Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-05 / 105. szám

1983. május 5. Kelet-Magyarország 7 Váci Mihály-szavalóverseny Nyírbogáton Váci Mihály tiszteletére ren­deztek szavalóversenyt a nyírbo- gáti úttörőcsapatban. A verseny­ről Sz. Kovács Erzsébet ötödikes pajtás tudósította lapunkat. A kötelező vers a nyíregyházi köl­tő „Én szőke városom” és „Kö­szönts rám” című költeménye volt. A kisdobosok versenyen ki- vül indulhattak. Közülük Illyés Mária különdíjat kapott. Az út­törőknél Kovács Tünde és Ka rakas Tünde nyert. Izgatottan várják a zsűri döntését a versenyzők. Feleselni kár Pisti a szomszédunkban lakik. A minap édesanyja és közte le­zajló furcsa párbeszédre lettem figyelmes. Édesanyja kérlelte fiát, vigye le a szemetet, de ő többszöri kérésre se tette. Ekkor édesanyja haragosan rászólt, mi­re Pisti feleselni kezdett. Biztosan kerültetek már ti is hasonló helyzetbe. S ahelyett, hogy a kért feladatot végrehaj­tottátok volna, elkezdtetek „szö­vegelni”. Megpróbáltátok meg­győzni édesanyátokat, miért fe­lesleges még a szemét levivése, mennyi fér még a vödörbe, miért nem a testvéretekre bízza ezt a munkát stb. Csodálkoztok, hogy szemtelen visszabeszélésnek minősítik a fel­nőttek szájalástokat. Hallotok olyat is, hogy ezt kamaszkori rossz tulajdonságnak vélik, s re­ménykednek abban, ha időseb­bek lesztek, változik magatartá­sotok. De kor kérdése ez? HOGYAN SZOKHATTOK LE? Nem a kortól függ ez, hanem a neveléstől, pontosabban az ön­neveléstől. Határozzátok el, hogy leszoktok a szájalásról! Gondol jatok arra, hogy a rossz tulaj­donságoktól csak úgy tudtok megszabadulni, ha erre nevelitek magatokat. Ha a felnőttek, de akár a testvéretek is kér vala mit, nem kell mindjárt „felkap­ni a vizet”, s feleseléssel elodáz­ni a végrehajtást. A kérésnek te gyetek eleget azonnal. Felesleges visszabeszélni, mert a szülők ké­résének előbb-utóbb úgyis ele­get kell tenni. Hát akkor minek a fecsegés­sel feleslegesen elpazarolt ener­gia? S miért vállaljátok, hogy fe- leselőnek, szemtelennek kiáltsa nak ki benneteket? Miért tetőzi­tek egyik rossz tulajdonságotokat még a másikkal? Próbáljátok ki, s ha egyszer sikerül már vissza­beszélés nélkül eleget tenni a ké­résnek, jó úton haladtok. H. E. Ónodtól Vajáig kerékpáron Minden negyedik gyerek táborozik 400 kilométeres túra meg­tételéhez készülődnek a Nyír­egyházi 5. sz. Általános Is­kola úttörőcsapatának 7—8. osztályos pajtásai. A Rákóczi- túrán végül is az a 20 gyerek vehet majd részt, aki teljesí­ti a szükséges próba köve­telményeit, így alaposan is­meri a kerékpáros közleke­dés szabályait, a leggyakrab­ban előforduló műszaki hi­bák javításában bizonyos fokú szerelési jártasságra tesz szert, bírja fizikai erőnlét­tel és főleg úttörőhöz méltó­an viselkedik. Az iskolában immár ötödik éve vezeti a kerékpáros ván­dortáborokat Siklós Ádámné csapatvezető. A 13 napos ke­rékpártúra várható összkölt­sége 1300 forint személyen­ként. 700 forintot fizetnek a részt vevő gyerekek, 300—300 forintot az Állami Ifjúsági Bizottságtól, illetve az úttö­rőcsapatuktól kapnak hoz­zájárulásként. Nemcsak az országút ke­rékpáros vándorai, hanem az álló táborok leendő lakói is szeretnék már mihama­rabb elfoglalni táborhelyei­ket. Ök ugyanis sokkal töb­ben vannak. Gyulán 100 kisdobos tölthet kellemes 8 napot. Az úttö­rők közül 100-an Egerben tá­boroznak majd egy hétig. A 8/c Veszprémben töltheti a nyár egy részét. Telkibányán pedig jutalomtáborban üdül­het, szórakozhat tíz napon át a 20 legjobb úttörő. Még két számadat: az 5. sz. iskola létszáma 1096, az úttörőcsapat által szervezett táborba 265 pajtás jut el, így az idén minden negyedik gyerek táborozik. Szuhman vitéz Egyszer a kijevi herceg lako­mára hívta a bojárokat, hadve­zéreket, daliákat és a druzsina tagjait. Tudomást szerzett erről egy idegen cár. Azt gondolta: „Míg lakmároznak, a hadseregem Ki­jevi! ez lopódzik. Elfoglalják a várost, összeszednek minden ér­tékes holmit, elvezetik a foglyo­kat, a palotákat, meg a háza­kat felégetik.” így indult hadba az idegen hadsereg. Elől mene­teltek a lovasok. Mindenkit el­fogtak, akivel találkoztak az úton, senki sem tudta figyelmez­tetni a kijevieket. Mint a fel­hő, úgy nyomult előre az ellen­séges hadsereg. A hercegnél pe­dig folyt a lakoma. Már több napja tartott a dínom-dánom. A zenészek elfáradtak, a dalosok berekedtek, a táncosok se érez­ték már a lábukat. Ekkor a vert- dégek mesélni kezdtek arról, ki milyen hadjáratban vett részt, mit látott, mit hallott. A herceg mindenkit meghallgatott, megdi­csért. A legbátrabbakat meg­ajándékozta: kinek kaftánt, ki­nek ezüst serleget adott, kinek meg egy marék aranyat. Egy bársonnyal letakart külön pádon ültek a vitézek, köztük Szuhman vitéz. Egyedül ő hallgatott. így (hát a herceg megkérdezte — Téged mivel ajándékozzalak meg? — Köszönöm — válaszolta a vi­téz. — Nekem nem kell semmi. — Hogyhogy nem kell? — cso­dálkozott el a herceg. — Talán haragszol rám valamiért, azért utasítod vissza az ajándékot0 — Nem haragszom — mondta Szuhman. És hogy higgy nekem fogok neked egy hattyút. A töb­bi herceg udvarában medve k vannak láncon, hadd legyen a te udvarodban egy fehér hattyú. összesúgtak a vendégek - — nehéz hattyút fogni. Nyíllal lő­ni talán nem is lehet. De a her­ceg megörült. Megparancsolta a szolgáknak, hogy ássanak a pa­lota ablaka alá egy nagy göd­röt és töltsék meg tóvízzel. Szuhman pedig felül a lovára és elment a városból, de meg­ígérte, hogy egy nap múlva visz- szatér. Eljutott a Dnyeperig. Nézi, nincs-e a vizen hattyú­csapat. De a folyó vize zavaros, sima tükre felkavart. — Mitől vagy ilyen zavaros, Dnyeper? — kérdezte Szuhman. — Hogyne lennék zavaros? Harmadik nap, hogy az idegenek hidat ácsolnak rajtam. Át akar­nak kelni és el akarják foglalni Kijevet. Én meg szüntelenül mo­som a partot, rombolom a hidat. Már fogytán az erőm. A vitéz felment egy dombra, hogy a folyón túlra nézzen és a sík mezőn meglátott egy hatal­mas sereget — százezer lovast és megszámlálhatatlan gyalo­gost. „Segítségért futni késő — gondolta Szuhman. Ráadásul a kardom és a buzogányom is ott­hon maradt.” A dombon tölgyek nőttek. Szuhman kicsavarta az egyik legvastagabbat. Amerre suhintott a tölggyel, arra kezdett el hullni az ellen­ség. Ha jobbra vágott, egy ut­ca keletkezett. ha balra, egy mellékutca. Hullott az ellenség. A vitéz életben maradt, de száz sebből vérzett. Odament a folyóhoz és megmosta vérző se­beit. Mákleveteket rakott rá, hogy csillapítsa a vérzést. így szólt sebeihez: — Ne fájjatok. Nem haszonta­lan verekedésben, csínyt évé síben kaptalak titeket. Megmentettem Kijevet, megvédtem az orosz föl­det. És a sebek nem fájtak to­vább. Ekkor felült a lovára és visszament Kijevbe. Az irigy és gonosz bojiárfiak látták meg elő­ször. — No fce híres! Megígérted, hogy élő hattyút hozol. Hol a fehér hattyú? A fellegekben re­pül? A herceg eppen akkor jött le a palota lépcsőjén. Meglátta, hogy a vitéz üres kézzel tért vissza és nagyon mérges lett. — így szolgálsz te engem? Azt gondolod, hogy rajtam nevet­hetsz? — Ne haragudj — mondta Szuh­man. — Nem hoztam fehér haty­tyút, nem tartottam be a sza­vam. Egy idegen hadsereggel ha­dakoztam. Százezer lovas és megszámlálhatatlan gyalogos. Mind legyőztem. Ekkor a bojár- fiák és a bojárok még jobban nevettek. Kacagásuktól rengett a föld. — Nemhogy bocsánatot kérne a hercegtől, hanem még ilyen ha­zugságokat talál ki. A herceg most már igen mér­ges lett. Megparancsolta, hogy vessék Szuhmant egy sötét töm­lőébe. A bojárok megkötözték a kezét és börtönbe vetették. Meg­hallották ezt a vitézek. A herceg elé járultak és a legidősebb, leg­erősebb vitéz, Ilja Muromec 'így szólít: — Hogy tehettél ilyet herceg? A bojároknak hittél, a vitéznek nem hittél. Ha nem teszel igaz­ságot, mi magunk szabadítjuk ki Szuhmant a fogságból. Nem­rég küldtük el Dobrint a sík me­zőre. hogy nézze meg, mi van ott. Elhozta a tölgyfát, amivel Szuhman harcolt. Ahogyan ráné­zett a herceg a tölgyre, nem kér­dezett semmit Dobóntól, futott egyenest a börtönbe. hogy ki­szabadítsa a vitézt. A tölgy két vége teljesen szétforgácsolódott, amiből következtetni lehetett, hogy micsoda küzdelem folyt a mezőn. Szuhman kijött a börtönből. A herceg maga oldozta ki a vitéz összekötött kezet és bocsánatot kért tőle. Megparancsolta a szol­gáknak, hogy hozzanak aranyat, ezüstöt. igazgyöngyöt. drága fegyvereket brokát kaftánokat — ajándékba Szuhmannak De ő csak mosolygott a her­ceg ajándékán és ügyet sem ve­tett rá. — Jóságos vagy herceg, hogy megajándékozol. Várhattál volna így is . . — Nektek pedig köszönöm, vi­tézek. Köszönöm, hogy társaim voltatok az örömben, és társa­im maradtatok a bajban is. Saj­nálom, hogy el kell válnom tő­letek. Az igazságtalan büntetés miatt ismét fájni kezdtek a se­beim. Ügy. de úgy fái. hogy nem bírom elviselni Búcsúzzunk! És elment a herceg udvarából, el Kijevből. Elért a Dnyeper partjára. A parton levette a seb­ről a mákleveleket és meghalt. (Oroszból fordította: Taraszovicsné Tárczi Ilona) Kilencvonkét óra a fán! Sasközeiben Bécsy László — lejött a fáról. E furcsa kijelentés magyarázata a következő. Amikor felkérték, hogy tartson előadást a gyer- mekkönyhónapon Szabolcs­Szatmárban, ismerősei jó - előre elmondták: külön meg kell győzni, hogy arra az időre le­szálljon a fáról — ő ugyanis ter­mészetfotós, közelebbről pedig: állatfotós. Amikor tehát bekö­szönt a tavasz, vállára kapja felszerelését, és beveszi magát a fák közé, az erdőbe, hogy szebbnél szebb madár- és állatfotőkkal térjen .j/issza. Sok­sok élményt mesélt el a gyere­keknek, s hogy valóban ' sokat tartózkodik a fák tetején, arra példa a következő esete is. — Már évek óta kutatom, ke­resem hogyan tudnék lencsevég­re kapni egy rétisast családos­tul, természetes körülmények között. Igen ritka már hazánk­ban — sajnos, nem bírja a mai körülményeket, a zajt, a zava­rást. Amikor rábukkantam fész­kelőhelyére, igencsak meghök­kentem — hatalmas szálfák kö­zött is a legmagasabb tetején „lakott”. Igen hosszú időbe ke­rült, amíg becserkésztem nagy óvatosan. Az az elvem ugyan­is kezdettől fogva, hogy az álla­tok zavarása nélkül fényképe­zek — ha elriasztanám fészké­ről vagy megzavarnám termé­szetes életmódjában — inkább lemondok a fotóról . . . — Nos, azt a sasfamiliát úgy közelítettem meg, hogy fészkelő­helye közelében egy fán felállí­tottam a kis lessátramat. Ez egy 90x90 centiméter alapterületű, egy méter húsz centi magas kis sátor, melyet beborítottam galy- lyakkal. Amikor a sas megszokta, hogy ott van a sátor, s őt nem zavarja, akkor óvatosan egy kö­zelebbi fára telepedtem át, s ami­kor azt is megszokta, akkor fel­költöztem a fára. Elhatároztam: addig nem jövök le, amíg élet­módjának minden mozzanatát meg nem örökítem. Hát ez pon­tosan 92 órányi idő lett végül.. . Kis híján négy napig kuporog­tam teljes csöndben a lessátor­ban: 31 méter magasban — eső­ben, szélben. Elképzelhető, hogy milyen kényelmetlen volt az evés, a pihenés — de megérte . . . — Sokan kérdezték aztán, hogy végül is tényleg megéri-e a fá­radságot? Szerintem feltétle­nül. Eddig ugyanis színes fotó­sorozat nem készült a rétisas­ról — és lehet, hogy nem is fog hazánkban. Sajnos. eltűnőben van több más ragadozó madár­ral együtt . . . — A gyerekek sokszor meg­kérdezik azt Is, hogy hogyan le­het valaki természetfotós. Ki­tartás és sok-sok tanulás kell hozzá. Alaposan ismerni keli az állatvilág titkait — hiszen nem elég a jó fényképezőgép. Tudni kell, hogy hol, mikor találom meg az egyes állatokat, mik a szokásai, mire számítsak. így sem veszélytelen: az uráli bagoly például többször is megsebzett — rám támadott. Aztán persze az ügyesség is alapvető: becser­készni az állatokat, sokszor a legnehezebb körülmények kö­zött. Végül, de nem utolsósorban: nagy-nagy türelemre van szük­ség — és az állatvilág, a termé­szet odaadó szeretetére és tisz­teletére. (tarnavölgyi) Úttörők rovata Miénk a szó KISZ-ESEK AZ ÚTTÖRŐKNÉL A napkori hetedikes és nyolcadikos úttörők vendége volt a falu KISZ-titkára Kovács József, az ifi vezető Lelki Erika és Korztik Ilona. A KISZ életéről beszél­tek nekünk, és válaszoltak a kérdéseinkre. Nagyon jól sikerült találkozó volt. Május elsejei műsorunkat is kö­zösen állítottuk össze. Gáli Gabriella és Boroska Tímea 4823. sz. Ady Endre Úttörőcsapat, Napkor VASAT GYŰJTÖTTÜNK! Idén tavasszal is megrendeztük hagyományos vas­gyűjtésünket. A rossz idő ellenére egész délelőtt szor­galmasan gyűjtöttük a hulladékot. Az úttörőcsapat ösz- szesen 35 500 kilogramm vasat szedett össze, a legered­ményesebb raj a miénk, a II. Rákóczi Ferenc-raj lett. A legszorgosabbak a gyermeknapon jutalmat kapnak. Gaál Ágnes 7. a Csenger KI A SZABADBA! E jelmondat alapján szervez úttörőcsapatunk prog­ramokat az idén. A mi rajunk kirándult a ricsikai er­dőbe. Vidám énekszóval gyalogoltunk, megnéztük a ré­gi kastélyt, majd a kétszázötven éves, hatalmas kocsá­nyos tölgyet. Hatan értük körül a törzsét! Utána ját­szottunk, fociztunk, tollasoztunk és kézilabdáztunk. Fá­radtan, de sok élménnyel tértünk haza. Barátság-raj, 4. b Aranyosapáti SZÉPEN BESZELŐ ÚTTÖRŐK Kazinczy-versenyt rendeztünk a 2330. sz. Gábor Áron Úttörőcsapatban. Sok pajtás jelentkezett, hogy összemérjék, melyikőjük olvas szebben, pontosabban és kifejezőbben. Az első helyezett Vark Rita lett, második Vágner Csilla és Tóth Mónika (8. aj, harmadik Hudák Timea (5. a). A győztesek szép jutalmat vehettek át. Vark Rita 7. a Gávavencsellő RAJKIRÁNDÚLÁS SZÜLŐKKEL Hetek óta készültünk egy hétvégi kirándulásra. Áp­rilis 23-án végre eljött a nap, Debrecenbe mentünk. Az utat a szülői munkaközösség szervezte, s a szüléink el is kísértek bennünket. Bejártuk a várost, megnéztük nevezetességeit. Kellemes órákat töltöttünk a vidám­parkban és az állatkertben. Bartók Béla-raj, 6. b Csenger RÓLUNK LESZ SZŐ! Az elmúlt négy év úttörőmunkáját értékeli a má­jus 23-án sorra kerülő úttörővezetői konferencia a pusz­tadobosi általános iskolában. Az eredmények számba­vétele mellett meghatározzák a soron következő felada­tokat. Az értékeléshez megkérdezték a csapattanács és a legilletékesebbek, az úttörők véleményét is. Elmond­tuk, hogy milyen akciókat szeretnénk hagyománnyá fejleszteni. Kresznóczki Tibor Pusztadobos BODNÁR ISTVÁN: Erdőjáró Erdöszélen ezer mécses, barka bolyhol, zsong a méhes. Bogár matat, földet túrja. Nö már a nap fényes útja. Madár röppen hajló ágra, fészket tákol. Társa várja. Csivit-csivit hajnal óta két szólamban szól a nóta. Illat kering, hamvas sárga gólyahír a táj virága. Odvas fa hajt vékony vesszőt, bejárjuk a tágas erdőt. TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Megfejtendő (nyolcadik négyzetben: RJ). 6. Kétjegyű mássalhangzó. 7i Felté­telez. 8. Tetejére. 9. Zenerészlet! 11. Lé­tezik. lt. Nyelvcsaládunk egyik fele. 14. Római 50, 499, 1000. 16. Európai miniállam fővárosa. 18. Bizonygatás. 20. Megfejten­dő. 21. Szintén. 22. Járom. 24. Magyar Népköztársaság rövidítése. 25. Cselekedő. 27. összeeszkábál (utolsó négyzetben két betű). 28. Hegycsúcs (ékezethibával). 29. Igen elterjedt fatípusunk (—’). Függőleges: 1. Csavarral rokon rögzítőeszköz. 2. Ró­mai 55. 3. Gázló madár. 4. Állat lak. 5. Vértanúink városa. 6. Bóbiskoló. 10. Hó­naprövidítés. 11. Alapvető fontosságú fo­lyadékunk. 13. Megkevert óra. 14. Házi­szárnyas. 15. Megfejtendő. 17 Három írás­jegyből álló mássalhangzó a magyar abc- ben. 19. Megfejtendő. 21. Dél-amerikai in­dián uralkodói cím volt. 23. Államnak fi­zeti az állampolgár. 24. Tésztatöltelék. 26. Néma duma! 27. Kettőzve, dunántúli vá­rosunk. Megfejtendő: Észak-magyarországi városok: vízszin­tes 1, 20. függőleges 15, 19. Múlt heti megfejtés: ÉLJEN MÁJUS ELSEJE. A MUNKA ÜNNEPE! Könyvjutalomban részesültek: Garam- völgyi Zsolt Üjfehértó, Vidámság őrs Ti- szabercel. Dani Zoltán Fülesd, Varga Miklós Rohod, Napközis csoport Bese­nyőd, ifj. Móré Károly Ibrány, Gyüre Ist­ván Fényeslitke, Porkoláb Gyöngyi Nyír­egyháza, Bakos Roland Sóstófürdő, Mar­ton Gábor Nyíregyháza, Csepregi Kriszti­na Tiszadob. Nagy Judit Nyírmeggyes, Skopál Erika Porcsalma, Pásztor Mónika és Tamás Tímár, Császári Tibor Nyíregy­háza. Csak levelezőlapon beküldött és május 9-ig beérkező megfejtéseket fogadunk el!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom