Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-13 / 164. szám
1983. július 13. Kelet-Magyarország 3 Elvetélt kísérletek ? Q órtént még kora őszszel, hogy meghívtak az egyik iskolánkba. A kisközség nagy gondja, hogy nagyon sok a lemorzsolódott tanuló, elsősorban a cigánygyerekek között. Az általános iskolai osztályokiban is sok az olyan túlkoros gyerek, akik valójában veszélyeztetett körülmények között rendezetlen családokban élnek. Nem segített a kérés, nem segített a könyörgés, nem segített a szigorúság sem. A családok anyagi helyzetük miatt pénzbüntetéssel nem sújthatok, és gyakorlatilag az elzárások sem eredményeznének mást, mint azt, hogy még rosz- szabb körülmények közé kerülnének a gyerekek. Mutattak olyan utcasort, ahol tíz ház volt és a tíz házból tizenketten voltak börtönben éppen. Ugyanebből a tíz házból vagy hatvan gyereknek kellett, részben csak kellett volna, iskolába járni. Tragikus helyzet? Valójában az, de szerencsénkre ennek a falunak a gondja megmarad a különösség szintjén. Más dolog, hogy a gondjai egy része, ha nem is ilyen nagyságrendben, de egyebütt is fellelhető. Meghívóm akkor az iskola párttitkára volt. Nagy- nagy energiával, úgynevezett munkaosztályt szervezett az írni, olvasni sem megtanult 14—16 éveseknek. Ennek a lényege egyszerű volt. Az elképzelés szerint fél napig tanultak volna a gyerekek, és néhány órát dolgoztak volna, olyan egyszerű munkát, amire képesek, de amivel kereshetnek is. Ha csak 15—20 gyereket tudott volna megtartani ez az osztály, az is ugyanennyi családnak biztosíthatott volna egy csekély, de állandó jellegű jövedelmet. Pe- dagógus-párttitkár barátom vállalta az osztály vezetését. Részben nevelői értékei, résziben az újféle lehetőségek, és egy kicsit az osztály elnevezése is tették, hogy népszerű lett az érdekelt gyerekek között is ez a vállalkozás. Lehet, hogy nem a betű varázsa, nem a tudásvágy, hanem csak a jövedelem csábította őket, de volt jelentkező, és elkezdődhetett a rendszeres munka. Találkoztunk a minap az utcán és ajánlottam, hogy kimennék beszélgetni arról, amit egy év alatt sikerült elérniük. Tanácsolták, ne menjek. Sok bajuk, sok gondjuk volt, termelőszövetkezeteknél, üzemeknél házaltak, hogy a rendszeres foglalkoztatáshoz valamilyen támogatást kapjanak. Elvben ezt néhány helyen meg is ígérték, de gyakorlatban még filléres kockázatot sem vállalt senki. Széthullóban van tehát valami, ami ugyanennyi idő alatt példává, másutt is követhető módszerré szíjasod- hatott volna. És természetes, hogy felerősödött azok hangja, akik úgymond megjósolták, hogy nem érdemes dolgozni, mert úgysem lesz ebből semmi. Sajnálom a csalódottakat, akik azért még mindig reménykednek? Nem erről van szó. A kísérletező ember — így hiszem — majd új kísérletbe kezd. A hivatását tudó és érző pedagógus megmarad jó nevelőnek. Ök ugyanis tudják azt, amiit a felerősödött ellen- dirukkerek nem tudnak, hogyha csak egy gyerek is van, aki írni megtanul, hacsak néhány is van, akit a rendszeres jövedelem nélkül is megtartanak a tanulásnak, akkor már semmi nem volt hiába. És nem lett volna hiábavaló kísértet ez akkor sem, ha csak az bizonyosodik be, hogy járhatatlan ez az út, és nem az, hogy ez az út csak a társadalom segítőkészségével lehet járható. □ sikernek tapsolni szoktunk. A sikertelenség, és ezért írom ezt a jegyzetet, igazságtalan módon, a kísérletező ember rangjából vesz el, úgy, mintha azok lennének a bölcsebbek, akik csak a fejüket csóválták és semmit sem tettek. Különben Ópályiban még mindig vannak, akik hisznek ennek az útnak a járhatóságában. Termelőszövetkezeteink. üzemeink dolga lehetne, hogy járhatóvá is legyen. Nekik sem mindegy ugyanis, hogy tizennyolc-húszévesként ezek a gyerekek írástudó vagy éppen analfabéta munkásaik lesznek. Bartha Gábor A RECEPT: KITARTÓ MUNKA j — Nem szegyeidnek ilyen eredményeket? Egy tehéntől 3400 litert fejnek évente, amikor négyezer alatt veszteséges a tartásuk. — Mutatok én valamit, aztán kérdezzen — hív egy sétára a dombrádi szarvasmarhatelepen Gombos János. Nem palota, de... A tehenek csendesen ké- rődznek a melegben. Elfekszik az egyik magyartarka, rá-nézvést is hatalmas jószág. A másik állásban aprónak tűnik mellette a feketetarka F—1-es keresztezett fajta. — Na látja! Ezzel csak a takarmányt etetjük hiába, mert tejet alig ad. Rég ki kellett volna selejtezni — mutat a nagydarab jószágra Gombos János. — Ezt viszont nem cserélném el — simogatja tekintetével a magyar tájban még mindig szokatlan feketetarkát. — Ennél nemhogy négyezer liter tejet várunk, de ötnél is többet. Csakhogy annak még idő kell. Az év elejére épült meg Dombrádon a tehenészeti telep. Nem valamiféle palota, hanem fából készült, olcsó megoldással. Annál modernebb viszont a fejőberendezés, a hűtőrendszer. S a kis- borjak ellátása is minden igényt kielégít. — Arra nem is lett volna pénzünk, hogy palotát építsünk — indokol Harsányt Sándor elnökhelyettes. — De az okszerű tartás kifizetődő lesz. A község szélén, a legelő mellett épült az új telep. így tavasztól őszig nincs gond a drága takarmányra. A szomszédiban a borjúnevelő, mert rájöttek, hogy a húst is szépen megfizetik, érdemes hizlalni. Mindez csak egy a dombrádi Petőfi Termelőszövetkezet újdonságai közül. Az elnök, Farkas Tibor röviden fejezi ki a gazdálkodás mottóját: — Vizsgálni kell, hogy mit, miért és mennyiért termelünk. Áldás és átok Ezen az alapon vizsgálódott a pártszervezet is. — Volt egy igen gyenge évünk,, az 1980-as. A belviz úgy tönkretett bennünket, hogy 11 milliós veszteségbe szaladtunk. Ezért csináltunk intézkedési tervet az alacsony jövedelmezőség felszámolására — magyarázza Vincze László párttitkár. íme egy idézet: „Az elemzés különös tekintettel legyen a terméshozamok és a ráfordítások arányainak alakulására.” S tegyük hozzá, hogy mindez határidőkkel és a felelősök megnevezésével készült el. Így könnyen számon kérhető, ha valami nem A legmodernebb dán fejőberendezéssel dolgoznak a tehenészeti telepen. (Gaál Béla felvétele) Csodavárás helyett úgy alakult, mint ahogy tervezték. — Ha perspektívát adunk az embereknek, akkor azt a tagság elfogadja, harcol érte — mutatja be a vezetés álláspontját az elnök. A gabonaprogram például arra ösztönözte őket, hogy számottevően növeljék a vetésterületet. Így az 5800 hektáros gazdaságban a tavalyi 1100 után az idén már 1500 hektáron aratnak, jóformán minden gabonatermesztésre alkalmas területet bevetettek, még ha számoltak is a belvíz károsító hatásával. Gépészek kulcshelyzetben — A víz áldás és átok a mi határunkban — ismétli a mindenki által ismert rétközi mondást Harsány! Sándor. — Ezért hagytunk fel a korábbi 12—13 növénnyel, ma öt-ihatnál nincs több, amit termesztünk. Bizony szokatlan, hogy ezen a vidéken elmaradt a kertészet, a dohány kiszorult a háztájiba (a közösben a peronoszpóra miatt félnek, a sok kézi munkaerőt nem tudják adni), míg a burgonyával két éve hagytak fel. Jól fizetett viszont a búza, tavaly a 4 tonnás hektáronkénti átlag helyi rekordnak számított. A kukoricából