Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-05 / 157. szám

I Kelet-Magyarország 1983. július 5. Kommentár Uaratnni Nyikolaj Tyiiionov: a Szovjetunió mindent elkövet a genfi tárgyalások sikeréért tanácskozás Még napjainkban, a konfe­renciák korában sem túl gyakori az olyan nagyszabá­sú tanácskozás, mint amelyik vasárnap ért véget Belgrád- ban. A Száva-palotában egy hónapon át tárgyaltak több mint 160 ország képviselői a világgazdaság legégetőbb gondjairól. Meglehetősen sok remény és várakozás övezte az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési értekezletének mostani ülés­szakát. Nos, ezek csak rész­ben valósultak meg. Persze, illúzió lett volna azt hinni, hogy egyetlen tanácskozással megoldhatók a világgazdaság ellentmondásai. Mégis, a maratoni tanácskozás végére bebizonyosodott, hogy a fej­lett tőkés államok nem áll­nak készen lényegi enged­ményekre a legfontosabb vi­takérdésekben. Hiba lenne azonban, ha a tanácskozást lezáró elemzések gyászbe­széd jellegűek lennének. A belgrádi konferencia ugyanis már azzal sem volt haszonta­lan, hogy ráirányította a fi­gyelmet a világgazdaság fő egységei, a fejlődő országok, a fejlett tőkés államok és a szocialista világ közötti köl- csönkapcsolatok összefüggé­seire. Arra a tényre, hogy a fejlett tőkés országok vártnál mélyebb és hosszabb válsága nem szakítható ki a fenti kapcsolatrendszerből, nem függetleníthető a fejlődő vi­lág súlyosbodó helyzetétől. A lényeges kérdésekben — mint a nemzetközi kereske­delem, a nyersanyagok ügye — a megállapodások messze elmaradnak a fejlődő világ 'követeléseitől. (Folytatás az 1. oldalról) A Szovjetunió a genfi tár­gyalásokon mindent elkövet azért, hogy igazságos, kölcsö­nösen elfogadható megálla­podás jöjjön létre a közepes hatótávolságú európai nukle­áris fegyverzet korlátozásá­ról, az Egyesült Államok azonban csupán látszattár­gyalásokat folytat. Eleve el­fogadhatatlan követeléseivel egyoldalú leszerelést kíván a Szovjetuniótól, s közben foly­tatja az előkészületeket új rakétáinak az NSZK-ba és más nyugat-európai orszá­gokba telepítésére — mondot­ta Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a miniszterta­nács elpöke hétfőn Moszk­vában azon a vacsorán, ame­lyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége és a minisztertanács adott Hel­mut Kohl nyugatnémet szö­vetségi kancellár és Hans- Die.trich Genscher alkancel- lár, külügyminiszter tisztele­tére. Az amerikai fegyverek te­lepítéséből származó veszély még nyilvánvalóbb, ha fi­gyelembe vesszük, hogy Wa­shingtonban a korlátozott, az érvekből ítélve Európára kor­látozott, nukleáris háború le­hetőségének, sőt szinte tör­vényszerűségének elvét hir­detik — mutatott rá egyebek között Nyikolaj Tyihonov. Nyilvánvaló, hogy mi erre nem a genfi tárgyalásokon tett engedményekkel vála­szolunk, mint azt néhány honov. — Szövetségeseink­kel együtt haladéktalanul újabb intézkedéseket teszünk biztonságunk megerősítése érdekében, és létrehozzuk a NATO új katonai potenciál­ját ellensúlyozó erőt. Az egyensúly végül is helyreáll, de a mainál jóval magasabb, a békére nézve jóval veszé- lyesegb szinten. A genfi tárgyalásokon még van lehetőség megállapodás­ra a nukleáris fegyverzetek csökkentéséről, s mi ezt szor­galmazzuk, amíg nem késő A két katonai-politikai ál­lamcsoport teljes egyenlősé­gét kívánjuk Európában mind a rakétákat, mind pedig a repülőgépeket és a robbanó­tölteteket tekintve. Felszólít­juk a NATO országait, s köztük természetesen a Né­met Szövetségi Köztársasá­got : segítsék elő, hogy egy ilyen megállapodás lehetősé­Egyiptom három ellenzéki politikai pártja vasárnap be­jelentette, hogy bojkottálni fogja a szeptemberre meghir­detett felsőházi és helyható­sági választásokat, és ha a választási rendszert nem ala­kítják át, a később esedékes alsóházi választásokat is. A döntést a három párt­vezér: Haled Mohieddin, a baloldali Nemzeti Haladó Párt, Musztafa Kamel Mu­rad, a Szocialista Liberális Párt, és Ibrahim Sukri, a ge ne maradjon kihasználat­lanul. A szovjet kormányfő a két ország kapcsolatairól szólva megállapította: a Szovjet­uniónak az NSZK, az NSZK népe és kormánya iránti magatartását a sokoldalú együttműködés folytatásának vágya .határozza meg. Ter­mészetesen figyelembe vesz- szük, hogy a Német Szövet­ségi Köztársaság lojális tag­ja a NATO-nak. Bár világnézetünk elvá­laszt bennünket egymástól, ellene vagyunk annak, hogy az ideológiai különbségek vi­szályra vezessenek az állam­közi kapcsolatokban. Hívei vagyunk annak, hogy orszá­gaink ne ellenfelei, hanem partnerei is legyenek egy­másnak, s ne csak gazdasági és kulturális téren, hanem biztonsági kérdésekben is. Szocialista Munkapárt elnö­ke jelentette be. A három pártvezető az el­határozást azzal indokolta, hogy Hoszni Mubarak állam­fő nem válaszolt az ellenzék demokratikus választói ogi re­formokat sürgető, decembe­ri emlékiratára. Ebben hiába kérték, hogy kapjanak bizto­sítékokat a jövendő válasz­tások tisztaságára, s hogy a jelenleg érvényben levő vá­lasztási rendszer helyett ve­zessenek be többségi és ará­nyos képviseleti rendszert. EQYIPTO M Bojkottal fenyegetnek az ellenzéki pártok nyugati vezető hangoztatja Gy. S. " — szögezte le Nyikolaj Tv; Pusztulnak a halak, bezárnak a strandok Mi lesz veled Karib-tenger „A környezetszennyező­dés közvetlenül hat a Ka- rib-tengeri országok gaz­dasági tevékenységére, a turizmusra, a halászatra. A térség gyors ütemű ipa­ri fejlődése növelni fogja a természeti környezet rombolásának veszélyét, ha még idejében nem tesznek megfelelő lépése­ket a baj elhárítására” — figyelmeztet az ENSZ környezetvédelmi prog­ramja, az UNEP munka­társai által készített ta­nulmány. A Karib-tenger partvi­dékének lakosságát ma már nem a kalózok éjsza­kai rajtaütései fenyegetik, mint négyszáz évvel ez­előtt, hanem a tenger fel­színén úszó ragacsos, nyú­lós olajréteg, a part men­ti városokból a tengerbe ömlő szennyvíz és mérge­ző ipari hulladék. Napon­ta átlagosan 35 szuper­tankhajó, és 75 közepes nagyságú tankhajó mint­egy ötmillió hordónyi kő­olajat szállít a Karib-ten"- geren. A hiányos és laza környezetvédelmi intéz­kedések nem tudták el­lensúlyozni azt a kárt, amelyet a tartályokból elszivárgó olaj és az ipari szennyeződés tesz a kör­nyezetben. Az olajkitermelés növe­kedésével nőtt a környe­zetet szennyező balesetek bekövetkezésének a lehe­tősége is. Pusztító követ­kezményeivel sokáig em­lékeztetni fog magára a Campechei-öbölben tör­tént baleset: 1979-ben a mexikói nemzeti olajtár­saság által a parttól 80 ki­lométerre fúrt egyik kút- nál robbanás történt, ami­nek következtében 475 ezer tonna kőolaj ömlött a tengerbe. Csupán 290 nap elteltével sikerült elfoly­tam a kitörést. A kiömlő olaj nagy részét kimere- gették a tengervíz felszí­néről, a fennmaradó mennyiség a kánikulai melegben elpárolgott, vagy pedig lesüllyedt a tenger­fenékre. Hat százaléka az amerikai Texas állam partvidékét környező szi­getek fövenyét szennyezte be. A katasztrófa követ­keztében rengeteg hal pusztult el, tönkrement a körzet tengeri faunája, és lehetetlenné vált a turis­ták üdülése a partszaka­szon. A Karib-tengerbe ömlik többek között a hatalmas Mississippi folyó is, amely ide hordja az Egyesült Ál­lamok déli részének váro­saiból a szennyvizet, va­lamint a cukornád- és gyapotültetvényekről szár­mazó vegyszereket. Egy ENSZ-tanulmány szerint a szerves hulladéknak alig tíz százalékát teszik ártal­matlanná, mielőtt az a tengervízbe kerülne. A venezuelai kormány a közelmúltban kénytelen volt bezárni több tenger­parti- strandot, mivel a környéken nagyarányú halpusztulást észleltek. Szakemberek szerint a partvidék városaiból és a 25 kilométerre fekvő négy­millió lakosú Caracasbói szárrtiazó szennyvíz okoz­ta a halak pusztulását. Textilgépek Csehszlovákiából A textilgépgyártó iparnak Csehszlovákiában sokéves ha­gyománya van. Az első tex­tilgépgyárat még 1927-ben alapították Észak-Csehor- szágban. A gyártás igazi fel­lendülésére csak a második világháború után került sor. A gyártóüzemek 1958-ban Textilgépipari Vállalatok Szövetsége néven egyesültek, s ebből a szövetségből ala­kult ki 1965-ben a Liberec- ben székelő Elitex tröszt, majd 1976-ban az Elitex konszern vállalat, 25 000 al­kalmazottal. A csehszlovák textilgyártó gépek kiváló teljesítményük nek és megbízhatóságuknak köszönhetően igen jó nevet szereztek a hazai és a nem­zetközi piacon egyaránt. Az első olyan gép, amely kül­földön hatalmas sikert ara­tott, a sugárvetélős gyors­szövőgép volt. Az ezeréves hagyományú fonálvető csó­nakot itt légáramlattal, vagy vízsugárral működtetett ve­télőberendezés váltotta fel. A szó szoros értelemben vett forradalmat idézett elő a fo­nóiparban a BB 200 elneve­zésű orsó nélküli finomfonó­gép is. Az egyik textilgépgyár a kelet-csehországi Tyniste nad Orlici városban működő Eli­tex konszern vállalat, amely már hosszabb ideje gyártja a vízsugaras vetélőberende­zést alkalmazó gyorsszövő gépeket. Jelenleg több mint 2000 alkalmazottal dolgozik, s három üzeme van. Gyártá­si programja magába fog­lalja a vízsugaras szövőgé­pek bő választékát a gyapjú, selyem, műszálfonal feldol­gozására, de üveg- és más különleges fonalak szövésé­re alkalmas gépeket is tud szállítani. A vízsugaras gyors­szövőgépek hosszú élettarta- múak, üzemeltetésük bizton­ságos és energiába takaré­kos. A vállalatnak saját öntö­déje is van. A Tyniste nad Orlici-ben működő öntöde teljes mértékben automati­zált. s évi kapacitása mint­egy 12 000 tonna szürke önt­vény. így ezzel nem csupán saját vállalatát láthatja el, hanem több más csehszlovák és külföldi rendelőt is. A gyártás 1965 évi megin­dulása óta 1982-ig 15 800 gyorsszövőgép készült ebben a gyárban. A gyártmányok 92 százalékát exportra ter­melték, túlnyomó részben a tőkés országokba kerültek. A legtöbb gépet a Szovjetunió, Anglia, Franciaország, és Lengyelország vásárolta meg. A textilgépgyártásnak C sehszlovákiában sokéves ha­gyománya van. Szabadulás az Unita fogságából fllto Catumbelától Prágáig J úlius 1-én. pénteken délután öit órakor szállt le a prágai repülőtéren a csehszlovák légitársaság IL 162-es kü- löngépe, fedélzetén 45 cseh­szlovák állampolgárral — akik 111 napot töltöttek az Unita elnevezésű ellenfor­radalmi angolai szervezet fogságában. A 17 nő, 21 gyerek és 7 férfi hosszú utat tett meg azóta, hogy az angolai Alto Catumbe- lában levő cellulóz- és pa­pírgyár ellen március 12-én végrehajtott támadás után fogságba estek, addig a na­pig, hogy visszatérhettek végre hazájukba. Az Unita által elrabolt 66 csehszlovák szakember és családtagjaik kétoldalú kormányközi megállapodás alapján dolgoztak Angolá­ban A szabotázsakció után az Unita fegyveresei úgy hurcolták el őket, hogy nem is sejtették, mi vár rájuk: az esős évszak vi­szontagságaival nehezített terepen, sziklás hegyeken, bozótosokon, mocsarakon és folyókon át több mint 1800 kilométert gyalogoltak az Unita Rivungo közelében fekvő táboráig. Asszonyok­nak, gyerekeknek, férfiak­nak hiányos ruházatban, minden felszerelés nélkül kellett megtenniük ezt az utat. Az élelmezésük is elégtelen volt. Csak a múlt héten derült ki, hogy Ja- rostáv Navratil szervezete nem bírta a kimerítő gya­loglást, s még április 19-én társai minden erőfeszítése ellenére a harminchét éves mérnök belehalt a megpró­báltatásokba. A hatvanöt csehszlovák állampolgárnak több mint másfél hónapot kellett el- töltenie az Unttá délkelet­angolai táborában, mire el­ső csoportjuk kiszabadul­hatott. A Vöröskereszt Nemzet­közi Bizottságának képvi­selői hónapok óta bonyo­lult, olykor drámai tár­gyalásokat folytattak Jo­hannesburgban, Hararéban és Genfben az ellenfonra- dalmárok vezetőivel. A foglyok semmit sem tudtak arról, milyen erőfe­szítések történnek kiszaba­dításukra és arról sem, hogy Jonas Savimbi, az Unita vezére április óta többször is megígérte:amint valamennyien elérik a Ri­vungo közelében felépített tábort, az asszonyokat és a gyerekeket szabadon bo­csátják. A túszok utolsó csoportja május 18-án ér­kezett oda. Az Unita veze­tője azonban nem sietett valóra váltani ígéretét. A táborba elsőként érkezett nyolctagú csoport kivételé­vel senki a külvilágból nem találkozhatott a többi fo­gollyal, még a Nemzetközi Vöröskereszt sem tud­ta megerősíteni független szemtanúk beszámolóival, hogy valóban valamennyi túsz épségben elérte-e a fegyveres csoport bázisát. Prágában feltételezik, hogy Savimbi nemcsak Navratil mérnök halála miatt nem engedte be az újságírókat és a Vöröskereszt képvise­lőit a táborba, hanem azért is, mert a foglyok rendkí-^ vül rossz egészségi állapot­ba kerültek a hosszú út vi­szontagságai után. Június 24-én Savimbi végre televíziós kamerák előtt megígérte, hogy a fog­ságban tartott csehszlovák nők gyerekeikkel együtt „három nap múlva” otthon lehetnek. A három napból végül egy hét lett. Azon a pénteken már az Unita táborában volt a Nemzetközi Vöröskereszt öt képviselője, akik arról tá­jékoztathatták a csehszlo­vák illetékes hatóságokat, hogy június 29-én, szerdán a zimbabwei fővárosban átvehetik a csehszlovák tú­szok 38 főnyi csoportját, a nőket és a gyerekeket. Az Unita azonban még az utolsó pillanatban is meggondolta magát. A Ha­raréban tartózkodó cseh­szlovák küldöttség kitartó és megfeszített- tárgyaláso­kat folytatott még az utol­só napon is, harcolt min­den fogolyért, mire a Vö­röskereszt közvetítésével végül elérte, hogy a kins- hasai repülőtéren június 30-ra virradó éjszaka átve­hette a 45 főnyire kibővített csoportot. A kiszabadultak a dél­angolai Jambából előbb Johannesburgba repültek a Botswanái Légitársaság Hercules típusú teherszál­lító repülőgépén, amelyet a Nemzetközi Vöröskereszt bérelt ki. Dél-Afrikában tíz portugál szakembert ad­tak át országuk hivatalos képviselőinek, azokat, aki­ket a csehszlovákokkal együtt ugyancsak Alto Ca- tumbelából hurcoltak el az Unita fegyveresei. A repülőgép Johannes­burgból folytatta útját Kinshasába, ahol az éjsza­ka Stanislav Svoboda cseh­szlovák külügyiminiszter­helyettes és Thierry Gar­mond a Vöröskereszt kép­viseletében végre aláírhat­ta a csehszlovák túszok szabadulásáról szóló hiva­talos okmányt. Az Unita fogságából me­nekültek hazatérését még egy közjáték zavarta meg: az egyiptomi hatóságok négy órán át veszteglésre kényszerítették a repülő­gépet a kairói repülőtéren, ahol technikai okokból kel­lett leszállnia. Az az egyip­tomi kifogás, hogy a gép útiránya nem volt megfe­lelően tisztázva, kevéssé el­fogadható és emiatt a cseh­szlovák külügyminisztérium erélyesen tiltakozott az egyiptomi kormánynál. A 45 főnyi csoport ha­zatérésével a túsz- ügy csak első feje­zete zárul*, ie. Az illetékes- csehszlovák szervek és a Nemzetköz: Vöröskereszt képviselői folytatják erőfe­szítéseiket mindaddig, míg az ellenforradalmi szerve­zet fogságában maradt 20 csehszlovák férfi is vissza nem nyeri- szabadságát. Klltijldi munkások és az NSZK Az NSZK szociális és mu kaügyi minisztere vasárn, ? óta Ankarában tartózkodik, ahol az NSZK-ban dolgoró török munkások helyzetér 1, és a bonni kormánynak a külföldi munkások hazatér - sét ösztönző programterveze­téről folytat megbeszéléseket kollégájával, Turhan Esener munkaügyi miniszterrel. Ese­ner már a repülőtéri fogadá­son Norbert Blüm értésére adta, hogy a nyugatnémet kormány múlt héten ismerte­tett elképz?' ait Törökország elutasítja A nyugt. émet szakminisz­ter kedden utazik tovább Belgrádba A jugoszláv kor­mány is bírálta a nyugatné­met kormány elképzeléseit amelyekkel végleges hazaté résre akarja késztetni a: NSZK-ban dolgozó külföld munkásokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom