Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-23 / 173. szám
1983. július 23. Kelet-Magyarország 3 Tébb és mégis kevés Hová mennek a nevelők? HA MINDEN ÉVBEN A KORÁBBINÁL TÖBB pedagógus áll munkába a szabolcsi iskolákban, mi az oka, hogy mégis a szükségesnél kevesebb a nevelő? Miért van jelenleg is két- háromszáz betöltetlen, üres álláshely a különböző iskolákban’ A kérdés időszerűségét az adja, hogy ezekben a hetekben igyekeznek megalapozni az oktatási szakemberek, az iskolák vezetői a jövő tanév személyi feltételeit, hogy a gondok ellenére, sehol ne akadályozza nevelőhiány a tanév eredményes nyitányát. Több és mégis kevés a nevelő iskoláinkban. Tavaly 290 fiatal óvónő, tanító, általános és középiskolai tanár állt munkába megyénkben, de körülbelül százhúszan — főként azok, akik az ötvenes években és korábban kezdték a munkát — nyugdíjba mentek. Hetvenöt óta ugyanis fokozatosan növekszik a nyugdíjas kort elérő pedagógusok aránya, nyolcvanra már elérte a 64 százalékot. S ez a folyamat tovább tart. Életkorváltáshoz érkezett a pedagógusgárda, amely önmagában is sürgetővé teszi az utánpótlás gyorsítását. A 80-as évek elejére a nevelői pályát elhagyók, más munkakörbe távozók és a visszajövök aránya nemcsak kiegyenlí- I tódött a megyében, hanem az érkezők javára tolódott el. Ez részben a pedagógus- bérrendezésnek is köszönhető. A kedvező visszaáramlás azonban, a tárgyilagosság így kívánja, az utóbbi egykét évben lelassult, sőt néhol kezd visszájára fordulni. Érdemes a helyi és általánosabb okokat mielőbb nagyító alá venni és erősíteni a, pályán maradás anyagi és erkölcsi vonzerejét. TERMÉSZETESEN A NE- VELÖHIÄNY jócskán ösz- szefügg a pálya elnőiesedésével is, hiszen megyénkben is évente tartósan 400 —500 pedagógusnő van gyermekgondozási szabadságon, akiknek a helyettesítéséről nehéz gondoskodni. Az is közismert, hogy egyes távoli községek évek óta hiába hirdetik meg az üres állásokat, mivel lakást, megfelelő életkörülményeket nem tudnak kínálni, nem akad pályázó. A megyében az új tanévre 380 álláshelyet hirdettek meg az iskolák, melyből eddig mindössze százat töltöttek be, az összes üres helyek 40 százalékát A számvetés szerint körülbelül 150 tanítóra és 100 általános iskolai tanárra lenne még szükség az iskolákban. A középiskolákban is akadnak gondok, elsősorban magyar és idegen nyelv szakos tanárokat keresnek. Hasonlóan kevés a jelentkező a kollégiumi tanári, a bentlakásos intézmények tanári, nevelői állásaira, s szinte reménytelen a gyógypedagógiai és zenetanári helyek betöltése. MIT TEHET A MEGYE SAJÁT EREJÉBŐL? Ahol a legnagyobb a nevelőhiány, ott továbbra is alkalmazzák a bevált — bár kényszermódszert — o tanárképző főiskola harmad-, negyedéves hallgatóinak kihelyezését. S mivel a demográfiai hullám lassan túljut az óvodákon — a nagyobb gyermeklétszám az általános iskola alsó tagozataira tevődik át — szorgalmazzák az óvónők tanítóvá történő képzését. A mindenki lépjen egyet elv alapján azt is szeretnék elősegíteni, hogy a napköziben dolgozó tanítók pedig magasabb képesítést szerezve, a felső tagozatban szaktanárként taníthassanak. S mivel a középiskolákban már-már kritikussá válik a nyelvszakos tanárok hiánya, az országos irányelveknek megfelelően — ahol ez feltétlenül indokolt és korlátozott számban — általános iskolai tanárok al-, kalmazását is lehetővé teszik, akik vállalják, hogy bizonyos időn belül megszerzik a középiskolai tanári oklevelüket. MAS ERŐFESZÍTÉSEK. megyei és országos intézkedések, rugalmasabb alkalmazási és továbbképzési lehetőségek is segítik az új tanév személyi megalapozását megyénkben. Továbbra ts tartják magukat az oktatási szervek és intézmények, hogy képesítés nélkülit nem állítanak munkába, csak legfeljebb az óvodákban. Míg az általános iskolában olyan, már felvételt nyert fiatalokkal kötnek csak szerződést, akik ősszel megkezdik a tanulásukat. Már a hét-nyolc évvel ezelőtti 4,6 százalékról az összpedagógus-létszám- hoz viszonyítva másfél százalékra csökkent azoknak a nevelőknek a száma, akik nem rendelkeznek pedagógusképesítéssel. De valamennyien tanulnak. Ezzel Szabolcs-Szatmár megye azok közé küzdötte fel magát, ahol a legkevesebb a képesítés nélkül dolgozó nevelők aránya. Pál! Géza „Amikor a számítógéppel beszélgettünk, rájöttünk, itt nem lehet csalni. Nem is akartunk, hiszen megértettük, hasznunk csak a korrektségből lehet. Ügy alhatunk nyugodtan, ha mindent a programnak megfelelően, a gép számításai alapján végzünk. Igaz, számítógépes program alapján dolgozni nem könnyű. Ez nagyobb fegyelmet, körültekintőbb munkát követel, nem csak a termelés irányítóitól, de mindenkitől, aki a növénytermesztésben dolgozik.” BESZÉLGETÉS A KOMPUTERREL Az álomhatár felett Hallgatom és jegyzem, amit Muzik János főagronómus mond a tiszadadai Kossuth Termelőszövetkezetben. Alapvetően a gazdálkodás minőségi változását mutató szavak ezek, reprezentálva a többlettermelésre és a gazdaságosságra törekvést. És most néhány szót — a jobb megértésért — a szövetkezetről. Veszteség után, nyereség Az elnöki iroda falán, egymással szemközt két oklevél díszíti a falat. Keltezésük között tíz év a különbség. 1973-iban kiváló oklevelet kapott a tsz, 1983-,ban (szerényebb papír) az IKR közös vállalat különdíját akaszthatták a falra, mert az 1500 hektár alatti termelésiben hektáronként 10 tonnán feletti átlagtermést értek el. Tíz tonna az száz mázsa, tízezer kilogramm, Szabolcs-Szatmár- ban álomhatár feletti meny- nyiség. De mi történt közben? Kiss Ferenc, főkönyvelő csak a puszta tényeket sorolja: — A termelőszövetkezeti gazdálkodás nálunk válságba került. 1978-ban 3 millió forint volt a veszteség, 1979- ben 460 ezer forint, 1980-ban 4 millió veszteséget könyvelhettünk el. Akkor 11 milliót tett ki az ár- és belvízkár. Következett a fordulat; 81- ben 6 millió 350 ezer forint, 1982-ben 8 millió 154 ezer forint nyereséggel. Nem történt csoda. A veszteséget megelőző és a veszteséges években a gazdálkodás egészére jellemző volt a gépesítés alacsony foka, (kézzel is kaszáltak, kapáltak) a gépek elhasználódtak, ennek révén hiányos és kapkodó volt a szervezés. De ami a legfőbb baj, elfelejtettek számolni. Jött hát az új vezetés, a fiatal erő és leálltak beszélgetni a komputerekkel. — Természetesen ez nem egyik pillanatról a másikra történt és nem is úgy ment minden, ahogyan azt az ember most elmondja. Sok gond, vesződés közepette alakultak így az eredmények. Együtt járt a megújulás a termékszerkezet-váltással, az új partneri kapcsolatok megteremtésével, a szakosodással, a fegyelem megszilárdításával. Bab- és borsóprogram És most helyettesítsük be a szavakat számokkal is, kértem Pethe Gábor ágazatveze- tőt, kertészeti agronómust — Tehetjük. Borsót például idén 343 hektáron termeltünk, Rossz év volt, aszályos tavasz, mégis az átlagtermés hektáronkénti 3,2 tonna. Ez bruttó érték. Ami számunkra fontos; a .borsó termelési költsége kilogrammonként 6 forint 50 fillér körül lesz, ezzel szemben az értékesítési átlagár 10 forint 14 fillér volt... Hosszú lenne mindazt leírni, felsorolni, hogy ml van a 10 forintos borsóár mögött. Lényeg; a tsz tagja a borsó- termelési rendszernek és a miskolci hűtőháznak szállít. A rendszer technológiát ad, a .hűtőház betakarító kombájnokat biztosít, a termesztési programot viszont a Nyíregyházi Konzervgyár számítógépeivel végezték. Ehhez már csak a fegyelmezett, jó munika kelllett. Ez sem lebecsülendő dolog. Ami a borsóra érvényes, vonatkozik a zöldbabra is. — Nálunk ennek is hagyo- mártya van. Most 100 hektáron termeljük, eső kellene rá, legalább húsz milliméter. (Kint éppen esik.) Szóval úgy terveztük, ha a bab 6,5 tonnát terem hektáronként, akkor lesz nyereség. Most úgy néz ki, teljesíteni tudjuk a tervet. Fontos, hogy a költségek ne haladják meg a bevételt. Előzetes számítás, hogy az értékesítési átlagár hat forint körül lesz, a költség- ráfordítás kilogrammonként 4 forint, négy forint ötven... Szorította az aszály A ágai Gennadij Máj kin — Borisz Lukácsevszkij: Mindig, minden időben A Nyíregyházi Konzervgyár tyukodi részlegében idén 300 tonna köszméte- és 150 tonna szamócakonr-»rvet gyártottak. (Gaál Béla felvétele) £ 1 ekapcsoltam a kvarclámpát ) és a tükörben gyönyörködtem lesülő testemben. Kellemes „napozás”, a testem pedig tökéletes tejcsokoládé színt vesz fel, mini a Krímben tűző napon... Most pedig gyerünk egy jó légfür- dői — igazi jógás módra... Igaz, a levegő egy kissé száraz, alig van benne ózon. Bekapcsoltam a vízporlasztó készülékei, ózonport fújtam a levegőbe, a lélegzés mindjárt könnyebb lett. Most pedig egy jó fürdő következik. Igazi tengeri sóval. Megengedtem a vizet. Bele egy marék tengeri sót. lllatosításul egy jó adag fenyőport kevertem el a vízben ... Az illat fejedelmi. Élvezettel nyújtóztam el a kádban. Mintha a fenyőerdő kellős közepén lettem volna. Csodálatos. Lehet a bőrömet továbbbarnítani. Csokoládébarnára süttetem magam a kvarclámpával... Eltikkadtam. Szomjúságomat „Borzsá- mi” ásványvízzel csillapítottam. Kétszer is meghúztam ... Ép test- ben ép lélek! — jutott eszembe a közmondás. Most már fel lehet hívni a kis szőkét, és meg lehet beszélni, hogy hol töltjük el az estét. Felhívtam. Megbeszéltük. Déligyümölcsöt vettem. Meghámoztam, majd bekapcsoltam a magnetofont. A szobát halk, lágy zene töltötte be . . . Elégedett voltam az élettel. Odamentem az ablakhoz. Az ablakon túl tél volt, Hideg tél. Mínusz harminc fok. Csillagos éjszaka. Bent a szobában, a bársonyfüggöny mögött kellemes meleg. És ha az ember összejön a kis szőkével, akkor az Északi-sarkon is el lehet tölteni egy pár napos víken- det. Fordította: Sigér Imre de beleszól a jövedelmezőségbe a cukorrépa, a kukorica és nem utolsósorban a búzatermesztése is. A cukorrépa 250 hektáron ígéretes, a tavalyinál jobb cukorfokra lehet' számítani. A búza egy kis csalódást keltett, megszorította az aszály, de 1000 hektárról a 4 tonnás átlag meglesz. A kukorica viszont még a jövő titka, lesz-e újabb rekord, az már tóként az időjárástól függ... Tudom, a számok ridegek, szürkék és unalmasak, de a gazdálkodók számára ezer egyedüli iránytű. Különben arról is lehetne szólni, hogy a mezőgazdaságban most sok a fáradt, kialvatlan szemű ember. Itt Dadán is, a Kossuth Termelőszövetkezetben hajnalban kezd az agrortó- mus és a traktoros. Gsak. a késő este viszi haza őket. Közben keveset törődnek a számokkal, de minden napnak .van egy időszaka, amikor osztanak, szoroznak. Számolni mindig kell! Seres Ernő A tiszaidobi gyermekvárosban szerkezetlakatos, központifűtés-szerelő, hegesztő, kőműves és festő szakmákban — képeznek tanulókat. A 220 szakmunkástanuló közül 180 állami gondozott gyereknek biztosítanak szakmai és elméleti képzést. Képűnkön: Szilágyi László másodéves hegesztőtanuló. (Császár Csaba felvétele) zöldségnövények rangos a növénytermesztésnek, íV □ lényeg: fizessen be minden vállalat dolgozónként 15 forintot. Ha szerencséje van, akkor ezért kaphat a jelentkező munkásokból, de ne higgye, hogy bárki felelősséget vállal a 15 forintok, vagyis a fejpénz olyan felhasználásáért, amely a vállalatnak hasznot hozhat. Megvallom, túlzott leegyszerűsítése ez egy olyan szerződésnek, amelyet a megyei munkaerőszolgálati és -szervező iroda kínál a megye, s, elsősorban Nyíregyháza gazdálkodó egységeinek. Mert az iroda valóban többet akar attól, hogy csak regisztrálja a jelentkezőket, kiküldje őket valamelyik vállalathoz, ahol munkást (keresnek. Olyan kapcsolatot szeretnének létrehozni, amelynél akár előre látható a változás a munkáskezeknél, ahol a keresett szakmák képviselői éppúgy bizalommal fordulhatnak az irodához, mint azok, akik tanácstalanok az iskola elvégzése után, nem tudják, hol találnak képzettségüknek, kedvüknek megfelelő munkát. Szokatlan ugyan, de megyén belül több helyen rá kellett jönni, hogy a vállalatok nem válogathatnak kényükre-kedvükre a jelentkezők között. Sőt, vannak olyan tapasztalatok is, hogy egy új üzem a magasabb bérével . elszívja máshonnan az embereket, ahogy ez történt Fehérgyarmaton, a műszergyár indulásakor. Vagyis több szakmánál, több munkahelyen kialakult egyfajta verseny, amely a munkások meg- szérzésére irányul. Sajnos a kedvezőtlen tapasztalatok azt sugallják, hogy erre néhol nagyobb az erőfeszítés, mint az évek óta bizonyítóak megtartására. Pedig sem az egyik, sem a másik nem lehet közömbös a vállalat, illetve az egyén részéről. Ezért is hozták létre Nyíregyházán — ahogy az ország más megyéiben is — a munkaerő-szolgálati irodákat. Vannak kötöttségek — így a kötelező nyilvántartás, hogy hol, s hány embert kívánnak alkalmazni, de például az első fél évben 1200-an azért keresték az irodát, mert állást kívántak változtatni. S egyre többen voltak olyanok, akiknek van megfelelőnek tűnő munkahelyük, de valamilyen oknál fogva változtatni szeretnének. Q zok a vállalatok, amelyek rendszeresen munkaerőhiánnyal küzdenek, ny 'ván örülnek majd, ha a megkötött szerződés alapján az iroda viszonylag kevés pénzért több munkást küld a jelentkezők közül. Ám mégis jogos a vszab- vány”-szerződést bírálók megjegyzése: azt szeretnék, ha a pontosan kimutatott fizetnivalókéi cserébe pontos lenne a kötelezettségvállalás mondjuk a kiközvetített munkások számában. Lányi Botonü
