Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-31 / 127. szám
2 Kelet-Magyarország 1983. május 31. ÉVADZÁRÓ DARAB A SZÍNHÁZBAN Bolond vasárnap Jelenet az előadásból SítÉPERNYőffliTI Körkérdés négy munkahelyen Szabadságra tervszerűen Augusztus elején a Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi gyárában az előzetes tervnek, megfellően leáll majd a termelés. Mindenki elmegy szabadságra. Csak a portás marad ibenn a tmk-szerelők- kel. A három hét elég lesz arra, hogy a gépeken elvégezzék az „évi rendes” karbantartási munkákat. Szinte egyedülálló esetről van szó. Megyénk üzemei, vállalatai nem járhatnak el hasonlóan, nem mindenütt engedhetik meg, hogy a dolgozók egyszerre vegyék ki szabadságukat. A szabadságok ütemzése fontos része az üzemek szervezési munkájának. Hogy ütemeznek, szerveznek megyénk négy vállalatánál? — ennek jártunk utána. Mindenekelőtt némi kiegészítésre szorul a ruhagyáriak példája. Az augusztusi kényszerű szabadság nem mindenkire kötelező. A szalag mellett dolgozó lányok és asszonyok júniusban is kivehetik a szabadságuk egy részét, vagy akár mindet. Ebben az esetben augusztusban fizetetten szabadságra mehetnek. De nem feltétlenül kell menniük, ha pénzt akarnak keresni. Mert elég jelentkező esetén egy kisebb részleg a karbantartási munkák alatt is üzemel. A ruhagyárban az a hagyomány, hogy nyáron megy szabadságra a dolgozók többsége. A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat „alaptörvényében” pedig az ált, hogy nagy és tartós hideg esetén a fizikai dolgozók szabadságra, vagy fagyszabadságra küldhetők. Az építők közül sokan el is mennek pihenni télen. A nyári szabadságot pedig előre ütemezi a vállalat. Az ütemezésnél arra is gondolnak, hogy minden munkahelyen legyen elég szakmunkás és középvezető is. A neveket is tartalmazó ütemterveket csak különösen indokolt esetben módosítják. A nyírbátori fúrógépgyárban már januárban elkészült az idei szabadságolási terv. A készítők figyelembe vették a tervezhető tanulmányi szabadságokat is. Az üdülőjegyek számáról, az üdülések időpontjáról azonban csak márciusban szerezhetnek tudomást, így természetesen kisebb módosításra szorul a januári terv. Fontos itt a tervszerű szabadságolás azért is, mert az úgynevezett kulcsgépek üzemeléséhez megszabott létszámra van szükség. A nagyhalászi zsákgyárban a tervezés nem okoz nagyobb gondot, hiszen sokan nyáron akkor sem mennének szívesen szabadságra, ha küldenék őket. Mert háztáji gazdaságukban, kertjükben ősszel és tavaszai van több munka. A nagyhalászi gyár termékeire az év minden szakában egyformán van igény. Ezért a szabadságolásnál elsősorban a gyár igényeit tartják szem előtt. N. L. Katajev zenés bohózatával zárja második évadját a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház. A könnyed, szellemes, „franciás” Bolond vasárnap igazi szezonvégi darab, és eltalált szereposztással biztos siker. Már a témája is nyári, egy kellemesnek ígérkező hét vége, a „Napraforgó” üdülőben, amit a francia bohózat hagyományainak megfelelően a főszereplő Zürcsev teljesen összekuszál. Katajev kitűnő dramaturg, helyzetei gondosan kidolgozottak, az egész darab tiszta, világos, áttekinthető és nagyon mulatságos. Ez az, amivel színházban, képernyőn stb. egyre ritkábban találkozunk, a „jól megcsinált” vígjáték, ahol az eredeti humor fölényes szakmai tudással és színházismerettel találkozik. Balázs Ádám rendező, a lehetőségekhez mérten jól osztotta ki a szerepeket. Telitalálat Zürcsevet, a lelkiismeretes bölcsődei anyagbeszerzőt Szigeti Andrással játszatni, aki a Három a testőr meglehetősen jellegtelen figurája után most jókedvűen és felszabadultan komédiá- zik. Eredeti, minden sablontól mentes, ahogy időnként görcsbe rándul a lába az idegességtől, és ahogy kihasználja a jellemkomikum minden lehetőségét. Kovács Gyula Leo Bujkálov szerepében szintén ötletes és egyéni figura. Kettőjük félreértés-sorozata adja a darab legjobb jeleneteit. Tanulságos, ahogy néhány jól eltalált gesztussal jellemezni tudják beszélő nevű alakjaikat. Az előadás legkellemesebb meglepetése Vennes Emmy. Öt az elmúlt évad elején láttuk a Búbos vitézben, azóta nem volt színpadon. Most tudtuk meg Sokkova doktornő szerepében, milyen eredeti humorérzéke van, s mennyi eszköze a komédiához. Több rétegű alakításában benne vannak a comrae- dia deU’arte botcsinálta doktorai, Moldere tudós női, s mindez olyan színesen, eredetien, hogy színháztörténeti előadást lehetne illusztrálni vele. Fekete Györgyi és Horváth István a darab szerelmespárja. Ha operett lenne a Bolond vasárnap, ők lennének a primadonna és a bon- viván. Ám Katajev sokkal jobb író, minthogy sablonfigurát alkosson. Klára Lurkó a fiatal és csinos kis tornászlány nem a szellemi képességeitől, hanem a felemás korlát, vagy a gerendagyakorlataitól híres, és „beleesik” az első tengerészbe, aki éppen a sarkvidékre készül. Só- várgov is inkább otthon van a hajógépházban, mint a „társasági életben”. Sok rendezői ötlet segíti őket, mégsem elég színesek. Több leHét végi ismerkedés Házi bemutató A népszerű, „Ki mit tud?” mintájára házi bemutatót tartottak május 28-án a nyíregyházi III. kerületi, Honvéd utcai művelődési házban. Mint azt az intézmény vezetője, Jámbor István elmondta, az volt a rendezvény célja, hogy a házban egymástól függetlenül működő csoportok megismerjék egymás munkáját, s egyúttal az érdeklődő közönséget is szórakoztassák. Jól sikerült, kellemes hangulatú este volt a szombati, a jazzbalettcsoport, a kis bábosok, a karatézók és a Vekker együttes szereplésével. A műsort a Mészáros— Végh citeraduó bemutatója zárta. Ezen a napon volt egyébként a művelődési ház felújított nagytermének „avatása” is. A nemrégiben megszépült, lambériázott, tükörfalas teremben a jövőben jó körülmények között próbálhatnak a művészeti együttesek és a sportolók. hetőség van a szövegben, mint amit kiaknáznak belőle. Annál ragyogóbb Heléna Tudorkina szerepében Máthé Eta. ö is eredeti komédiái alkat és „mindent kihoz” a szerepből, amit lehet. A Napraforgó-szálló gondnoknöje Szabó Tünde. Élettel teli, jó figura. Varsa Mátyás szállodaportásán szintén sokat nevetünk, kár, hogy időnként váratlanul „kijózanodik”. Lengyel István szobatudósa dramaturgiai rugó, különösen a „robbanás utáni” jelmezében kitűnő. Szeli Ildikó szerepe az ilyen vígjátékokban szokásos „szobalány szerep”, nem több, s nem kevesebb, mint amit a szerző beleírt. Csorba Ilona iskoláÉlelmiszerek sokaságát kínálják nap mint nap az üzletek a kenyértől a kon?erve- kig. A készítmények között rengeteg a romlandó áru. Ezek különleges tárolást igényelnek. így a húsféléket, cukrászsüteményeket, tejtermékeket hűtőpultban, -szekrényben, a mirelit ételeket, zöldségeket, fagyasztott húsokat mélyhűtőben kell elhelyezni. Ma már a kistelepülések lakói is igénylik ezeket a termékeket. Gondot jelent, hogy sokszor kilométereket kell utazniuk például mirelitekért, húsárukért. Bár a kistelepülések áfész-boltjai- ban is van — legalább egy 220—300 literes háztartási — hűtő, ez legfeljebb arra elég, hogy tejet és néhány tejterméket tároljanak benne. A hűtőlánc bővítését nemcsak az hátráltatja, hogy sokba kerülnek ezek a berendezések, de gyakran hely sincs az új gépek beállítására. Az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat valamennyi Már két éttermet megjárt barátnőjével a nyíregyházi Mádi László, amikor -este tíz körül a Szabolcs szálló bárjába indultak folytatni a szórakozást. Be akartak menni, de a bejárat előtt összeakadtak két erősen részeg férfivel. B. Tibor és N. József szóváltába keveredett Mádival. Ekkor ért oda a nyírteleki Oláh Mihály és Oláh Zoltán, valamint a Hajdúhadházon lakó Enyedi Gábor. Mindannyian ismerték Mádit, így a veszekedésből hamar dulakodás lett. N. Józsefre hárman „mentek”, s alaposan helybenhagyták. Eltört a járomcsontja és más sérülései is lettek. Oláh Mihály, aki nem ismeretlen a büntetőhatóságok előtt (négyszer állt bíróság előtt, többször is lopás miatt), eközben B. Tiborral foglalkozott. Ahogy ütötte a részeg embert, a nyaklánca a kezéhez csapódott. Ez annyira felvillanyozta, hogy még a verekedést is abbahagyta, inkább a láncot tépte ki. Oláh kérte, adja vissza a sértetnek az arany ékszert, a most is ittas Oláh Mihály azonban erre nem volt hajlandó, sőt a Kolumbiában zott énekes. Jó volna látni már nagyobb, fontosabb, zenés szerepben, mert igazi erénye a hangjában van. Aldobolyi Nagy György zenéje ezúttal nem okozott meglepetést, sok benne a közhelydallam, és az egyetlen fülbemászó melódia is a tévétornából köszön vissza. Somos Zsuzsa karaktertáncai szellemesek, „feljavítják” a zenés jeleneteket. A jelmezeket Pilinyi Márta tervezte. Különösen jól sikerült Máthé Etát, Horváth Istvánt és Vennes Emmyt felöltöztetnie. Baráth András egy helyszínű díszlete most is kifogástalan és jól bejátszható. Mester Attila üzletében — az ABC-tői a büféig — működik hűtő. Cserekészülékkel nem rendelkezik az ÉKV. Így, ha valahol elromlik egy készülék, akkor átcsoportosítással oldják meg a hűtést. Karbantartásra idén 1 millió 200 ezer forintot költ a vállalat. A karbantartók munkáját másfél milliós raktárkészlet segíti. Mivel a hűtők működtetéséhez szükséges freongáz hiánycikk, ezért jelenleg néhány üzletben áll a hűtés. Több .helyen — így Nyíregyházán, a Szarvas utcai ABC- ben — a mélyhűtő átszerelésével segítettek a gondon. Ez évben 1 millió forintot költ új hűtők vásárlására az élelmiszer kisker. Ezzel nem bővül a hűtőlánc, mivel az új masinákat a már használhatatlan régiek helyére állítják. Nyíregyházán, a domb- házban megnyíló üzlet hűtő- rendszere további kétmillió forintba került: itt két hűtőkamra és hűtőpultsorok kapnak helyet. <h) büszkén mutogatta zsákmányát. A kilencezer forintos láncot pár nap múlva egy nőismerősének adta, aki azonban nem sokáig örülhetett az ajándéknak; a rendőrség másnap lefoglalta. Oláh Mihály szerencséjére B. Tibor annyira örült megkerült láncának, hogy a könnyű testi sértés miatt nem tett magánindítványt. A Nyíregyházi Járásbíróság dr. Drégelyvári Imre tanácsa így csak a kifosztás miatt vonta felelősségre az előző büntetéséből feltételesen szabadon engedett Oláh Mihályt. Főbüntetésként egy év két hónap börtönre ítélte, s eltiltotta két esztendőre a közügyektől. Kötelezte Oláh Mihályt, hogy az alkoholisták kényszergyógyításának vesse alá magát, s a feltételes szabadságát természetesen megszüntette. A másik három vádlott súlyos testi sértésért felelt. A bíróság valamenyiüket egy év próbaidőre felfüggesztett négy hónap szabadságvesztésre ítélte, s mellék- büntetésként ezerötszáz forintot szabott ki rájuk. Az ítélet jogerős. (Prt) Biztosan megírták, már valahol, hogy a Ki mit tud? egy-egy adását kb. hányán nézik. Minden valószínűség szerint milliók. Vagyis akár össznépi szórakozásnak is lehetne mondani, de azt hiszem, jobban illik rá a tehetségkutató játék elnevezés, mert a nézők többsége — gondolatban — bizonyára együtt szerepel, együtt játszik, sőt egy-egy jó produkciónál együtt is lélegzik a versenyzőkkel. Ahogyan ez általában lenni szokott, hasonló esetekben. Most a második elődöntőben is volt néhány olyan produkció, amelyek felizzították a levegőt a képernyő előtt is. Az az érdi kislány (Jónás Judit), aki a Sánta Ferenc elbeszélését mondta, egyszer biztosan színész lesz, éppúgy mint az a másik lány, akit a zsűri ezúttal „kiszűrt”. Abban is biztos vagyok, hogy nemcsak Rost Andreából válik operaénekes, hanem a tatabányai bányászfiúból, Pataki Antalból is, bár a zsűri most nem őt juttatta tovább. Lehetne még tovább sorolni a tehetséges fiatalok neveit, de nem az a célja ennek az ismertetésnek, hogy őket népszerűsítse, nincs is rá szükségük, hanem hogy hangoztassa — nem először — a televízió érdemeit a tehetségkutatásban. Igaz, ezek a tehetségek az életnek csak egy bizonyos szűkebb területén érvényesülhetnek majd (ha lesz bennük szívósság, fegyelem és munkabírás). A néhány éve elhunyt, népszerű polgári író, Thur- zó Gábor novelláit, regényeit, színműveit minden bizonnyal jól ismeri a magyar közönség. Különösebb bemutatásra tehát nem szorul ezekben a jegyzetekben. Mégis, csak annyit, hogy az imént használt polgári jelző őt illetően sohasem a bourgeois-t, hanem a haladóan gondolkodó citoyen-t •idézheti föl bennünk. Katolicizmusa nem gátolta meg egyes társadalmi jelenségek érzékenyen ironikus, magasrendű írói ábrázolásában, — félreérthetetlenül a mi világunk lehetséges jobbítása érdekében. Elsődlegesen morális kérdések foglalkoztatták. Ebből a szempontból is nagyon tanulságos (rádiós feldolgozásban pedig igen élvezetes) volt Az oroszlán torka c. korai (1947-es) novellájából készített egyfel- vonásos drámájának pénteki sugárzása, a Rádiószínház bemutatójaként. Az évszám azért lényeges, mert csak jó egy évvel vagyunk túl a hazai háborús bűnösök bűnperén, megérdemelten szigorú ítéletein. A kis dráma antihőse egy birtokos-nemes származású volt miniszter, aki meggyőződéssel vett részt a 40-es években a zsidótörvények meghozatalában, az ország németeknek való kiárusításában, háborús katasztrófába való taszításában. Ámbátor — betű szerint — betartotta a bibliai tízparancsolatot. É parancsolatok ellen formálisan sohasem vétkezett. De a szellemük ellen annál inkább. Erre döbben rá a kivégzése előtti éjszakán, amikor — utolsó kívánságaként — beviszik Vajon ki tudnának-e ötle- ni valakik valami ehhez hasonló vetélkedőt, versenyt (természetesen legapróbb részleteivel és követelmény- rendszerével együtt), amely versengés a különféle természettudományok fiatal kedvelőit állítaná sorompóba. Az ilyen játéknak, lehetséges, kevesebb nézője lenne, de arra biztosan alkalmas volna, hogy tehetséges fiatalokat nagyobb teljesítményekre sarkalljon, esetleg elindítson valamely tudományos pályán. Gondolom, ez így eléggé könnyelműen hangzik, tudományokról lévén szó, s egyébként is vannak különféle tanulmányi versenyek, pályázatok, meg ismeretterjesztő filmek, műsorok a tévében. Ez igaz, de a játékos formában közvetített ismeretek olykor jobban megragadnak, mint azok, amelyek komoly előadásban hangzanak el. Tehát még ismeret- terjesztésnek sem lenne utolsó ez a versengéses forma. A Hírháttér legutóbbi adása gazdálkodási és életszínvonal-kérdésekkel foglalkozott. Ügy vesszük észre, hogy a műsor készítői következetesen igyekeznek megmaradni a nyílt; szókimondó, a kertelés nélküli beszédnél. Jól tudják, hogy a kellemetlen igazságok kimondása sokkal kevésbé árt, mint elhallgatásuk vagy a mellébeszélés. A tennivalókat is jobban látjuk, ha őszintén, kendőzés nélkül beszélünk meg valamit. hozzá egykori nevelőjét, állandó gyóntatóját, a szerzetes gvárdiánt. Kettejük párbeszédéből bontakozott ki az igazi dráma. A hitét vesztett, háborús bűnös miniszter megvádolta az atyát, hogy mindig, mindenért föjoldozta gyónásaikon. A hatalom igézete és birtoklása megbűvölte a volt minisztert, aki így vádolta lelkiatyját ezen az utolsó éjszakáján: „Te tanítottad , hogy hatalom nélkül semmit sem ér az élet..Voltaképpen miben hitt antihősünk? Abban a tragikus téveszmében, hogy „ ... nem lehet tekintettel egyes emberekre, egyes fájdalmakra, amikor egy világ, a mégis csak szellemi, keresztény világ jövőjéről van szó ... hogy ez a harc Európa önvédelme, a krisztusi Európáé, s ez áldozatokkal jár, könyörtelenséggel.” És a gvárdián feloldozta őt, mintha mi sem lett volna akkor természetesebb. A dráma magva — a halálraítélt „vádbeszédének” hallatán — a gvárdián lelkiismereti problémája: „...de ki oldozfel engem”? Ettől és félelmétől nem szabadulhatott meg többé. Talán ennyiből is kitetszik a darab valódi drámai konfliktusa, s a könyörtelen írói ítélkezés erkölcsi- sége. A rádióra alkalmazás Bárdos Pál eredeti szöveghű munkáját, a rendezés Berényi Gábor árnyalatokra gondosan ügyelő, beleérző teljesítményét dicséri. A nagy dialógust két nagyszerű színészi alakítás, a Tömőnek Nándoré (A miniszter) és a Mádi Szabó Gáboré (A gvárdián) tette nagyon emlékezetessé. Merkovszky Pál _________MILLIÓK — HŰTŐRE Vigyázat, remlandi! A tárgyalóteremből Lánc, lánc, aranylánc... Seregi István A RADIO MELLETT
