Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-30 / 179. szám

1983. július 30. Kelet-Magyarország 3 A Nyíregyházi Konzervgyárban munkacsúcs van: a szalagok három műszakban dolgoznak. (Jávor László felvétele) r ^ Vezető posztokon Szakemberek karrierje A GAZDÁLKODÁS SZÍN­VONALA egy termelőszö­vetkezetben — nem nehéz belátni — szorosan össze­függ azzal, hogy mennyire felkészült, képzett, össze­tartó és talpraesett vezetői garnitúrája. A benne részt vevő szakemberek közérze­tét, alkotó kedvét pedig szinte meghatározza, hogy honnan, miképpen jöttek pillanatnyi munkahelyük­re, munkakörükbe, és ott milyen előrejutási, érvénye­sülési lehetőség van szá­mukra. A Szabolcs-Szat- már megyei TESZÖV az Ag- rárgazdaságtani Kutató In­tézettel karöltve a közel­múltban megvizsgálta a magasabb beosztású fő- és ágazatvezetők munkahelyen belüli és munkahelyek kö­zötti mozgását a már em­lített összefüggések feltárá­sa érdekében. A vizsgálatba 97 termelőszövetkezetben összesen hatszáz, különböző szinten dolgozó vezetőt von­tak be. Ezek az emberek egyrészt a legfelsőbb irá­nyítást, másrészt a szakmai vezetés első vonalát képvi­selik. A nagymértékű vezető­mozgás éppúgy megnehezí­ti a gazdálkodási eredmé­nyek javulását, mint ahogy a túlzott stabilitás sem használ az új lehetőségek gyors és hatékony kihasz­nálásának. A legtöbb új ve­zető és a legtöbb régi a megvizsgált szövetkezetek sereghajtóiban található. A legkisebb mértékű mozgás a középmezőnyben tapasztal­ható, itt a legmagasabb a több, mint 15 éve egyhely­ben dolgozók száma. Az élenjáró gazdaságokban át­lagosnak volt tekinthető a vezetők mobilitása. Mindent összevetve közel 40 száza­lékra tehető az aránya azok­nak a felelős beosztásban lévőknek, akik beilleszke­désük első időszakában vannak. Ágazatonként eltérő, hogy ki, mennyit tölt egy helyen, mikor várhatja a szintvál­tást, vagyis mennyi türelmi idő letelte után sorolják lejjebb sikertelenség ese­tén, és mennyit kell felmu­tatnia a feljebb lépésre. Leghamarabb a főágazat- vezetőnek telik ki az esz­tendő, különösen a növény- termelésieknek, de ők ké­pezik az elnökök és a ma­gasabb vezető állásúak biz­tos utánpótlását. Főkertész­nek, főállattenyésztőnek len­ni úgyszólván nyugdíjas ál­lás. AZ EGYESÜLÉSEK UTÁN számos közös gazdaságban új vezetési szerkezet után néztek, mert a korábbit az új méretben vagy kinőtték, vagy elavult. Alkalmat adott a változás persze más helyeken is egy újabb bel­ső átrendeződésre, és nem csak belső, de egymás kö­zötti mozgásra, fluktuáció­ra. Amíg „rendeződtek a sorok”, megejtették az in­dokolt kádercseréket, de ta­pasztalható volt bizonyos türelmetlenség. Azokban a V termelőszövetkezetekben eredményesebb a gazdálko­dás, ahol a vezetők munka­köri stabilitása nagyobbá vált, ahol lehetőség és idő van a szakembereknek a bi­zonyításra. És, hogy itt még mindig van mit javítani, azt bizonyltja, hogy a fő- ágazat-vezetőknek kerek 60, a növénytermesztési föága- zat-vezetőknek pedig 85 (!) százaléka öt évnél nem ré­gebben tevékenykedik je­lenlegi beosztásában. NEM AZ ELSŐ VONAL­BÓL, tehát nem a terme­lésből került a jelenlegi be­osztásába a tsz-vezetőknek csaknem a fele, bár az utób­bi időben növekszik a szá­ma, a termelési tapasztala­tokkal felvértezetten állást változtatóknak, és csökkent a mezőgazdasághoz csak kapcsolódó szinten szakem­bert kívánó cégektől törté­nő érkezés. Ez a tendencia azt mutatja, hogy csökkent a tsz-ek korábbi vonzereje, mert a vállalatoknál, a hi­vataloknál emelkedtek a jö­vedelmek. Előre, vagy vissza? A ve­zető kollektíva szempontjá­ból is stratégiai lépés az új posztra helyezés, az egyén­nek pedig egyenesen sors­kérdés. Márpedig az ilyen lépéseknek is meg kell tör­ténniük, a tapasztalat azt mutatja: minél előbb, an­nál jobb. A vizsgált idő­szakban o változtatók felé­nél jelentett magasabb be­osztást az új, tizennégy szá­zalékuk visszább esett, a többiek szinten maradtak. Alacsonyabb beosztást fő­leg az ágazatvezetők, vala­mint az idősebb szakembe­rek „fogadtak el”. Megfi­gyelhető, hogy a szakembe­rek egy része jobb gazda­ságban, vagy a város köze­lében vállal munkát ala­csonyabb beosztásért, köz­tük sok a fiatal. A GAZDASÁGON BELÜ­LI érvényesülési lehetőség a fiatal, és a kvalifikált szakemberek számára a leg­nagyobb. A 35 éven aluliak fele átlagosan már két szin­tet lépett előre, közöttük már elnökök is találhatók. Belülről a főágazati poszt elérése a legkönnyebb, mert innen lépnek fel és le a leg­gyakrabban. A meghatározó szerepet betöltő szakembe­rek karierje figyelemre méltó. Nagyobb hányaduk felfelé ívelő pályát mond­hat magáénak, tehát a jó tsz-ekben lehetőség van az érvényesülésre az arra mél­tó, jól dolgozó vezetők szá­mára. Különösen így van ez a megye gyenge adottságú gazdaságaiban, ahol a nehéz gazdálkodási feltételeket vállaló, átlagon felüli erő­feszítésekkel dolgozó szak­emberek előtt nyílnak na­gyobb lehetőségek az érvé­nyesülésben. Nagyobbak, mint a kedvező adottsá­gú termelőszövetkezetek­ben, ahová a szakemberek inkább igyekeznek. Esik Sándor 1 Szerkesztőségi kerekasztal Á mai szint holnap már kevés Kelet-Magyarország: Mi­lyen lehetőségek vannak Önöknél a műszaki fejlesztés­re? Az anyagiak mennyiben határozzák meg ezt a tevé­kenységet? Koknya Árpád: közismert, hogy Csepel helyzete a mi le­hetőségeinket is meghatározza rövid távra. Ebben az ötéves tervben három variációt dol­goztunk ki a fejlesztésre, csarnokot kellene építenünk, a raktárt bővíteni, azonban a megvalósítás egyelőre várat magára. Azért még sem re­ménytelen a helyzetünk, hi­szen a korábbi beruházásaink most állnak be, ha szükséges, újabb gépeket kapunk az anyagyárból. Szabó Béla: szövetkezetünk közepes mérete meghatározza, hogy mindent nem fejleszthe­tünk, csak azokra a területek­re koncentrálunk, ahol a leg­nagyobb hasznot tudjuk elér­ni. Ezért inkább a gyárt­mányfejlesztésnél vannak le­hetőségeink. Tóth József: a vállalati ár­bevétellel arányosan képez­zük a műszaki fejlesztési ala­pot, ami évente 30—40 millió forintot tesz ki. Emellett kü­lön kezeljük a fejlesztéseket és beruházásokat. A vállalat profilján belül több új ter­mékkel jelentkeztünk — em­líthetem a Supermix takar­mánykeverőt és -kiosztót, a Silex silómarót, a szélgépek változatait — amelyek a mű­szaki fejlesztés eredményei. Mándi Lajos: javarészt szolgáltatást végzünk, így nálunk döntően a gyártás szervezéséről lehet beszél­nünk. Gondunk, hogy a kí­sérletben elkészült berendezé­seket a szabályozás szerint fejlesztésként kell elszámol­nunk, s a vállalat elkötele­zettségei miatt erre kevés a lehetőségünk. Kelet-Magyarország: Még a mammutcégek sem rendez­kedhetnek be arra, hogy min­dent maguk találjanak ki. Akkor mit tehet egy kisebb üzem? Szabó Béla: olyan partne­reket keresünk, akik a leg­fejlettebb technikával rendel­keznek, a tőlük átvett techno­lógiát honosítjuk. A kettős keménykrómozást például mi vezettük be Magyarországon először egy NSZK-beli céggel történt megállapodás alapján. Mándi Lajos: a késztermék- gyártásunkat tulajdonképpen háttériparnak lehet tekinteni, amennyiben más gyáraknak szállítunk részegységeket, al­katrészeket. Ahogy ott fej­lesztenek, úgy kell nekünk is lépést tartanunk. Kelet-Magyarország: És a nagyok kihez fordulnak? .Koknya Árpád: a Csepeli Szerszámgépgyárnak neve van a szakmában a világpia­con. Nálunk ezért természe­tes, hogy Nyírbátorban min­dig újabb, magasabb színvo­nalú gyártást telepítünk. Leg­utóbb szovjet exportra példá­ul különleges peremesztergá­kat szállítottunk, s ezek már beilleszkedtek gyártmányská­lánkba. Tóth József: egy-egy komo­lyabb témánál az Országos A beszélgetés résztvevői balról jobbra: Koknya Árpád, Szabó Béla, Tóth József, Lajos és Lányi Botond. Beszélgetés a műszaki fejlesztés szerepéről Mándi Mondják, hogy tűzoltómunkát végeznek a vállalatok. A gyorsan változó gazdasági kö­rülmények nem átgondolt fejlesztéseket kí­vánnak, hanem csak rövid távú gondolkodást. Mindez adott helyzetben talán igaznak is tű­nik, azonban nagyobb távlatban csak az az üzem él meg, amelyik már most gondol arra, hogy 5—10 év múlva milyen termékkel ruk­kol elő. Az elengedhetetlenül szükséges mű­szaki fejlesztésről tartottunk szerkesztőségi kerekasztal-beszélgetést, amelynek résztvevői voltak: Koknya Árpád, a Csepeli Szerszám- gépgyár nyírbátori fúrógépgyárának igazga­tója; Mándi Lajos, a Vasszerkezeti és Gép­ipari Szolgáltató Vállalat műszaki igazgató- helyettese; Szabó Béla, az Elekterfém Ipari Szövetkezet műszaki osztályvezetője és Tóth József, a Nyíregyházi Mezőgazdasági Gép­gyártó Vállalat műszaki fejlesztési osztályve­zetője. Szerkesztőségünket Lányi Botond kép­viselte. Műszaki Fejlesztési Bizottság támogatását élvezhetjük, de nem marad el az Ipari Mi­nisztérium és a MEZŐGÉP Tröszt segítsége sem, azonban ezzel a lehetőséggel nekünk kell élnünk. Kelet-Magyarország: A fej­lesztést tekintsük egy kicsit bővebben. Nemcsak a mérnö­ki munkát, mert olyan embe­rek is kellenek, akik azokat a jó elképzeléseket, amelye­ket papírra vetettek megvaló­sítják. önök hogyan állnak ezzel? Tóth József: a műszaki ap­parátus viszonylagos hiánya valóban gondot okoz. Egy jó fejlesztő mérnököt — aki be­osztott — nem tudunk megfi­zetni, mert másutt vezető ál­lásba hívják. Azt sem hiszem, hogy hasznos a népgazdaság­nak, ha a legértelmesebb em­berek a kisvállalkozások felé fordulnak, mikor másutt na­gyobb hatékonysággal dolgoz­hatnának. Koknya Árpád: el is szo­morodhatnék azon, hogy Nyírbátor környékén minden második embert mi adunk a többi üzemnek a gépipari szakmákban. Azonban annak, aki az élen jár, ilyen hatás­sal is számolnia kell. Ami vi­szont elgondolkodtató: nem biztos, hogy másutt a maga­sabb fizetésért ugyanolyan hasznot hajtanak a népgaz­daságnak. Mándi Lajos: létszámunk több, mint fele 35 éven aluli, a többség szakmunkás. Az elméleti, szakmai felkészült­ségük a legfrissebb ismerete­ket tartalmazza, rendkívül vállalkozókészek. Kelet-Magyarország: Meny­nyire befolyásolja a vállalati magatartást a piac, a gyors változások kényszere? Szabó Béla: motortekercse­lést például termelőszövetke­zeti melléküzemek is vállal­nak. Hadd ne minősítsem most az olyan konkurrenciát, amelynél a tevékenységet és az embert tőlünk vitték el. Hogy mégsem rendített meg, az annak tudható be, hogy a különleges villanymotorok felújítására szakosodtunk, ami magasabb felkészültséget követel. Tóth József: a mezőgazda­ságban kettős hatás érvénye­sül. Egyrészt az üzemek szí­vesen veszik a megszokott gépet, ragaszkodnak a régi­hez. Másrészt az iparszerű mezőgazdaság alapvetően más gépeket igényelt, s nekünk a gyártás során ehhez kellett és kell a jövőben is igazod­nunk. Mándi Lajos: bár hosszú távú szerződésekkel dolgo­zunk, azonban csak azt érde­mes gyártani, ami gazdasá­gos. Ez határozza meg a vál­tást is. Kelet-Magyarország: Végül milyennek látják a jövőt, mennyire képes üzemük al­kalmazkodni, s újjal jelent­kezni? Koknya Árpád: egyértel­műen progresszív jövőnek né­zünk elébe. Elindult valami a KSST-kooperációban is, szá­mítunk a tőkés exportra, s ehhez komoly műszaki alap teremtődött gyárunkban. Szabó Béla: új fejlesztési politikát dolgoztunk ki 1990- ig. Meglehet, hogy lesznek problémáink is, azonban ha látjuk a piaci igények válto­zását, akkor nem gond az al­kalmazkodás. Tóth József: a magyar me­zőgazdaság már világszínvo­nalon termel, ehhez ilyen szintű mezőgépipar is kell. Ez arra serkent, hogy korsze­rűbb gépeket gyártsunk, s a gazdaságosságot fokozná a KGST-kooperáció. Mándi Lajos: látjuk a he­lyünket. A korszerűbb javí­tásban, az alkatrészgyártás­ban van lehetőségünk a fej­lődésre. 4 bban az Ameriká­ban mindent kita­lálnak. — Olvasom éppen (Kertészet Szőlészet) július 28.), hogy a fák hí­reket közvetítenek egy­másnak. Például ha egy fát megtámadnak a kárte­vők és védekezni kezd a növény, akkor a szomszé­dok is (mármint szom­szédfák, kiserdők, meg kerek erdők) riadót fújnak és elkezdik a rovartaszító vegyi anyagok termelését. Sokan ezt nem hiszik. Én viszont hiszek abban, hogy a fák beszélnek, üzennek, sőt olykor még pletykálnak is. Példákat tudok. Történt, hogy egy magát megnevezni nem akaró egyén egyszer lopott egy szekérre való szerfát. Ezt az egyént lefülelték, de öt nem az érdekelte, hogy rajtavesztett, hanem az, hogy valaki őt elárul­ta. — Ki árult el? — faggat­ta a körzeti megbízottat —, mert az nem lehet vé­letlen, hogy tíz szekér fa közül pont azt az egy sze­kér fát válogatják ki, amit loptam. Hiszen olyan gon­dosan összekevertem. — Nem árulta el magát senki emberfia — mondta az őrmester. — Ezek a tüskök beszélnek maga el­len. Ezek a fák jegyesek. Ezt bizony az elnökhelyet­Beszóló fák tes akarta megfújni. A fák tehát beszélnek. A bockereki erdőben is, mert van ott vagy két tu­cat csonka törzs és min­denkinek hiresztelik, ki pocsékolta meg az erdőt. El is kapták a tolvajt. Tő­le viszont megkérdezték: — Miért úgy vágod ki a fákat, hogy derékban? Mindig csak derékban. — Nem akarok vizet hazavinni. Mert a fánál éppen fordítva van. Nem a fejében, a lábában van a sok víz. Egyszóval a fák beszél­nek, „kommunikálnak”, néha még 60 méter távol­ságra is eljut a minden valószínűség szerint a le­velek útján továbbított riadó, hogy „gyerünk és védekezzünk”. Ez engem annyira meg­lep — mert hiszek ben­ne —, hogy már félek az erdőbe menni. Mi lesz pél­dául akkor, ha rámszól az egyik öreg tölgyhölgy, hogy azt mondja: — Ejnye, bejnye Stoha- ( nek, ez már a harmadik kisasszony, akivel ezen a héten itt járt. Nem lesz ez sok? És mit szól mindeh­hez a kedves felesége? mm a ezt mondaná a ff tölgyhölgy, én men­ten gyökeret eresz­tenék, és nem kővé, de kőrissé dermednék. Nem megyek többet az erdőbe. Ajánlom, más se tegye, mert írva volt: a fák be­szélnek. És ha már beszél­nek, képesek rá és min­denféle intim titkokat ki­fecsegnek. Hát kell az ne­kem, vagy másnak, hogy a nyújtófa is hozzánk szól­jon? Seres Ernő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom