Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-23 / 173. szám
KM HÉTVÉGI melléklet 1983. július 23. A z ügyvéd fogadószobájában ketten ülnek. Jobbra egy bordó kosztümös nő, sikkesen átvetett lábakkal. Gyöngyházlakkos körmei idegesen dobolnak a bőrfotel karfáján. Időnként lopva az asztal másik oldalán feszes tartásba merevedett férfira pillant, aki fémkeretes szemüvege mögül kitartóan néz egy pontra. — Milyen mulya — állapítja meg. Bongyor haj, nyerges orr, szögletes álián gödröcske, mérsékelt ádámcsutka ... A térdnél felcsípett nadrág szára alatt kivillan vékony, fehér bokája. — Nem szeret napozni, ülőfoglalkozású. Unalmas fickó lehet — könyveli el magában, és türelmetlenül hangosan sóhajt. — Szintén Patváry ügyvédet várja? — szólal meg váratlanul a férfi. — Igen — válaszai meglepetten az asszony, s közben ezt gondolja: egész kellemes a hangja. Arcán látszik, szívesen folytatná a társalgást. Nyílik az ajtó. Kontyos lány dugja ki fejét: — Az ügyvéd úr ebédel. Csak félóra múlva jön visz- sza. — A titkárnő eltűnik, csattan a kilincs. Újból egyedül maradnak. — Én megvárom — mondja a férfi, s kinyitja a cigarettatárcáját. — Bocsánat, dohányzik? — nyújtja az asszony felé. — Nem, köszönöm — hárítja el finom kézmozdulattal, majd átcseréli lábait szándékosan úgy, hogy a formás ívek előnyös helyzetet kapjanak. Nem rossz. Sőt! Bár az alakja kissé telt, viszont a feje érdekes, a hamvassző- ke haj kiemeli ápoltságát — analizál a férfi és újból kérdez: — Ha nem sértem meg, szintén válik? — Igen, de én adtam be a válókeresetet — mondja enyhe fölénnyel az asszony. — Én is felperes vagyok ... — Ne mondja? — csúszik ki a nő száján, s hogy ió- vátegye a baklövést, gyorsan folytatja. — Ennyire harcias természetű? — Csak egyetlenegy dologban. Máskülönben az ismerőseim túlságosan is jámbornak tartanak. — Kíváncsivá tesz... Elárulná az okot? — Az ok: szenvedély. De találja ki — s félszegen mosolyog az asszonyra. — Alkoholista ... Kártyás? — A világért se! — Hát akkor ... csak nem a „Keresd a nőt!” elmélet? — Ugyan, örök hűséget esküdtem! — Szabad a vásár. — Félek, hogy megbot- ránkozik. — Mondja nyugodtan, sorstársak vagyunk, nem? HORVÁTH ANITA Válás — magyar módra — biztatja előrehajolva a nő. — Hát, jó. Tízéves koromban kezdődött. Apámtól névnapomra kaptam egy bélyegalbumot, s attól kezdve egyre lázasabban hódoltam szenvedélyemnek. Ma már több mint háromszáz- ezer forint értékű a gyűjteményem. — Nem mondom! Ez már egy jó nyugati kocsi ára — szalad ki a nő száján. A férfi hökkenten mered rá, szemei hidegen tapadnak az asszonyra. Melléfogtam — gondolja a hetedik érzékével a ijő, s pillanatok alatt átvált: — Viszont őrültség lenne eladni, legalább húszéves munka az, amelyről az ezernyi kis apró rézmetszet mesél. Miket gyűjt? Ritkaságokat vagy inkább a konstruktív filatéliának a híve? — Így ért hozzá? — csodálkozik enyhültén a férfi. — A papám szintén fila- telista volt — hazudja az asszony. — Akkor bizonyosan megért. Azért válók a feleségemtől, mert gyűlöli a bélyegeket. Nem tűri az asztalon, ilyenkor huzatot csi- naI - oíokgyűjtőimet a radiátorrá rakja. Ha rendezem őket, a hátam mögé sompolyog, és egész sorozatokat tüsszent le. Gyakran széna náthás. S egy napon rútul megcsalt. — És maga rajtakapta őket? — villanyozódott fel az .asszony. — Éppen a legjobbkor érkeztem! A férfi akkor alkudozott: 80 ezer forintot kínált készpénzben! — Öriási! — Ez magának sok? Mondtam, hogy ötször en.y- nyit ér! Lett volna "szíve eladni. Azonnal ajtót nyitottam a bélyegkupecnek, nejem viszont jelenetet rendezett, s kiprovokálta belőlem a döntést. Az albumot választottam. Hát ez az én történetem — s energikusan elnyomta a cigarettavéget. — Pedig boldog lehetett volna a felesége, hogy jlyen otthonülő szenvedélye van — dőlt hátra sóhajtva az asszony. — Az én házasságomat szintén a hobby ölte meg. A férjem horgász. Ot éve. -Mérgezést kaptam a pecazsargontóL Tavasztól őszig m.3,st .ág hallok: gi- ks.ltat kell éjjel szedni, nincs kapás, van kapás, rabolnak a halak, mégse harapnak a csalira, légióba módszer a fenekezés, bár a villantózás néha johb, a kuttyogtatás sokat ér. Minden vasárnap hajnaliban szólt a vekker, férjem kapta a tárcsás üvegbotot, s homlokon csókolva a fülembe súgta: szervusz, szivi, este jövök, hozok neked do- molykót, dévérkeszeget, mámát. Másnap hajnalban letörve ért haza, s ilyenkor 'mentegetőzve mondta: döglött volt a víz. öt éven át... A bíró előtt a békítőn azzal védekezett, hogy miért nem tartottam vele. — És a bíró mit mondott, ez válóok? — érdeklődött élénken a férfi. — Természetesen. Az elhanyagolás mindig elhide- güléshez vezet, nemde? Most lesz a második tárgyalásunk. — Takács Árpád? Megjött az ügyvéd úr — szól ki a férfinak a titkárnő, és résnyire nyitva hagyja az ajtót. — Menjen csak _ moIld_ ja az ásszr—iy az elsőség jósat mindenáron átadni akaró férfinak. — Rendben van, de akkor megvárom, amíg maga is végez. Ugye meghívhatom a presszóba egy fékeiére? — Ugyan, hogy gondolja? Holnap lesz az utoLsó tárgyalásom. De ha akarja, "utána találkozhatunk ... (bit), bikini, farmer, hippi, löncs, turmix szavakat. Ezek már-már jövevényszavak, zömüknek nem is alakult ki magyar megfelelőjük, vagy magyar változatuk eléggé körülményes (a löncs vag- dalthús-felvá'gottat jelent). goi kölcsönzés: design (ipari formatervezés), poszter (képzőművészeti alkotásról, fényképről sokszorosított piáikét), szlalom (műlesiklás), team (munkaközösség) stb. Más esetben felbukkant már a magyar forma, de még AEROBIC? NÉHÁNY KÓNAPJa sajátos összeállítással hívta fel magara a figyelmet a vasárnap esti tévétorna. Az adás résztvevői a gyakorlatokat 'bevezető szavak mellőzésével, megállás nélkül tornázták végig a műsoridőt. Közben szólt az élénk ritmusú tánczene. Az efféle zenés-táncos torna az utóbbi időben népszerűvé vált nemcsak a sportolók, 'hanem a testedzésre ügyelő tömegek körében is. Joggal hiszen változatos: van benne szellemes torna, vidám tánc, hangulatos zene, sőt lehet benne dzsessz, balett, jóga és egyéb is. Ez az összetett módszerű testformálás, az úgyneveze- zett aerobic az USA-ból indult el három éve, és meghódította a világot. Mivel nincs magyar megnevezése, angol neve is eljutott hozzánk. Örömmel üdvözöljük a fogaimat, de nevének fogad-, tatása már nem ilyen egyöntetű. Mit kezdjünk ’n^t ye^e? Az 1960-p£ evektől elég sok szó térült a magyarba az angol nyelvből. Széles körben ismerjük például a beat Másfelől viszont jó néhány idegen elem nem tudott gyökeret verni, mert az idejében megszületett magyar kifejezés kiszorította. így járt a szupermarket az ABC-áru- ház ellenében, hasonló sor;;, ra jutott a marketing a piacszervezéssel Vetélkedve. A windsurfot a deszkavitorlázás kezdte ki, bár a szörf, a szörfözés alaknak megkegyelmezett. A két szélső pólus, az idegen szó beilleszkedése vagy a magyar változat felülkereke- dése között több átmeneti eset adódhat. Szakterületeken különösen gyakori, sőt néha túlzottan divatos az annem elég erős: hotdog — virslis kiflii; scifi — fanti (a ■tudományos-fantasztikus irodalom játszi rövidítéseként). Az egymás mellett élő alak- változatok egy másik csoportjában viszont mintha már a magyar lenne hatékonyabb: diszkzsoké — lemezlovas vagy -gazda; szmog — füstköd stb. AZ AEROBICOT ezek közé az átmeneti esetek közé sorolhatjuk. Egyelőre szükség van rá, mert hiányt pótol. Ejtése igazodik a magyar köznyelvi hangképzéshez: magánhangzói nem kettős- hangzójúak, nem elmosódoitak, hanem tiszták, határozottak. Sőt a szókezdő a és e közé kis ejtéskönnyítő j is beszüremkedáik. írása is ma- gyarosodik: nem ritkán aerobik formában olvashatjuk. Szóösszetételekbe is beépül : aerobikláz, aerobikműsor. Mindezek ellenére még idegenszerű, nehézkes a szó. Az angolban persze találóan nevezd meg a könnyedén, de tartósan végzett mozgásformát. Eredetileg ugyanis -- az angol—magyar szótár szerint — levegőből, oxigénből élőt, valamint levegőigényest jelent. A diszkózenére alapozott, körülbelül egyórás testedzés is megkívánja a magáét, nem véletlenül javasolta egy amerikai orvos űrhajósoknak ezt a módszert. A MAGYARBAN akkor hát legyen robottorna? De a robot nem cseng itt túl szépen. Az új gimnasztika megjelölésénél azért talán jobb. Lehetne még sorolni az ötleteket, a legegyszerűbb azonban, ha. megmarad táncos, zenés tornának. Mert úgyis az.! Mária Magdolna oltár Berkiből (1480—1490 körül). Középkori szárnyas oltárok T áblaképfestészetünk és fa&zobrászatunk emlékeiből kevés maradt ránk a XIV. századból és a XV. század elejéről, bár a történeti kútfők és az újabb műemléki feltárások az egész országban virágzó művészi tevékenységről számolnak be Nagy Lajos és Zsigmond uralkodásának idejéből, amikor hazánk a széles körű nemzetközi kereskedelem és diplomáciai kapcsolatok folytán Európa egyik központja volt. A táblaképeket és faszobrokat építészeti együttesbe foglaló szárnyas oltárok művészete a XV. század hatvanas-hetvenes éveitől a XVI. század elejéig virágzóit. Ismert XV. századi oltáraink 'legjava a felvidéki templomokat díszítette, az erdélyi alkotások a XVI. század első feléből maradtak ránk. Egy- egy nagyohb templomban, mint Bártfán az 1460-as években készült egykori főoltár mellett tizenegy XV— XVI. század eleji szárnyas oltár áll még ma is, de a kisebb plébániatemplomokban sem ritka a több oltár. A XV. század jellegzetes alkotásai a középkor szín- pompás őszét vázolják fel. Főleg a Szepességből származnak, ékes tanúbizonyságául annak, hogy ebben az időben már nemcsak a királyi udvarhoz tartozó előkelők’ főpapok, nemesek tettek oltáralapító adományokat, hanem a gazdag városi polgárok is. A kisszebeni szárnyas oltáron — amely a legnagyobb méretű múzeumi tulajdonba került szárnyas oltár, késő gótikus oltáraink különösen jellegzetes, impozáns darabja — a templomot ábrázoló ol- társzárnyon ott térdel a polgári donátor (adományozó). Az Anjouk korának széles körű nemzetközi kapcsolataira utalnak a faszobrok is. Az úgynevezett első toporci Madonna bájos mosolyával, zömök alakjával, testének enyhét hajló S vonalával a francia székesegyházak oszlop- szentjeineik távoli rokona, az 1360—70 között készült légiesen karcsú szlatvini nához hasonlóan. 4, TVÍagyar Nemzeti Galériában láthatók hazai szárnyas oltáraink vá- lOgatbit darabjai. Az 140C körül Európa-szerte elterjedi „szép Madonnák” csoportjába tartozik a második toporci Madonna (1420—30). A szép Madonnák lágyar mintázott típusát idézik a budai királyi vár női szentjei, torzói és egyedülállóan szép lánykafejes gyámköve bizonyítva, hogy ez a stílű: az ország középpontjából sugárzott ki a távolabbi, északi vidékekre. A szárnyas oltárokon a szentek történeteiben az írástudatlan nép számára a művészet eszközeivé öntötték formába a biblia eseményeket, hogy a látásélmény által neveljék erkölcsüket, emeljék áhítatukat. A céhes szobrászok és festők e maguk ismerős kisvárosi környezetét, saját életmódjuka' ábrázolták a szent jelenetekben, kartársaikat örökítették meg a bibliai alakokban, naiv elrajzolással, de jól felismerhetően. Az 1510—1520 körüli évekből származó lippai Máris születése oltár középképér egyszerű, megkapó falusi jelenet látható: a szülés után kimerült, hátrahanyatló Szent Annát levessel eteti férje, Szent Joachim, az ágy lábánál a leples kis Máriát dézsában fürdetik a segédkező asszonyok. A Szepességről származó Szent Brúnó és társának jelenlétét ábrázoló képre a kölyökkutyát is odafestette ismeretlen festője. A középkori szentábrázolások megoldásai évszázadokon át öröklődtek ugyan, deegy- egy iskolateremtő nagy művész, mint a lengyel Wit Stwosz új kifejezési formákkal töltötte meg a régi tartalmat. Lengyelország és Magyarország története az An- jou-kortól kezdve szorosan összefonódott, különösen Krakkó és a Szepesség közt volt állandó kapcsolat. így szinte természetes, hogy a legszebb szepességi emlékeken a kisszebeni Szen t Anna és Angyali üdvözlet oltár elragadó Szűz Mária és Szent Anna figuráiban és a jánosréti Szent Miiklós- templom Passió oltárának (1480—90) figuráiban is ä nagy mester hatására bukkanunk. A jánosiréti mester a bányavárosi művészet egyik legjelentősebb egyénisége volt a XV. század utolsó harmadában, akinek másik ismert alkotása a garamszentbene- deki Kálvária oltár középképe és predellája az esztergomi Keresztény Múzeumban látható. A felvidéki művészet szepesi, sárosi és kassai iskolái mellett a bányavárosok művészete mutat egységes arculatot (Jánosréti szárnyas oltár.) A XV. század utolsó harmadának méreteivel és művészi értékével egyaránt kiemelkedő alkotása a kassai Szent Erzsébet főoltár (1475—1485), amely mai napig a Dómban látható. A század végén a realizmus fokozatosan tért hódított amely a kisszebeni Angyali üdvözlet oltár figuráin, a késő gótikus oltárok udvari dámákat ábrázoló szentfiguráin, a Katalinokon, a Dorottyákon szemléletesen követhető. Elegáns, finom arcú hölgyek köszöntik egymásl ’kecses hajlássál a 'késő gótika utolsó nagy mesterének, M. S mesternek Selmecbányái oltárképén, hazai oltárfestészetünk kiemelkedő remekén, £ Mária és Erzsébet találkozása című jelenetben. A XV. század második felében, Mátyás király korában a királyi udvarban már az új szellemi áramlat, a reneszáns; hódított tér^, a vidék művészi központjaiban azonban < gótika élte utolsó időszaké dúsan faragott csúcsíveivel mérműveivel. A reneszáns: térformálás a félköríves zá ródású, 1543-ból szármáz« csikménasági oltár architek toni-kus kialakításán már nyo mot hagyott festett tábláit is az új stílus természetbe; közelítő realltsta ábrázolás formái uralkodnak. A Dó zsa-felkelés évében, 1514-bei készült Krisztus ostcrozási oltár táblán ismeretlen érdé lyi festője'Jézus megkínzatá sának ürügyén saját zaklatot korát, a parasztok emfoerfe lett! szenvedését örökített« meg. A kínzók, a körabel előkelő főurak. főpapok kön tösét viselik, akiknek kimé letten hatalomvágya, tusaiko dása a mohácsi pusztulást« döntötte az országot.
