Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-07 / 107. szám

1983. május 7. O ÜM HÉTVÉGI melléklet EZERARCÚ SZABOLCS-SZATMÁR Beszélő neveink Ör, Vasmegyei-, Székely, Nyíregyháza, Kastélykert, Burger-major, Zsidótemető, Vármegye-árok, Fácános- domb, Akasztó-hegy, Far­kas-lyuk, Csóka-völgy, Mó- zsi-erdő, Malom-tó mind­mind beszélő nevek. Kap­csolatban vannak a tájjal: annak méretére, formájára, fekvésére, helyzetére, nö­vényzetére, állatvilágára utalnak, kapcsolatban van­nak az emberrel, aki a táj művelője, tulajdonosa, a tájban lefolyt események szereplője, bizonyos cseleke­detek végrehajtója. Kifeje­zik az ember és a táj viszo­nyát, s az ember a táj ré­szeit ősidők óta megkülön­bözteti egymástól. Beszélő neveink egy ré­sze X—XI. századi vagy az­előtti eredetű. A Nyírség és a Rétköz ideális letelepedési lehetőséget jelentett a hon­foglaló magyaroknak. Vidé­künk középkori település­rendszere a falunevek és a rájuk vonatakozó források segítségével rajzolható meg. Mező András és Németh Péter több írásban bizonyí­tották (Lásd Szabolcs-Szat- már megye történeti-etimo­lógiai helységnévtára, Nyír­egyháza 1972.), a törzsi helynevek (Megyer, Kérés, Gyarmat, Hetény, Eszlár, Bércéi, Varsány, Ladány, Tárkány, Karász, Székely, Bessenyőd) a X—XI. szá­zadban jöttek létre, s a te­lepülések a várispánságok katonáskodó népeinek szál­láshelyei voltak. Székely ne­ve népnévi eredetű. Moór Elemér a honfoglaló magya- I rokhoz csatlakozott kaba­!J rok egyik törzsét látja a § székelyekben, és egykori te­I lephelyeik emlékét a Szé­kely helynevekben. Mező szerint a törzsi ne- ? vekkel egykorúak a várak­I hoz tartozó szolganépek te­lephelyeinek a nevei (Tí­f már, Nagyhalász, őr, Vas­% megyer, Hodász). Űr nevé­i, ben a honfoglalás után p megszervezett határvédelmi | rendszer, a gyepű emléke maradt fenn. Egykori lakói a gyepűvédők egyik cso- i portjához, az őrökhöz tar­toztak, akiknek az volt a feladatuk, hogy kikémleljék az ellenség hadmozdulatait, és hírt adjanak róluk. A tá­madás feltartóztatása a lö­vőkre hárult, ezekre utalnak a Lövő helynevek. A törzsi nevek csoportjá­hoz tartoznak a fejedelem­kori személynevekből, vala­mint tisztségnevekből szár­mazó földrajzi nevek: Sza­bolcs, Gyulaj, Ilk, Kölese, Vaja, Búj... Szabolcs köz­ség neve első ispánjának az emlékét őrzi. Szabolcs me­gyét erről a községről (föld­várról) nevezték él. Sok szlávnévadással kelet­kezett településnév van a Kraszna—Tisza közén, a Beregi Tiszaháton, a Rét­közben, s található a Nyír­ség déli részén is: Borzsova, Kömörő, Záhony, Uszka . . . Uszka eredetileg szűk he­lyen folyó patakot jelentett, Záhony: földterület, dűlő möge. IV. Béla királyunk idején a tatárhorda végigpusztítot­ta Magyarországot. A bar­bár pusztítás emlékét sok földrajzi név őrzi. Nyíregy­háza nevének a mai ember számára van jelentése. Az -egyháza utótag a tatárjá­rás után járult a névhez. Győrffy György kutatásai­ból tudjuk, a tatárjáráskor vagy közvetlenül utána el­pusztult falvak egy részének a nagy országégés idején volt templomuk: eredeti ne­vük a lerombolás után az -egyháza utótaggal bővült. A megyeszékhely eredeti Nyír nevét vagy az itt te­nyésző nyírfákról, vagy a környező mocsarakról kap­ta. Pesty Frigyes 1864-ben a nyírbogdányi Szolnokról a következőket vetette papír­ra: a „Dűlők nevei közt egy bír valami érdekkel a Bog- dányi oldalon, nevezetesen mai napig is Szolnok néven létezik, mely helyen... 1561- ben Zolnok nevű falu volt, s a Zolnoky család által bi- ratván; de hogy mi módon és miért pusztult el, még a régi iratok közt sincs sem­mi nyoma, csak hogy 1643- ik évben már mint puszta jelenik meg...” A népha­gyomány megőrizte Szolnok falu emlékét, az egyik ha­tárrészt a községben ma is így nevezik. Gyakran a tájban lefolyt vagy képzelt események a névadás indítékai. A beszé­lő nevek jelentős csoportját a határrész nevek alkotják. Az apagyi Árvák-hegy név­re két magyarázatot tudnak a helybeliek. Az egyik: árva terület volt, nem termett rajta semmi, beültették sző­lővel. A másik: birtokosz­táskor három árvának ju­tott a domb. A Pénzesverem Vaja határában található, a hagyomány szerint ezen a homokbuckás területen rej­tették el Vaja lakosai a pén­züket. Más magyarázat sze­rint a kuruc katonák lelke­sedését a jóságos fejedelem kitűnő földdel jutalmazta a vajai határban. Annyi krumpli termett rajta, hogy el is adhattak belőle, volt pénzük a vajaiaknak. A földesúri bíráskodás emlékét őrzi sok faluban az Akasztó-hegy földrajzi név. Szabolcs megye 1607-ben megparancsolta a község­nek, hogy az elszaporodott tolvajlások, garázdaság, gyújtogatás és egyéb gaz­tettek miatt a határban akasztófát, nyársalóhelyet., a faluban kalodákat állítsa­nak. Pusztadobosi földrajzi név a Kokod-vár. A helybe­liek azt tartják Kokodt Jan­kó betyárkodott a vidéken. A dombon állt a háza, ott rejtette el a gazdagoktól ra­bolt aranyait Nagydoboson így jegyezték fel a történe­tet: Kukod nevű gazdag úr, a tatárok elől kincseit rejt­se, erős várat épített, az ud­varán elásta kétkádnyi ara­nyát. Az ember képzeletének gazdagságára utal a Székely és Nyíribrony határában ta­lálható Péter-tó neve. A néphagyomány szerint a né­hány holdnyi rét helyén állt Szent Péter temploma, az emberek bűnei miatt isten elsüllyesztette. Minden hete­dik esztendőben hallani a torony harangját. A hiede­lem szerint az ötvenes évek közepén is megjelent a terü­leten egy tüzes ember, lánc­cal a kezében ijesztgette az arra járókat. A következő nevek is azt bizonyítják, hogy az ember mindig a legmegfelelőbbet választotta: a Csík-gát olyan tó, amelyben valamikor gát segítségével csíkásztak. A Csikó-legelő név hallatán méltán gondolunk a pásztor­kodásra. Az Epres-kert is legtöbb helyen azért Epres­kert, mert arról a területről elégítették ki a település eperfa igényét. A nyíribro- nyi Zsellér-páskon nevéből is következik, hogy a füves, gyepes területet zselléreknek osztották ki. Az idősebbek jól emlé­keznek a legtöbb faluban egykor használatos politikai tartalmú Alvég • és Felvég belterületi nevekre. Az Al­végen a szegényebbek, a Felvégen a módosabbak lak­tak. A két név társadalmi rétegződésre is utal, éppúgy mint a székelyi Burger-ma­jor név, amely falurész em­lékét őrá, ahol Burger György földesúr gazdasági épületei és cselédházai áll­tak. Keletkeztek földrajzi ne­vek a felszabadulás után is. Néhány példa erre ugyan­csak Székelyből: Nép-kert, Üj sor, Fiatalos, Kutyanyelv, Szakcsoport Sugoró-árok, Senki földje, Téesz-telep. Mindegyiknek megvan a maga története, mindegyik „beszél”. Az ötvenes évek­ben nevezték el Nép-kert­nek a Kastély-kertet. A név a közös tulajdonosi jelleget hangsúlyozza, s utal az itt rendezett faluközösségi megmozdulásokra. Amikor a faluban két gyümölcsös volt, az egyiknek, alakjáról a Kutyanyelv nevet adták. A Senki földje nyirkos, vi­zes terület, senki sem hasz­nálja, erre utal a név. A Téesz-telep a helyi termelő- szövetkezet gazdasági köz­pontjának a neve. A nevek kultúrtörténeti dokumentumok, bennük je­lenik meg előttünk a táj, a település, a település múltja. összegyűjtésük és megőrzé­sük szükségességét hazánk­ban is felismerték, a társa­dalmi összefogással egyre több megye földrajzi nevei­nek gyűjteményes kiadása jelenik meg. Fiataljaink ma már nemigen tudják: a ma­jor szavunk határban levő gazdaságot jelentett, s van mondanivalója számunkra, járás az az hely is ahol a jószág legelni szokott, tábla a szántóföld meghatározott, kiemelt része is, a bereg bokros, cserjés hely, kis er­dő, puszta a helységtől tá­volabb levő kisebb telepü­lés is, irtovány a kiirtott erdő helyén található műve­lésbe fogott terület, a dűlő megművelt határrész. Sza- bolcs-Szatmár megyében a kutatók több ezer földrajzi nevet gyűjtöttek össze, még- több gyűjtésre vár. Mező András kutatásaiból tudjuk, községneveink mai formájukat különböző ren­dezések, változtatások után nyerték el. Egyesítést, a te­lepülés közigazgatási hely­zetében beállt változást je­lez Cégénydányád, Jánk­majtis, Tunyogmatolcs neve. Nem egy esetben eredeti né­pi nevet állítottak vissza, vontak össze. Nyirbaktábói és Lórántházából Baktaló- rántháza, Szatmárököritóból és Fülpösből Ököritófülpös lett. Aranyosapáti nevében eredeti nevek részeit vonták össze, Bévaranyosból és Kó- pócsapátiból. Névváltozással jött létre a Vasvári Pál em­lékét őrző Tiszavasvári neve (Tiszabűdből és Bűdszent- mihályból). Elpusztult falu nevének felelevenítésével adták az Omboly nevet. Dűlőnév, ta­nyanév vált község jelölőjé­vé Kálmánháza, Nagycser­kesz nevében. Régi név alapján képezték Aporliget, Tiszatelek nevét. A Nyírsző­lős nevet kapta a Kótaj ha­tárából kivált Kótaji szőlők. Nyíregyháza közelében ta­lálható Királytelek nevét Nyírtelekre változtatták. Kedvelt volt megyénkben a tájegységre, folyóra utaló előnév adása: Nyír-, Rét­köz-, Szabolcs-, Bereg-, Szatmár-, Tisza-, Szamos-, Túr-. Földrajzi neveink folya­matosan keletkeznek és pusztulnak. Üj szükségletek kielégítésére új nevek szü­letnek. Ez így van rendjén. Bizonyos események az átla­gosnál is nagyobb változást idéznek elő a névkészlet­ben. A feledés homályába küldik a régi neveket, előse­gítik újak keletkezését, ter­jedését. A felszabadulás után a földosztás és a me­zőgazdaság szocialista át­szervezése idézett elő lénye­ges változást a földrajzi- név-készletben. A határne­vek — használat híján — a közösséget alkotó egyének tudatában halványulnak. Bár az őrző (idősebb) nem­zedék még él, elgondol­koztató, hogy ezeket a ne­veket a fiatal nemzedékek meg sem ismerik, pedig a tájegység emberének gon­dolkodásmódja és múltja e nevek közvetítésével ismer­hető meg igazán. Gyűjtsük a neveket, óvjuk a pusztu­lástól. Tóth László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom