Kelet-Magyarország, 1983. június (43. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-09 / 135. szám
4 Kelet-Magyarország 1983 június 9. Napi külpolitikai kommentár SUT-MI a SUMT-ig K onferenciák svájci városában szerdán új szakasz i ízdődött az úgynevezett SALART-tárgyalásokon. | z utóbbi időben jóval többet hallottunk a másik j genfi, az eurorakétákkal foglalkozó, ugyancsak szovjet— j amerikai megbeszélésekről. Ez utóbbiak azért drámaibbak, 1 mert ezeken 1983 őszéig kellene döntésnek születnie. A i SALART asztalánál az időtényezőnek ez a feszültsége j hiányzik, másfajta feszültség azonban ennél az asztalnál ! is bőven akad. Mi a különbség a két genfi tárgyalás között? Az eurorakéta-ügy lényege közismert. Ezek közép-ható- ' távolságú rakéták és ebbe a kategóriába tartozó robotre- ‘ pülőgépek, amelyeket a NATO hírhedt 1979-es határozata ; értelmében az Egyesült Államok Nyugat-Európába telepi- j tene. A SALART-asztalnál viszont interkontinentális, te- hát olyan rakétákkal foglalkoznak, amelyek kölcsönösen elérhetik a Szovjetunió, illetve az Egyesült Államok egész területét. A béke egyik fő feltétele, hogy a két legerősebb hatalom j megnyugtatóan szabályozza az e kategóriába tartozó iszonyú püsztítóerőt. Erre a hetvenes évektől kezdve törekedtek. Először megszületett Moszkva és Washington között * a SALT—1. megállapodás, majd 1979. június 18-án Bécs- bcsa Brezsnyev és Carter aláírta a továbbfejlesztett megái- < lapodást, a SALT—2-t. Bár gyakorlatilag mindkét fél — ] egyelőre — betartja ezt az egyezményt, Bécs után példát- ! lan fejlemények következtek: az anterikai kongresszus J egyszerűen nem ratifikálta a világszerte örömmel fogadott megállapodást, majd — Reagan és munkatársai személyében — éppen azok kerültek hatalomra, akik ellenezték az egyezményt. A SALT a „Tárgyalások a stratégiai fegyverek korláto- ; zásáról” szöveg rövidítése. A Reagan-kabinet már a nevet is megváltoztatta, mert azt javasolta: ne csak a korlá- i tozásról (limitation), hanem a csökkentésről (reduction) is tárgyaljanak. így lett a SALT-ból SALART, ezért csatlakozott az angol nyelvű rövidítéshez az „1” mellé az „r”, a csökkentés szó kezdőbetűje is. Csökkentés, nemcsak korlátozás? Rokonszenvesen hangzik az első pillanatban. De csak addig, amíg az ember nem tudja, miről is van szó. Nos, arról, hogy az amerikai in- : dítvány szerint a robbanótöltetek számát 7500-ról 5000-re ; csökkentenék (ez eddig rendben is volna) — de úgy, hogy j csak 2500 maradhasson szárazföldi telepítésű interkonti- i nentális rakéta. Miért hátrányos — mert hátrányos! — ez a Szovjetuniónak? E ég egy pillantás a térképre. A Szovjetuniónak az USA-nál sokkal nagyobb területet kell biztosítania, ráadásul sajátos geopolitikai helyzetben, hiszen nyugaton a NATO-val, keleten Kínával és Japánnal, dé- - len az új amerikai bázislánccal határos. Jellegénél fogva Moszkvának tehát jóval több oka van arra, hogy elsősorban szárazföldi telepítésű rakétái legyenek (a SALART- kategóriába tartozó szovjet rakéták hétven százaléka ilyen), mint a két óceán természetes védelmét élvező Egyesült Államoknak. % Az Egyesült Államok tehát megint csak a Szovjetunió kárára igyekszik csökkenteni. Moszkva a minden fegyver- rendszerre kiterjedő csökkentés mellett van. Mindebből [nyilvánvaló, hogy melyik fél híve a tényleges leszerelésnek. Harmat Endre Kádár János fogadta Romes Csandrát (Kelet-Magyarország telefotó) Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szerdán a KB székházában fogadta Romes Csandrát, a Béke Világtanács elnökét. A szívélyes, baráti légkörű találkozón véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet és a béke-világmozgalom időszerű kérdéseiről. A találkozón jelen volt Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács elnöke és Sarkadi Nagy Barna, áz OBT főtitkára. ★ A Béke Világtanács elnökével tárgyalásokat folytatott Várkonyi Péter, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, valamint az Országos Béketanács több vezetője. Romes Csandra találkozott magyar egyházak és a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség képviselőivel. A tárgyalások során áttekintették a magyar békemozgalom és a Béke Világtanács együttműködése fejlesztésének lehetőségeit, valamint a június 21—26. között Prágában megrendezendő Béke Világtalálkozó előkészületeit. KOIVISTO ELUTAZOTT MOSZKVÁBÓL Mauno, Koivisto finn köz- társasági elnök, aki a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének és a szovjet kormánynak a meghívására tartózkodik hivatalos látogatáson a Szovjetunióban, szerdán Moszkvából Kijevbe utazott. Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára a Kremlben vett búcsút a vendégtől. Koivistót a repülőtéren Nyi- kolaj Tyihonov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és más hivatalos személyiségek búcsúztatták. INDIRA GANDHI BELGRÁDBAN Szerdán délben hivatalos baráti látogatásra Belgrádba érkezett Indira Gandhi indiai miniszterelnök. A délután folyamán felszólalt az UNCTAD hatodik ülésszakán, majd megbeszélést folytatott Milka Planinc jugoszláv kormányfővel. Az el nem kötelezett mozgalom elnöki tisztségét ellátó Indira Gandhi Jugoszlávia után több európai országot is felkeres. EVREN—ZSIVKOV- TÄRGYALÄS A két ország kapcsolatát jellemző tárgyszerű és konstruktív légkörben folytatódtak Ankarában a legfelsőbb szintű török—bolgár tárgyalások. Todor Zsivkov ellátogatott az ankarai traktorgyárba, valamint a török főváros elektronikai berendezéseket előállító üzemébe, az Aszel- szanba. BÁNYASZERENCSÉTLENSÉG Sújtólégrobbanás történt kedden este a jugoszláviai Aleksinac barnaszénbányájában. Az első jelentések nyolc halálos áldozatról és 53 sebesültről szólnak. HÁRMASIKREK — LOMBIKBÓL A dél-ausztráliai Adelaide- ban szerdán — császármetszéssel —hármasikrek látták meg a napvilágot. Az ikrek — két lány és egy fiú — köz- használatú szóval lombikbébik, mivel a megtermékenyítést mesterséges úton, méhen kívül végezték. Az ikrek és az anya jól érzik magukat. Nagy-Britonnia: MOjÜ Mirim MÚL. Háziasszonyok vödrökkel vesznek vizet egy utcai kútról a vízügyi dolgozók sztrájkja idején. A kép politikai pikantériája, hogy éppen London North Finchley negyedében, vagyis Thatcher kormányfő választókerületében készült. (Fotó: UPI—MTI—KS.) Kihalt pályaudvar, üres sínpárok — a vasutasok munkabe' szüntetése idején. (Fotó: AP—MTI—KS.) Kevés országból érkezett annyi sztrájkihír az elmúlt egy-két évben, mint Nagy- Britanniából. Emlékezhetünk a különböző munkabeszünte- tési akdók képeire: elhagyott pályaudvari csamőkok, üres sínpárok a mozdonyvezetők és vasutasak sztrájkja idején; kórházuk előtt transzparensekkel felvonuló nővérek és ápolók az egészségügyi sztrájk alatt; a széntröszt helyi irodáit elfoglaló munkások a walesi bányászsztrájk során; sok ezres tömeg a szakszervezetek szolidaritási napján a londoni Hyde-parkban; vödörrel a tartálykocsikhoz járó háziasszonyok a vízügyi sztrájk heteiben. A számtalan megmozdulás meggyőzően bizonyítja: a munkanélküliség — amely hónapról hónapra újabb szomorú rekordokat ér el — napjainkra a hrit belpolitika legrobbanásveszélyesebb kérdésévé vált. A konzervatívok 1979-ben vették át a hatalmat a munkáspárttól, ekkor az állást keresők száma 1,25 millió volt. A tory adminisztráció a tőkés piacgazdálkodás egyoldalú érvényesítésével azóta sikereket ért el az infláció megfékezése terén, ám annak, hogy nem hajlandók költségvetési eszközökkel élénkíteni a gazdaságfejlesztést és visszafogják a közkiadásokat, a dolgozók itták meg a levét. A munkanélküliek száma a konzervatívok kormányzása óta többszörösére nőtt: 1980- ban elhagyta a kétmilliót, 1981 végére pedig megközelítette a hárommilliós szintet. Most hivatalos adatok szerint körülbelül 3,2 millióan részesülnek munkanélküli segélyben — ez a munkaképes lakosság csaknem 14 százaléka, vagyis majdnem minden hetedik ember! Ez — Belgium és Írország után — a harmadik legmagasabb szám a fejlett tőkés országok sorában. Sőt, az ellenzékbe szorult Labour szakértői szerint a helyzet még ennél is rosz- szabb, hiszen 4—500 ezren nem is jogosultak segélyre, vagy ideiglenes, közpénzekből teremtett állást töltenek be, tehát eleve kimaradnak a statisztikákból. Csakúgy, mint az egy évnél régebben nem foglalkoztatott, hatvan évesnél idősebb munkát keresők, akiket szintén törölnek a nyilvántartásból. A foglalkoztatási helyzet fokozatos romlása, a szak- szervezetekkel való állandósult szembenállás messzeha- tó politikai következményekkel járhat, hiszen Angliában legkésőbb egy éven belül urnákhoz kell szólítani a szavazókat. Thatcher asz- szony még nem nyilatkozott, mikorra tervezi a választások kiírását, de legutóbbi költség- vetési tervezete (amely valamivel több engedményt tesz a középrétegeknek, és előirányoz átképzési és munkahelyteremtő programokat is) már azt mutatja: a miniszterelnöknő tisztában van vele, hogy a voksolás kimenetelét a munkanélküliség alakulása döntően befolyásolhatja. Sz. G. „Igyál ! A világ örökké nem áll”, me(g a „Bonban az igazság, borban a vigasz!” — s a csaposfantázia ihletett gyöngyszemei: „A csengődi pusztában — Csoda van a buckában!”; de még a régi kiskocsmáktól megörökölt, szigorú feliratok is szivet melengetőén hatnak ebben a környezetben: „Ha pénzed nincs, igyál vizet — Az a jó vendég, aki fizet!” Van, ahol nemcsak a muskotály, a cirfandli, a nemes kadar tájjellegű, hanem a vendégkoszorú is; akad barátom, mindenféle címekkel és tudományos fokozatokkal teleaggatott férfiú, aki azért látogatja az egyik pincét, mert a csapossal „gyárékkora” pannon tájszólásban dis- kurálhat. Van, ahová egy-egy főiskola, egyetem diákjai, tanárai járnák, s olyan is, ahová valamelyik sportegyesület szurkolói. A vidékről elszármazottak számára az egykori pinceszerek hangulatát idézi az ászokszagú félhomály. Csapos és vendégek keresztnéven szólongatják egymást, pesti és vidéki „bennszülöttek” egymás között vannak, turista nemigen botorkál le a meredek lépcsőkön. Nem érvényes hát a kiszolgálás kettőssége, ami már a XIX. század derekán sem volt ismeretlen a vendéglők tájain. „A kellnerek, akik az embert drága pénzért egy pohár fanyar borral kínálják, disznó gorombák, és akiknek tsörög az erszényök, ülhetnek asztalhoz” — panaszolja az egykori tudósító, a „tudós palócz”. S aki akar, csodálkozzék August Ellricht német utazó homlokegyenest ellenkező 1831-es megállapításán: „A kiszolgálás jó és gyors, mert a pincér urakat itt rövid pórázon tartják. Nagyon kívánatos volna, hogy egyes drezdai és berlini üzletvezetők tanulmányútra jöjjenek Magyarországra”. Száraz György: Boros Buda 3. A mai Vámegyed ben borkóstoló nemigen akad, de „disznó goromba” pincér sem az éttermekben, s ez talán összefüggésbe hozható azzal, hogy ha nem is „tsörögő”, de jól kiibélelt erszény nélkül meggondolandó a belépés az itt üzemelő szépnevű „vendéglátóipari üzemegységekbe”. Nagyjából ma is érvényes az 1896-os első budapesti útikalauz eligazítása: „A czigánymuzsikát a hallgató tetszés szerint fizeti... kezdeni lehet öt krajczáron is, a czigány ezért meg nem aprehenclál; lehet adni nagy banknótát is; ezért sem aprehendál. Sőt megkérdi, hogy a kegyes adakozónak mi a nótája, és ha skót dal, francia sanszon, német lied is, eljátssza — rosszabb esetben fütyülés után” — csak épp a „krajczárok- kal” kapcsolatban lehetnek kételyeink. A „czigány” csakugyan játszik, fütyülés után, vagy anélkül. Bánatos honvágydalt az ideiglenesen „visszaszakadt” egykori hazánkfiának: Oly távol, messze van hazám __saz elérzékenyüdt férfiú a ki tudja hányadik „báráck” mellett a végén azt sem tudja már igazából: otthon van-e már, vagy még mindig itthon? Röpköd a légben Dinicu Pacsirtája, minden prímások örök virtuózszáma, megy a Strauss-keringő az osztrák zászlócskával ékes asztalhoz, Katyusa a szovjet turistacsoportnak, a Gyertya- fénykeririgő az angoloknak... Liszt Magyar rapszódiája, nosztalgiaszámok. Van Budán egy kiskocsma, a Vén Diófa .. . Kanyargós szecessziós dallamok, Wildschwein mit Preiselbeeren, lángoló somogyi betyárfazék, kemencés iróka kapros juhtúróval, kamu-pia a zenekarnak, Repülj fecském, Chimay hercegnő és Rigó Jancsi emlékezete, piros lajbi a prímás hasán, meg Julischka, Julischka aus Buda-Budapest... S ahogy jó Heltai Gáspár írta 1552- ben; „... ott nincs azután tanács, ott nincs okoskodás, tudomány, etc. hanem zűrzavar. Egyik elkezdi és énekel, a másik sír, a harmadik mindkét kezével hársol, a negyedik pénzt számlál, maga egy sincs erszényében; az ötödik nagyon magyaráz, maga egy betűt sem tanult soha. Hatodik kérkedik vitézségével... hetedik nagyon kacag; ha kérded, nem tudja, miért? ... Ki győzi mind előszánalálni ?” — Vége — iX-TFI I
