Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-29 / 178. szám
1983. július 29. Kelet-Magyarország 3 Esőre várni rixikó Az öntözés forintjai Napok, hetek óta nem hullott számottevő csapadék. A határban dolgozók a megmondhatói, milyen szomjasak a földek, szinte minden egyes növény vízért epedezik. Hiányzik a csapadék a zöldségnek, a burgonyának, a cukorrépának, még az almának is. Furulyázik a kukorica — mondják a növény csavart levele láttán az idős emberek. Az eső, a csapadék pedig sokat jelentene ilyenkor, a legtöbb növény vegetációjának közepén. De ha nem esik, öntözni kell. Nem szabad hát sajnálni az időt, a fáradságot, még a pénzt sem, hiszen mindez betakarításkor többlethozam formájában jelentkezik, nem kidobott munka és pénz. Szabolcs-Szatmár megyében tízezer 716 hektár öntözésére van lehetőség. Ennek a területnek a hatvan százalékán főművi rendszer van, vagyis kiépített csővezetékek hálózzák be a talajt. Mégis azt kell mondani, nem öntöznek a mező- gazdasági nagyüzemekben, vagy csak kevesen kapcsolják be a gépeket. Pedig jó-- lius 20-ig a hónapban mindössze nyolc és huszonnégy milliméter közötti csapadék hullott a megyében. Ez nagyon kevés. Még sincs jelentős igény az öntözésre. Míg júniusban háromezer hektárt öntöztek, addig júliusban csak ezerrel többet. Pedig az öntözés növeli a ter- mésbiztonságot, fokozza a hozamot, s mindemellett a minőség is javul. Vagyis: az öntözés költségein felül biztos nyereséget is ad. Sokan arra hivatkoznak, drága az öntözés. Ezért a második negyedévben hét nagyüzem, majd hétszáz hektár területre kérte a vízügyi igazgatóságtól a vízjogi engedély visszavonását. Pedig... Az árkérdést tavaly szabályozták, módosították. Addig valóban magas volt az egyes kultúrákra a vízjogi engedély. Ezért csökkentették a kiöntözött víz árát is. Így a tényleges felhasznált víz mennyisége után fizetik az összeg nagyobb hányadát. A vízért pedig 110 forintot kell fizetni ezer köbméterenként. Döntse el ki-ki maga, sok, vagy kevés ez az összeg. Segítségül hadd álljon itt a rakamazi Győzelem Termelőszövetkezet példája. A szövetkezetben 1472 hektár az öntözhető terület. Ebből az öntözőfürt — a kiépített csővezetékes rendszer — 1242 hektár. A többi felületi öntözőberendezés, és a legelő hozamát gyarapítja. Az első fél évben a terület nyolcvan százalékát öntözték, több táblán kétszer, háromszor, sőt volt olyan, ahol négyszer. Az öntözőfürtön belül termesztenek búzát, árpát, burgonyát, kukoricát, cukorrépát, lucernát, zöldbabot, sőt még 273 hektár téli alma és 28 hektár kajsziültetvényt is telepítettek erre a részre. Rakamazon az öntözés költségeinek háromnegyed része állandó. Ezt akkor is fizetik, ha egy csepp vizet sem engednek a talajra. Márpedig az veszteség lenne. Az idén különösen fontos volt — és még most is az az öntözés. A cukorrépa, a zöldség talán meg sem maradt volna víz nélkül. És az összeg, ami sok üzemet érdekelhet: az állandó költség egymillió 700 ezer forint. Ehhez jön még a vízdíj, amivel hárommillió fölé emelkedik az öntözésre fordított összeg. A nyereségről még korai lenne beszélni, de egy biztos, tisztességes hasznot hoz a gazdaságnak, ugyanakkor több terméket is jelent mindez a fogyasztóknak. Öntözőfürt van a gáva- vencsellői Új Erő Termelő- szövetkezetben is. Itt korántsem hasznosítják a ra- kamazihoz hasonlóan a 605 hektáros lehetőséget. Mindössze a 120 hektáron termesztett burgonyát öntözik, majd két év múlva a lucernát is, amikor a vetésforgóban erre a területre kerül. Tehát az öntözhető terület ötödrészét használják ki — a fürt ott áll nagyrészt kihasználatlanul. Zöldséget nem termesztenek, nincsen kézi munkaerő a szövetkezetben. Más termelési szerkezettel rendelkező tsz-ek bizonyára örömmel elfogadnák az öntözőfürtöt. Sok gazdaságban ha öntözésről van szó, az érv rögtön kéznél van: drága az öntözés, elavultak a gépek, nincsen ember, aki áttelepítse a berendezéseket. Mindez igaz is, meg nem is. Valóban elavultak a berendezések, de nagyon sok helyen a raktárakban avulnak évek óta. Nem is olyan régen még hetvenszázalékos állami támogatással vehették a szivattyúkat. Akkor érdemes volt, vásárolták. A kihasználtságra már nem fordítottak gondot. Pedig a megye igazán gazdag folyóvizekben a Nyírség déli részétől eltekintve. Vétek nem kihasználni. Esőre várni rizikó, s ha meg js érkezik, nem ott esik, ahol kell, nem olyan mennyiségben, ahogyan az agronómus szeretné. Minden az öntözés mellett szól. S ha drága, nehéz megszervezni a munkásokat, még az is elképzelhető, hogy kisvállalkozás formájában üzemeltessék a szövetkezetekben, s a képződő nyereségen osztoznának. Talán úgy mindenkinek megérné. Sípos Béla A bárpultnál halk zene duruzsol Az egyik nyíregyházi laktanya udvarán szabadidő- központ így nevezik ezt a helyet, ahol lombos fák alatt csendben pihenhetnek, tanulhatnak, művelődhetnek a sorkatonák. Maguk hozták létre társadalmi munkával. Az utóbbi időben tovább épült, szépült, otthonosabb lett a laktanya, szintén a katonák keze munkája nyomán. Az udvar szélén lapos épület, a konyha és az újabban önkiszolgáló étkezde, amelynek falát meleg hangulatú képek díszítik. A konyha közelében egy újságos pavilon, melyben sok színes lap terjeszti a nagyvilág híreit. Egy épület sarkán nyilvános telefonfülke, amely jelentősen oldja a laktanya zártságát. Tornásznak, olvasnak A közelben hatalmas sportpálya. A legtöbb sport művelésének megteremtették itt a feltételeit. A nyújtón például vastagodhat a kar- és a mellizom. A kosárlabdapályán a nyújtózkodók tovább magasodhatnak. Szakképzett testnevelőtanár irányítja a sportolókat, az éppen mozogni vágyókat. Mások kedvük szerint mehetnek a könyvtárba, vagy a klubba. Hamarosan átadják a felújított kantint is. A klubhoz vezető egyik folyosón szellemes és szinte művészi értékű rajzok láthatók egy tablón. Az egyik sorkatona rajzban örökítette meg a katonaélet hangulatosabb perceit, pillanatait. Mert a laktanyának is megvan a maga hangulata. Hangulatos például a többszörösen kitüntetett ifjúsági klub, amelyben halk zene duruzsol, s a „bárpultnál” kávéval szolgálnak. A könyvtárba pedig megilletődve léphet be bárki. Jó nagy területen, több helyiségből áll a könyvtár, megirigyelhetné ezt bármelyik nagyközség. Mert szakszerűen rendezett sorokban van itt több mint 16 ezer kötet. Az olvasószoba csendjében kutatni, elmélyülni is lehet. A folyóiratok olvasói bepillanthatnak múlt és jelen kulturális életébe. A könyvtár bejáratánál valamennyi napilap megtalálható, a rendszeres újságolvasók — szép számmal vannak itt — naprakészen ismerik a politikai eseményeket. Ahogy bepillantunk a stúdióba, meglepődünk, hogy a sok magnó és technikai berendezés mellett néhány fényképezőgép és fotólabor is található. Házépítés kollektíván Uborkaszezon Megkezdték az uborka feldolgozását a ZÖLDÉRT fehérgyarmati hűtőházában. Július közepétől naponta, két műszakban 30 tonna savanyított uborka kerül le a szalagról. Ugyanis nemcsak a fehér- gyarmati, hanem a namé- nyi járásban felvásárolt uborkát is tartósítják. (M. K. felv.) Szabad idd a laktanyábai mot jelentenek. A parancsnokok feladata, az is, hogy enyhítsenek a rászorulók szociális gondjain. Ideérve az olvasásban az egyik százados megjegyzi, hogy egy kedvezőtlen körülmények közül bevonult honvéd szülei most Nyíregyháza külterületén házat építenek. A közelmúltban csaknem szakasznyi kiska- tona vonult az építkezésre és szaporán segítették az építkezést. A barátságos stúdióban beszélgetünk Fábián Tibor honvéddal, aki azt mondja: „Nem is olyan komor ez a laktanya, mint bevonulás előtt kívülről hittem”. Fábián Tibornak Nyíregyházán laknak a szülei, de nemcsak hozzájuk jár haza gyakran, kiengedik a mezőgazdasági főiskola levelező tagozatának konzultációira is. Vincze András őrvezető azzal folytatja: többen kijárnak, hogy a megyei párt- bizottság oktatási igazgatóságán gyarapítsák politikai műveltségüket. Még hozzáteszi: néhányan egy másfajta tanfolyamon a szakács mesterség alapjait tanulták meg, s ennek hasznát veszik a polgári életben is. Horváth Mihály honvéd civilben vízvezetékszerelő és hobbija a fotózás. Magyarázza, hogy ő tanítja egy kisebb csoportnak a fotózás „tudományát”. Elek István tartalékos tiszti hallgató bevonulás előtt magyart és történelmet tanított egy általános iskolában. Itt a klub vezetését bízták rá. Mint mondja, egy új kezdeményezés igen gazdagítja a klub programját. A szakmával, vagy diplomával rendelkező sorkatonák“ egymásnak tartanak foglalkozást a klubban. Egy mezőgazdász például a hobbikertészkedésről tájékoztatta társait, az itt sorkatonai szolgálatot teljesítő, zeneművészeti főiskolát végzett gitárművész természetesen a zene világába vezette be az érdeklődőket. Válay István tartalékos tiszti hallgató az egyik KISZ-alapszervezet titkára. Tőle megtudjuk, hogy az alapszervezet is erősíti a kollektív szellemet, a politikai előadásokon hallottak hasznosak lehetnek a polgári életben társalgások alkalmával. Azzal folytatja, hogy változatosabbá teszi a katonaéletet a viszonylag gyakori színházlátogatás és a tanárképző főiskola KlSZ-szerve- zetével is gyakran rendeznek közös programot. Kórust alakít Maczinkó István hadnagy így kapcsolódik a beszélgetésbe: „Kifelé is igyekszünk nyitni, amint azt a tanárképzősökkel kialakított kapcsolat is bizonyítja. De rendszeres a kapcsolatunk a megyei és a városi KISZ-esekkeL if- júgárdistákkal. Egy sorköteles énektanárunk kórust alakított, van egy színjátszócsoportunk, így több oktatási intézményben szerepelhetünk sikeresen.” A fiatal hadnagy még azt is elmondja, hogy a foglalkozásokon, valamint a helyőrségi klub szakköreiben, az MHSZ klubjaiban bő műszaki ismeretekre tesznek szert a katonák és ennek leszerelés után is hasznát veszik. Lehetőség van idegen nyelv tanulására is. Három világnyelv tanulásához nyújt segítséget a klub magnóval, hangszalagokkal. A felsorolásunk ezzel még nem teljes. Aki ebben a laktanyában ól a lehetőségekkel, az valóban erősebb és érettebb lesz a sorkatonai szolgálat végén. Nábrádi Lajos A KISZ-vezetők keze ügyében található az a „brosúra”, amely a sorkatonákra vonatkozó ifjúsági törvényt ismerteti. Belelapozva ebbe a füzetbe, megtudjuk, hogy a parancsnokoknak rendszeresen gondoskodni kell a sorállomány művelődéséről, szórakozásáról. Az állománygyűlések demokratikus fóruFőiskolások Kisinyovból A kölcsönkért kalapács Eleinte méregették egymást, majd lassan már bólintottak az ismerős arcok felé. S amikor az egyik szerelő nem találta a kalapácsot, magától értetődően kérte kölcsön a szovjet hallgatóktól; a Nyírmadai Állami Gazdaságban a műhelyben megszokták a szovjet mezőgazdasági főiskolásokat. Több mint tíz éve, hogy a Nyíregyházi Mezőgazda- sági Főiskola és a kisinyovi Frunze Mezőgazdasági Egyetem testvérkapcsolatot létesített. Évente felkeresik egymást a magyar és a szovjet diákok, s egyúttal a szakmai gyakorlat egy részét a másik országban tudják le. Nemrégiben érkezett Moldáviából a nyolc hallgató és a két kísérőtanár. Nagy versengés előzte meg az utazók kiválasztását, hiszen az egész gépész karról sokan szívesen jöttek volna a testvérintézménybe. A legjobb tanulmányi eredményt elérők, a Komszomolban aktívan tevékenykedők közül választották ki, a diáktársak szavazata alapján a küldötteket. — A szovjet hallgatók különböző gépeket, berendezéseket javítanak a nyírmadai gazdaságban — hallottuk Kiss István főiskolai adjunktustól. — Már első látásra feltűnt, milyen alapossággal ismerik a szovjet gyártmányú traktorokat és más járműveket. Egyszer még azt is észrevették, hogy a szerelési sorrendbe nálunk hiba csúszott és kapásból kiigazították a tévedést. — Nagyon jól összebarátkoztunk a helyi műhely munkásaival — említi a romantikus nevű Jevge- nyij Puskin. — Tegnap este szalonnát sütöttünk, s előtte alaposan kikaptunk a műhely sebtiben összeállított futballcsapatától, 7:3-ra. Mi vesztettünk, de a barátság győzött... — A szakmai gyakorlat mellett lehetőségünk nyílik a magyar fiatalokkal is megismerkedni — folytatja a gondolatot Oleg Busoj. — Barátságesteken találkoztunk, moziba mentünk, valamelyik este Sóstón egy koncertet hallgattunk meg. Egész sor kulturális programot szerveznek a házigazdáink. Jártunk a Hortobágyi Nemzeti Parkban, Miskolc-Tapolcán és természetesen a Sóstón is. — Engem azért ragadott magával Nyíregyháza — fejtegeti J. Puskin —, mert a régi és az új városrészek romantikus egészet alkotnak. A történelmi városközpont mellett hatalmas lakótelepek és az erdő közelsége adja, hogy harmonikusnak érzem a várost. Sokat barangoltunk már a környéken, majd a fényképek beszélnek helyettünk otthon. A kéthetes szakmai gyakorlat jól illeszkedik a kisinyovi egyetem gépész karának képzésébe. Hiszen itt működés közben látják a szovjet gépeket, berendezéseket és az üzemeltetés során fellépő hibákat jobban észlelik, mintha azt a tankönyvből olvasnák. — S nagyon lényeges, hogy olyan munka- és baráti kapcsolatot alakítottunk ki mind Nyírmadán, mind Nyíregyházán — ösz- szegzi a delegáció vezetője, Vaszilij Mihajlovics Kiríják —, hogy nyugodtan kérdezünk a másiktól, nem szégyen tapasztalatot szerezni egyik félnek sem. Már arcról ismerjük egymást a műhelyben, s a jelbeszédet lassan néhány szavas köszöntésekkel váltjuk fel. Mi is tanultunk magyarul, és a munkások is párszor oroszul szólnak hozzánk. Egyhetes országjárással fejezik be magyarországi szakmai gyakorlatukat a szovjet hallgatók, s hazatérve lesz mit mesélni a romantikus Sóstóról, a nyüzsgő piacról, a hortobágyi pusztáról, a moldvaihoz nagyon hasonlító ételekről és a kölcsönkért kalapácsról. T. K.