többet szeretnének 5 tonnánál, míg a cukorrépa termése 40 tonna körül alakul hektáronként. Ám amikor ezeket a számokat leírták, akkor mellettük a következő sorban már S zívből drukkolok Vajmer László sikeréért. Az ácslegény harmadízben rugaszkodik neki a felvételinek, hogy megfeleljen a Képzőművészeti Főiskola követelményeinek. Ha sikerül, úgy véglegesen felváltja az ácsszekercét a szobrászvésővel. Apja, nagyapja szekercét forgatott és az első fogásokat is tőlük leste el. Az ács mesterséggel aratta élete első sikerét is Vajner László. A Kecskeméten megrendezett szakma kiváló tanulója országos versenyen alig szorult az ötödik helyre. Ezzel három hónappal előbb vehette kezébe a szakmumkás-bizonyít- ványit, azonnal órabért emeltek neki. Famíliájában szerette meg a fát, a követ és tanulta meg formálni az anyagokat, lelket önteni beléjük. így születnek szobrai, plasztikái. De vallja, ha nem veszik fel, akkor sem dől össze a világ. Mesterétől, Sebestyén Sándortól tudja, hogy a retúrjegyet itt meg kell váltani. Ő is ötször jelentkezett a főiskolára Vajner László az ÉPSZER- >nél kezdte fiatal életét. Itt cseperedett emberré, itt tanulta a mesterfogásokat 1971relést, és belső szükséglet hajtotta továbbfejlődni. Nappal dolgozott, este, éjszaka tanult. Felvették a kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumba. Levelező hallgatóként végezte. 'Kőbe vésett vágyaké ben Szaszala Sándor keze alatt, 1974-,ben útgy szabadult fel, hogy országos verseny sikere mentesítette a különböző vizsgák alól. Július 25- én töltöte be 26. életévét. „Még van négy évem. Ha most nem sikerül a felvételim a főiskolára, még próbálkozhatok.” Kilenc éve szakmunkás. Ez idő alatt annyi történt vele, mint mással fél életében. Fejlődött emberileg, ismerkedett a szakmával, megtanulta a csú- szózsaluzási módszert, elsajátította az UNIVÁZ-sze— Bár 1974-ben szabadultam, de már 1973-ban gimnáziumban jártam. Párhuzamosan tanultam a gimnáziumban és végeztem a marxista—leninista esti középiskolát. Ügy érzi, van benne élmény, amit kőbe, fába faragva akar elmondani a világról. Rákócziról készült fény- képfelvételeket mutat, A szobrot ő faragta. Kisvárdán a 111-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben biztosítottak részére lehetőséget. Munkaidő után itt dolgozik. Jékéről jár be Kisvárdára. A faluban jól isimerik, tudják, hogy Vajner László az ács szobrásizkodiik is, otthon van egy kis műhelye, ahol alkot. Portrékat, kisplasztikákat álmodik kőbe, fába. Vajner László az ács már jelentkezett munkájával a közönség előtt az amatőrművészeti kör tagjaként. Kiállította munkáit Kisvárdám, Vásárosna- ményihan, de a tuzséri alkotótelep egyik legszor@alm.a- sebb résztvevője is. Munkájával elégedettek a vállalatnál. Most éppen Kisvárdán a fűtőmű átadásán munkálkodik. A mű már elkészült. A távvezeték megépítése várat magára. Az ácslegény makacsul és kitartóan akar valamit Kőbe, fába, márványba vésni vágyait, ha felveszik a főiskolára, ha nem, akkor is érdemes drukkolni sikeréért, mert gyönyörködtetni akar. Elmondani valami szépet világunkról. Farkas Kálmán azt is felsorolták, hogy egy tonnának az előállításához milyen költségek kellettek, így derült ki, hogy a termés növelésével vagy inkább a költségek csökkentésével lehet jobb eredményt elérni. — Ehhez persze világosan látnia kel'I a helyét minden ágazatnak — folytatódik a magyarázat. — Ezért szeretnénk bővíteni az ágazatok önelszámolását. Ügy például, hogy a traktoros a maga bőrén érezze, ha gyengébben dolgozott. Nem véletlenül említették a gépészeket. Ugyanis ők azok, akik kulcshelyzetbe kerültek. Sehol sem lehet eredménnyel dolgozni, ha ők nincsenek ott időben. Ezért alakítottak ki központi gépműhelyt a korábbi — a régi 3 termelőszövetkezetet követő üzemegységek helyett. A jövedelemre gondolnak Nincsenek az idén sem nagyratörő számai a dombrá- diaknak. Tisztességgel akarják kivédeni a nehezebb feltételeket, s a 170 milliós termeléshez 10 milliós nyereséget terveztek. Ez nem olyan sok, hogy a későbbiekben ne léphetnének rajta túl. Nem csodára várnak, hanem maguk tesznek a jobb eredményekért. — Nehezen törik meg a régi szemlélet: a termésátlag fokozása helyett a jövedelemre kell gondolnunk — mondja a párttitkár. De hogy valami változott, azt azok a tervek bizonyítják, amelyeknek a végrehajtása jobb eredményeket hozhat a maiaknál. Lányi Botond Diktál a piac A TÖRTÉNET néhány éves, s mint olvasom Kanadában játszódott. Történt pedig, hogy az egyik kanadai angol felháborodottan támadt a miniszterelnökre, Trudeau úrra, hogy miért kell a kukoricapehely dobozára franciául is felírni a tartalmát, mikor a másik oldalán már ott szerepel angolul a szöveg. Trudeau nem kevésbé dühösen vágott vissza: hát fordítsa meg azt az átkozott dobozt! A történetet pedig csak azért elevenítettem fel, mert a Taurus majdnem hasonlóképpen járt kempingcikkeivel a Nagy-tavak partján. Csak rájuk nem az angolok, hanem a kanadai franciák morgolódtak, hiszen a matracok prospektusán csupán angol szöveg szerepelt. Az üzletet ugyan komoly veszély nem fenyegette, hiszen tavaly is százezer darab nyíregyházi matracot vásároltak a kanadaiak s a minőséggel sem volt semmi bajuk, ám kérésüket teljesíteni kell. Teljesítik is természetesen, mintahogy gyorsan alkalmazkodtak a külföldi vevő kívánságaihoz Rakamazon és Mátészalkán is. Rakamazon a fa- és fémipari szövetkezet, Szálkán pedig az ISG kollektívája köszönheti a gyors alkalmazkodóképességnek üzleti sikereit. Mindkét helyen mindössze egy hónap állt rendelkezésükre, hogy eleget tegyenek az arab, illetve finn megrendelőiknek. És ezek a megrendelők gyakran egészen speciális kívánságokkal fordulnak a termelőkhöz. Igaz, hogy nem mindig kérnek ők nagy tételeket, s még azt sem mondhatjuk el, hogy ezekből a szállításokból gazdagszik meg a szabolcsi ipari üzemek nagy része, mégis érdemes megragadni ezeket a lehetőségeket, hiszen nem lehet tudni, nem szül-e újabbakat. Visszatérve a szálkái ISG- re: ők korábban egy NSZK- beli cég megrendelése alapján készítették a visszacsapó szelepeket, néha nagy nehézségek közepette. S akkor váratlanul jelentkezett az egyik finn cég, akik a nyugatnémetek közvetítésével ismerkedtek meg a szatmári gyár termékeivel, s azonnal döntöttek: ez kell nekik. Felkeresték tehát a szalkai- akat, akik nem kevésbé gyorsan döntöttek, a rendkívül rövid határidő ellenére vállalták a megbízatást. Az egymillió forint értékű szelepet repülővel szállították az északi országba. Az eredmény: újabb hárommilliós megrendelés. De van esélyük betörni az angol és a francia piacra is, termékeik most vizsgáznak. A CÉL TEHAT EGYÉRTELMŰ, megfelelni a piac elvárásainak. Mint teszi ezt e fenti három szabolcsi üzem. Bár minél több követőjük lenne. B. G. A METRIPOND fehérgyarmati mérleggyárából a közeljö vőben kétszáz tizenöt tonna méréshatárú mechanikai mérleget szállítanak a hazai vásárlóknak. A szállítás előtt gondos terhelési próbát végeznek,, csak kifogástalan minőségű terméket adnak át. (Moln ár Károly felvétele)
