Kelet-Magyarország, 1983. június (43. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-23 / 147. szám

XL. évfolyam, 147. szám ÁRA: 1,40 FORINT 1983. június 23., csütörtök Ma összeül az országgyűlés A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Alkot mányunk 22. paragrafusának 2. bekezdése alapján június 23-ra összehívta az országgyűlést. Legfelső törvényhozásunk napirendjén várhatóan két téma szerepel: a Minisztertanács elnökének beszámolója a kormány munkájáról és további feladatairól; a Ma gyár Népköztársaság 1982. évi költségvetésének vég­rehajtásáról szóló törvényjavaslat. A kormány napirenijén A fogyasztási szövotkozetok munkája — A népi oiionörzésí bixoitaág 1983. második félévi munkatorve Olést tartott a megyei pártbizottság Varga Gyula a pártbizottság új első titkára Lehetőség . itkán hangzottak el olyan szenvedélyes hozzászólások a Nyíregyházi Városi Ta­nács nagytermében, mint a legutóbbi tanácsülésen. Megszavazott már itt a testület több száz millió forintos beruházásokat, most mégis alig egymillió forint, pontosan 920 ezer adott vitára okot. A vég­rehajtó bizottság azt java­solta: létesítsenek egy pénzalapot, ami önmagá­ban nem nagy összeg, vi­szont a felhasználásában szabad kezet kapnak a ta­nácstagok. A 92 nyíregyhá­zi tanácstag így tíz-tízezer forinttal rendelkezne. Ez azonban különbözik a me­gyei tanácstagok nyolc­vanezer forintos keretétől, ahol az adott körzetben használhatják fel ezt az összeget. A megyeszékhely taná­csa most először döntött tanácstagi keret létesítésé­ről. Am ahogy a neve is mutatja, ez a pénz nem a megbízólevéllel együtt jár a tanácstagnak, hanem csak egy lehetőség, amit igénybe vehetnek valami­lyen apróbb feladat meg­oldásához a körzetben. Már a tanácsülésen han­goztatta minden hozzá­szóló, hogy elenyészően csekély ez az összeg. S mint a határozat leszö­gezte: ebből a tanácstagi alapból csak akkor része­sülhet egy választókerület vagy egy körzet, ha a szükséges feladathoz nem­csak pénzt kérnek, ha­nem társadalmi munkát is felajánlanak. Minél na­gyobb arányban vállal az adott körzet önkéntes munkát, annál nagyobb a valószínűsége, hogy majd a legközelebbi tanácsülé­sen ennek a közösségnek szavazza meg a testület a pénz egy részét. így akar- va-akaratlanul versenyez­nek majd a körzetek, ki hajlandó tenni is valamit a két kezével a lakóterü­lete érdekében, nem pedig csak kérni. E ~ lhangzott olyan véle­mény is, hogy hát­rányba kerülnek majd azok a tanácstagok, akik „fetbiztatják” a vá­lasztóikat, hogy valamit megvalósíthatnak majd a körzetükben, s a valóság­ban mégsem kerül sor er­re. A választók csalódnak majd a tanácstagban, s legközelebb esetleg nem adnak hitelt a szavának. Ám a másik vélemény is igaz: a tanácstag szava akkor esik döntő súllyal latba a tanácsülésen, ha nemcsak választói óhaját, hanem a határozott társa­dalmi munka felajánlását is maga mögött tudja: mert nem elég a jogos kí­vánsággal előhozakodni, a szűkebb közösség együtt­működésére is szükség van. T. K. A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács szerdai ülésén tájékoztatót hallgatott meg a bolgár párt- és állami küldöttség magyarországi hi­vatalos, baráti látogatásáról. A Fogyasztási Szövetkeze­tek Országos Tanácsának tá­jékoztatója alapján a kor­mány az általános fogyasztá­si és értékesítési, valamint a lakás- és takarékszövetkeze­tek működéséről tárgyalt. Megállapította, hogy sokrétű tevékenységükkel gazdaság- és társadalompolitikai szem­pontból egyaránt elismerésre méltó szerepet töltenek be a falvak — különösen a kiste­lepülések — színvonalasabb ellátásában, jelentős mérték­ben hozzájárulnak az életkö­rülmények javításához. Fel­kérte a szövetkezeteket és az érdekképviseleti szerveket, hogy továbbra is fordítsanak kiemelt figyelmet a társada­lompolitikai célokkal össz­hangban álló tevékenység fejlesztésére. A Miniszterta­nács kötelezte a minisztériu­mok és országos hatáskörű szervek vezetőit, valamint a tanácsokat, hogy támogassák a fogyasztási szövetkezeteket. Az ülésen megtárgyalták és elfogadták a Minisztertanács, a kormánybizottságok, vala­mint a Központi Népi Ellen­őrzési Bizottság 1983. II. fél­évi munkatervét. A kormány végül rektori felmentésről, illetve megbí­zatásokról határozott. Június 22-én üllést tartott iaz MSZMP Szabolcs-Szatmár, megyei Bizottsága. Az ülésen részt vett és felszólalt Né­meth Károly, a párt Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára. A testület Ekler György megyéi titkár előterjesztésé­iben megvitatta a Központi Bizottság 1983. április 12— 13-d határozata feldolgozásá­nak megyei tapasztalatait. A napirend tárgyalásán a párt- bizottság tagjain kívül részt vettek a megyei pártbizottság osztályvezetőd, a váirosii-járási pártbizottságok első titkárai. A vitában felszólalt Károly Edit, dr. Forgács András, Ballai István, dr. Petruska Sára, Kovács Gyula és Szarvas Ernő, majd Németh Károly kért szót. — Szeretnék csatlakozni a Központi Bizottság áprilisi határozatával kapcsolatban itt elhangzottakhoz — mond­ta bevezetőben. — Az orszá­gos tapasztalatok is hason­lóak a Szabolcs-Szatmár me­gyeiekhez. A párttagság, de a szélesebb közvélemény is úgy tartja, hogy a Központi Bi­zottság jó határozatot hozott, kritikusan és önkritikusan elemezte helyzetünket, vá­laszt adott az országot fog­lalkoztató kérdésekre. Felve­tődik azonban: mi a biztosí­ték arra, hogy ezt a határo­zatot maradéktalanul meg is valósítjuk? A válasz csak egy lehet, mint ahogy bizto­síték is csak egy van: a párt­tagság egysége, ha minden kommunista a maga terüle­tén úgy dolgozik, ahogy azt a párt elvárja tőle. Ez a hatá­rozat a párttagság egészének és az ország lakosságának kollektív véleményét tükrözi, -ezért most arra van szükség, hogy ki-ki megvizsgálja, mi a feladata, vagy mi a mun­kája gyengéje. A Központi Bizottság áprilisi határozata konkrét és felelősségteljes feladatot állít a kommunis­ták elé a gazdaságban, a kul­turális életben, az egészség­ügyben, de munkánk vala­mennyi területén. Mindenek­előtt a kommunistáknak kell egységesen és példamutatóan cselekvő módon kiállni a párt politikája mellett. A Központi Bizottság titká­ra ezt követően a külpoliti­kai és külgazdasági helyzet­ből adódó nehézségeikről szólva elmondta: a kiélező­dött nemzetközi viszonyok, a széles körben kibontakozott imperialista támadás követ­keztében a korábbinál több akadály áll országunk fejlő­désének útjában. A nemzet­közi imperializmus minden területen és minden eszköz felhasználásával megpróbál­ja lassítani előrehaladásun­kat, ugyanakkor a kapitalista világrendszer válságából, a gazdasági diszkriminációból a világpiacon régen tapasz­talt éles verseny alakult ki. Ezenkívül hatnak ránk az or­szágon belül is meglévő gon­dok. Ha helyt akarunk állni a piacokon, kiváló minőséget kell produkálni, de ma még ezt sem könnyű eladni. Szá­molnunk kelil azzal is. hogy a jó magyar termékek ára is leértékelődött a világpiacon. Ezzel a nem kis megterhe­léssel kell az országnak szembenézni, a nehézségeket legyőzni. — Jóleső érzéssel mondhat­juk, hogy a párt és a nép együttes munkája eredmé­nyeképpen egyelőre áldjuk a sarat. Sok gyengeségünk elle­nére bírjuk a versenyt. Ez azért lehetséges, mert pár­tunknak, a Magyar Népköz- társaságnak realista politiká­ja van, amely a magyar'szo­cialista valóság talajában gyökerezik, s nem enged utat szélsőséges törekvéseknek. Ez a mi stabil helyzetünk alap­ja. A párt és a tömegek közt nincs kényes kérdés, minden gondunkról nyíltan, őszintén szólunk. Ezért a politikáért mindent meg kell tennünk. Nincs más választásunk, mint odaállni az emberek elé bátran, őszintén és min­den területen. A Központi Bizottság önkritikusan ele­mezte saját munkáját. De előrehaladásról csak akkor beszélhetünk, ha ezt teszi minden pártszerv és minden pártszervezet. Ami Szabolcs- Szatmár megyéiben, annak bármilyen területén törté­nik, azért ott kell a felelőssé­get vállalni. Mindenütt és mindenkinek éreznie kell a saját felelősségét a saját munkájáért. Csak akkor ju­tunk előre, ha a másokra mutogatás helyett ezt tesszük. — A tömegek támogatják politikánkat, s ez nagyon nagy előny, nemzeti egysé­günk, továbblépésünk alapja. Nyugodtan mondhatom, hogy hazánk történelmében ilyen széles alapokon nyugvó nem­zeti egység még nem volt és erre nekünk nagyon kell vi­gyázni. Ennék elsődleges fel­tétele, hogy a pártban alkotó munka, egység és fegyelem legyen, hogy jól együttmű­ködjünk a párton kívüli tö­megekkel. Alapvető elvi-po­litikai kérdés, hogy türelme­sen, meggyőző munkával ál­lítsuk magunk mellé azokat, akik egy-egy kérdésben ma még nem értenek velünk egyet. — Igen fontos kérdés ma, hogy a gazdaságban jól men­jenek a dolgok, hogy iparunk és mezőgazdaságunk jobb 'munkájával elérjük idei éfl távlati céljainkat. Ennek ér­dekében sokat kell tennünk, s nagy fontosságot tulajdoní­tunk a Szovjetunióval, a szo­cialista országokkal való kapcsolataink fejlesztésének, a KGST-vel való hatéko­nyabb együttműködésünknek. Legalább ilyen fontos azon­ban az ideológiai terület, hogy következetesen meg­védj ük. hirdessük szocialista eszméinket. Aktívabbaknak kéül lennünk, nem szabad en­gednünk a téves és hibás fel­fogásoknak. Ez sehol nem le­het reszortfeladat, ez a párt egyetemleges feladata. Esz­méink terjesztéséért többet kell tennünk az iskolákban, a tömeg szervezetekben, a sajtóban és a pártmunka minden területén. Legyünk büszkék szocialista vívmá­nyainkra. Joggal örülünk az olyan eredményeknek, mint a telljes foglalkoztatottság, a létbiztonság, az oktatás, a kultúra és az egészségügy nagy fejlődése. Ugyanakkor inem engedhetünk utat di­csekvésnek, hamis vélemé­nyeknek. magatartásoknak, nacionalista tendenciáknak. A szocialista hazatiság vele­járója az internacionalizmus. Becsüljünk meg más népeket, munkájukat, eredményeiket. Ilyen elvi alapokon állva szükséges nevelni ifjúságun­kat. hatni a társadalomra. A párt vezető szerepével kapcsolatban Németh Károly a többi között a következőket mondta: — Ez summázva azt jelen­ti. hogy kommunista politika alapján szolgáljuk ügyünket és népünket, hogy megvaló­sítsuk azt a politikát, amit a társadalommal közösen dolgoztunk ki. De semmi­képpen sem jelentheti, hogy valamiféle hibás módszerrel mindent a pártban döntsünk el, hogy az állami és tömeg- szervezetek, a gazdasági szer­vek helyett is a párt dönt­sön. A helyes politika végre­hajtása a kádereken múlik, széles értelemben egészen a pártbizalmiakig. — Nagyon kell vigyázni a gyakorlati pártmunkában ar­ra, hogy ne csorbítsák a te­rületéért felelős vezető ön­állóságát, hatáskörét, hiszen csakis ehben az esetben lehet a felelősségét elvárni és meg­állapítani. A párt minden eddiginél nagyobb figyelmet fordít arra, hogy érvényesül­jenek, azok a módszerek és követelmények, amelyeket hosszú évtizedek küzdelmé­ben dolgoztunk ki. Működ- jön a kollektivitás, a demok- ratizmus, hogy a döntéseket mindig széles körű véle­ménycsere előzze meg. E te­rületen sincs kevés tenniva­lónk. Számunkra minden pártszervezet, minden kom­munista véleménye, részvé­tele fontos. A párt utánpót­lásában pedig nélkülözhetet­len, hogy valóban a legjob­bak, a munkások, az ifjúság, az értelmiség legjobbjai ke­rüljenek a sorainkba. A párt­nak minden kérdéssel inten­zíven kell foglalkoznia, konk­rét feladatot kell adni min­den kommunistának — ez is előrehaladásunk fontos fel- ítétele. — Helyzetünk nem könnyű, hiszen mind a külső, mind a belső helyzet rendkívüli erő­feszítéseket kíván tőlünk. Ha következetesen és min­den területen végrehajtjuk a Központi Bizottság áprilisi határozatát, ha mellőzzük az itt-ott még fellelhető sablo­nokat, ha az adott területre adaptáljuk a politikát, akkor nincs okunk aggodalomra. AZ ALKOTÓ ISKOLA Országos pedagógiai tanácskozás Nyíregyházán szekcióvezetők beszámoló­jával zárul. Ekkor fogadják el azokat az ajánlásokat, melyeket az alkotó iskoláról az úttörővezetők megyei konferenciájára készítenek. A megnyitó résztvevői. (Gaál Béla felvétele.) (Folytatás a 4. oldalon) Fórum—83 címmel orszá­gos pedagógiai tanácskozás kezdődött tegnap Nyíregy­házán, a megyei tanács sós­tói továbbképző intézetében. A megyei tanács vb műve­lődési osztálya, a pedagógus­továbbképző kabinet, az Üt- törőszövetség Országos Ta­nácsa és megyei elnöksége, a Debreceni Akadémiai Bi­zottság neveléstudományi munkabizottsága, az Orszá­gos Pedagógiai Intézet ne­velési igazgatósága, a deb­receni KLTE neveléstudo­mányi tanszéke, valamint a Magyar Pedagógiai Társa­ság megyei tagozata ezzel a rendezvényével a tavaly ilyenkor ugyancsak nálunk tartott, hasonló -ténrájü, á nevelők továbbképzését szol­gáló programot kívánja folytatni. Több mint száz tanár, is­kolaigazgató, úttörővezető vett részt a megnyitón, me­lyen Kuknyó János, a me­gyei tanács vb művelődés- ügyi osztályvezetője mon­dott beszédet és ismertette megyénk nevezetességeit. A szerdai plenáris ülésen a nevelőmunka rendszeréről, fejlesztésének neveléstudo­mányi és vezetéselméle­ti feltételeiről, a mai köve­telményekhez igazodó kor­szerű nevelési módszerek­ről, a pedagógus alkotó mun­kájáról, megújulási képes­ségéről és az úgynevezett alkotói iskoláról hangzottak el előadások. Az iskolai nevelőmunka folyamatos fejlesztése mind a tanórákon, mind pedig a tanítás utáni mozgalmi, -kulturális és sportprogra­mokon állandó megújulást kíván a pedagógustól. En­nek feltételeiről és gyakor­latáról szóltak az előadók és ezt dolgozzák fel a mai szekcióülésen is, öt téma­körben. Foglalkoznak az egész napos nevelés — öt­napos munkarend összefüg­géseivel, az iskolák és a közművelődési intézmények kapcsolatával, az úttörőszö­vetség tevékenységével, az úttörőmozgalom nevelőha­tásával. A rendezvény a ma dél­utáni plenáris üléssel, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom