Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-06 / 106. szám
1983. május 6. Kelet-Magyarország 3 Rövidfilm Május 5-én nyílt meg a XXIII. miskolci rövidfilmfesztivál. Korunkban, amikor felhalmozódott információk özönében élünk, amikor a rohanás, a sietség jellemzője napjainknak, különös aktualitása van a rövid műfajoknak. Szeretünk mindent megtudni, gyorsan, röviden, lényegretőrően. A rövidfilmeknek — filmvásznon, képernyőn, szak- mai vetítéseken — különös aktualitást ad ez a gyorsaság, célratörő jelleg. A rövidfilm — hogy iro- dal mi műfajokhoz hasonlítsam — zsurnalisztika, novella, tárca, vers egyszerre. Természetesen nemcsak információ, tájékoztatás, tényanyagot tartalmaz, hanem elemzést, értékelést, minősítést is. Noha a híradónak, a dokumentumfilmnek, a rövidfilmnek általában nem a művészi megfogalmazás az elsődleges célja, a művészi (olykor még a hatásvadász) eszközök sem idegenek ezektől az alkotásoktól. Idézzük Balázs Bélát: „Művészí-e a híradófilm? Ha becsületesen valóságot akar megismertetni; nem szabad, hogy ez legyen első szándéka. De ilyenkor derül ki. hogy szigorúan tudományos filmet sem lehet összeállítani művészi megfontolások nélkül. Mert hogy a valóság „homályos empíriájából;' kidomborodjék az igazság, vagyis a valóság törvénye, értelme (mégpedig a tapasztalható és értő szerző értelmezése szerint), akkor a filmművészet minden eszközét fel kell használni”. A rövidfilmek fontos jellemzője, előnye, értéke éppen rövidségében, tömörségében rejlik. Van filmrendező, aki 10—15 percben szabja meg a maga számára az ideális időtartamot. Más 25—40 percet is megengedhetőnek tart. De a tömörítés, a felesleges képek elhagyása épp úgy előnye a filmnek, mint az írásnak. Képben, képpel épp úgy lehet feszesen fogalmazni és locsogni, fecsegni, mint élőszóban vagy írásban. Tolsztoj szerint a legjobb műnek is hasznára válik a rövidítés — érthetjük ezt akár a filmre is. Rövidfilmjeink — s ezt tanúsítják a miskolci • fesztiválok is — a közösség érdeklődésének előterében állnak. A televízió nézettségi listáján előkelő helyen szerepelnek a „Kis- filmek a nagyvilágból” ösz- szeállítások, az olykor képernyőre kerülő kisfilmek, dokumentum- és a tudományos filmek, hogy a rajz- és animációs filmek népszerűségéről ne is beszéljünk. Filmforgalmazásunk máág sem oldotta meg, hogy a rövidfilmek rangjukhoz, értékükhöz méltóan kerüljenek a közönség elé. S a mo- zihálózaton kívül mennyi lehetősége volna még a kis- filmeknek — például az iskolai oktatásban, a mum- kásművelődésben, az ismeretterjesztésben, a közművelődésiben ! A rövidfilmnek talán még soha nem volt ekkora aktualitása, mint most. | KÉM KELL MIHDENT KITAIÁLMI | Versenyben bizonyítani Nyolc-tíz év kutatás, némi szerencse, utána a kipróbálás évei, máris szárnyára kaphatja a hír azt, aki kitalált egy új gyógyszert. A hallatlan nagy szakértelmen kívül szükségeltetik még hozzá jól felszerelt laboratórium, s a hosszadalmas kísérletekhez természetesen jó sok pénz. Csakhogy amíg egy kutató rááldozhat több évet egy új szerre, addig egy gyár nem várhatja a jószerencsét, mert nemcsak termelnie kell, hanem o világpiac éles versenyében bizonyítania, mert egyedül az eredményes gazdálkodással tarthatja meg helyét. Nemzetközi kapcsolatok Tiszavasváriban az Alkaloida Vegyészeti Gyár az utóbbi években zárkózott fel a hazai nagy gyárakhoz S nem kellett nagy felismerés hozzá, hogy a termelés növelését alapvetően új gyógyszerek gyártásának bevezetésével lehet elérni. Ehhez pedig a saját Kutatás melleti nemzetközi kapcsolatok kellettek. Olyan gyártási eljárásokat vásároltak meg, amelyekkel itthon importot takarítottak meg. bővítették a választékot. A növényvédő szerek gyártásának megkezdésekor pedig a mezőgazdasag igényei szerint rukkoltak ki egy-egy új szerrel. A vállalatnál 1969-től 24 termék gyártását kezdték meg lícenc, tehát mástól vett gyártási eljárás révén. A világszínvonal élgárdájához tartozó gyárak a partnerek, mint a svájci Sandoz, az NSZK-beli Bayer, az USAt ból a Cyanamid vagy Nagy- Britanniából az 1CI konszern. — Egyértelműen a belföldi választékot javította a licen- cek megvásárlása, de bővültek a kutatási kapcsolataink is — jellemzi Mándoki István igazgató. Az sem közömbös, hogy a partner nemcsak a gyártás bevezetéséhez adott megfelelő támogatást, hanem akár berendezést is küldött. Így a Sandoztól a pezsgőtabletták csomagolásához kaptak gépet, az ICI keverőberendezést adott. Pénit hoz a lícenc Az egyik licenctermék a Naprosyn. A tablettázógépen Tóth Ferencné naponta 4—500 ezer darabot gyárt. (Elek Emil felvétele) ti el, hogy mit kíván gyártani, azonban csakis a megrendelők igényei szerint gondolkodhat. Ez bizonyos mértékben motiválja a licencek vásárlását is. A mezőgazdaságnak szükséges növényvédő szerekről például központilag döntenek, így az Alkaloida is javaslatokat kap, hogy minek a gyártását érdemes bevezetni. Bár kidolgoztak egy sémát, amely szerint két év sem szükséges optimális esetben egy új szer forgalomba hozatalához, azonban néha ettől több idő szükséges a tényleges gyártás megindítására. — Ott megy gyorsabban a bevezetés, ahol nagyobb üzlet várható — állapítja meg önkritikusan Mándoki István. Persze nem mondanak le azokról a termékekről sem, amelyeknek nem ma. hanem a jövőben lesz fontos a gyártása. fgy egy moszkvai intézettel egy új típusú maláriaellenes szer gyártási eljárásának megvételéről tárgyainak. Helyban is fejlesztenek A licencek vásárlása, bevezetése azért is hasznos, mert jóval kevesebb szellemi és anyagi ráfordítással lehet új termékekkel megjelenni. Mindez nem zárja ki a saját fejlesztő bázis bővítését. Az Alkaloidában éppen ebben az ötéves tervben építenek meg egy új laboratóriumot, emelik a műszaki fejlesztés színvonalát, hogy egyszerre szerepeljen a vállalati programban a saját kutatás és más eljárások megvásárlása. — A termékszerkezet korszerűsítésében elengedhetetlen licencek vásárlása — vélekedik az igazgató. — Ezért veszünk újabb licenceket. Nem sok partnerrel, de tartós kapcsolatok kialakítására törekszünk. Lányi Botond A közelmúltban a városijárási népi ellenőrzési bizottság vizsgálta a külföldi licencek hasznosítási tapasztalatait az Alkaloidánál. Ott állapították meg a vállalat licencpolitikájának alapja, hogy minél több új terméket vezessenek be, s az minél kevesebb beruházással járjon. Az eredmények önmagukért beszélnek, hiszen az öt évvel ezelőtti alig egyharmados arány helyett ma már az árbevétel fele azokból a termékekből adódik, amelyeknek az utóbbi időben vették meg a gyártási eljárását. Főleg hatóanyagot vásárolnak, de például ez tette lehetővé, a magyar—szovjet agrokémiai egyezményben való részvételt, hogy tavaly a rubelelszámolású exportot három és félszeresére növelték. Az sem közömbös, hogy számítások szerint az utóbbi öt évben mintegy 13 millió dollárral kevesebbet kellett költenie a népgazdaságnak azzal, hogy import helyett hazai gyártás valósult meg. A vásárolt készítményeket a tőkés piacokon ma is termelik. Ezért nagy gond, hogy exportra nehéz piacot találni. — Kissé egyoldalú a partneri kapcsolatunk — fogalmaz az igazgató.— A mi közepes nagyságú vállalatunk világcégekkel áll kapcsolatban, s így nem' jellemző az adok-kapok egyensúlya. Bár elvileg a vállalat dönU szka, Magosliget, Ti- szabecs és Milota, mintha egy kjs szigeten feküdnének a Tisza, a Túr-csatorna és A boldog emberből ismert Batár között. Itt népművelő Berhés István, aki Tiszabecsen született, jól ismeri ezt a vidéket, és az itt élő emberek úgy emlegetik, hogy „a mi fiunk”. Késeket élez éppen, amikor benyitunk a művelődési otthontól nem messze lévő szolgálati lakásába, ám nem szabad rosszra gondolni. A legszelídebb foglalkozást űzi ő ezekkel a késekkel. Művészi fafaragásokat készít szabad idejében, ott lógnak a szobafalon a gazdag népi motívumokkal díszített sulykolok, az általa faragott diófa tükrös és fogas, mint a hagyománytisztelet jelképei. Tíz éve kezdte — képesítés nélkül — a pályát, azóta főiskolát végzett, és megismerték a nevét a nép művészetével, a hagyományőrzéssel foglalkozó szakemberek, nemcsak a megyében, de a tudományos akadémián is, ahová eljutott a híre fáradhatatlan hagyománymentő munkájának. Négy faluban fordul meg szinte naponta — igaz nincsenek túl messze ezek a kis falvak egymástól —, szervezi közművelődési munkájukat, s közben elfelejtett dallamok után, népszokások után kutat. — Milotán hagyománya volt a férfi éneklésnek, mert itt valamikor dalárda volt. Megkerestem azokat az idős embereket, akik még ebben énekeltek és így jött létre a különböző művészeti szemléken és bemutatókon azóta sok szép Szabolcsi szerelők külföldön Munkahelyük a nagyvilág • Külföldön is derekasan dolgoznak a Gép- és Felvonó- szerelő Vállalat szabolcsi szakemberei. A gyárak, illetve erőművek gépi berendezéseinek, acélszerkezeteinek szerelésére, karbantartására szakosodott vállalat dolgozóinak tekintélyes része szabolcsi. Horváth László kirendeltségvezető tájékoztatása szerint jelenleg az NDK-beli eisenhüttenstadti nehézipari komplexumban mintegy 80 nyírségi szakember egy vasgyár szerelésénél szorgoskodik. Itt a vállalat egy osztrák cég alvállalkozója. Ám a Német Demokratikus Köztársaságban több helyen is _ dolgoznak, például egy másik városban cementgyárat szerelnek, Ausztriában szerkezetszerelést végeznek, Algériában pedig cementgyárat építenek. Mongóliában a közelmúltban fejezték be az Ulánbátortól néhány kilométerre lévő biokombinát gépeinek, acélszerkezeteinek szerelését. A külföldön végzendő munkáknak változatlanul nagy az ázsiója, főként a nőtlen fiatalemberek körében. Minősített hegesztőkre azonnali külföldi kiküldetés vár, néhány hónap múlva pedig a gép- és szerkezetlakatosokra is. A külföldi munkavégzésnél elvétve fordul elő, hogy valaki nem felel meg a követeimé^ nyéknek. A Gép- és Felvonószerelő Vállalat itthon főként gépfelújítást, üzemi rekonstrukciót végez. Megyénkben jelenleg a gumigyárban, a Li- szavasvári Alkaloidában, az eperjeskei átrakóban dolgozik. (cselényi) Baloghék parlamentié B alogh Endrének csillog a szeme. Osztálytársai a szék széléről kényelmesen hátradőlnek. Ritkán hallott ilyen szenvedélytől izzó szavakat a gulácsi iskola igazgatói szobája. Tudjátok, nálunk az úgy van, ha körül ülj ük az asztalt, az már a parlament. A nyolc testvér és a szülők. Apu csak hét végén jön haza — kubikos egy pesti építőipari vállalatnál, mióta az eszemet tudom —, ilyenkor vannak a legzajosabb viták. Még a legkisebb húgom, öcsém is elmondhatja, ami a szívét nyomja. Nem régen még a Falk- landokról is vitatkoztunk . . A fantázia szárnnyal. Elragadja a nyolcadikosokat. Soha nem látott tájak, tengeri csaták elevenednek meg előttük. A tévéhíradóból emlékeznek is valamire. Endre pedig — irigykedve néznek rá — családi vitában áll ki a föld túlsó felén lévő országért. — Most egészen másról dötött a családi tanács. Én kőművestanuló leszek, nyolcadik után az öcséim és a rokonságból a fiúk is valamennyien házépítéssel kapcsola/tos szakmát tanulnak ki. Apu elvégzi a kubikosmunkát. Akkor veszünk egy nagy telket benn a faluban, Gulácson és felépítünk vagy öt házat sorban. Végleg ott hagyjuk a telepet. Kinőttük már azt a kétszobás C-lakást. Alig jut fekvőhely mindenkinek. Meg egyébként is. Elvágyunk onnan. Sokan megszólnak, ha én könyvet veszek a kezembe a ház körüli munkák után. Miért nein lófrálok együtt a többiekkel a telepen? Hát nem. Nekem is elegem volt, nemcsak anyuéknák. Apunak ugyanannyi az út Pestre a C-telepről, mint Gulácsról. Anyunak viszont közelebb lesz a ládaüzem és a testvéreimnek is az iskola. Meglátjátok, lesz Balogh óknál ács, vízvezeték-szerelő, kőműves, lakatos, burkoló. És akkor kalákába felhúzzuk az öt házat... T. K. sikert elért milotai népdalkor. A szintén híres cigányegyüttesnek is kalandos története van. Erdélyi Tibor, aki az állami népi együttesben táncolt, uszkai születésű. Eljött egyszer, hogy tudok-e a környéken olyan cigányokat, akik még hitelesen őrzik régi táncaikat, dalaikat. Tudtam. A milotai Virág József családjával később filmet is forgatott az Akadémia. Ezután együtt maradt a csoport és ma már őket is sok helyre hívják az országban, szerepelni. Ezenkívül tudjuk, hogy Tiszabecsen színjátszó csoport van, többszörösen kitüntetett ifjúsági klub, Uszkán gyermek- bábcsoport, akikkel most a megyei művelődési központ készül módszertani filmet készíteni, és akkor még nem is beszéltünk az ismeret- terjesztő programokról, amik szintén rendszeresek ebben a négy községben. Nem sok ez egy embernek ? — Ezt a munkát nem is tudnám elvégezni, ha nem lennének olyan lelkes pedagógus munkatársaim, mint Pulínka Mihály és felesége Milotán, Torma Veronika és Tar Balázs Tiszabecsen, Zahoránszki Zoltán Uszkán és még sorolhatnám, mert nagy segítséget nyújt a csoportok utaztatásában a milotai termelőszövetkezet, az iskolák és a tanács is mindenben segít. Sok szó esik mostanában a községekben dolgozó függetlenített népművelők helyzetéről, ma- gukrahagyatottságáról, a küzdelemről, amit a közönnyel, s az áldatlan anyagi és emberi körülményekkel vívnak. Szó esik az „elvándorlásról”, arról, hogy alig melegszik meg valahol a népművelő, máris odébbáll, vagy addig marad falun, amíg el nem végzi a főiskolát, egyeterpet, s rögtön városba törekszik. Lám így is lehet, ahogy az ország legkeletibb csücskében csinálják. Berhés István a mi fiunk — mondják Tisza- becs környékén, és segítik őt törekvéseiben. Ám ez kétoldalú. A hűség a tájhoz, a népművelői hivatásszeretet is együtt jár a tanácsi -vezetők okos megfontolásával, akik megtalálták és iskolázták azt a rátermett embert, aki közülük való, s aki az elmúlt tíz évben megyénk határain túl is ismertté tette szülőföldjének kulturális értékeit. Mester Attila „A mi fiunk“
