Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-05 / 157. szám

1983. július 5. Kelet-Magyarország 7 KISTERMELŐK-KISKERTEK HAZAK táján Nyúl és galamb szabad időre Mi van akkor, ha a postames­ter csak úgy mellékesen nyu- lász és galambász? Erre nem Újlaki Vince, hanem a felesége válaszolt. — Van egy takarékbetétkönyv, abba gyűjti a férjem a pénzt. Elkülönítve az egyéb megtakarí­tásoktól. Tavaly a nyálból, ga­lambból összegyűlt 20 ezer fo­rint. Erre a férjem nagyon büszke, de az igazság mégiscsak az; legfontosabb, hogy van mi­vel foglalkozni. Ez igazi szeren­cse. SÖRÖSÜVEGBŐL ÖNITATÓ Tiszadobon a postaépület sze­rény, valamikor parasztház le­hetett, erről tanúskodik az ud­var, az udvaron egy régi rogy- gyant százados istálló. Az istál­ló most tele van nyulakkal, a tetőtérben galambok tanyáznak. Mivel a gazda hivatalos ügyben távol van, a felesége nem tudja megmondani, mennyi is ponto­san az állomány. — Csak azt tudom, sok van. Ma reggel leadott a férjem egy szállítmányt. Egyszer-egyszer harminc-negyven nyulat visz le­adni . Ügy beszélgetünk, hogy köz­ben nézzük a nyulakat, az olcsó, házilag készített ketreceket és a Hajagos Tóth András büszkesé­ge a nyúlfarm, amelynek haszna jó kiegészítés a nyugdíjhoz. „találmányt”. Sörös-, borosüveg­ből készült az önitató. Egyszerű és nagyszerű, hiszen a szájával lefelé fordított üveg mindig any- nyi vizet adagol, amennyire az állatoknak szükségük van. — Szeret barkácsolni a férjem. Készített önetetőt is. Egy szem termény nem megy veszendőbe, de jó az önitató és etető azért is, mert így hosszabb időre is el vannak felügyelet nélkül a nyulak. Miként mesterkedik a posta­mester, azt a galambok kijára­tára szerkesztett csapóajtó is igazolja. Egy madzag segítségé­vel a földön állva lehet zárni- nyitni a röptető nyílásokat. Mindezek az újítások arról győz­nek meg, valóban többet jelent a kisállattenyésztés attól, hogy jövedelmező. De ha lenne még kétség, azt Hajagos Tóth And­rás nyugdíjas végkép eloszlat­ta. Délutáni alvásából zavartam fel a gazdát, délelőtt füvet ka- száilt, pihen hát kedvére. GYARAPSZIK A PORTA — Ha kaszálok, mindig ledű­lök utána — mondja — külön­ben is, ha hajnaltól talpon van Megkezdődött a málnaszüret Június végén a megye ho­mokos déli részén Nyírbél- tek, Nyírlugos térségében megkezdődött a málnaszüret. Ezt a gyümölcsöt a nagy kézi munkaigény miatt csak a házi kertekben, a háztáji gazdaságokban termesztik kisebb-nagyobb parcellákon. A málna mindig kurrens cikk, jól jövedelmez. Az idei ter­més jó. a termőkörzetben 500 tonna feldolgozásra, értékesí­tésre alkalmas gyümölcsre lehet számítani. A málna nagy részét a Debreceni Kon­zervgyárnak szállítják, de jut gyorsfagyasztásra a mis­kolci hűtőházba is. az ember, a nagy melegben gyakran kifárad. Hajagos Tóth nem mezőgaz­dasági nyugdíjas. Kaszálni, ka­pálni meglett korában tanult meg. Miért? — Nem a pénzért, mert úgy higgye, van annyi nyugdíjam, hogy szépen megéljünk belőle. Különben a feleségem is nyug­díjas, tehát kétfelől jön havon­ta a pénz . . . Nézzük itt is a nyulakat, a két süldőt, az udvaron a galambokat. Az udvaron jóféle lucernaszénát kazlaztak. De van rétiszéna is, nagy a határ, sok a dűlő, aki akar, gyűjthet magának, árok­partokról, elhagyott részekről. Hajagos néni miközben a süldő­ket eteti, a férjét dicséri. — Itt mindent az uram épí­tett. Szép lassan, de állandóan gyarapszik a portánk. Ülhetnénk ölhetett kézzel Is. de az semmi­re sem lenne jó. így hogy szor- galmaskodik a két öregcseléd, célja, értelme van az életnek. Hajagos Tóth András nem egy ember a tiszadobi nyúltenyész- tök között, de elnöke is a szak­csoportnak. Mondja hát: . — Most 14 tagja van a szak­csoportnak. Három éve 51 ta­gunk volt, de sokak kedvét el­vette az, amikor a nyulak árát levitték. Akkor többen áttértek galambtenyésztésre. Magam is foglalkozom galambbal, de a nyúllal sem hagytam fel. Az az igazság, van rajta haszon, nem nagy, de hát valamit csinálni kell. A szakcsoporttagok most évi 75—80 mázsa nyúlhűst érté­kesítenek. Van aki egymaga 8— 10 mázsát. A galamb valóban jobb, de azt most a Hunniacoop csak úgy veszi, ha mi szállíta­nánk Kisvárdára. Képtelenség. Eladjuk tehát Borsodba. Azt vi­szont nem értem, ha a nyúlért el tud jönni a vállalat, a ga­lambért miért nem . . . Mi van a ház körül, vagy mi nincs, az az emberek személyes ügye. Van aki szabad idejében, pihenőnapjain, sőt nyugdíjasként is dolgozik. Mint azt Hajagos néni is mondta; „ülhetnénk ölhe­tett kézzel is” — teszik is so­kan — de a plusz jövedelem még senkinek sem ártott. A gyarapo­dás nem üli meg a gyomrot, a munka viszont éltet és örömet okoz. Ez mindkét, portán Üjlaki- éknál és Hajagos'éknál igazoló­dott. S. E. Zö/dség-külOnlegesaégok Endíviasaláta másodnövénynek Az endíviasaláta azért perspek­tivikus növény a házikertekben, mert másodnövényként termeszt­hető. Előveteményként számítás­ba jöhet minden olyan zöldség­féle, amely jó termőerőben és gyommentesen hagyja vissza a talajt. Az endíviasaláta kertsze- rűen — finoman — elmunkált talajban fejlődik legjobban. Ez azért is lényeges, mert gyökér­zete közepesen fejlett. Levelei levélrozettát alkotnak, tehát fe­jet nem képez. Leveleinek vi­szont erős főere van. Jelentősé­ge főként abban van, hogy a vitaminszegény téli időszakban fogyasztható, amikor kevés a friss zöldség. Magvetésének időpontja — a palántaneveléshez — július má­sodik fele. Ha állandó helyre vetjük magvait, úgy augusztus elején kell vetnünk. A palántá­kat 40 centiméter sor- és 30 cen­timéter tőtávolságra kell kiül­tetni. Az endíviasaláta gondozása során rendszeres talajmunkát, gyomtalanítást és öntözést igé­nyel. Helyesen járunk el akkor, ha öntözővizébe 0,1 százalékos Plantánt vagy 0,1 százalékos Wu- xált teszünk. E lombtrágyák kedvezően befolyásolják a leve­lek fejlődését. Akkor kapunk igazán ízletes levéleket, ha „halványítjuk” azo­kat. Ezzel a módszerrel az eset­leg keserű és rágós leveleket ízletesebbé, puhábbá tudjuk ten­ni. A halványítás a tövek teljes kifejlődése után esedékes. A munka lényege abban van, hogy a leveleket megfelelő kötöző­anyaggal, például raffiával szo­rosan összekötjük. De nagyon vigyázzunk arra, hogy a leve­lek ne legyenek nedves állapot­ban, mert ellenkező esetben a le­velek — a kórokozók támadása következtében — eirothadnak! A termesztésben ismertebb fajta az Escariol zöld, mely sű­rű, merev, nem tagozott, erő­sen hullámos, szabálytalanul fo­gazott. élénkzöld színű leveleiről ismerhető fel., A nagy zöld fod­ros elnevezésű fajta sűrű, tö­mött, merev levéláilású. Levele hosszú, de erősen tagolt s a le­vél széle csipkézett, élénk sö­tétzöld színű. Belső levelei vi­szont sárgászöldek. A sárga fod­ros fajta nagyon hasonlít a zöld fodroshoz, de ha jól megnézzük, úgy azt tapasztaljuk, hogy a le­velei zöldessárgák. Az endíviasalátát október vé­gén, november elején szedhetjük és értékesíthetjük. Dr. Széles Csaba CaiHagkaktuaxok a gyűftemónyben Kaktuszvásár Nyíregyházán Június végén a művelődési központban, majd a nyíregyhá­zi sétálóutcában, július 1-én a piactéren rendeztek kak­tuszvásárt. Ezeken a napokon több száz cserép kaktusz ta­lált gazdára, keresettek voltak a mimózák, a püspöksüveg. Felvételünk a sétálóutcái kaktuszvásárról készült. A gyűjtemények legszebb darabjait alkotják a papsap- kakaktuszok (Astrophytu- mok). A csillagkaktusz elne­vezést latin nevükről kapták, a papsapkakaktusz név pedig jellegzetes formájuk alapján keletkezett. E növények közül a legis­mertebb az Astrophytum my- riostigma (püspöksüveg). A gömb alakú növénytest az esetek többségében 5 bordából áll. Idősebb korban alacsony oszloppá fejlődik. Külsejét 'piszkosfehér, apró szőrpama­csok borítják, amelyek képe­sek a levegő páratartalmát fölvenni. Virága sárga szí­nű, 5—6 cm átmérőjű s 1—2 napig, a déli órákban nyílik. A két növénynegyed virágát összeporozva termést, illetve magot érlel, amelyeket elvet­ve néhány nap alatt kikel­nek. A magoncok 4—5 év alatt virágzóképes növénnyé fejlődnek. A csillagkaktuszoknak hat faja ismert: az Astrophytum asterias, Astr. capricorne, Astr. ornatum, Astr. senile, Astr. coahuilense és az előb­biekben ismertetett Astr. my- riostigma. Az egyes fajok sokféle változatban jelenhet­nek meg, a fajok és a válto­zatok túlnyomó többsége si­kerrel keresztezhető!?. Ősha­zájuk az USA-ban Texas (a Rio Grande völgyében) és at­tól délre Mexikó, egészen Mexikóvárosig. A növényekre is érvényes, hogy a szárazságot nem ked­velik, de jól tűrik. Ezért áp­rilis közepétől szeptember vé­géig enyhén nedvesen tart­hatjuk növényeink földjét. Pangó vizet legtöbbször pusz­tulásukkal bosszúlják meg. A kaktuszok tartásának egyik legfontosabb kérdése a locsolás: a gyakorlatban igen nagy szélsőségeket tapaszta­lunk: vannak, akik évente csak 2—3 alkalommal locsol­nak, viszont sikeresen virá- goztatják a hetente locsoló gyűjtők is növényeiket. így megállapítható, hogy a túlön- tözés mindenképpen káro­sabb, mint a kevés locsolás. Télen pedig a vízhiányos te- leltetés az egyetlen sikeres megoldás. Egész évben sok napfényt igényelnek növé­nyeink, de a tűző naptól óvni, kis mértékben árnyékolni szükséges. Kovács László HORGÁSZOKNAK Kisvárdai tavakon Nyárfasorok szegélyezik az alig fodrozó víztükröt Kisvárda szélén. A festői kép megdobogtatja a horgászszíveket, hiszen ez a tó jókora pontyok, amurok, csukák és harcsák tanyája. „Pontyos-tó” néven ismerik a helybeliek és azok a vendéghorgászok, akik autón, kismo­toron, vagy vonattal ellátogatnak Kisvárdára a négy bányató „hal­bányái” kedvéért. (Gaál B. felv.) Kisvárda, a Rétköz szélén fek­vő város sűrűn kerül szóba mos­tanában. Nyári várszínházi estéi immár országos hírüek. Viszony­lag szerencsés helyzetben van idegenforgalmi szempontból, hi­szen Mátyás-kori várának helyre­állított maradványa tövében ter­málstrand, fogadó, szépen beren­dezett bungalók, lovaspálya van — és tegyük még hozzá: négy hor­gásztó, összesen 70 hektár vízfe­lülettel. Ez utóbbiakat erőteljes hang­súllyal valóban hozzátesszük ah­hoz a beszélgetéshez, amely a mi­nap hangzott el a nyíregyházi rá­dióban. A riporter a kisvárdai kempingről kérdezgette a NYÍR- TOURIST idegenforgalmi hivatal kisvárdai kirendeltségének ve­zetőjét (az említett fogadó és a bungalók a hivatal kezelésében vannak). A beszélgetés során ki­derült: egyelőre nem sikerült az érdekelteknek (városi tanács, Nyírtassi Állami Gazdaság, ide­genforgalmi hivatal) egyezségre jutniok a kemping létrehozása dolgában. Pedig a kiszemelt hat­hektáros terület éppen ott van a strand (és két jónevü horgásztó) mellett, a 4-es főútról Kisvárdára bevezető Városmajor utcában, a város szabadidő-központjában. A beszélgetés során „kiderült” még az is, hogy Kisvárdának nincs idegenforgalmi vonzereje a vár­színházon, a vármúzeumon és a termálstrandon kívül. Szerény rovatunk, amelynek olykor-olykor felvetett kritikus megjegyzéseit még sohasem mél­tatták válaszra az illetékesek, itt kapcsolódna a fenti témához. — Bár a horgászok tábora országo­san évről évre nő (helyes szem­lélettel a szabad idő egészséges természeti környezetben való el­töltése iránt), megyénkben pedig sok szép horgászvíz van, még szebb tájakon, a horgászatot még most sem divat idegenforgalmi, vagy belföldi turisztikai vonzerő­nek tartani. (Bezzeg a vadászok már sok éve még dollárt is „ter­melnek” a trófeagyűjtő vendég­vadászok révén!) Pedig a törté­nelmi, irodalmi emlékhelyek, a népi építészet jeles látnivalói mellett a táj szépségei és — uram bocsá’ — még a horgászati lehe­tőségek is vendégcsalogatók le­hetnek! A készülő országos horgász- turista kalauz horgászközpont­ként tartja számon Kisvárdát (tu­ristafogadójával és a könyv meg­jelenésének idejére talán mégis­csak elkészülő kempinggel együtt). A kisvárdai tavakra akár száz horgászvendéget is fogad­hatnak naponta. Területi enge­délyeket éppen az említett „Strand” fogadó portáján lehet vásárolni (vagy Bállá Miklós halőrnél a Móricz Zsigmond ut­ca 14. szám alatt). Az éves terü­leti engedély felnőtteknek 300, ifiknek 150 forint. A napijegy felnőtteknek 50, ifiknek 25 forint­ba kerül. „RAKÓCZP’-PONTYOK És most nézzük a Kisvárdai Dolgozók Horgászegyesület keze­lésében levő bányatavakat, ame­lyeket a horgászok nem kis elis­meréssel „halbányáknak” is ne­veznek. 1973 óta vannak együtt a kisvárdai horgászok. És 1977-ben kapták meg vizeiket, a városkör­nyéki bányatavakat. Azóta élen­járnak a halasításban, a vizek környékének fásításában, a hor- gászutak javításában. Társadalmi munkájukat többször jutalmazta halasítási támogatással az orszá­gos szövetség is. Hosszú János, az egyesület el­nöke kalauzolt bennünket a vá­rosszéli vizeken a koranyári ve­rőfényben. — Egyesületünk 29 kilós átlag­fogással a legjobbak között van a megyében — újságolta az elnök, ahogy álltunk a festői szépségű „Pontyos-tó” partján, amely hat­hektáros síkvizével a Dögé irá­nyába vezető 4-es főút és a Bel- fő-csatorna kereszteződésénél fekszik, alig pár méterre az or- szágúttól, a város tövében. Ke­ményfenekű bányató, mint másik három társa, amiket még meglá­togattunk. Területük a régi lápos tőzeges rétközi mocsárvilág szél volt valaha. Ezért kezdtek el it lápi mésziszapot bányászni, ámel\ köztudottan kiváló talajjavíi anyag. A bányák helyén tavak keletkeztek, ezek most az egye­sület horgászvizei. — Minden vizünkben nagyon sok a csuka és a compó. Mégpe­dig kapitális példányok. Ügy mondjuk, hogy „kacsatelepítésü- ek”. A vadkacsák hozták el tol­lazatukon az ikrát másfelől, így „termett meg” és szapbrodott el a rengeteg csuka és compó — mondta az elnök. A „Pontyos-tó”, amely jól kö­rüljárható és partról mindenütt horgászható (csónakot itt nem is engedélyeznek), korábban a helyi Rákóczi Tsz „repi” vize volt, de halásztak is benne. A 60-as évek­ben idetelepített pontyok 15 kilón felüli „veteránok” már. „Rákóczi-pontyoknak” nevezik őket, a tsz-telepítésre emlékezve. De nagyon sok a vízben a 3—4 kilós csuka és 20 kilón felüli har­csák is vannak benne, amiket most szelektáló halászattal lesz­nek kénytelenek kifogni, mert a horgászoknak eddig nem sikerült. Amikor 1977-ben megkapták a „Pontyos”-t, eléggé hínáros volt. Boronával próbálták tisztítani, aztán átadták e munkát a betele­pített 5 mázsa amúrnak. Azóta egy szál hínár sincs a vízben. Annál több jól megtermett amúr. 1983-ban a kárászokkal együtt már 30 mázsára becsülték a „Pontyos” halállományát. Ezt a tavat mindössze egy-két méter széles gát választja el a város felé eső másik bányatótól, á ..Nádas”-tól. A 8 hektáros víz eléggé náddal fedett. Négy stég­jén kívül inkább csónakból hor­gászható. Csuka, kárász, ponty fogható itt és 15—20 mázsa amúrt is telepítettek bele, hogy irtsa a nádat. Halállományát 8 hektárján 40 mázsára becsülik. DARUSZIGETI VIZEK A közelben van még az egye­sület harmadik tava, a 17 hektá­ros „Bertók-tó”. A 4-es útról a kisvárdai leágazással szemben Kékese, Dombrád felé vezet az út. Ezen 400 métert haladva jobb kézről találjuk a „Bertók-tavat”. 17 hektárjával ez a leghalasabb, állományát 50 mászára becsülik. Elég sok nádbokor van benne a parti nádon, sáson kívül, de nyolc stégjéről és kisebb bevágásokból partról is horgászható. Csónakból még jobb eredményekre lehet szá­mítani. Félméterestől háromméte­rig változatos mélységű a tiszta víz. ötkilón felüli pontyok, 5—6 kilós amúrok, 10 kilón felüli csu­kák, kétkilós compók foghatók benne, de nem ritkák a kilós ve- reskeszegek sem. Az egyesület negyedik városkö­zeli vize a legnagyobb a 39 hek­táros „Bágeri-tó”, amit az itteni­ek sokan Daruszigeti tónak is ne­veznek. Kisvárdáról a 4-es úton visszafelé, Nyíregyháza irányába kell jönni kb. két kilométert és egy földúton letérni balra. Máris ott a víz. Ha a belváros, a vasút­állomás felől jövünk, a Daruszi­get utcán, 200 méteres séta után találunk rá a tóra, amely az Ajak felé vezető régi nyíregyházi út mentén álló benzinkúttól is rövi­den megközelíthető. A „Bágeri-tavat” bányatöltések szabdalják többfelé. Északra esik a „Bulgárkerti”, alatta a „Há­romszög” és e mellett a „Lapos”. Nádas, sásos partszélek vannak, a „Háromszög” és a „Lapos” vi­zeiben ritkás nádbokrok, de mindhárom rész körül horgászha­tó a partról. Becslés szerint 80— 100 mázsa hal van jelenleg ebben a tóban. Az egyesületi telepítés a „Báge- ri-tóba” 1983 tavaszán 4 mázsa ponty, 15 mázsa ezüstkárász és egy mázsa amúr volt. A másik három tóba 1982 őszén ;>4 mázsa pontyot telepítettek, összes tele­pítésük 1977 óta: 149 mázsa ponty és 29 mázsa amúr. A kisvárdai vi­zek horgászatára az Országos Horgászrend érvényes, de az éj­szakai horgászat tilos. Ennyit a kisvárdai vizekről. És ha mindehhez hozzávesszük, hogy tíz kilométerre van Tiszakanyár, tizennégyre pedig Dombrád — ki­váló élő tiszai horgászhelyekkel, strandokkal és parti csárdákkal, akkor elmondható: mir den hor­gásznak érdemes erre túrázni. Pristyák József Városszéli „halbányák“

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom