Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-26 / 175. szám
1983. július 26. Kelet-Magyarország 7 Portalanítás— légárammal Egy szovjet kutatóintézet poros munkaruhák tisztítására szolgáló aerodinamikai portalanítót szerkesztett, amellyel a ruházat minden műszak után könnyen tisztítható. A berendezés négy kamrából áll, mindegyikbe egy-egy munkaruha akasztható. Felülről lefelé másodpercenként 12 méteres sebességgel levegőt fúvatnak rajta keresztül. Az erős légáram átöblíti a ruhát, miközben a berendezés falához csapkodja, ezáltal eltávolodnak a por- és szennyrészecskék. Ha a munkaruhák nedvesek, előmelegített levegőt vezetnek a portalanítóba. A tisztítás 20— 30 másodpercig tart, a portalanítás hatásfoka 95 százalékos. Uj szupravezető Minél alacsonyabb hőmérsékletre kell valamely fémet lehűteni ahhoz, hogy szupravezetővé váljanak, annál drágább az illető szupravezető használata. Az Egyesült Államokban nióbiumból, alumíniumból és germániumból olyan anyagot állítanak elő, amely már —252,18 C-fokon (20,98 Kelvin-fok) szupravezetőkké válnak. Ez a költségek szempontjából nagyon előnyös, mert így ennek az ötvözetnek a hűtésére hidrogén használható. Márpedig a hidrogén sokkal olcsóbb, mint a hélium, az alacsonyabb hőmérsékletek eléréséhez általában szükséges anyag. Burgonyanemesítés a Nyírségben Magyarországon a burgonya már a 19. század második harmadában minden vidéken elterjedt. A századforduló időszakára tehető, hogy kialakult egy vidék — a Nyírség — mint ideális termesztési feltételeken alapuló burgonyatermő táj. Nem véletlen tehát, hogy ebben a tájkörzetben 1917-ben egy korszerűen megalapozott és átgondolt burgonyane- mesítési program indult meg Tornyospálcán. Tornyospálca nemesitől munkásságát a tájfajták felkutatásával, a dögéi rózsa, mándoki rózsa összegyűjtésével, valamint külföldi fajták klímarezisztens mutációinak kiemelésével alapozta meg. A nemesítés alapanyagául szolgáltak a honosított, valamint a fajtagyűjteményekben talált olyan fajták, amelyek alkalmazkodtak hazánk éghajlati viszonyaihoz, és csak lassan romlottak le. Tornyospálca legkiemelkedőbb nemesítési eredménye a gülbaba (1930), a Margit (1933), és az aranyalma (1936). Mindhárom fajta toleránsnak mutatkozott a leromlást okozó vírusbetegségekkel szemben és a hazai klimatikus viszonyokhoz jól alkalmazkodott. Tornyospálcán 1939-ben megszűnt a nemesítési munka. Tiechmann Vilmos vezetésével 1943-ban Kisvárdán folytatódott a burgonya nemesítése. Célja: bőven termő, a piac igényeihez igazodó, elsősorban jó étkezési fajták. Tiechmann nemesítési munkájában célul tűzte ki a vírusos leromlás elleni rezisztenciára való nemesítést is, miután e tulajdonság a termesztett fajtákból hiányzott. Ennek érdekében alapanyagként a legellenál- lóbb kül- és belföldi fajtákat használta, és nagyszámú keresztezést végzett nemcsak kultúr, hanem vadburgonyákkal. A ví- rusrezisztencián kívül a burgonyavész, a fuzárium, a risoktónia kórokozójával szembeni ellenállóságot kívánta fajtáiban rögzíteni. A céljában és módszereiben új nemesítési program eredményeként került a köztermesztésbe a Lilla, boldogító, mindenes és a kisvárdai rózsa fajta. Az ötvenes években az elismert fajták nagymérvű vírusos leromlása miatt nyilvánvalóvá vált, hogy kizárólag az ökológiai tényezőkre és az egyszerű szelekcióra alapozott vetőgumó-szaporítás és -felújítás nem oldja meg a vetőburgonya-termesztés egyre nehezebb feladatát. Újabb vetőgumó-termesztési eljárásokra, de főként ellenállóbb fajtákra van szükség a biztonságos és gazdaságos burgonyatermesztéshez. Ennek érdekében a nemesítés irányvonalát úgy határozták meg, hogy rövid időn belül viszonylagos elenállósággal rendelkező fajtákat kell előállítani. Ennek megvalósítása érdekében megkezdték a fajtagyűjtemény felújítását, újabb nemesítésű, viszonylag magas ellenállósággal rendelkező külföldi fajtákkal, például schwalbe, aquila, capel- la, Susanna. Ez a nemesítési program 1964-től intézetünkben Nyíregyházán folytatódott. Az új feladatoknak a nemesítés módszerében is változást kellett hozni. A régebbi nemesítésre kevés számú magonc felneve- velése és bírálata volt a jellemző. Évente 20—25 ezer egyedet neveltek fel üvegházi előnevelés, hi- degágyi palántázás és szántóföldi kitermesztés módszerével. Ez a nevelési módszer nem tette lehetővé a magoncok számának növelését, a szántóföldi kiültetés miatt főleg a korai magoncokból igen sok elpusztult. A kórtahi megállapítások csak szántóföldi provokációkra alapozódtak. A 60-as évek közepén a nemesítés céljának megfelelő kiindulási anyag beszerzése után változtattak a nemesítés módszerén. Egyik ilyen változás a hollandi ágyak alkalmazása volt, mely lehetővé tette nagyobb számú magonc felnevelését (100—120 ezer palántát évente). A későbbiek során a kórtani laboratórium kiépítésével a mesterséges fertőzés bevezetésével az évenként megvizsgált palánták száma elérte és meghaladta a félmilliót, melyből 100—120 ezret neveltek fel. Az erősen megnövekedett magonc- szám szükségessé tette a kísérleti módszerek megváltoztatását. A viszonylag ellenálló fajták előállítása helyes és eredményes volt. Ezt fémjelzi a nyírségi rózsa, a nyírségi korai, a szabolcsi rózsa elismerése. Sajnos ezek a fajták nagyon rövid ideig éltek, bár termőképesek voltak és jobb rezisztencia-szinttel rendelkeztek, mint a gülbaba és kisvárdai rózsa, de a gondos fajtafenntartás hiánya a fajták teljes leromlásához vezetett. A fajtafenntartást végzők ebben az időszakban minden energiájukat a gülbaba és kisvárdai rózsa fajták visszahozatalára összpontosították. Mindezek ellenére néhány év múlva mindkét fajtát törölték. Már az 1960-as évek végén alapanyag-ellátás céljából foglalkoztunk különböző vád solanum fajok vizsgálatával és azokból megfelelő kiindulási anyagok kiválasztásával. Intézetünkben a vad fajokon alapuló nemesítési program a saját előállítású alapanyagok birtokában 1971-ben kezdődött. A cél intenzív termesztésre alkalmas, bőtermő, betegségekkel szemben jó ellenállóságú, különböző felhasználási célokra alkalmas, jól tárolható és kedvezőbb beltartalmi tulajdonságokkal rendelkező, s hazai igényeket kielégítő rózsahéjú és sárga típusú burgonyafajták előállítása. Ennek megfelelően keresztezéssel 200—250 fajtahibridet állítottunk elő. A fajta-előállító nemesítés érdekében évente 300—500 ezer magról kelt és 8—10 000 gumóról szaporított egyedet, törzset vizsgálunk. A termőképesség megállapítására kisparcellás szántóföldi kísérleteinkben évente 208—250 törzset, magoncot értékelünk. Fajtabejelentésre csak azok kerülhetnek, melyek termőképessége utántermesztésben is eléri az import fajták termőképességét. A magoncok ellenállóságát, a mozaik típusú vírusokkal szemben mesterséges fertőzésekkel aránylag rövid idő alatt megállapíthatjuk. A levélsodró vírussal szembeni ellenállóságot csak természetes fertőzés mellett, provokációs tenyészkertben tudjuk elvégezni. Nemesítési tevékenységünk konkrét erqjdménye az Ny—501 fajtajelölt, mely második éve szerepel nagyüzemi termesztési kísérletekben. Ez a fajtajelölt ugyan sárga héjú, de jó termő- képessége és lassú leromlási üteme miatt kiemelkedik a jelenleg termesztett fajták és a fajtakísérletekben vizsgált krónok közül. A másik fajtajelöltünk az Ny—504 NK, mely a szesziparnak jelenthet új alapanyagot. Termőképessége, vírusokkal szembeni ellenállósága a biztonsági termelést, 19 százalék körüli keményítőtartalma és feldolgozás gazdaságosságát fokozhatja. 1983-ban három rózsa típusú fajtajelöltet kívánunk bejelenteni. Az eddig bejelentett és bejelentésre kerülő fajtajelöltekkel szemben támasztott követelményünk, hogy a hazai klimatikus viszonyok között, hagyományos tavaszi ültetési technológiával, gondos vetőgumószaporítási munkával biztonságosan termelhetők legyenek. Hosszú távú nemesítési programunk megvalósítása érdekében újabb vadfajt vontunk be az alapanyag előállításba. A meglevő anyagok továbbvitelével, az új alapanyagok előállításával kívánjuk a 90-es évek nemesítését, fajtaelőállítását megalapozni. (Mándi Lajosné dr-nak, a Vetőmag Vállalat Nyírségi Kutató Központja tudományos osztály- vezetőjének előadása a dunaújvárosi országos burgonyatanácskozáson.) Modern magasraktárak Milyen legyen az országút? Htjainkat úgy kell megtervezni, hogy teljesítőképességük a növekvő forgalom mellett 15—20 év múlva is megfelelő legyen. E követelmény alapján kell tehát megválasztani a nyomok, közlekedési sávok számát, és az útburkolatot is. A jövőbeni igényeket persze csak becsléssel lehet megállapítani, az utak jelenlegi átbocsátóképességét viszont aránylag pontosan ismerjük a forgalom- számlálások révén. Valamely út kiépítésekor tehát először meg kell határozni a jelenlegi forgalmat, meg kell becsülni a várható forgalom- növekedést, és végül meg kel! állapítani azt a forgalmi értéket (mértékadó forgalom), amelyre az utat tervezik. Fontos még előre megtervezni az ún. kiépítési sebességet, amelyet az út minden szakaszán lehetőleg közel azonos értéken kell tartani. Előnyös ugyanis, ha a jármüvek az út minden szakaszán közel azonos sebességgel haladhatnak, s nem kell minduntalan fékezniük és újra gyorsítaniuk. A tervezett kiépítési sebesség megvalósulása az út helyes vízszintes és magassági vonalvezetésén múlik. Legyen az út minél rövidebb, dombvidéken azonban az egyenes vonalvezetés rosszul értelmezett takarékosság volna, mert több földmunkát kívánna meg. A vízszintes vonalvezetés egyik fontos problémája az ívek, kanyarok helyes megtervezése. Nem elhanyagolható szempont a burkolat helyes megválasztása és kialakítása sem. A korszerű utakhoz hozzátartoznak a megfelelő távolságonként elhelyezett kitérők (pihenők, éttermek, töltőállomások stb.). Képünkön egy ilyet láthatunk az egyik szép vonalvezetésű autópályánk mentén. A raktározásra szükség van mind a termelésben, mind az ellátásban, ezért fontos minél gazdaságosabb megoldása. A raktározásnál vigyázni kell az anyag (áru) mennyiségének és minőségének megóvására. Gondoskodni kell arról is, hogy a tároláshoz szükséges élőmunkát a minimumra lehessen csökkenteni, s a beruházási és az üzemi költségek is kedvezőek legyenek. Sokszor az is fontos, hogy takarékoskodjunk az alapterülettel. E feltételeknek leginkább a magasraktárak felelnek meg. A magasraktár olyan célszerűen kiképzett állvány- rendszer, amely egy „utca” két oldalán helyezkdik el. Az utcában lefektetett sínen mozog az állványkiszolgáló gép, az állvány rekeszeiben pedig az egységrakományok vannak elhelyezve. Az utcák tetszőleges számban egymás mellé helyezhetők. A gép feladata a következő: a raktárba bevitt egységrakományt fel kell emelnie, a megfelelő rekeszbe be kell helyeznie, illetve onnan kivéve ki kell adnia. A kézi vezérlésű magasraktári felrakógépeknél fejlettebb megoldás a célravezérléses vagy másképpen félautomata típus. Ennek lényege, hogy nyomógombokkal vagy más módon beprogramozható annak a polcnak a helye, ahová a rakományt be kell helyezni vagy ahonnan ki kell venni. Az indulási jelre a gép a haladási és az emelési mozgásnak megfelelő összehangolt vezérlésével megkeresi a megadott célt, s annak közvetlen közelében megáll. Ennél csak az utolsó néhány centiméternyi mozgást, majd a rakomány behelyezését, illetve kiemelését kell kézzel irányítani. A teljesen automatizált gépeknél minden művelet irányítását a vezérlőrendszer végzi, emberi beavatkozás nélkül. Ez a megoldás azonban nagyon drága, sok karbantartást kíván. Képűnkön egy olyan magasraktár árukiadó terét láthatjuk, ahol az egyes utcákban célravezérléses, félautomata típusú gépekkel végzik a ki- és berakodási munkát. (KS) Gázkompresszor gázmotorral Egyedüli módszer az élelmiszeriparban Kimplex svájci szervezés a Nyíregyházi Konzervgyárban Két évtizedes múlt a-Nyír- egyházi Konzervgyár, mely mindig igyekezett lépést tartani a fejlődéssel, s a legkorszerűbb szervezési módszereket alkalmazni. Az utóbbi években a világban végbement gazdasági változások újra arra késztették a vállalat vezetőit, hogy új utat keressenek mind a szervezettség, mind a vezetés színvonala javítása érdekében. Ebben jó kapcsolat alakult ki az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsággal és a szakminisztériummal, ahonnan sok támogatást kaptak e munkájukhoz. Most újabb fejlődési szakasz előtt áll a gyár. Erről beszélgettünk Rudi Béla igazgatóval. — Miért van szükség a vállalat egész tevékenységének újraszervezésére? — Az idők folyamán számos racionalizálási lehetőség halmozódott fel a vállalatoknál, másrészt a szervezéstudomány olyan új ismereteket, módszereket tárt fel és alakított ki, amelyeknek a hasznosításával a vállalati működés hatékonysága jelentősen növelhető. — Kit bíztak meg a szervezéssel? — A svájci illetőségű AGIC Inter Konsult AG szervezési tanácsadó szolgálatot. Nem az eredmény és egyik vagy másik ráfordítástípus arányának külön-külön alakulását tekintjük lényegesnek, hanem a ráfordítások összegéhez viszonyított eredményét, így tulajdonképpen megadtuk a lehetőséget akár a vállalat egészének újjászervezésére. — Eredményez-e változásokat a svájci szervezés a vállalat belső mechanizmusában? — A svájci intézet ajánlata megtétele előtt „átvilágította” a vállalatot, felmérte a várható feladatokat és megbecsülte az általa elérhetőnek vélt eredményt. Ennek alapján szerződésben garantált 27 millió forint közvetlenül elérhető megtakarítást 12 hónap alatt. így csupán a rövid határidejű szervezési intézkedések eredményeit figyelembe véve, a szervezési ráfordítás 4—5 hónap alatt megtérül. — Vállal-e garanciát az eredményért a svájci vállalat? — Igen. Mégpedig azzal, hogy a szervezés fél év elteltével önfinanszírozóvá váljék és az első évben legalább 10 millió forint megtakarítás kimutatható legyen. Továbbá a gyárunknak jogában áll 46 ezer svájci frankot visszatartani vagy meg sem fizetni, ha a kitűzött eredmények a határidőig nem valósulnak meg, — Mikor kezdődik és mikor fejeződik be a szervezés? Mikorra várhatók első eredményei? — A munkát a svájci intézet 1983 júniusában kezdte meg és 1984 decemberében fejezi be. Természetesen a Nyíregyházi Konzervgyár vezetősége elvárja a vállalat komplex hatékonyságának 27 millió forintos növelése mellett olyan modell, alternatívák kidolgozását, amelyek alkalmazásával csökkentheti a fajlagos energia költségeit, javíthatja a belső és külső anyagmozgatásának és szállításának hatékonyságát, csökkentheti a karbantartás költségeit, továbbá javíthatja az alapanyag felhasználását stb. — Profitál-e a komplex svájci szervezésből a népgazdaság? — A komplex vállalatszervezés ez ideig egyedülálló az élelmiszeriparban. Az így nyert ismeretek és tapasztalatok a Nyíregyházi Konzervgyár, valamint a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztérium tulajdonát képezik. Kedvező eredményeik esetén más vállalatoknál és szervezeteknél való felhasználásának és országos elterjesztésének lehetőségei is adottak lehetnek — mondta végezetül Rudi Béla igazgató. F. K. TUDOMÁNY | TECHNIKA | KÖZGAZDASÁG | A gázok összenyomására — komprlmálására — sok ipari technológiában szükség van. Az ezt végző gázkompresszorok jókora gépmonstrumök, hiszen rendszerint komoly sűrítési vég- nyomásról, és tetemes teljesítményről van szó. A szállítási technológiáknál is komoly szerepe van a komprimál ásnak. Gondoljunk csak a földgáz távvezetéki szállítására, ahoL 100—120 kilométerenként egy-egy komp- resssz or állomás közbeiktatására van szükség. Nagy keletjük van — különösen a nagyobb kompresszió eléréséhez — a gázmotorral hajtott kompresszoroknak is. (A gázturbinás vagy gázmotoros hajtás indokolt, hiszen az üzemanyag mindenkor folyamatosan rendelkezésre áll.) A Ganz-tMAVAG gyár, holland licenc alapján nekilátott a 17—50 bar szívási nyomású, 69 bar végnyomású, 17 bar szívási nyomás mellett óránkénti 5000 köbméter szállítótelj esitményű CHS típusú gázkompresszor egység gyártásához. A kompresszort egy 515 kW üzemi teljesítményű földgázüzemű gázmotor (SEMT- Pielsticfc) működteti. A négyütemű, szikragyújtásos, turboféltöl- tős motornak 12, egyenként 5,65 liter lökettérfogatú hengere van, amelyek 90 fokos hajlásszögű V-elrendezésben sorakoznak egymás mellett. A mintegy 7000 kg tömegű gázmotor fordulatszáma percenként 1000. A motor indítása 2 földgázzal működtetett lég- motorral történik. Képünkön a gázkompresszorral egy egységbe foglalt gázmotort láthatjuk.
