Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-27 / 176. szám

1983. július 27. Kelet-Magyarország 3 rJegyietek A töprengő mérnök H asználhatatlanná vált néhány hete a nyír­egyházi papírgyárban egy angol importból, drága pénzért vásárolt mechani­kus hajtómű. A különböző szakemberekből álló kollek­tíva addig töprengett, míg egy új megoldást talált. Ha ez a kísérlet nem sikerül, úgy két hétre állt volna le a termelés, a hullámpapír gyártása, amelynek milliós kiesés lett volna a követ­kezménye. A papírgyárban éppen a tőkésimport-takarékosság jegyében született egy alko­tócsoport. Ennek a töpren­gő gárdának egyaránt tagja gépészmérnök, és műszaki rajzoló. Az a feladatuk, hogy a fontos alkatrészekről és anyagokról rajzdokumen­tációkat készítsenek, hogy itthon, hazai partnerekkel kooperálva a gyártásukat megoldják. Erre „épül” egy kísérleti forgácsolóműhely. Olykor minimális értéket képviselő tőkés importból származó, de a gyártmány előkészítése szempontjából nélkülözhetetlen anyagok, alkatrészek hiánya okoz határidőkésést a piacon, vagy akasztja meg rövi- debb-hosszabb időre a ter­melést. Ilyen fordult elő nemrégiben a BEAG Uni- versil nyíregyházi gyárában. Végül is hazai műszaki öt­lettel sikerült megoldani a gondot. Így készülhettek el tőkés exportra az erősítő keretek, öt-hat évvel ezelőtt ebben a gyárban még csak­nem teljesen tőkés import­anyagokból készítették az üvegtechnikai eszközöket. De már akkor gondoltak a jövőre, s ezért sikerült ezt csaknem 12 százalékra csök­kenteni úgy, hogy ezzel há­romszor annyi tőkés expor­tot állítanak elő. Becsülni kell a töprengő, az új meg­oldásokhoz ragaszkodó mér­nököt, szakmunkást. A Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalatnál olyan szemléle­tet alakítanak ki, amelynek az alapja a tőkés import beszerzésére fordított pén­zek ésszerű felhasználása. Jobbára ezeknek az ered­ménye, hogy a vállalat az első fél évre engedélyezett 13,5 milliós importtervéből 8,4 milliót használt fel, s exportját teljesíti! Nem csupán e néhány példa bizonyítja: ha meg­van a készség az újra törek­vésre, a gazdaságosságra, s nem restek a vállalatok ve­zetői, műszaki és szakmun­kás gárdája, akkor a feltá­ratlan lehetőségek is gyü­mölcsözhetnek. Ezek egyben azt is jelzik: sok még a szel­lemi tartalék, a tőkés im­portanyagok helyettesítését célzó kiaknázatlan lehető­ség. Balekok? G yűjtötték a hulladékot, elvállalták a nyíregy­házi Ságvári-telepi is­kola kerítésének elkészíté­sét, árkot ástak a Sóstói úti óvodánál, hogy elegendő pénz legyen a kirándulásra. Alig húsz fiatal vállalta a munkát. Az üzemi KISZ-bi- zottság védnökséget vállalt a sóstói napközis úttörőtá­bor építkezésén. Itt is első­sorban erre a gárdára szá­míthatott. Így gyűlt pénz kirándulásra. A napokban újabb mun­káért kopogtatott a vállalat termelési osztályvezetőjénél Szakolyi Péter a Szabolcs megyei Építő és Szerelő Vál­lalat KISZ-bizottságának titkára. Elmondta, bármi­lyen munkát vállalnak, le­het szó takarításról, segéd­munkáról, mert szükségük van a pénzre, hogy az év elején az akcióprogramban megjelölt kirándulás költsé­geit fedezni tudják az alap­szervezetek. Négy KISZ-alapszervezet működik a vállalatnál, csaknem másfél száz fiatal­lal. Többségük fizikai dol­gozó, szakképzett munkás. Év elején minden alapszer­vezet megjelölte akcióprog­ramjában, hová kíván ki­rándulni, kollektív összejö­vetelt szervezni. Az I-es alapszervezet programjában fővárosi kiruccanás szere­pel színházi programmal. A 2-esek a Tisza-partra óhaj­tanak kirándulni, a 3-as KISZ-szervezet tagjai a Mátrát keresik fel, míg a 4­es alapszervezet tagjai Egerbe készülnek. Csak egyetlen gond van: hogyan jön össze a kirándu­lás költsége? Az alapszerve­zetek vezetőségei beadták igényüket az üzemi KISZ- bizottságnak. Egy dologról azonban megfeledkeztek: ki mennyivel járul hozzá a ki­rándulás költségeinek fede­zetéhez. Most főhet a feje a KISZ-bizottság titkárának. Ha nem lenne egy 20 fős aktív, a kollektíváért, a kö­zösségért munkát vállaló magja az üzemi KISZ-bi- zottságnak, aligha jönne össze annyi pénz, hogy ki­rándulásra lehessen gondol­ni. Hogy ezek mégsem ma­radnak el, elsősorban annak a 20 munkásfiatalnak kö­szönhető, akik feláldozták szabad idejüket is a közös program sikeréért. Vajon nem nézik-e ezeket a fiatalokat balekoknak azok, akik hétvégeken jó pénzért fusit vállalnak és mit sem törődnek a közös­séggel, ellenben a szórako­zásban részt vesznek? Talán szükséges lenne rádöbben­teni valamennyi ükét: ha szórakozni akarnak, illenék hozzá is járulni annak költ­ségeihez. így lenne tisztes­séges. Rövidebb idő alatt jönne össze a szükséges pénz is. Értékeléskor viszont elmondhatnák, nem csupán élvezői, de megalapozói is voltak az akcióprogramban megjelölt kirándulás sikeré­nek. Farkas Kálmán Kit érdekel Balleány szellemi élete? Mecénások nélkül — Nemrég kerültem a fa­luba, városból. Elvileg felké­szültem az átállásra, de arra nem, amit itt találtam. Csak a telek, a pénz, ez elszomo­rító... — mondta egy fiatal agrár szakember. Háromszáz értelmiségi — Korábban is ilyesféle nagyközségben laktam, ott szétszedték a kultúrházat egy-egy színházi előadásért. Itt a szegény népművelőnek úgy kell elkommendálnia a jegyet, üres a kultúrház, sen­kit nem érdekel a művelődés. Igaz, aki szabad idejében gaz­dálkodik, segíti a népgazda­ságot. Ez önmagában dicsére­tes is. De akkor már ártal­mas, ha olyan kísérőjelensé­gei vannak, mint például a szellemi igénytelenség... — vélekedett egy másik fiatal, ugyancsak a gazdaságban. — Vagy háromszáz értel­miségi él itt — hatvan-het- ven pedagógus, a többi mű­szaki, agrár, egyéb. Sajnos, ez a falu szellemi életén egy­általán nem látszik meg. Olyan emberekből kellene sok, mint Zsadányi István is­kolaigazgató, vagy Szántó Já­nos bácsi, aki 72 évesen is minden próbán és fellépésen húzza a táncegyüttesnek a talpalávalót... — hallottuk egy másik munkahelyen. A művelődési házban két erős, életképes művészeti együttes működik már hosz- szú ideje, a jelenleg 10 pár­ból álló néptáncegyüttes és a 16 tagú népdalkor» Ugyan­ilyen fontos, de több figyel­met érdemel az eljáró dolgo­zók és szocialista brigádve­zetők klubja, melynek átla­gosan húsz látogatója van. Közös a könyvtárral a nők klubja — ide az értelmiségi­ek közül mindössze két ta­nárnő jár. Fotó- és barkács- szakkör várja még a felnőt­teket, váltakozó sikerrel. Tánc, modell, honismeret A gyerekeknek két után­pótlás tánccsoportot szervez­tek, ezek jól működnek, ha­sonlóan az MHSZ-szel közös modellező és az iskola által patronált honismereti szak­kör. Meglepő, hogy bent a faluban nem tartanak úgy össze a fiatalok, mint kint a tanyán — például a Béke­telepen jól működik az ifjú­sági klub. Vannak persze olyan igények is, melyeket a művelődési ház a legjobb akarattal sem tud kielégíte­ni: sokan járatnák szívesen gyermeküket idegen nyelvi tanfolyamra, vagy zongora­tanulásra, de helyben nincs szakember, idegennel pedig eddig nem tudtak megegyez­ni. Tóth István, a művelődési ház igazgatója 18 éve került a faluba, megszerette az itte­nieket, bár néha értetlenül áll a helyi „szokások” előtt. Hála jó kedélyének, az min­dig átsegíti a szűk esztendő­kön. Ilyen nehéz éve azon­ban, mint ez a mostani, még nem nagyon volt. Különösen, ha számolgatni kezdjük, mi van a kasszában ... — Tavaly 350 ezer forint állami támogatást kaptam, a működéshez szükséges továb­bi 200 ezret ■ magamnak kel­lett fedezni, saját, bevételes NEM KEDVEZ A KULTÚRÁNAK HAZÁNK JE­LENLEGI GAZDASÁGI HELYZETE — HALLOTTUK AZ UTÓBBI IDŐBEN EGYRE GYAKRABBAN A NÉP­MŰVELŐKTŐL A LEGKÜLÖNFÉLÉBB FŐRUMO­KON. UGYANAKKOR — MONDJÁK — ELAVULT A SAJÁT BEVÉTELRE KÉNYSZERÍTŐ SZEMLÉLET, MERT MA MÁR A KORÁBBAN TÖRZSKÖZÖNSÉG­NEK SZÁMÍTÓ ÉRTELMISÉGIEK IS ELMARADNAK A RENDEZVÉNYEKRŐL; SZELLEMI HELYETT MÁS­FAJTA JAVAK UTÁN „KÉNYSZERÜLNEK” FUTNI. EZEKKEL KAPCSOLATBAN SZEREZTÜNK ELGON­DOLKODTATÓ TAPASZTALATOKAT BALKÁNY- BAN. rendezvényeinkből, hogy még decemberben is fűthessek. Idén sokkal többet kellene magunknak „keresni” — mert aktuális a fűtés korszerűsíté­se —, lehet, hogy háromszor annyit, mint tavaly. Ugyan­akkor a műsoros estekből haszon nincs, sőt, ráfizetése­sek. Ezért kellene a mienk­hez hasonló kulturális intéz­mények gondját megoldani, mert nekem is 520 forint egy mázsa koksz, mint a termelő­üzemeknek. Ha már van, megveszik... A 'hélyi Szabolcs Tsz 30 ezer forintos támogatása és az autóbuszszállítás az egyet­len segítség, a többi munka­helytől nem kap támogatást a művelődési ház, se az ÁFÉSZ-től, se a Fémmunkás Vállalattól, se a Balkányi Ál­lami Gazdaságtól. Hivatkozá­sok, másramutogatások he­lyett legfeljebb annyit tud­nak elérni, hogy a köz pén­zéből ezek az üzemek meg­vesznek pár jegyet a ren­dezvényekre — de nem biz­tos, hogy el is mennek. És közben, úgy hallottuk, elköl- tetlenül maradnak jelentős, kulturális célra szánt össze­gek. Előkerül például egy szocialista szerződés terveze­te. A művelődési ház az ál­lami gazdaságnak 5 gépelt ol­dalon, alaposan kidolgozva fölajánlotta, hogyan működ­hetnének együtt, például a felnőttoktatásban, a mező- gazdasági könyvhónap szer­vezésénél, politikai tovább­képzés, TIT-előadás, családi és társadalmi ünnepségek rendezésével. A tervezet 1981- ben készült, azóta a gazda­ságtól még nem érkezett vá­lasz. Kíváncsiak lennénk a köz­ségben működő gazdálkodó egységek vezetőinek és ille­tékeseinek válaszára, sőt, cik­künk nyomán számítunk is rá, mivel mi mindenkit nem tudtunk elérni. Megkérdeztük viszont Keszler Jánost, az ál­lami gazdaság KISZ-titkárát, aki a fiatalokat és az értel­miségieket a leggyakrabban szervezi kulturális és egyéb közösségi programokra, mi a véleménye? Hem merjük kivni... — Sokan azt mondják, azért nem járnak művelődé­si eseményekre, mert itt ma már paloták épülnek, mind szebb, mint a kultúrház. Én ezzel nem értek egyet. Én is igényes vagyok, és látom, hogy tényleg nem hívogató a kultúrház, de egyelőre ez van. Bizony, itt is szívesen meg­nézném ismert színészek mű­sorát, de nem merjük hívni őket, mert félő, nem lesz kö­zönség. A művelődési házzal jó a kapcsolatunk. Amin vál­toztatni kellene: ne az őrült hajsza legyen a mintakép, tö­rődjenek többet a fiatal ér­telmiségiek az önképzésük­kel is ... Ahhoz talán mindenkit meg kellene hallgatni, hogy következtetéseket mernénk levonni, mégis úgy látszik, jó lenne valami társulásféle a nagyközségben a kultúrára szánt anyagi erőforrások kö­zös kezelésére, a nagyközsé­gi tanács irányításával — ahogy azt hasonló helyeken sikerrel megtették. És még egy gondolat, kommentár he­lyett: mindig úgy volt, hogy egy-egy település szellemi arculatának formálói általá­ban az értelmiség soraiból kerültek ki ... Baraksó Erzsébet A Kisvárdai Ruhaipari Szövetkezetben több mint 45 ezer női blézert készítenek kanadai ex­portmegrendelésre. Képünk: minőségi ellenőrzés. (Elek Emil felvétele) S zínes tévém nincs, de minek is volna, hiszen mostanában mindig szí­neseket álmodom. Olyan álom kísért, hogy szakállam őszbe csavarodott már és^jújságíró vagyok. És felszólít valaki, egy szerkesztő: kérem, szerző úr, szükségem volna egy tár­cára. írjon egy öreg kínai pa­raszt életéről. Három gépelt oldalt kérek. Holnapra. Az öreg rácsos képű reme­gő kezű figurát éjszaka kép­zeltem, hajnalban megrajzol­tam. Szárított halat evett egy marék rizzsel. Boldog volt. Miután elköltötte ebédjét, so­vány inas lábát a nagy sár­ga folyóba áztatta és bölcs dolgokat mondott a világ fo­lyásáról. Megbízómnak tetszett az írás. Egy nap múlva nyomta­tásban olvashattam művemet és alatta nevemet. Ismét el­telt egy nap, kora reggel a pénztáros kisasszony moso­lyogva számolta elém a ne­kem járó pénzt. A honorári­um mellé egy nyomtatványt is kaptam. Lenin levele volt A. M. Gorkijhoz. „... A na­pokban a Pravda pétervári szerkesztőségétől levelet kap­tam, amelyben arra kérnek, írjam meg önnek, hogy na­gyon örülnének, ha ön állan­dó munkatársa lenne a lap­nak. Soronként 27 kopejkát akarunk fölajánlani Gorkij­nak de félünk, hogy megsér­tődik — ezt írják nekem. Biztos vagyok benne, hogy a Pravda pétervári szerkesztő­ségének aggályai teljesen alaptalanok és hogy a szer­kesztőség ajánlatát ön elv­társi megértéssel fogja fogad­ni." A papírt elolvastam, a nő még utánamszólt, ne feledje, maga nem Gorkij és mégis ÁLMOK milyen sokat kapott. Csókot intettem és elmentem az OTP pénztárosnőjéhez befizetni az esedékes részleteimet. Ez a nő is mosolygott. Fehér blúza feszült, jó széllel indulhat­tunk az adósok börtönéből vissza az ártatlanok szigetére. Itt egy fenyő alá pihentem. Napfényben fürdöttem. Ké­sőbb, a kék alkonyban a pos­tás ragyogó arccal ébresztett. Egymilliárd dollárt hoztam, elvtársam. Az életművéért és azért, hogy él. Ezüstdolláros borravalót adtam a vigyorgó fiúnak, azután fölhívtam a Nagy Bank vezérét. Ráért, fo­gadott. Mire beértem, már sokan vártak. A minisztert megismertem. Koccintottunk. Kisvártatva egyszerre többen is kérdezték, mi a terve a pénzzel, kedves elvtárs? Sze­retett hazámnak ajánlom, ha kapok még egy pohárka for­ralt bort, illetve konyakot, s valaki megkínál cigarettával. Érdeklődve néztek rám, tíz kéz nyúlt felém pohárral, ci­garettával. — De hát ön mit kíván, személyesen, e hazafias csele­kedetéért? Talán egy villát, vagy egy jó kocsit, esetleg jobb állást? Nem akar alapít­ványt létesíteni? Mágnes Az Elekterfém Szövetkezet nyíregyházi központi telepén Tamás Lajos és Frankovics Gábor teberemelő elektro­mágnest újít fel a Diósgyőri Gépgyár megrendelésére, (cs) Rugalmasai A tiszabecsi vízkivétel! műnél cseng a telefon. Sürgős ügyben keresik a vezetőt, Kánási Józsefet. A csengeri tsz rendkívüli ké­réssel fordul hozzá. Vizet kér. A tsz-nek nincsen víz­jogi engedélye, eddig szerző­dése sem volt a regionális víztársulással. Dönteni kell. Eső nem esik, Csenger kör­nyékén az idei csapadék nem haladta meg a 200 millimé­tert. A gazdaság kérése jogos. Azonnal intézkednek. Félre­téve minden formaságot, a vízügy azonnal adja a vízjo­gi engedélyt, a regionális víz­mű bekapcsolja a szivattyú­kat. Mert most mindennél fontosabb, hogy a jószág jó legelőt kapjon. Az intézkedés példás. Az élethez igazodik a szabály. A csengeri fürtön fo­lyik a víz. Nem szomjazik már a csorda, a juhnyáj. (bürget) — Életmentő emlékérmet szeretnék! Ne tartsanak sze­rénytelennek, higgyék el, megérdemelném. Egész éle­temben sok fuldoklót húztam ki a vízből. Csodálkozás mo- rajlott. A terem páncélfalai különös akusztikával verték vissza a hangokat. A dobhár­tyát szaggató disszonanciá­ban a mellettem ülő OTP-fi- ókvezető az asztal alatt bo­kán rúgott. „Maga bolond. Fi­zettessei ki velük a hátralevő részleteket. Akkor holnap újabb személyi kölcsönt vehet fel.” Csuromvizesen ébredtem. Nőmnek elmondtam álmomat, egy kissé kiszínezve, hogy neki mennyi színes rongyot vásároltam a temérdek pénz­ből. Kilenckor a pénztáros kisasszony azt kérdezte tőlem, mit akarok? Mikor jelent meg a cikkem? Március 8-án válaszoltam. Akkor a jövő héten várható a pénz — mondta mosolyogva. Feje fe­lett az illusztrált falinaptár június 16-át mutatott. A fe­hér blúzos lány kitartóan mosolygott. Éppen olyan szép volt mint álmomban. De ez a feszülő vitorla most böjti széllel az adósok börtönébe visz engem. Vitorlát bevonni, horgonyt leereszteni! — Magda, drága titkár­nőnk, adj 500 forint útielőle­get. Tiéd a fele királyságom és a szívem. Oh, csak jönne már az éj­szaka, az újabb színes álom. Suha Andor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom