes­terek? „Hangulatkeltők” csu­pán, mint az üdvhadsereg lá­nyai? Néhány évvel ezelőtt, a görögországi Agrinionban cseppentem bele egy nemzet­közi táncfesztilválba, ahol mazsorettcsoportok is fel­léptek. Színpadon mutatták be virtuóz mozgásfantáziá­jukat, s a zsűri úgy értékelte őket, mint a tánc, a mozgás­művészet egy sajátos ágá­nak, műfajának művelőit. Feldobták, s úgy kapták el a gombos végű pálcát, a ze­ne ritmusára. A mi lányaink — mondja Bak Júlia —, ilyen „mutat­ványokat” még nem csinál­nak. Egyelőre a harmonikus mozgást kell elsajátítani, kü­lönösen ha menni, haladni kell vele. Üj a csoport. A ré­gi egy pesti szereplés után bomlott fel 1978-ban, azóta senki sem szorgalmazta új­jáalakulását. Hiába, szo­katlan nekünk ez a műfaj, pedig az egész világon isme­rik és kedvelik. öt év kihagyás után tehát újra ott láthatjuk majd őket, az országhatáraikon túl is ismert kitűnő zene­kar előtt, augusztus 20-án ott lesznek a nyírbátori zenei napok megnyitóján, 21-én a Jósavárosban fognak bemu­tatkozni a nyíregyházi kö­zönségnek. Vekker-siker Emléklap Pusztavacsról Mese a rummá vált sörről Biztosan sok emberrel elő­fordult már, hogy meghúzott egy üveget és az első korty­nál észrevette: az üvegben nem is az van, amire számí­tott. Egy szakolyi kisiparos­sal, Bodnár László 34 éves bádogossal egészen más tör­tént: ő a szájához vett egy üveg sört és csak amikor az egészet megitta, akkor vette észre, hogy az üvegben nem sör, hanem rum volt. Leg­alábbis ő ezt mesélte el a bíróságon, a baj csak az volt, hogy senki nem vette komo­lyan. Történt, hogy Bodnár jan,u- ár 29-én elment Szakolyból Balkányba és ott meglehető­sen sokat ivott, ám ez nem zavarta őt, kocsiba ült és ha­zahajtott. Pechére Szakoly- ban a Balkányi út egyik háza előtt ott állt egy rendőrségi kocsi és mivel a szolgálatban levő rendőröknek már mesz- sziről feltűnt, híőgy a kocsi szokatlanul nagy sebességgel közeledik, egyikük lámpájá­val kiállt az út szélére, hogy leállítsa a közelgő járművet. Még szerencse volt, hogy csak út szélére állt, mert a kocsi úgy elszáguldott mellet­te, hogy ha nem ugrik egy nagyot, biztosan elütötte vol­na. A két rendőr beült a ko­csiba és üldözőbe vették a járművet, de csak akkor ér­ték utói, amikor az már be­állt az udvaron lévő garázs­ba. A kocsiból Bodnár László szállt ki, s mivel látszott raj­ta, hogy részeg, a rendőrök orvoshoz vitték vérvételre. Az eredmény megfelelt Bod­nár állapotának: vérében 3,48 ezrelék alkohol volt, olyan mennyiség, amitől gyengébb fizikumú emberek súlyos al­koholmérgezést kapnának. Bodnár beismerte, hogy őt a rendőrök részeg állapotban vitték vérvételre, de úgy pró­bált kibújni a felelősségre vo­nás alól, hogy ő akkor ivott, amikor a garázsba beállt és elmondta az írás elején már leírt rumos meséjét is. A Nyírbátori Járásbíróság dr. Illés Béla tanácsa termé­szetesen nem fogadta el vé­dekezését, s nemcsak azért, mert a két rendőr már akkor ott volt, amikor Bodnár ré­szegen kiszállt a gépkocsijá­ból, hanem mert az orvosnak a vérvételkor Bodnár is elis­merte, hogy részegen vezetett, sőt felesége segítséget is ke­resett, hogy férje ittas vezeté­sét segítsen eltussolni. A tár­gyaláson már az asszony is elmondta a rumos mesét, sőt úgy adta elő, hogy férje mi­után kiszállt a kocsiból, be­ment a lakásba, s a hűtő- szekrényből szedte ki a sörös­üveget, amelyikben rum volt, nem zavarta, hogy a rendőrök már ott voltak, amikor a fér­je a kocsiból kiszállt. Az már csak mellékes kö­rülményként értékelhető, hogy egy olyan gyakorlott italozó, mint Bodnár, nem té­veszthet össze egy üveg ru­mot egy üveg sörrel. A bíróság Bodnár Lászlót ittas járművezetés vétségé­ért 15 ezer forint pénzbünte­tés megfizetésére kötelezte és egy év nyolc hónapra eltiltot­ta a járművezetéstől. Az ítélet nem jogerős. (b. j.) Heti bosszúságunk Felhívás Barátomat felhívták. Nem te­lefonon, mert neki az nincs, csak szeretne, hanem levélben, mégpedig immár másodszor. Hogy érthetőbb legyen a dolog, az elsővel kezdeném, bár az nem ezen a héten, hanem lega­lább két hónapja érkezett. Szóval úgy kezdődött, hogy lakást cserélt. Nem a szabad­piacon, hanem hivatalos for­mában, s mielőtt elköltözött, ki­hívta a gázosokat: olvassák le mennyit használt, mert szeret­né kifizetni. A leolvasás meg­történt, a számla megérkezett több mint nyolcszáz forintról. Barátom felesége bement az ügyfélszolgálati irodába, befi­zette a pénzt, s aznap már nyugodt lelkiismerettel hajthat­ták álomra a fejüket. Teltek a napok, egyszer csak jön a postás és hoz egy leve­let, pontosabban egy fizetési felhívást, amelyben a TIGÁZ Debreceni Üzemigazgatóság Gázdíjszámlázási és Beh. (ezt nem tudom mit jelent) csoport­ja tudatta vele, hogy a nyolc­száz forintot nem fizette be. vagy ki, és hogy nyolc napon belül szíveskedjék! . . . Barátom előbb feleségét von­ta kérdőre: tán csak nem fe­lejtette el befizetni az össze­get, s csak akkor nyugodott meg, amikor az asszony nyug­tát is mutatott. Elmentek hát együtt az ügyfélszolgálati iro­dára és megkérdezték: hogy lehet az, hogy felszólítást kül­denek nekik, amikor ők eleget tettek kötelezettségüknek? A hölgy benyúlt a fiókjába és előszedte a befizetett összeget, mert bizony az még ott volt és vissza akarta adni, hogy küldjék el Debrecenbe csekken. Barátom nem vállalkozott rá, mondván, ő a vállalatnak fize­tett, s ha először elfogadták, gondoskodjanak ők a továbbí­tásról. A napokban barátom meg­kapta Debrecenből a második felhívást is és kétségbeesve kérdezte tőlem, most mit te­gyen? Én ránéztem a papírra, s megláttam, hogy a stencile- zett felhívást 800 példányban készítették. Megnyugtattam: ül­jön nyugodtan, már csak 798-at kaphat. B. J. Mellesleg Milliomos emberekről szóló hír színesítet­te a héten kedvenc lapomat. Nagypénzü emberekről olvas­hattunk benne, s megtudhattuk, hogy ugyan ki a leggazdagabb bankár a világon. Megmondom őszintén, nagyon furdallta már a kíváncsiság az oldalamat, mert mégiscsak jó azt tudni, hogy ki a 12 leggazdagabb em­ber a világon. Van aki szerint ez hozzátartozik az általános műveltséghez. Az illető, aki ezt hangoztatta, nem is titkolta, hogy neki a legkedvesebb ol­vasmánya — a takarékbetét­könyv. Mellesleg valóban jó ha­tással is lehet az emberre ol­vasás közben a takarékkönyv. Másik ismerősöm ugyanis azt mondja, hogy ő ilyenkor, nyár végén, ha belepillant a bemu­tatóra szóló takarékkönyvébe, mindig jói elszórakozik. A rö­högőgörcs fogja el, hogy már megint csak 13 forint 20 fil­lér van benne, a többit mind kiszedte a nyaralásra, meg a nyári vendégei fogadására. Visszatérve a tizenkét leg­gazdagabb emberhez, engemet nem a szédítő pénzösszeg ej­tett ámulatba, amivel ők a vi­lág különböző tájain rendelkez­nek a Közel-Kelettől a tenge­rentúlig. hanem egyikük nem mindennapi nyilatkozata. Nel­son Bunker Hunit amerikai milliárdos ugyanis ezeket mondta: ..Az az ember, aki tud­ja mennyit ér, nem érhet túl sokat!” Kétszer is elolvastam ezt a milliárdos aranyköpést, amíg felfogtam, hogy valójában mi­ről is van szó. Kiderült ugyan­is milliárdosunkról, hogy való­jában maga sem volt tisztában vagyonának pontos nagyságá­val. Eszerint tehát ő sokat ér, mert nem tudja, hogy meny­nyit ér .. . Bocsánat, ez egy kicsit így túlságosan homályos. Lássuk másként: Nelson úr azért tartja magát sokra, mert nincs tisztában a saját érték­papírjaival. Ejnye-beinye, még így sem érthető a dolog. Hop­pá. megvan! Most jut eszem­be, hogy ennek a pénzeszsák­nak a megjegyzése más válto­zatban. bizonyos nemzeti sajá­tosságokkal nálunk is megta­lálható. Történt pedig, hogy a munkaügyi osztályon, amikor fel akarták venni az új dolgo­zót, ö megkérdezte: — Es tes­sék mondani, mennyi lesz a fizetésem? — Válaszolt erre az e'őadó: — Annyi, amennyit megérdemel. — Mire az új dol­gozó: — Már megbocsásson, de annyiért nem vállalom. Ez a példa ugyanakkor cá­folja is az amerikai milliár­dost, hiszen a mi emberünk idehaza tudja, mennyit ér a valóságban, de ő folyton — többnek akar látszani. (angyal) Eszenyi László, a nyíregy­házi Vekker együttes vezetője sorolja az eseményeket, szűnni nem akaró lelkesedés­sel, ami teljesen jogos, s ter­mészetes. Jelentkeztek a pá­lyázatra, mely az ország kö­zepén a múlt hét végén meg­rendezett fesztiválra keresett előadókat, együtteseket. A dallamos rockot játszó csapa­tot Szolnokon hallgatta meg a zsűri. Időközben másutt is válogattak, így gyűjtötték össze a fesztiválon fellépő 25 együttest. — Illyet még nem láttam — folytatja Eszenyi László. Szólított bennünket a műsor­vezető, mi kezdtük, mi nyi­tottuk meg az egész progra­mot. Amikor kiléptem a szín­padra, egyszerre „telibe vá­gott a tömeg”. Amerre csak a szem ellát, mindenütt ember, ember. Kétszázötvenezren hallgattak bennünket. Vala­mi csodálatos, felejthetetlen élmény... Szabolcs-Szatmár könnyű­zenéjét egyedül képviselte a nyíregyházi, Honvéd utcai művelődési házban működő amatőrcsoport. Legközelebb 14-én itt, a III. kerületben, az udvaron adnak szabadté­ri koncertet, más együttesek társaságában. Hallhatja a közönség azt a három dalt is — Eszenyi-szerzemény —, melyért Pusztavacsról emlék­lapot hoztak haza a műve­lődési háznak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom