Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-24 / 174. szám

1983. július 24. Kelet-Magjaromág 3 T ff r r Tűz es yiz A TŰZ A VÍZNEK ELLEN­SEGE — tanultuk, tudjuk csak azt nem, hogy olykor mindkettő az ember romlá­sának is eszköze. Nincs nap, hogy a hírközlő szervek ne számolnának be tragédiákról, jelentős anyagi károkról. Már olyan statisztikai adat is napvilágot látott, miszerint a vízhalálok száma messze meghaladta a korábbi éve­két. A nagy farróságban vi­szont búzatáblák, kombáj­nok, gabonatároló, gazdasági épületek és más értékes dol­gok váltak a tűznek martalé­kává. A bajok esőstől jönnek, pedig hát időben fújt riadót minden lehetséges eszközzel a megfontolt, a figyelemre, fegyelemre és óvatosságra in.tő propaganda. Ügy tűnik, hiába beszélünk. Példázza ezt a szalmaégetés is. Nyíregy­házáról Vásárosnaményba tartva a minap két helyen is szalmával égett a tarló. Igaz, gyors és hatékony mód­ja ez a szalmalehúzásnak, de lehetőség is egyben százez­res, milliós károk keletkezé­sének. Márpedig szalmás tarlót égetni tilos. Volt is, van is ilyen rendelet és ezt csak az nem tudja, aki a gyufáért nyúl. Van olyan szabály is, miszerint a Tiszában és más folyóinkban, víztározókban nem lehet fürödni. A rendeletek, szabályok, hatósági tiltások nem azért születtek, hogy legyen mit megszegni és végképp nem azért, hogy bennünket bosz- szantsanak. Mert a tűz a víz­nek lehet ellensége, de az embernek nem, ha józanul és megfontoltan bánunk velük. Kell a tűz a kohókba, a szá­rítókba, a pékségekbe és még ezeregy helyre, de nincs rá szükség ott, ahol kárt okozhat. VIGYÁZZUNK! A nyár még nem múlt el. A vörös kakas még felloboghat, a fo­lyók sodra, a víztározók ir­datlan mélysége még köny- nyelműen fürdésre csábíthat. Ne engedjünk hát felelőtle- ,nül, meggondolatlanul vá­gyainknak. Maradjon a tűz és a víz szolgáló jótevőnk. Seres Ernő Új lakások a Kiskörúton Átadták az utolsó új la­kásokat is Nyíregyházán a Jókai tér és a belső Kiskörút mentén. (Elek Emil felvétele) Nyírbélteki ingázók Áz ipartelepítés sem csodaszer Hozzáértésről, ügyszeretet­ről tanúskodó tanácsi tájé­koztató került a kezembe. Sokrétű az a munka, amit a Nyírbélteki Nagyközségi Kö­zös Tanács illetékesei végez­tek annak érdekében, hogy megvizsgálják: milyen is a Nyírbéltekről és a társult Ombolyról eljáró dolgozók, ingázók helyzete, miként vé­lekednek ők a munkaadók­ról, milyennek látják őket a munkaadók, s milyenek a né­pesség megtartásának lehető­ségei. Részletezés nélkül álljon itt néhány adat az összkép meg­értését segítendő. Ezek sze­rint a két község lakossága csökkenést a napi ingázók számában hozott, de a heten­te, kéthetente eljárók száma öt év alatt még növekedett is. Kitér a vizsgálódás arra, hogy a közeire és távolra dol­gozni járók véleményét épp úgy kikérték, mint a kenyér- adókét. Számos üzemről és számos helységről van itt szó. Nyírbátor éppúgy szerepel listáin, mint Budapest, Debre­cen, Dunaújváros és Nyír­egyháza. Elfogultsággal nem lehet vádolni az összegzőket, hiszen szó esik arról is, hogy mely kifogások merülhetnek fel a falubeliekkel szemben, és helyet adnak az ingázók jogos kifogásainak is, legyen szó étkeztetésről, szállásról. 1978 óta 144 lélekkel kevesbe dett, részben az elvándorlás, részben pedig a születések számának sajnálatos csökke­nése miatt. Érdemes felfi­gyelni arra is, hogy az ipar- telepítés (Ganz Mérőműsze­rek Gyára) sem csodaszer a lakók helyhezkötésében. Mert a számokból kiderül: lassíta­ni, de nem megállítani képes csak a tendenciát, ugyanis ,1, •, ■ i11 • i ■. i ; i •.; •;1; ■; •; •: •; *; ■; •; •! •■; •: ■! ■• C sengetés előtti zsibongás. Csak a fekete öltönyök, az ünnepélyes arcok tanúsítják: nem akármilyen óra kezdődik. Mert elővették a féltve őrzött ünnep­lőt ezek a diákok, azt a ruhát, amit az életben csak na­gyon kivételes alkalmakkor és csak néhányszor vesz fel az ember. Ritka jubileumhoz érkeztek a nyíregyházi Jókai Mór polgári fiúiskolában ötven éve végzett öregdiákok... A 63 diák közül csak harmincegynek kézbesíthette a postás az ünnepélyes meghívót. Volt, akit Izraelből hívtak az alma materbe, volt, aki festőművész Erdélyben. A 31 tanuló közül 25 gyülekezett az iskola udvarán .. . Az első kézfogás Mélykúti Ernő tanár úrnak szólt, aki utolsó mohikánként, egyedül képviselhette a tantestületet. A nyolcvanesztendős tanárt a fia hozta Gödöllőről, mert semmiképpen nem akart lemaradni a névsorolvasásról. — Amikor idekerültem az iskolába, kis motyómmal a kezemben — mindenem elfért egy hátizsákban. Az igaz­gató végigmért: „Csak nem maga fog itt tanítani?” Akkor töltöttem a huszonnyolcat... Aztán majdnem negyedszázadig súlykolta az itteni fiúkba a tudományt. A tanár úr névsorolvasásán néhány percben foglalták össze fél évszázad eseményeit, gondjait, örömeit. Hadifog­ság, államosítás, téeszszervezés, ellenforradalom — törté­nelmi sorsfordulók, életutak. Negyvenöt év (!) múlva gyűl­tek össze először. A pályaőrtől az őrnagyig, a kereskedőtől a miniszterig minden társadalmi réteget képviselnek az egykori diákok. A vasútnál kereste a kenyerét Bánfalvi József, őrnagyi rangig vitte Balázsi Lajos. Berecki András a világhírű Gundel Károlynál tanulta a vendéglátást, Bogár Mihály újságárusként végezte el a kereskedelmit, s lett főköny­velő. Czegle László is a számok világában élt, Csikós Mi­hálynak a posta adott kenyeret Demeter Miklós agronó- mus arra büszke, hogy ő orvossal csak fehér asztalnál ta­lálkozott ... Fábián Ferenc megsárgult tankönyvet húz elő — a be­cses ereklye muzeális érték — minden fejezet után be­jegyezte, ki felelt belőle, s kit szólíthat következőnek a tanár... A Don-kanyarból jött vissza, csakúgy, mint Napi) István. Kordován Mihály törvényszéki hites könyvszakér­tő, Lépi József MÁV-főellenőr lett. Orosz Miklós anyag- mozgatóból igazgatóig a szamárlétra minden fokát végig­járta. Rendőr százados lett Szepesi Lajos, hű maradt a gazdálkodáshoz a paraszti származású Szmolár Mihály. Kereskedőként ment nyugdíjba Lippa Béla, Merkovszky Mihály, Paulik József. Korántsem teljes a felsorolás. A legtöbben második há­zasságról számoltak be, van, aki több mint egy évtizede szenved a magánytól. A rövid bemutatkozásból senki sem felejtette ki a gyermekek boldogulását és a cseperedő uno­kákat. Tóth Kornélia Végül külön rész foglalko­zik annak a felismerésnek a kifejtésével, hogy az eljáró dolgozók jó munkájának egyik alapfeltétele a jó hátor­szág, vagyis: az otthoni nyu­godt körülmények megterem­tése. Nos, a lista, amin az öt év alatt történteket sorjáz­zék, tiszteletre méltó. Hiszen — egyebek közt minden óvodás korú gyer­meknek jut óvoda, az általá­nos iskolában csak délelőtt tanítanak, javult az orvosi ellátás, jobbultak a kulturális feltételek. Általában civilizál­tabbak és kulturáltabbak let­tek az életfeltételek. Summázva: sok-sok taná­csi jelentést tanulmányozva, úgy vélheti a nyírbéltekiek munkájának olvasója, hogy jó példa ez az összeállítás ar­ra, miként kell, lehet egy fon­tos témát kellő mélységben (majdhogynem tudományos igényekkel) körbejárni. Ez is mutatja, hogy a kérdés fontosságát nem csupán egy napirendi pont szintjén érzik át. S. Z. A hibakereső autó Föld alatt mér A NAGYKÁLLÓI TEXTILRUHÁZATI SZÖVETKEZET be­dolgozó részleget létesített a kállósemjéni Cj Elet Terme­lőszövetkezetben. A tervek szerint 40—50 nőt foglalkoztat a kisüzem. (E. E. felv.) A divatáruüzletbe egy nő lépett, körülné­zett, majd suttogva köszönt: — Jó napot... — Jó napot —• válaszolta az elárusítónő, szintén suttogva. A nő még egyszer körülnézett, s miután meggyőződött, hogy a közelükben nincs sen­ki, suttogva az elárusítónőhöz fordult: — Én mindent nagyon jól megértek... — Mit ért meg? — csodálkozot suttogva az elárusítónő. — Mindent. Hogy magának most nehe­zebb. Mióta kijött az új törvényerejű rende­let, miegyéb. Ezért célzásokban fogok beszél­ni... — Miben, miben?! — Célzásokban: körülírom a lényeget. Cé­lozgatok. Érti? Mondja, kapható-e az a... — Nem értem. — Ne siessen, azonnal megérti. A... be­esteledik, közeledik az éjszaka ... szeretné lehajtani a fejét... nos, azt, amit magától kérek, ráhúzzák arra, amire le szeretné haj­tani a fejét... — Arra gondol, amiből azelőtt volt- bőven és a polcokon hevert? — Arra, arra, pontosan. — Megértem a célzást, de amit kér, az nincs. — Akkor.talán van... tudja, ősszel az éj­szakák hűvösek, télen pedig igen hidegek... és akkor arra a meleg és nagy holmira, ami­vel éjszaka takarózik az ember, okvetlenül rá kell húzni azt, amit én most venni szeret­nék ... — Arra a virágmintásra gondol? — Igen... — Szokott lenni, de most nincs. — Akkor talán van néhány darab abból a valamiből, amivel könnyen el lehet távolíta­ni a nedvességet a test különböző részei­ről ... Persze, jó lenné, ha ... ugye érti, mi­lyen gyártmányúak lennének? És frottírból lennének... — Arra gondol, ami létezik nagy méret­ben és kicsiben is? — Igen... — Szokott lenni, de most nincs. — Igen, és elfelejtettem a legfontosabbat — suttogta a nő —, ha megkapom ezeket a holmikat, maga is kap valamit. Érti? Igen tartós, vízjeles papírra nyomtatják... Szá­mok vannak rajta... — Tudja mit — suttogta az elárusítónő — mindjárt ide hívom egyik kollégámat... Ha­zai gyártmányú öltönyt visel. A vállán olyan kis csillagos izék vannak, ö majd elkíséri magát egy intézménybe, ahol kis szobák van­nak, igen szegényesen berendezve, és ahon­nan kilépni sokkal nehezebb, mint bejut­ni... — Megértettem a célzást — suttogta a nő, és azonnal eltűnt a többi vevő között. VANNAK, AKIK KRI­TIZÁLNÁK, VANNAK, AKIK SIRÁNKOZNAK, DE A LEGTÖBBEN TEN­NI AKARNAK. Ezért kérdeztük Berecz Lajost, (aki harminc esz­tendeje Nyíregyháza város virágkertésze) a közterü­let-fenntartó vállalat dísz­növényüzemének vezetőijét a korszerűbb virágtermesz­tésről. Tud jobbat ■ RH — A korszerűbb virágter­mesztés érdekében igyekez­tünk megtalálni azokat a lehetőségeket, amelyekkel egységnyi területen minél több virágot tudunk ter­meszteni. — Milyen új megoldást valósítottak meg? — Egy új termesztőköze­get alkalmazunk, mégpedig a tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár mellékter­mékét. A mákszecskát kí­sérleteztem ki a szegfűter­mesztésre. Felhasználásával a szegfű szálhozama meg­duplázódott. Lényeges ered­mény, mert csak a mák­szecska szállítása jelent költséget, melyet helyben komposztálunk. Tudomá­som szerint ezt a módszert az országban nagyüzemi termesztésben^ még sehol sem alkalmazzák^ — Befolyásolja-e a virág­termesztés szakosodása a korszerűbb termesztést? Jelentősen. Alig hat évvel ezelőtt még 80—90, féle virágot termesztet­tünk. Ez gazdaságtalan volt és minőségileg sem felelt meg a követelményeknek. Ojabban figyelembe vettük tenmesztőházaink adottsá­gait és kiválasztottuk azo­kat a növényfajtákat, így a scindapsust (futófilo- dendron), nephrolepist (szo­bapáfrányt) dracaenát, dyclament, primulát, a rexbegóniákat, a monsterát (filodendront) stb, amelye­ket mi nagy tömegben és jó minőségben tudunk elő­állítani. A lakosság által keresett más virágokat pe­dig a társüzemekből, virág- kertészetekből, Szombat­helyről, Budapestről, Haj­dúszoboszlóról, Debrecen­ből hozzuk. — Milyen korszerű növé­nyek termesztését vezették be? — Vállalatunk újdonsága a gerberatermesztés. Ezért épült tavaly és az idén egy- egy genberaház. Csakhogy míg a múlt esztendei közel 1 millióból valósult meg, az idei már 1 millió 300 ezer­be került az anyag- és az energiaköltségek növekedé­se miatt. A többletköltsé­gek kigazdálkodására és a virágárak túlzott mértékű növekedésének megakadá­lyozására egy korszerűbb módszert kísérleteztem ki. Ezt alkalmazzuk. Lényege, hogy gördíthető teunelő- asztalok beállításával 96 négyzetméterrel megnövel­tem, a termelőfelületet, amelyről plusz 5 ezer szál gerberát tudtunk évente termelni. Számításaink sze­rint Nyíregyházán évente 50 ezer szál gerberára van szükség. Tavaly ebből csu­pán 15 ezer szálat tudtunk helyből adni. Jövőre már 30 ezret szállíthatunk a korszerűsítés eredménye­ként az üzletekbe. S remé­lem az ára is alacsonyabb lesz. Farkas Kálmán A nyíregyházi Szamuely-la- kótelepen csütörtökön egy furcsa TITÁSZ-autó állt meg, a belseje tele bonyolult mű­szerekkel. Kábelt húztak ki belőle és összekötötték egy közvilágítási oszlop kábelei­vel. — Bocsánat, mit mérnek? — kérdezem. — Virágos Imre mérésve­zető vagyok a TITÁSZ debre­ceni központjától. Itt, a Sza- muely-lakótelepen elromlott a közvilágítási kábel. A mű­szeres kocsival pontosan megállapítjuk, hogy hol, s mi a hiba. Tehát a kábeleket csak a javítandó résznél kell majd feltárni, kiásni, ami a nyíregyházi kollégák számá­ra nagy könnyebbség. — A nyíregyházi TITÁSZ- nak nincs ilyen műszeres ko­csija? — Nincs. Ök is rendelkez­nek hibafeltáró készülékkel, de azzal nem lehet ilyen gyorsan, pontosan dolgozni. E műszerekkel az említetteken kívül még sok minden elvé­gezhető, például 10—20 kilo­voltos hálózatok egyenfe- szültségi vizsgálata, sőt bizo­nyos kábelkezelések is. — Egy ilyen autó mennyit ér? — Pontosan nem tudnám megmondani, de körülbelül nyolcmillió forintot — Legutóbb hol mértek? — Nyíregyházán, a vonat­kísérő laktanyánál. Ott je­lenleg egy kábel mindhárom ere zárlatos. A körzet most más irányból kapja az ára­mot. — Merre tovább? — Ha itt mindennel végez­tünk, irány Hajdúszoboszló. (cselényi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom