Kelet-Magyarország, 1983. június (43. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-08 / 134. szám

1983. június 8. Keleí-Magyarország 7 olvasóink leveleiből Postabontás Táppénz Levélírónk sorai között nem egyszer olvassuk „én egy napot sem voltam táp­pénzen”. Sólymos Zoltán kisvárdai levélírónk 42 évi szolgálat után vonult nyug­díjba. Problémája volt ez­úttal a jubileumi jutalom­mal, ezért kért segítséget tőlünk. Levelére most nem emiatt hivatkozunk, kérdé­sére válaszoltunk és remél­jük, sikerült megnyugtat­nunk. Sorainak ezúttal má­sért örültünk. Azoknak a leveleknek a sorába állít­hattuk az övét is, amelye­ket már régóta példaképpen szerettünk volna olvasóink elé tárni. Sólymos Zoltán vallja, hogy a kórházat belülről csak akkor látta, amikor a felesége szült, illetve ami­kor édesapját kellett nyolc­van évesen kórházba vinni. Valóban soha sem lett vol­na beteg? Ez is kiderül le­veléből. Írja, hogy volt ő ugyan influenzás, fájt a torka, meg a dereka, külö­nösen már nyugdíj köze- ledtén, de mindegyikre volt csillapítója. Néha az orvos­hoz is elment tanácsért, de a pihenésre, gyógyulásra ajánlott táppénzre soha sem tartott igényt. Mint ahogy az egyik kór­házi ápolónő — aki már szintén nyugdíjas — 32 évi munka után elmondhatja: büszke rá, hogy nem volt betegállományban. Sokan vannak hozzájuk hasonlók, akik nem mennek táppénz­re csip-csup dolgok miatt. Talán edzettebbek, egész­ségesebbek, mint mások? Vagy komolyabban fogták fel munkájukat, hivatásu­kat, mint a fiatalabbak? Vagy munkájuk fontosságá­nak, személyük pótolhatat- lanságának tudatában in­kább dolgoztak lázas bete­gen is? Vagy maguknál sok­kal fontosabbnak tartották munkájukat, munkahelyü­ket? Egy biztos, hogy a mai aktív dolgozók közül jóval többen veszik igénybe a táppénzt. Jóval kevesebben mondhatják majd el azt, amit a fenti nyugdíjasok: én még egyetlen napot sem hiányoztam a munkahe­lyemről. Ennek van egy értékelhe­tő oldala is: ma hamarabb elmegyünk az orvoshoz, ha bajunk van, igyekszünk gyógyulni. Kevesebbet tá­vol maradni a munkából. Csakhogy nem mindenki beteg, aki betegállomány­ban van. Sokszor a családi körülményekhez, intézni­valókhoz igazítják egyesek a betegségüket. Ha már nincs szabadság a házépí­tésre, disznóölésre, jól jön a 3 napos vagy az egyhetes „betegállomány”. Nem az orvosok „emberséges” ma­gatartását kifogásoljuk. Csak tény, hogy a táppénz­re kifizetett összeg a me­gyénkben, és az országban jelentős, mondhatni óriási összeg. Gyakoribb, szigorúbb ugyan mostanában már az ellenőrzés, de sajnos még mindig vannak olyanok is, akik felindultan kinyilat­koztatják: „itthagyom ezt a munkahelyet, de legalábbis elmegyek néhány napra táppénzre”. Ellenük, a táp­pénzcsalók ellen szólunk. Soltész Ágnes VÁSÁR, PIAC Méltatlan állapotok ural­kodnak a hét három napján Nyíregyházán, a Hatzel téren, a Csillag és a Rózsa utcában. A különböző árusok már haj­nali négytől — vasak csatto­gásától kísérve — szerelik pa­vilonjaikat, többnyire az ott- lakók ablakai alatt. Emiatt gyakori a parázs szóváltás a még aludni akaró lakók és a hangoskodó vásározók között. Rendszeresen eltorlaszolják a lakások bejáratait, azok gyalogos megközelítése is ne­héz, nem beszélve arról, hogy például járművet kihozni az udvarokból szerdán, szomba­ton lehetetlen. Alig valamivel különb a helyzet vasárnap, amikor szinte szemétdombhoz hasonlít a környék. Jó lenne, ha a piáéért felelősök tekin­tettel lennének a lakók érde­keire is, előírnák, hogy hagy­ják szabadon a porták bejá­ratait, ne háborgassák pirka­datkor az ott 'lakókat, a vásár után pedig időben takaríttas- sanak. Id. D. János Nyíregyháza, Rózsa utca TEMECÖKAPU Örömmel látjuk, hogy a nyíregyházi Északi temetőnek egy újabb bejárata is elké­szült. Csakhogy a kaput zár­va tartják. Ki tudja, meddig, s egyáltalán megnyitják-e? Szeretnék sorsáról valamit tudni, de főleg azt, ha e ka­pun át látogathatnánk a te­mető végében levő sírokat. N. I., Nyíregyháza, Korányi Frigyes utcai lakos NYUGDÍJASOK a tsz-ben Május 31-én a nyíregyházi Kun Béla utcai nyugdíjasok klubjának tagjai a nyíregy­házi Ságvári Termelőszövet­kezetben jártak. Tájékozta­tást kaptunk a szövetkezet­ben folyó eredményes mun­káról, és ellátogattunk töb­bek közt a sörpalackozó üze­mükbe is. Kellemes néhány órát töltöttünk a termelőszö­vetkezetben, hiszen érdekes dolgokat láttunk és hallot­tunk. Köszönjük mindezt a termelőszövetkezet vezetősé­gének és nem utolsósorban a magyaros vendégszeretetüket. A beszélgetés alkalmával már most szó volt róla, hogy a nyugdíjasok klubjának mint­egy 35—40 tagja szívesen se­gít majd a termelőszövetke­zetnek az almaszüretnél. a Kun Béla utcai nyugdíjasok klubjának tagjai LAKÚK SIRÁMA Tarthatatlan helyzet van a Zrínyi Ilona utca 3—5. szám alatti ház udvarában. Némi túlzással itt olykor több par­kolási díjat lehetne beszedni, mint a Kossuth téren. Az idegen kocsikkal van tele az udvar. Gátolják a festéküz­letbe érkező áruk rakodását, emiatt az udvar közepéről kénytelenek a bolt dolgozói a súlyos zsákokat becipelni. Az is gond, rendszertelen a sze­métszállítás. Ami még szin­tén bosszantó a lakók szá­mára, hogy a lift mostaná­ban gyakran elromlik (bár közismert dolog, hogy az épü­let nagy felújítása nem is olyan régen fejeződött be). Általában viszonylag gyor­san megjavítják, de a hiba egyre gyakrabban újra je­lentkezik. a Zrínyi Ilona utca 3—5. számú ház lakói TÚLZOTT BIZALMATLANSÁG A minap a temető melletti — Kun Béla utcán levő — ABC-áruházban vásároltam. Mindössze kétszáz forint volt nálam, így meg kellett gon­dolnom a vásárlást, hogy annyit vegyek, amennyire a pénzem futja. Tovább időz­tem emiatt a polcok között, ráadásul az árazást sem lát­tam tisztán. 15—20 percet vett igénybe mindez. A pénz­tárnál száz forint körül fi­zettem. Már készültem elrak­ni a táskámba a kávét és egyebeket, amikor odajött egy eladónő és arrogáns han­gon rám szólt. Megjegyezte, hogy mennyi ideig álltam a pultok között és követelte a másik kávéscsomagot, amit én visszatettem a helyére az említett kalkuláció miatt. Tás­kámból ezután kezdte kirak­ni a kifizetett dolgokat, ön­kényes „leltározása” után kiderült, hogy minden rend­ben van. Én viszont sírva fa­kadtam, mert megaláztak, ártatlanul gyanúsítottak, megsértettek. A vásárlók vi­gasztaltak, akik szintén el­ítélték az üzletben dolgozó személy tapintatlanságát. A boltban többek között azzal is számolni kellene, hogy ne­tán a csökkentlátóknak (mint én is), vagy az idősebb (eset­leg kevés pénzzel rendelkező) embereknek több idő kell a meggondolt vásárláshoz. S. M.-né, nyíregyházi lakos ÜDÍTŐ ITAL BETEGEKNEK Mint cukorbeteg, gyakran járok a nyíregyházi SZTK rendelőintézetbe. Az ott levő büfében sajnos nem lehet diabetikus üdítő italt kapni (Deit, Arola), noha betegtár­saimmal együtt sokszor órá­kat töltünk az intézetben és bizony jólesne olykor az üdí­tő ital. Igaz, sokszor a vá­rosban is hiába keressük. Nyáron pedig bizonyára nagy keletje lenne, hiszen sajnos elég sokan vagyunk, akik e betegségben szenvedünk. Krutilla Jánosné, Nyírtelek, Puskin u. 2. szám SZEMETELÖK Egyetértek azzal a borbá­nyai levélíróval, aki a közel­múltban kijelentette: Nyír­egyháza legszemetesebb utcái a Csályi Ferenc, a Kállói és a Tünde utca. Ugyanis eze­ken az utcákon bonyolítják le a szemétszállítást. Jórészt nyitott járműveken, melyek­ről jócskán kerül szemét az utakra. Vajon meddig szeny- nyezhető a város? A környe­zetvédelemre törvény szüle­tett, a KRESZ is előírja, hogy nyitott járműveken hogyan lehet bizonyos dolgokat szál­lítani. Jó lenne, ha az illeté­kesek ezt komolyan vennék, szigorúbban ellenőriznék, mert valóban visszatetsző do­log, ami az említett útvona­lon tapasztalható. Kovács György, Nyíregyháza, Tompa Mihály utca 13. szám Szerkesztői üzenetek Adám Istvánná nagy­halászi, özv. Gyurkó Mi- hályné demecseri, Tóth Jánosné nyíregyházi, ifi- Pető Istvánná vajai, Mé­száros Józsefné tiszavas- vári, Kazinczt Józsefné nyírbogdányi, Csabai Mi­hály nyíregyházi, Mud- ri Mihályné nagykállói, Nagy Tiborné nyíregy­házi, Tóth Károly buda­pesti, Bereczné Rácz Irén mándoki, Tóth Zol­tánná beregdaróci, Zar- nóczay Klára nyíregyhá­zi, Papp Jánosné berke- szi, Palágyi István komo­rói, Sztanek Mihályné nyíregyházi, Mihályi Be­lőné kótaji, Dóka József nyírmadai, Berták Jó­zsefné ibrányi, Zöld Pál- né kisvárdai, Tóth Ist­vánná nyírbátori, Sinkó János kölesei, özv. Tin- ku Józsefné gemzsei és ifj. Farkas Vilmosné kis- ari olvasóink ügyében az illetékesek segítségét kértük. Szécsi Antal ököritó- fülpösi, Mező Sándorné nyíregyházi lakosok ked­ves köszönő soraikat megkaptuk. örülünk, hogy segíthettünk. Bartus Mihály orosi és Kiss Jánosné mátészalkai olvasóinkat az Állami Biztosító megyei Igazga­tósága levélben tájékoz­tatta. Czövek Zoltán vásá- rosnaményi lakost a tár­sadalombiztosítási igaz­gatóság betegségi-ellá­tási osztálya többek közt arról is értesítette, hogy az utólagos táppénzre vétel ügyében elsősorban a gyermekszakorvost, vagy pedig a gyermek­körzeti orvost kell meg­keresnie. Kovács Miklósné var- sánygyürei lakos észre­vétele alapján a vásáros- naményi járási hivatal az általános iskola gaz­dasági vezetőjét megke­reste, hogy levélírónk által fizetett térítési dí­jat módosítsa, vagyis mérsékelje, az érvényben lévő rendelet alapján. Áz illetékes válaszol MEGSZÜNTETTÉK A május 11-i Fórum rovat­ban „Beázás” címmel megje­lent észrevételre elmondjuk, hogy a kérdéses lakásban — az Arany János utca 42. szám harmadik emeletén — a hi­bát kijavítottuk és ezáltal a szóvá tett beázás megszűnt. Nyíregyházi Ingatlankezelő és Szolgáltató Vállalat BALESETVESZÉLYES „Balesetveszélyes” címmel a közelmúltban szóvá tették, hogy Nyíregyházán a Kiss Ernő utca 32. számú ház előtt az úttest és a járda megsüllyedt, mert a korábbi gázvezeték-fektetés után szakszerűtlenül állították helyre az utat, illetve a jár­dát. A hiba kijavítása érde­kében intézkedtünk, járdaká­tyúzás keretén belül a Nyír­egyházi Tanácsi Építőipari Vállalat — megrendelésünk alapján — a munkát elvégzi. Nyíregyházi Városi Tanács V. B. műszaki és fenntartási iroda LAKÁSÜGYI KÉRDÉSEK: a szolgálati lakás Nagy Zoltánné és Kozma János mátészalkai olvasóink és még sokan mások szolgálati lakásban, vállalati bérla­kásban, illetve nem állami lakásban lakó levélíróink kö­zül többen fordultak hozzánk kéréssel, hogy problémát okoz számukra lakásuk minősítése mind a lakbér, mind a lakás-használatbavételi díj megfizetése, illetve a részük­re járó térítési díj megállapítása. Egyik levélírónk részére az ipari szövetkezet a telep területén biztosított szolgálati lakást, melynek most a lakbérét — összhangban a hatályos jogszabályokkal — módosította a munkáltató, de azt is jelezte, hogy utólag a lakás-használatbavételi díjat is kéri megfizetni. Ebben az esetben két dolog a kérdéses: mi a helyes minősítés, továbbá, hogy kérheti-e utólag a munkáltató a lakás­használatbavételi díj megfizetését? A lakások elosztásáról és lakásbérletéről szóló és több­ször módosított 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet 33. § (1) bekezdések szerint szolgálati lakás az olyan állami lakás, amely nem a lakásügyi hatóság, hanem más szerv ren­delkezése alatt áll és kizárólag a szervvel munka-, illet­ve szolgálati viszonyban álló személyek elhelyezésére szol­gál. Szolgálati lakás lehet: munkakörrel kapcsolatos (ez az állami szerv területén belül lévő állam lakás), községi (a község területén bárhol helyezkedik el és a községi tanács végrehajtó bizottsága a községben dolgozó, fontos munka­körére tekintettel utalja ki), fegyveres testületi, és a mű­teremlakás. A szolgálati lakások jellemzője, hogy csak olyan sze­mély jelölhető ki bérlőjéül, aki a lakással rendelkező szervvel munkaviszonyban áll, vagy munkaköre alapján arra igényt tarthat. A bérlő kijelölésekor a lakással ren­delkező szerv megállapodhat abban, hogy ha a bérlő a szervvel fennálló munkaviszonyát megszünteti, elhelyezé­sére nem tarthat igényt, vagy csak szükséglakást kaphat. Szolgálati lakásba beköltözéskor általában nem kell lakás-használatbavételi díjat fizetni — fegyveres testületi szolgálati lakás esetén az illetékes miniszter ettől eltérhet — ennek megfelelően a bérleti jogviszonyról történő le­mondás esetén térítési díj nem fizethető a bérlő részére. A vállalati bérlakás esetén a bérlőt a lakással rendel­kező szerv jelöli ki. A kijelölő határozatban rendelkezni kell a fizetendő lakás-használatbavételi díjról, valamint határozott ideig, vagy meghatározott feltétel bekövetkezé­séig történő kijelölés esetén arról, hogy a bérlő a feltétel bekövetkezése, vagy a munkaviszony megszűnésekor mi­lyen elhelyezésre tarthat igényt. A vállalati bérlakásnak a munkaviszony időtartamára történő kiutalása legfeljebb 10 évben köthető ki, 10 éven túl határozatlan időre szóló bérletté válik. Olvasónk lakáshasználata nem tartozik sem a szolgá­lati lakásra, sem a vállalati bérlakásra vonatkozó jogsza­bályi előírások körébe. A szövetkezet tulajdonában lévő lakás „nem állami lakásnak” minősül, mert a szövetkezet nem tartozik az állami szervek körébe. A „nem állami lakások” esetében is szükséges valami­lyen szerződés (bérleti, lakáshasználati) megkötése a felek között, amelyben rögzítik a lakáshasználattal kapcsolatos legfontosabb jogokat és kötelezettségeket. Ezek között különösen fontos megállapodni a lakbér­ben, a lakás-használatbavételi díj fizetésében, vagy el­engedésében, a bérleti jogviszony határozatlan, vagy ha­tározott időre történő létrejöttében. Amennyiben a lakásba költözéskor ezekről a kérdések­ről nem állapodtak meg, úgy minden vitás kérdésben a bíróság jogosult dönteni, de döntésénél az állami lakások­ra vonatkozó jogszabályok előírásait veszi figyelembe a bíróság Is. Dr. Kovács Mihály Napirenden A bűnüldözéstől az igazsigszolMllatásii A bűnüldözés eredmé­nyeiről, és a büntető igaz­ságszolgáltatás időszerű kérdéseiről, feladatairól volt szó kedden Budapes­ten azon az országos ta­nácskozáson, amelyet a fővárosi és a megyei rend­őr-főkapitányságok veze­tői, bírósági elnökök, fő­ügyészek, valamint a ka­tonai bíróságok, illetve ügyészségek vezetői részé­re rendeztek. Az appará­tusi értekezletet — ame­lyen részt vettek a bel­ügyi és az igazságügyi tár­ca vezetői, a Honvédelmi Minisztérium illetékesei is — dr. Szilbereky Jenő, a Legfelsőbb Bíróság el­nöke vezette. Dr. Szíjártó Károly, a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze tartott tá­jékoztató előadást: a köz­rend, a közbiztonság és a törvényesség — miként mondta — alapvetően szi­lárd helyzetéről, illetve a további javításáért vég­zendő rendőri, ügyészi és bírói teendőkről. Egységes követelmény­ként, a XII. kongresszus határozatában és legutóbb a Központi Bizottság „félidős” értékelésében is megjelölt feladatként em­lítette, hogy az élet min­den területén vissza kell szorítani a társadalomel­lenes magatartásformákat. Rámutatott: még határo­zottabban, következetesebb ben fel kell lépni a szocia­lista közerkölcsöt sértő olyan jelenségekkel szem­ben, mint a könnyen tör­vénysértővé válható mo­rális lazaságok az állaim- polgári életben, a mun­kafegyelemben. Melegágya lehet a bű­nözésnek az anyagiasság, az élősdiség. s eredendően bűn a korrupció. Mivel felerősödtek -az ilyen nem- kívánatos jelenségek és az utóbbi években gyakorib­bá váltak a törvénybe üt­köző cselekedetek, elle­nük a társadalom szerve­zettebb összefogására van szükség. Dr. Szíjártó Károly be­széde után Rácz Sándor­nak, az MSZMP Központi Bizottsága osztályvezető­jének felszólalásával zá­rult az értekezlet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom