Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-04 / 104. szám

2 Kelet-Magyarország 1983. május 4. HALLÓ, ROSTA? Levél, távirat, telefon s---------------------------------------------------\ Kiegészítik: összefogással Mire költik a tízezret? Ez évtől kezdődően a város tanácstagjai 10—10 ezer forinttal gazdálkod­nak saját választókerüle­tükben. A kapott összeget a választókerületben la­kók társadalmi munka hozzájárulásával, a leg­sürgetőbb feladatok meg­oldására fordíthatják. Mi­re költik az összeget a vá­rosban, ezt néztük meg néhány választókerület­ben. A 42-es és 43-as tanács­tagi választókerület ta­nácstagjai Tóth Lajosné és Lipcsei Sándor társult a közös célok gyors és gaz­daságos megvalósítása ér­dekében. Ez évben a 43- as körzetben az Olenyik utcában szilárd burkolatú járdát akarnak együttes erővel építeni. A jövő év­ben a 42-es körzetben ke­rül sor beruházásra, ter­mészetesen a lakók közös­ségi munkájával. A város legnagyobb lé­lekszámú tanácstagi kör­zetében, a 21-ben Úri Dezső a tanácstag. Itt hoz­závetőleg 50 ezer forintos társadalmi munkával pó­tolják ki a 10 ezer forin­tot. A Vár utcában 200 méter járdát, a Sántha István utcában egy 20 mé­teres kerítés építését ter­vezik. A Városmajor út sarkán egy hatvan négy­zetméteres parkot szeret­nének kialakítani. A 61-es választókerü­letben, az Úttörő utcában a már elkészült járda to­vábbi építését tervezik, mintegy ötszáz méteren. Ezzel egy időben megold­ják a vízgyűjtő csatorna kialakítását is. Bátyi Jó­zsef tanácstag itt 15 ezer forint értékű társadalmi munkával számol. A választókerületekben az ott lakók egyetértésé­vel határozták meg a ten­nivalókat, a sorrendet, mi a legsürgősebb, mi vár­hat. A tízezer forint kevés egy-egy nagyobb feladat megoldásához. A városla­kók azonban társadalmi munkájukkal ezt az ősz- szeget megsokszorozhat­ják, szebbé és otthonosab­bá téve lakókörnyezetü­ket. A 66 tanácstagi kör­zet 660 ezer forintja együttes munkával mil­liókra tehető. V ______________/ Mindenkit érdeklő és igen tanulságos összefoglalót ké­szített a városi postahivatal vezetője, Pózner István és Juszku Sándor a megyei táv­közlési üzem vezetője a postai szolgáltatási helyzetről és a távközlési hálózat fejlesztésé­ről. Az utóbbi nyolc évben — 1975-ben foglalkozott ugyan­is ezt megelőzően a postahi­vatal munkájával a városi ta­nács végrehajtó bizottsága — a városiasság igényeit kielé­gítő mértékben fejlődött a szolgáltatások köre. A vasúton túli részen új postahivatal nyílt, a Felszaba­dulás és a Gyár úti lakótele­pen hírlappavilont helyeztek el, s ma már a három helyett négy utcai nyilvános telefon- fülke segíti a helyi beszélgeté­sek lebonyolítását. Felújítot­ták a posta épületét, melyre eddig az igazgatóság csaknem 4 millió forintot költött. Továbbra is a leggyakoribb a hagyományos szolgáltatás, melyet igénybe veszünk, a közönséges és ajánlott levél, csomagok, értékküldemények, bélyegek és más értékcikkek fölvétele, illetve árusítása, valamint a táviratok felvéte­le, telefonbeszélgetések lebo­nyolítása, különféle pénzek ki- és befizetése. Ezeket a hét minden munkanapján igénybe vehetjük. A felvett küldeményeket, amelyeket délután 4-ig adunk fel, még aznap továbbítja a posta. Az ezután feladott kül­deményeket csak másnap in­dítják rendeltetési helyükre, a járat 16 óra 35 perckor indul és csatlakozik a Nyíregyházá­ról induló postavonathoz. Az elmúlt évben több mint 111 ezer ajánlott, félmilliónál több közönséges levelet, 12 ezer csomagot, 44 653 postai utalványt, nyolcezer expressz­A postán mindig nagy a for­galom. és 5500 légipostái küldeményt továbbított a két kisvárdai posta. Mióta drágább lett a küldemények viteldíja, csök­kent a feladott küldemények száma. A postások észrevet­ték, hogy kevesebben külde­nek csomagban száraz kenye­ret, kenyérhéjat, állatokat hizlaló rokonaiknak, ismerő­seiknek. Az expresszlevelek száma is visszaesett, emelke­dett viszont a postai utalvá­nyok száma. Érdekes adatokat tudhatunk meg a pénztárszolgálat alaku­lásáról is. Ide sorolják a csekk, takarék be- és vissza­fizetéseket, átutalási befizeté­seket és az értékcikkek árusí­tását. A főpénztár évi forgal­ma 1973-ban 695 millió volt, tavaly pedig 1,5 milliárd, míg a hármas számú kispos­tahivatal ezenkívül 131 mil­lió 798 ezer forintos forgal­mat bonyolított le 1982-ben. Ez is bizonyítja, hogy nagy szükség volt az új hivatal lét­rehozására. A távbeszélő és távíró szol­gálat is jól tükrözi kapcsola­tunkat a postával, hisz 1982­Egy éve, 1982 februárjában határozták el a kisvárdai kórház vezetői, hogy a hat­vanszemélyes, kihasználat­lanul lévő nővérszálló föld­szinti részét orvosi lakássá alakíttatják át. A terveket társadalmi munkában készí­tette el a kisvárdai költség- vetési üzem vezetője, majd szintén a költségvetési üzem ben 550 ezer helyi, 155 ezer távolsági beszélgetést rögzí­tettek. S hogy mennyire sze­retünk telefonálni az összeha­sonlító adat is igazolja; 1973- ban a távolsági beszélgetések ideje — percben — 402 ezer volt, tavaly pedig 659 ezer percig beszélgettek a város lakói rokonaikkal, ismerőseik­kel illetve hivatalosan ügyfe­leikkel. Sajnos, a távközlési szolgá­lat jelenleg nehezen tud ele­get tenni a növekvő követel­ményeknek. A távbeszélő-köz­pont egyik része kézikapcso­lású, a másik pedig önműkö­dő. Az automata központ sem tartozik azonban a modernek sorába, a kezelése elég lassú, s a nagy forgalmú előfizetőket kapcsolták erre a központra. Gondot jelent, hogy egyszerre csak tíz bejövő hívást tud fo­gadni, ami ezen felül jön azt „elraktározza”-. Viszont a hí­vónak nem tud visszajelezni a központ kezelője, mert a hí­vás ilyen terhelés mellett nem jut el hozzá. Kisvárdán elsősorban a há­lózat hiánya miatt nem le­het újabb telefonokat bekap­csolni. A lakótelepeken nem készültek el a hálózat alap- építményei ... Ennek enyhí­tésére helyeztek el tavaly de­cemberben egy újabb utcai fülkét a várfürdő mellett. A hírlapszolgálatról meg­tudhatjuk, hogy 1,8 millió hír­lapot kézbesített, illetve áru­sított a helyi posta, a hírlap­előfizetők száma meghaladja a 8490-et. A legtöbben, 1818- an a Kelet-Magyarországot járatják, majd 1138-cai a Népszabadság, 301-gyel a Népszava, 128-cal a Népsport és 48 előfizetővel a Magyar Nemzet következik. Ezeken kívül 142 belföldi, 42 fajta külföldi, tízféle divatlap és 59 féle alkalmi kiadványt ter­jesztenek a postások. dolgozói hozzáláttak az átala­kításhoz. A munka határidő előtt, jó minőségben elké­szült, s április 29-én hat, egyenként 60—80 négyzetmé­ter alapterületű lakást avat­hattak. A kétszobás össz­komfortos lakások 700 ezer forintba kerültek. Az új la­kásokba fiatal, most végzős orvosok költözhetnek. Hat lakás hétszázezerért Interpelláció Nagy András tanácstag interpellációt jelentett be egy korábbi tanácsülésen. Elmondta, hogy több kisipa­ros sérelmezte a KlOSZ-nál a vízműtársulat intézkedé­sét, amely szerint a mű­hellyel rendelkező kisiparo­sokra érdekeltségi hozzájá­rulást vetett ki, függetlenül attól, hogy ezt már koráb­ban megfizették. Amennyi-, ben több műhellyel rendel­kezik a kisiparos; az érde­keltségi hozzájárulást is többszörösen veti ki a víz­műtársulat. A tanácstagi interpellá­cióval az áprilisi tanácsülé­sen foglalkoztak. Ez ügyben a tanács városgazdálkodási osztálya a következő intéz­kedést hozta: tekintettel ar­ra, hogy az ide vonatkozó jogszabály értelmezése nem egységes, a vízműtársulat a kivetett vízműérdekeltségi hozzájárulás ügyében az in­tézkedéseket felfüggeszti és további egyeztető tárgyalást tart a megyei és a városi tanács illetékes szakigazga­tási szerveinek részvételé­vel. Tízmilliós társadalmi munka Jócskán sikerült túlteljesí­teni az elmúlt évre tervezett társadalmi munka értékét a városban. A korábban terve­zett 7,3 millió helyett 10,8 millió forint értékű társadal­mi munkát végeztek a város lakói, üzemei, intézményei­nek dolgozói. Az egy lakosra jutó össztársadalmi munka értéke 595 forint. A végzett társadalmi mun­ka értéke szerint a különbö­ző munkahelyek között a sor­rend így alakult: öntödei vál­lalat (2,6 millió), TAÉV, Ke­let-tiszántúli Meliorációs Vál­lalat, KEMÉV, HUNNIA- COOP, költségvetési üzem, tűzoltóparancsnokság, Egye­sült Izzó, Rákóczi Tsz, VSZM, KPM Közúti Igazgatóság, kórház dolgozói, városi ta­nács dolgozói, SZAVICSAV, KIOSZ, szeszipari vállalat, építőipari szövetkezet, Zöldért Vállalat, vas- és fémipari szövetkezet, városi tanács családi rendezvényeket szer­vező iroda dolgozói, elektro­akusztikai gyáregység, városi művelődési központ, ÁFÉSZ dolgozói, Nyírtassi Állami Gazdaság, Volán, tornyospál­cai tsz, vízgazdálkodási tár­sulat, vízügyi igazgatóság, élelmiszer, iparcikk kiskeres­kedelmi vállalat, Füszért vál­lalat, Kékese tsz, szeszfőzdéi dolgozók, gabonaforgalmi vállalat, vágóhídi, vásártéri dolgozók, vetőmagtermeltető és értékesítő vállalat, mun­kásőrség és a Tüzép vállalat. Az alsó és középfokú okta­tási intézmények, bölcsődék, óvodák, iskolák szülői mun­kaközösségei is derekasan ki­vették a részüket a közhasz­nú munkákból. Másfél millió értékű munkát végeztek az elmúlt évben. A Hazafias Népfront kerü­leti bizottságai, a társadalmi szervek és a lakosság is jó'l dolgozott, 1,6 millió forintot tesz ki az általuk végzett munka, melyből a lakossági közhasznú munka meghalad­ja az egymilliót. A vadász- társaság 411 ezer, a nyugdí­jasklub 132 ezer, a horgász­egyesület 31 ezer forint érté­kű ingyenes munkát végzett. Jelentősek a különböző üze­mek, intézmények dolgozói által kommunista műszakok béréből befizetett összegek is. Nyári kulturális rendezvények Gazdag műsort kínálnak a város lakóinak és vendégei­nek a művelődési intézmé­nyek a nyári hónapokra. Má­jus 8-án a művelődési köz­pont színháztermében kerül sor a béke- és barátsági hó­nap megyei megnyitójára a „Győzelem napja” alkalmá­ból, ahol magyar és szovjet művészeti csoportok adnak műsort. Május ll-én és 13-án a mű­velődési központban a buda­pesti Népszínház Sarkadi Im­re: „Elveszett paradicsom’ című színművét mutatja be, majd 24-én a „V’Moto-rock” együttes könnyűzenei kon­certjét rendezik meg a vár­színházban. Május 25-én és 26-án az Állami Bábszínház vendégjá­tékának örülhetnek a gyere­kek. Benépesül a várkert má­jus 29-én, ahol a nemzetközi gyermeknapon művészeti cso­portok szórakoztatják a részt­vevőket, színházi és bábszín­házi mesejátékokra is sor ke­rül. Júniusban a Móricz Zsig- mond Színház társulata kez­di a programot a „Három a testőr” című zenés vígjáték­kal, majd a Népszínház, a debreceni Csokonai Színház és a szolnoki Szigligeti Szín­ház művészei vendégszerepei­nek a művelődési házban, il­letve a várszínpadon. — Képletesen azt is mond­hatnám, hogy malterosládá- ban születtem és abban ne­velkedtem. Apám kőműves volt, s ha elindult Záhony felé kerékpárral munka után a hét elején, akkor a hét végén Mátészalka felől érke­zett meg. Fáradtan, s ered­mény, azaz munka nélkül. A munka iránti tiszteletem in­nen ered. S ami a feladatom, azt igyekszem jól elvégezni. Öcsémmel, Jánossal — aki szintén az ÉPSZER-nél dol­gozik — így nőttünk fel. Az iskola után, látva szüleim nehéz helyzetét és ismerve unokatestvéreimnek látszat­ra fényűző életét, akik sza­bók voltak Budapesten, én is ezt a szakmát választottam. Matuk László mester úrnál tanultam a szakmát 1949- ben, ahogy akkor mondták, szabadultam. A mester kö­zölte velem, hogy munkát nem tud adni. Egy kisvárdai építőbrigád tagjaként, mint segédmun­kás a miskolci magasépítők­nél kezdtem el dolgozni. Az első diósgyőri házak alapkö­veinek lerakásánál már ott voltam. Nyolc hónap után Pestre mentem, hogy a szak­mámban, a szabóságban dol­gozzam. Nem sikerült... Bevonultam katonának. Leszerelésem után apám mellett voltam segédmunkás, de szakmunkát végeztem, így ment ez 1960-ig. Apám ekkor adta be az ipart, s mi ahogy voltunk az építőipari szövetkezetbe mentünk el munkát vállalni. Kőműves­ként dolgoztam, majd bri­gádvezető lettem, szakmun- munkásvizsga nélkül. Később azt is megszereztem, s itt dolgoztam 1969-ig. Legutóbb már építésvezetőként. 1969. október 6-án kerül­tem a jelenlegi vállalatom­hoz, az ÉPSZER-hez. Dol­goztam és tanultam egyszer­re. Itt végeztem el a magas­építői művezetői tanfolya­mot. Hozzásegítettek, hogy leérettségizzem. Munkámat több alkalommal elismerték. Miniszteri kitüntetést is kap­tam. Ügy érzem, megbecsül­nek. Sokan mondják rám, hogy „cigánybrigád-vezető”. Nem szégyellem, mert ez az igaz. Volt olyan időszak, hogy negyven-ötven cigánnyal dol­goztam, minden probléma nélkül. Én megbecsülöm őket, s nem engedem, hogy cigányozzák őket, de meg is követelem, hogy a bizalom­mal ők se éljenek vissza. Most is sok cigány dolgozik becsülettel a kezem alatt. Ök úgy mondj ák^ tudok a nyel­vükön beszélni. A Felszabadulási lakótelep házait és az itt lévő intéz­ményeket velük is építettem. Mielőtt itt elkezdtük volna a munkát, több helyen dolgoz­tunk. A Gyár úti lakótelepen egy 36 lakásos házzal kezd­tük a városban a társashá­zak építését. A Felszabadulá­si lakótelepen több mint 400 lakást építettünk fel. S itt van a számomra legkedve­sebb épületem, a szakmun­kásképző. Szemre is tetsze­tős, építészetileg szép fel­adat volt. Vagy itt van az új 5. sz. általános iskola, amit már birtokba vettek a tanu­lók, egy évvel hamarabb, mint a tervezett átadási ha­táridő. Ezen a lakótelepen tíz éve dolgozunk. Az ember szeresse azt, amit csinál, ne tűrje el a selejtet. S ha már becsúszott, legyen ereje becsülettel kijavítani. A családom? Munka és ta­nulás mellett nagyon keve­set tudtam velük foglalkozni. A szórakozás számomra már évek óta az újság, a rádió és a tv. A fiam, Tibi, bánya­mérnök, jelenleg katona. A lányom, Zsuzsa már férjhez ment. Férjével együtt Algír­ban dolgoznak. Mindezt amit elértem, a családi boldogsá­got is közösen feleségemmel együtt értük el. Neki sokat köszönhetek. Most is itt van mellettem, itt dolgozik ő is az építkezésen. Visszatekintve szeretnék még annyi lehetőséget kap­ni, mint amennyi eddig volt. Valaki jegyezte meg nekem a közelmúltban: ha egy kicsit korábban kezdem itthon a városépítést, akár egy új Kisvárdát is építhettem vol­na. Valójában ezt teszem — társaimmal együtt. Nem ta­gadom, jólesett, hogy a vá­ros érdekében kifejtett ered­ményes munkáért átvehet­tem a „Kisvárda Városért” kitüntetést. Köszönöm. Elmondta: Mándoki Tibor, az ÉPSZER 53 éves műveze­tője. Lejegyezte: Vincze Péter. Kitüntetés az építiknek

Next

/
Oldalképek
Tartalom