Kelet-Magyarország, 1983. június (43. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-01 / 128. szám

4 Kelet-Magyaromig 1983. június 1. Kommentár Hideg szelek a csúcsról ▲ z amerikai étlap, amely- lyel a vendéglátó Rea­gan elnök traktálta ma­gas vendégeit a Williams- burgban tartott csúcstalálko­zóján — a finálé „ízeit” is meghatározta. A hét vezető tőkés ország, amelynek állam­illetve kormányfői 1975 óta minden évben összeülnek, az ilyen tanácskozáson álta­lában gazdasági kérdésekről tárgyalnak. A tíz pontból álló rövid zárónyilatkozat, amelyet az Egyesült Államok, Anglia, az NSZK, Franciaország, Olaszország, Kanada és Japán vezetői írtak alá, most is gaz­dasági ügyekkel, a résztvevők vitáival és érdekkülönbségei­vel foglalkozik, ám ezt a köz­leményt árnyékba borítja, hogy — Reagan és a Fehér Ház követelésére — a hetek mintegy „egységtüntetésre” vonultak fel a Szovjetunió­val, szemben az európai raké­tatárgyalások és főképpen a rakétatelepítés ügyében. Ez az a másik nyilatkozat, amely a kilencedik csúcsta­lálkozót minden korábbinál negatívabbá teszi. Hisz voltaképpen eluta­sító választ a Szovjet­unió legutóbbi kormánynyilat­kozatára, amelyben Moszkva — éppen a hetes csúcs előes­téjén — az eddig követett amerikai magatartás veszé­lyességére figyelmeztetett. A villiamsburgi csúcs „rakéta­politikai nyilatkozatát” így aligha lehet másképp felfog­ni, mint Washington erősza­kosan elutasító válaszát a szovjet kormánynyilatkozat­ra. Ne hallgassuk el: az USA összességében tehát érvénye­síteni tudta politikai és gaz­dasági túlsúlyát. A nyilatko­zat megismétli: hogyha a genfi tárgyalás az év végéig nem hoz megegyezést, akkor meg­kezdik a Pershing—2 és a Cruise közép-hatótávolságú amerikai rakéták telepítését Nyugat-Európában. A nyilat­kozat egyben elutasítja az an­gol és a francia ütőerő bevo­nását a genfi tárgyalásba — ami pedig a szovjet javasla­tok kiemelkedően fontos eleme. Az amerikai nyomás erejé­re jellemző, hogy a nyilatko­zat aláírásába bevonták Ja­pánt is, amely pedig nem tag­ja a NATO-nak. Közben az amerikaiak viszonylag köny- nyűszerrel visszaverték né­hány szövetségesük ellenál­lási kísérletét. Franciaország például tiltakozott az ellen, hogy a hetes csúcsot valami­féle „NATO-szuperkonferen- ciává” változtassák. Mitter­rand elnöknek a rakéta­telepítéssel kapcsolatos ál­láspontja azonban túlságo­san közel van az amerikai tervekhez, semhogy ez a for­mai kifogás hatásos lehetett volna. Éppen így erőtlennek bizonyult Trudeau kanadai miniszterelnöknek az a telje­sen józan és jogos kételye, hogy miért nem lehet be­vonni a rakétaegyensúly szá­mításba a brit és francia ütő­erőt? A rakétanyilatkozatba befoglalt „ésszerűség” és „tár­gyalási készség” inkább csak arra való, hogy ne rántsák ki teljesen a szőnyeget Kohl nyugatnémet kancellár jövő hónapi moszkvai látogatása alól. A világ szemében ez a meg­lehetősen erőszakos politikai nyilatkozat a hetes csúcs iga­zi eseménye. A tízpontos gaz­dasági nyilatkozat — mint minden esztendőben — most is csak jámbor óhajt fejez ki és gyakorlatilag mit sem változtat a hét vezető tőkés hatalom évtizedes gazdasági érdekellentétein. (—i—e) Gromiko fogadta az amerikai nagykövetet Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese, külügymi­niszter, kedden Moszkvában fogadta Arthur Hartmant, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét. A találkozót a nagykövet kérte. A felek a szovjet—ameri­Hans-Jochen Vogel, a Né­met Szociáldemokrata Párt parlamenti frakciójának ve­zetője konstruktívnak és rendkívül nyíltnak nevezte Erich Honeckerrel, az NDK Államtanácsának elnökével folytatott berlini megbeszélé­seit. kai kapcsolatok néhány kér­dését vitatták meg. Andrej Gromiko felhívta az amerikai diplomata figyel­mét a szovjet kormány má­jus 28-i nyilatkozatára, és hangsúlyozta: az Egyesült Államoknak teljes komoly­sággal és felelősséggel kell vizsgálnia az abban foglalta­ikat. Vogel hétfői sajtóértekez­letén az újságíróknak beszá­molt arról, hogy a hét végén nem hivatalos látogatást tett az NDK-ban és szombaton négy órán át tárgyalt Erich Honeckerrel. GONZÁLEZ LATIN-AMERI KÁRÓL „A közép-amerikai népek­nek nem fegyverekre, hanem gazdasági és kulturális fel- emelkedésre van szükségük. Gondjaik, konfliktusaik a múlt elmaradottságában gyö­kereznek” — így summázta véleményét Felipe Ganzález Latin-Amerikába utazása előtt. A spanyol miniszterel­nök — néhány órás domi­nikai látogatása után — ked­den már Kolumbiában tár­gyal, aíz úgynevezett Con- tadora-csoport egyik orszá­gában, majd Venezuelában, Panamában, Mexikóban foly­tatja útját. Mint kormányfő a térségben először látogató González útipogyászát sok­féle politikai küldetés terhe­li. AZ ELLENZÉK TÁMADJA THATCHER ASSZONYT Margaret Thatcher minisz­terelnököt, alig hogy hazaér­kezett a williamsburi csúcs- értekezletről, máris heves tá­madások érték a választási kampányban nyilatkozó el­lenzéki vezetők részéről. A munkáspárt és a szociálde­mokrata—liberális pártszö­vetség egyaránt a konzerva­tívok „rejtett céljait” — el­sősorban a szociális kiadá­sok leépítését — vették cél­ba. RENDKÍVÜLI ÁLLAPOT PERUBAN Fernando Belaunde Terry perui elnök hétfőin este 60 napos rendkívüli állapotott hirdetett ki az ország terüle­tére, felfüggesztette a szemé­lyi és polgári jogokat, a par­lamentet pedig felszólította, hogy szavazzák meg a szabo­tázsakciók elkövetői elleni halálos büntetés bevezetését. A rendkívüli állapot értel­mében tilos a gyülekezés, a csendőrség és a hadsereg ka­tonáinak pedig joga van gya­nús személyeket letartóztat­ni és házkutatásokat tartani, külön erre vonatkozó parancs nélkül. A rendkívüli állapot célja a „terrorizmus elleni hatékonyabb harc”. Tegnap hangzott el a bécsi parlamentben az új osztrák kor­mány programja. Képünkön: Tlpowatz kancellár mondja el beszédét — mellette Norbert Sieger alkancellár. Nyugatnémet—amerikai hadűgyminiszteri tanácskozást tar­tottak Bonnban. Képünkön: Caspar Weinberger (balról a második) egy fassbergi légitámaszponton tett látogatás so­rán. Az amerikai hadügyminiszter tárgyalásait befejezve Brüsszelbe utazott. Vogel-Hoiieeker-találkozó Vízben áll a kölni dóm A Rajna és a Mosel zama­tos boráról hírneves vidékén most a víz a főszereplő. Harmincöt éve nem volt ilyen magas a Rajna, a Mo­sel, a Saar vízállása. A part­menti nyugatnémet városok utcáin áthömpölygő ár sze­mélygépkocsikat ragad ma­gával, romba dönti a háza­kat, továbbsodorja a törme­léket a bútorokat... Az anyagi kárt az NSZK- ban márkamilliókban szá­molják, a végső összeg becs­lésére egyelőre még senki sem vállalkozik. A múlt héten lehullott nagy mennyiségű csapadék követ­keztében a Rajna szintje Kölnben elérte a tíz métert. Erre 1921 óta nem volt pél­da. A régi belváros utcáin másfél méteres piszkosszürke víztömeg hullámzik. A folyó partján fekvő híres dóm kör­nyékén rendkívül feszült helyzet alakult ki. A közelé­ben lévő pályaudvaron az áradás miatt szünetel a vasú­ti forgalom. A rendőrség kép­telen megbirkózni az utakon kialakult közlekedési káosz- szál. A mentőegységek szóvi­vője elmondta: már annak is örültek, hogy Kölnnél vasár­nap több órán át a folyó 9,95 méteres szinten maradt. Hét­főn reggel azonban ismét né­hány centiméteres szintemel­kedést észleltek. A vízügyi szakemberek ér­tetlenül állnak a jelenség előtt. Elképzelni sem tudtak ekkora áradást májusban — mondják — s ez annál is meglepőbb számukra, mert a most kiáradt folyók szintje évek óta megközelítőleg azo­nos volt. Erre támaszkodtak a szakértői előrejelzések. Kölntől néhány kilométer­re, Bonnban a kormányzati negyedből katonai egységek mozgósításával megkezdték egyes hivatalok kiköltözteté­sét. Vízben áll most Bonn büszkesége, a máskor csen­des és festői Rajna-parton elterülő modern épületcso­port: a minisztériumok, a Bundestag székhelye, a kan­cellári hivatal. A legfrisebb jelentések sze­rint az árvíznek eddig hét halálos áldozata van, s csu­pán Kölnben eddig 2000-re tehető a fedél nélkül marad­tak száma. Nagy károkat okozott az áradás Konblenzben, — ott találkozik a Rajna és a Mo­sel. Kirándulás, békés söröz- getés helyett a konblenzi pol­gárok. a mostani hét végét azzal töltötték, hogy a mentő- csapiatokkal és a tűzoltókkal vállvetve szivattyúzták a vi­zet házaik pincéjéből és föld­szinti helységeiből. Egyes há­zakat a víz teljesen körbe­zárt, a bentrekedteket kato­nai mentőegységek látják el élelmiszerrel. A két folyó más szakaszain lévő váro­sokban megsüketültek a tele­fonok. A lakosokat felszólí­tották, hogy a járvány veszély elkerülése érdekében forral­ják fel az ivóvizet. A közvetlen árvízkárokon kívül a természeti csapás ed­digi becslések szerint mint­egy négymillió márkányi kárt okozott a Rajna és Mosel vi­déki szőlőskertekben. Nem kisebb azonban az a kár sem, amely a turisták elmaradásá­ból származik. A hagyomá­nyos idegenforgalmi látvá­nyosságnak számító kölni bel­városban a vendéglősök nem is tudják, mit sajnáljanak jobban: megrongálódott üz­leteiket, vagy a forgalom el­maradása miatt kiesett hasz­nukat.----------------------------------------------------------------------------------------­-­A lengyel hároméves terv A reilizns jegyében A lengyel népgazdaság lassan kifelé halad a válság­ból. Ojjáteremtik a gazdasági struktúrát, számos lépés célozza az életszínvonal fenntartását és mindennek alap­ja a szejm által jóváhagyott 1983—1985-ös népgazdasági terv. Fő cél: az ellátás javítása A képviselők a szejm bi­zottságaiban bíráló elem­zésnek vetették alá a kor­mány által javasolt mód­szereket, eszközöket és fel­tételeket a különböző társa­dalmi rétegek, a választók véleménye alapján. Az ered­mény: a kormány első ja­vaslatát — a lehetőségek is­mételt elemzésére támasz­kodva — lényegesen módo­sította. A végül jóváhagyott há­roméves terv fő célja a köz­élelmezés biztosítása, a la­kásépítés meggyorsítása, a piaci ellátottság javítása és a legalacsonyabb jövedel­mű csoportok védelme. Ta­lán azt mondhatná erre va­laki, hogy mindez csak „mi­nimális program” — de ne feledjük, hogy a lengyel népgazdaság jelenleg nehéz helyzetben van, kezdetén a felemelkedésnek. A nehéz külső és belső körülménye­ken nem tud máról holnap­ra változtatni. Nem „direktíva11 A hároméves terv reális és megvalósítható — az egész társadalom megfeszí­tett munkájával, nyugalom­ban és békében. A képvise­lők nem titkolják: „A célok megvalósítása érdekében kritikusan kell értékelnünk saját munkánkat. Szigorúan el kell ítélni a könnyelmű­séget, a részrehajlást és pri­vatizálást. Vissza kell ad­nunk a rangját a teljesít­ménynek és a szorgalom­nak: magasabb fizetéssel kell honorálnunk.” Miben különbözik a há­roméves terv az eddigi nép- gazdasági tervektől? A „Rzeczposolita” című újság egyik kommentárja meg­állapítja, hogy a terv nem „direktíva”, hanem konk­rét teendőkre ösztönző prognózis. Mutatószámot alig tartalmaz. Jellemző vo­nása, hogy nagy súlyt he­lyez az eszközökre, s a tel­jesen nyílt, ami a takaré­kosságot és az inflációelle- nessóget illeti. A terv sorsa tehát lénye­ges mértékben függ a mun­kahelyeken a kezdeménye­zéstől, attól, milyen mér­tékben sikerült megszaba­dulni a rutintól az üzemek­ben és a vállalatoknál épp­úgy, mint a központi és a területi adminisztrációban. A lengyel tervgazdaság tör­ténetében a terv végső si­kere még sohasem függött ennyire a termelékenység növekedésétől, hatékony­ságától. A lengyel gazda­ságban rejlő valamennyi potenciális lehetőséget fel kell szabadítani. Közös érdek Most Lengyelország ked­vezőbb helyzetből rajtol, mint amilyenben egy éve volt. Már több hónapja előnyös tendencia érvé­nyesül az iparban és a kül­kereskedelemben. Lengyel- ország népies, tapasztalt, jól képzett szakembergárdával rendelkezik és korszerű, ed­dig nem teljes mértékben kihasznált termelőereje van. A terv stabilitását és re­alitását erősíti az együttmű­ködés a Szovjetunióval és a K GST - őrs zágcrkk a 1. A Szov­jetuniónak köszönhető, hogy a lengyel népgazdaságnak sikerült elhárítania számos nyersanyagellátási és mű­szaki nehézséget, megállí­tania a termelés csökkené­sét. Tisztában vagyunk az­zal, hogy Lengyelországnak és a szocialista közösségnek egyaránt érdeke, hogy a lengyel gazdasági élet láb- raálljon: a magunk részéről ennek érdekében mindent megteszünk. Varsó, 1983. május Leszek Wyrwicz A Szabolcs-Szatmár megyei Szálloda és Vendéglátó Vállalat pályázatot hirdet a Nyíregyháza, Guszev téri „Mokka“ presszó szerződéses üzemeltetésére 5 EVES IDŐTARTAMRA. A versenytárgyalásra 1983. július 4-éni, du. 14 órakor kerül sor a Hotel Szabolcs különtermében (Nyíregy­háza, Dózsa György út 2.). A pályázatokat 1983. június 27-ig lehet benyújtani a vállalkozásszervezési csoportra (Nyíregyháza, Felsza­badulás u. 3.), ahol a pályázati feltételekről és az üzletről részletes felvilágosítást kapnak az érdeklő­dők. (852)

Next

/
Oldalképek
Tartalom