Kelet-Magyarország, 1983. június (43. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-10 / 136. szám
1983. június 10. Kelet-Magyaromág 3 Bér és tellesítmény M egyénk állami gazdaságaiban az utóbbi években csökkent a nyereség, s a dolgozók bére változatlanul az országos átlag alatt maradt. Az erdő- és fafeldolgozó gazdaságban minimális a visszaesés, a vízügyi igazgatóság nyeresége az utóbbi években is szinten maradt. Ez a megállapítás a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezete megyei bizottságának legutóbbi ülésén hangzott el, ahol átfogóan értékelték a szakmai szakszervezet XXV. kongresszusa és a megyei küldöttértekezlet határozatainak időarányos végrehajtását. A kongresszus óta a szakmai szakszervezet mer gyei bizottsága kétszer tűzte napirendjére a szocialista munkaversenyt, az ösztönző bérezés pedig négy esetben is fő témája volt a testületnek. Minden alkalommal hangsúlyozták a minőségi munka fontosságát, a munkaversenyben rejlő lehetőségeket. Követelményként hangzott el: a szakszervezeti bizottságok aktívabban segítsék a termelést. Sajnos a minőségi munkához és a munkaversenyhez nem mindenütt voltaik meg a feltételek. Az újítómozgalom fellendítése érdekében is hiába buzdított a szakszervezet, csupán a vízügyi igazgatóság éá a vásárosnaményi forgácslapgyár dolgozói adtak be néhány figyelemreméltó újítást. A megyei bizottság kritikus és önkritikus beszámolójában természetesen az eredményekről is szóltak. Hogy például az utóbbi években a szakszervezethez tartozó vállalatoknál, illetve gazdaságokban 659 dolgozó otthonteremtését segítették. Az ÉRDÉRT tuzséri telepén modern szociális létesítményt avattak. Az erdőgazdaságban elterjesztették a mozgó szociális létesítményeket. A jogsegélyszolgálat bevezetése óta csökkent a munkaügyi döntőbizottságok ügyeinek száma, ami azt is tükrözi, hogy javult a munkaadók és munkavállalók közti viszony. Az is az eredmények közé sorolható, hogy a termelőszövetkezetek alkalmazottai közül újabbak léptek be a szak- szervezetbe. A választáskor, 1980-ban megyénkben 32 szövetkezetben működött alapszervezet, a szervezettség 66,5 százalékos volt. Jelenleg 36 szövetkezetben működik alapszervezet és a szervezettség 75 százalékos. □ megyei bizottság ülésén feladattervet is elfogadtak. A pártós a szakszervezeti kong resszus szellemében a legfontosabb feladatok között határozták meg: „A szakszervezeti bizottságok, az alapszervezetek, a sajátos eszközeikkel, az eddigiektől jobban segítsék a jövedelmezőbb gazdálkodást”. Fon tos, hogy a fiatal agrár- szakemberek közül töhbet vonjanak be a közéleti munkába. Végül, de nem utolsósorban szükség van a bérfeszültségek oldására, hiszen nemcsak a termelés hat ki a bérezésre, az ösztönző bérezés is kihat a termelésre. N. L __________V Fábián József... Ladányi Péter... Körmendi László. Építeni annyit jelent, mint gyarapítani az országot. Ezért örvendenek mindig megbecsülésnek az építők, akik új házakat emelnek, akik utakat, közműveket adnak át, gazdagabbá, szebbé teszik környezetünket. Csakhogy az építés megítélése koronként változik. Napjainkban nemcsak a mit, hanem a hogyan és a mennyiért kérdését is felteszi mindenki, aki építésről szól. A megváltozott körülmények pedig megváltozott embereket kívánnak. Erről beszélgettünk három vállalatnál az építők napja előtt. Tízéves törzsgárdatagsággal rendelkezik Fábián József, a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat vasbetonszerelő brigádvezetője: — Legalább úgy dolgozunk, mint ezelőtt három évvel, de tudjuk az építőipar visszaesését. Ilyenkor meg kell nyugtatni az embereket, nekünk is változni kell, a vállalat is igazodik. Látszik ez a mi munkánkon, mert egy-két új technológiát vezettek be az utóbbi időben. Igyekeztünk rövid idő alatt elsajátítani, mert csakis a mi jobb munkánktól függ a haladás. Korábban ez a vállalat szinte tisztán mélyépítéssel foglalkozott, ma mindenfélét vállalni kell. Ehhez igazodunk mi is a vasbetonszereléssel. — Arra sem panaszkodhatunk, hogy nem becsülik meg, aki rendesen dolgozik. A mi brigádunk 48 tagú, harmadszor nyertük el a vállalat kiválója címet. Ehhez tanulnak a fiúk, szakmát szereznek, igyekeznek olyat nyújtani, amit a mai követelmények igényelnek. Húsz éve művezető, majd’ harmincéves szakmai tapasztalattal a háta mögött dolgozik Ladányi Péter, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat művezetője. — Bármennyire mondják, hogy szorít a pénz az országban, mi ezt kevéssé érezzük, mert a lakásépítésre szükség van. Már második éve, hogy örökösföldön a mélyépítési munkák tartoznak hozzám. Utakat, csatornákat, vízvezetéket építünk, nálunk nélkül nem költözhetnének a lakásokba. — Persze egészen más már ez az építőipar, másképpen kell gondolkoznunk, szerveznünk a munkát. Valamikor 120 kubikos is dolgozott az irányításom alatt, ma 25-en megcsinálják ugyanazt, mert segít a gép. S itt jön a gondolkodás is, mert sem nekem, sem a vállalatnak nem mindegy, mennyit áll a gép, mennyire haladunk ütemesen. A határidők adottak, a megrendelők megkívánják a minőséget, s nekünk ehhez kell alkalmazkodnunk Magas- és mélyépítő vállalatoknál dolgozott, míg kikötött a Nyíregyházi Közúti Építő Vállalatnál Körmendi László mérnök, termelési osztályvezető. — Annyi hasznom volt belőle, hogy megismertem a különböző vállalati gondolkodást. Nálunk például rá kellett jönni, hogy a korábbi termelésre, a nagy mennyiségű aszfaltozásra nem számíthatunk. Ugyanakkor a vállalati nyereségre szükség van, hiszen ebből lehet a béreket emelni, a gépesítés szintjét megtartani. — Az egyik feladat az adottságainkhoz igazodó termelés kialakítása volt. Régóta nemcsak utakat építünk, hanem hídépítésben veszünk részt, csatornázunk, s más mélyépítési feladatokat vállalunk. Ehhez a géppark részben adott volt, részben kiegészítésre szorult. — Sokkal fontosabbnak tartom azonban a technikai háttér mellett az emberi feltételek alakítását. Munkásaink innen akarnak megélni, s velük kellett megértetni a változást, hogy a korábban megszokottól eltérő munkát végezzenek. Legutóbb például nyolc ember vizsgázott a műanyag csövekkel építendő gázvezetékek fektetéséből. Az sem közömbös, hogy nem titkoljuk gondjainkat, mert dolgozóink csakis így értik meg a változtatás szükségét. Becsületes, rendes munkával mutatják meg, hogy tenni akarnak a vállalatért. L B. Komoly „kísérlet” nyertesei lettek a fehérgyarmati Zalka Máté Gimnázium ki- szesei. Május vége óta ugyanis már egy olyan KISZ-tit- kár irányítja a mozgalmi munkát, aki a „többmenetes” választás győzteseként kapott bizalmat. Az induláskor minden alapszervezet jelölhetett egy személyt a KISZ-bizottság titkári funkcióra. A fiatalok megfontoltságát igazolja, hogy a valóban alkalmas társaikat jelölték. Így került az elsős Mer ez Zsuzsa mellé a két másodikos: Orosz Marianna és Széles Marianna neve. Aztán megkezdődött a tulajdonképpeni „harc”. A megválasztás érdekében minden tisztességes eszköz használata engedélyezett volt. Az iskola nagy nyilvánossága előtt egy-egy negyedikes mutatta be a jövendő jelölteket Mindhárman javítani szándékoztak az iskolarádió műsorán; s szorgalmazták szavalóversenyek, iskolai Ki mit tud-ok rendezését. Mercz Zsuzsa a KISZ-életre történő felkészítést akarta megreformálni; meg farsangi jelmez- versenyt sürgetett, hagyománnyá kívánta tenni a Télapó-délutánokat Széles Marianna megfogalmazta: el kell törölni azokat a programokat, tevékenységeket, amelyek nem váltak be; s több diszkó, ügyességi verseny kell. „Iskolai hagyománnyá kellene fejleszteni a bukógáti túrát.” ígérte: nem ígérek semmit, mert a megvalósítás úgyis azon múlik, hogyan segítenek a többiek. Orosz Marianna az alap- szervezeti reszortosok képzését is szolgalmazta az „Akikre büszkék vagyunk” iskolai tabló létrehozásával együtt. Szerinte szervezettebbé kell tenni a kiszesek munkáját az úttörőknél, az Ifjú Gárdában. Iskolai kerékpártúra-akciót is javasolt. Természetesen egyéni ro- konszenv; baráti ráhatás; a bemutató szókincse, no meg a fiúk szimpátiája és sok-sok körülmény motiválta a szavazókat; akik egyenként járultak az urna elé. Az első menetben senki nem kapta meg az 50 százalék plusz 1 fős többséget. A nagy többség Mercz Zsuzsát, illetve Orosz Mariannát látta volna szívesen az IKB élén. így kettőjük között újabb csata kezdődött. Ojabb plakátok, agitálás, befolyásolás; kiáltványok. A szünetekben a diákság állt a kiáltványok előtt; s gondolkodott azon: ki tudná a legjobban irányítani az iskolai KISZ munkáját A megismételt szavazáson Orosz Marianna kapta az IKB-titkársághoz szükséges szavazatot (molnár) N emrég, egy szürke hétköznap trolibuszra szálltam, és a megszokott útvonalon munkába indultam. Szokásomhoz híven leültem, és az újságot kezdtem böngészni. Egyszer csak hirtelen megálltunk. Kinézek az ablakon, hát egy kvászt árusító bódé van a járdán. A vezetőnk, egy kedves fiatalember beleszól a mikrofonba: — Elnézést kérek, egy másodperc az egész!... Ott helyben megivott egy adag kvászt. — Hát akkor mehetünk — mondta, és a kocsi elindult. Megyünk tovább. Aztán megint megállunk. Nézem, utcai telefonfülke, sorban állnak előtte. A mi kedves trolivezetőnk beleszól a mikrofonba: — Elnézést kérek, egy másodperc az egész!... Beállt a sorba. Aztán telefonált. Visszaakasztotta a kagylót. Felugrott a kocsira: — Hát akkor mehetünk! — mondta. Megyünk tovább. Aztán megint megállunk. Nézem, hirdetőoszlop. Az oszlopon óra. Az óra alatt szerelmeid. Sztanyilovszkij: Egyszerű történet sek. Alinak, járkálnak ... Türelmetlenkednek. A vezetőnk, ez a kedves fiatalember megint beleszól a mikrofonba: — Elnézést kérek, egy másodperc az egész!... Egy darabig az óra alatt álldogált. Aztán járkálni kezdett... Türelmetlenkedett ... Végre jött a lány. Megcsókolta. Beszélt vele. Megfogta a kezét. Aztán elbúcsúzott, és visszajött a kocsiba. — Hát akkor mehetünk! — mondta. Megyünk tovább. Aztán megint megállunk. Nézem, egy új ház. Hallom, szól a zene, énekelnek, az új lakók az ablakokban mosolyognak. A mi kedves troli- vezetőnk beleszól a mikrofonba: — Elnézést kérek, egy másodperc az egész, a barátom most kapott új lakást... Bement a házba. Bent énekelnek, ordítoznak, pohárköszöntőket mondanak. Aztán táncba kezdenek, közben valaki botrányt csinál. Jön a rendőrség. Végre megjelenik a vezetőnk. — Hát akkor mehetünk! — mondja udvariasan. Megyünk tovább. Aztán megint megállunk. Nézem, pályaudvar. A vezetőnk, ez a kedves fiatalember, beleszól a mikrofonba: — Elnézést, egy másodperc az egész!... Most kezdődik a szabadságom! Vonatra ült, Szocsiba utazott. Kipihenten, barnára sülve jött vissza. — Hát akkor mehetünk! — szólt vidáman. Mentünk tovább. Igaz, a munkából kicsit elkéstem, de szerencsére a kutya se vette észre! Fordította: Kin György Mihály la Szezon előtt a hűtőház ❖ A szezonra készülnek a nyírgelsei hűtőházban. A szakemberek szétszerelik és alaposan átvizsgálják a gépeket. Szükség is van erre, hiszen a 83-as évben kétezer tonnányi almasűrttményt készítenek. Képünkön Szabó Sándor és Dánfi János javítja a sűrítőgépet. (G. B. feiv.) ÉPtTÖK ÜNNEPE ELŐTT „Mindig jobbat...“ Titkárválosztás több menetben Marianna avőzelme
