Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-29 / 126. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. május 29. (Folytatás az 1. oldalról) delmezzük az elért életszínvonalat. Mindezt ma nehezebb feltételek között kell vállalnunk és teljesítenünk. A világon olyan helyzet alakult ki, amely a szocialista országokat nemzetközi méretekben újabb és nagyobb politikai, gazdasági és ideológiai erőfeszítésekre készteti. Nem kisebbek a feladataink hazánk határain belül sem. A tőkés világgazdasági válság hatása alól mi sem tudtuk kivonni magunkat. Ugyanakkor szembe kell néznünk saját gyengeségeinkkel is. Tudjuk, hogy a szocialista építés útja sohasem volt sima és gondok nélkül. Ma azonban minden vonatkozásban nagyon magasra nőttek a követelmények. Az élet azt a kérdést állítja elénk, vajon hazánk meg tud- ja-e őrizni a társadalmi és gazdasági fejlődésben eddig elért eredményeinket, és fel tud-e emelkedni egy magasabb színvonalra. többen látják, hogy a demokrácia érvényesítéséből fakadó értékek sokkal nagyobbak, mint a „befektetett többletmunka”. Viszont azoknak a vezetőknek, akik az üzemi demokrácia értelmét, létét időnként szeretnék elfelejteni, tudomásul kell venniük, hogy nem vonhatják ki magukat a társadalmi ellenőrzés, a közös gondolkodás és a közös cselekvés alól. Semmiféle elképzelés nem viszi előre dolgainkat, ha hiányzik a tömegek egyetértő cselekvést kiváltó támogatása. A dolgozókban erősíteni kell kötelezettségeik helyes megértését, a tulajdonosi érzést, hogy mélyen érdekeltek a társadalom fejlődésében, hogy ismerjék a fejlődésért viselt felelősségüket, és fejlesszék aktivitásukat. Jelentős gyakorlati tapasztalata életünknek, hogy az emberek nemcsak „öntudatból” építik a szocializmust. Az anyagi érdekeltség elvének alkalmazása társadalmi fejlettségünk jelenlegi fokán a szocialista építés pótolhatatlan hajtóerejét jelenti, ezért következetesen kell megvalósítani a munka mennyisége és minősege alapján nyugvó bérezési'elveinket. Jelenleg az anyagi érdekeltség alkalmazásában bizonyos zavarokkal küszködünk. Gondot okoz, hogy az egyes rétegek és szakmák közötti bérarányok gyakran nem fejezik ki a valóságos értékeket. Számos munkahelyen nem találkozunk a kiemelkedő munkateljesítmények differenciált ösztönzésével. Helyenként szorosra zárul a bérolló a szakképzet- len, a szakképzett és a magasan kvalifikált munka között. A felfelé irányuló társadalmi mozgást, amelynek napjainkban a továbbtanulás az alapja, nem ösztönzik aléggé anyagi és erkölcsi tényezők. Pedig a termékszerkezet-változás, a modernebb technológia alkalmazása magasan kvalifikált, több szakmát ismerő munkásembert kíván meg — mind sürgetőbben. Olyan jövedelmek is képződnek, amelyek semmilyen ösz- szefüggésben nincsenek a végzett munka minőségével és mennyiségével. Ezek csökkentik a tisztességes munka becsületét. Mindezeken a gondokon társadalmi méretekben nem tudunk egyszerre változtatni, de a munkahelyeken igen. A 'munkahelyeken több a lehetőség az anyagi ösztönzésre, mint amennyit a valóságban tapasztalhatunk, de gyakran hiányzik a következetesség. Ezen változtatni szükséges. hidalására, saját vagy a gazdaság más területeinek működési zavarait kiküszöbölő segédcsapatként kezelte a szocialista brigádokat és a munkaversenyt. A probléma lényege természetesen nem az, hogy megfogalmaztuk a szocialista munka és élet követelményét, hanem az, hogy érvényesülését a körülményektől és a viszonyoktól függetlenül, differenciálatlanul, általánosságban vártuk el. Azzal is szembe kell nézni, hogy a szocialista brigádok kialakulásukkor egy adott gazdasági, technikai feltételrendszerhez kötődtek, közben A brigádmozgalom megújulása alapvetően a megfelelő tudati és szervezett munkához szükséges feltételektől függ. Mindenekelőtt attól, tudunk-e javítani a munka szervezésén, az anyagellátáson, a gazdasági-műszaki vezetés színvonalán. Ha valahol a munka feltételei nem felelnek meg a minimális igényeknek, akkor milyen önkéntes, kezdeményező cselekvést várhatunk el a dolgozóktól? Mielőtt a munkás dolgozni kezd, másoknak kell ellátniuk kötelességüket. Ha ez nem történik meg a dolgozók találékonysága, ügyessége, tenniakarása valamit segíthet a helyzeten, de aktivitása nem tud megfelelően kibontakozni. A nélkülözhetetlen feltételek között nagy súllyal esik latba, hogy különböző okok miatt nem kielégítő a tisztességes munka becsülete. Csökkent az érdekeltsége annak, aki jól dolgozik, aki tanul, képezi magát, aki törődik a közösség dolgaival. Igaz, maguknak a dolgozóknak ellenérzései miatt is lassan tudunk előbbre lépni a munka szerinti differenciálás érvényesítésében, viszont jórészt önmagunk munkájától függ, hogy megfelelő morális légkört teremtsünk a jól dolgozó, a tanuló, a közösségi gondolkodású ember körül. A munkahelyen, a brigádokban ismerik egymást a dolgozók. Tudják, kik tűnnek ki a munkájukkal, emberi tulajdonságaikkal, a munkatársaikért, a közösségért való tenniakarásukkal. Gyakori még, hogy nem a jól dolgozóknak van tekintélyük. Ennek is a következménye, hogy ügyeskedők is szaladgálnak közöttünk, „teli tarisznyával”. Van kiút e helyzetből. Igaz, nem köny- nyű. Az anyagi és erkölcsi megbecsülésben nagyqjpb beleszólásra kell lehetőséget teremteni a munkahelyeken a dolgozóknak. Az kapjon Méltó rangot a A gazdasági vezetőknek, a pártszervezeteknek, valamint a szakszervezeteknek és a KISZ-nek nagy a felelőssége abban, hogy a brigádok zavartalan munkájához minden feltétel meglegyen. Bátorítani, népszerűsíteni kell a jól dolgozó, a kezdeményező embereket. Nem szabad, hogy a kezdeményező dolgozók megpróbáltatásokon menjenek keresztül, ha újítani, ész- szerűsíteni akarnak, ha felelősséget éreznek a munkahelyen történtekért. Ne legyenek formálisak a vállalások, mert ebből származik a formális végrehajtás, a formális értékelés és formális elismerés. A brigádokon belüli szigorúság nemcsak a közösség érdeke, az egyes dolgozók legszemélyesebb napi és távlati érdeke is. Az erkölcsi elismerésnek rendkívül fontos ösztönző szerepe van, ezért a szocialista brigád címek odaítélését az adott munkahelyen, ahol jól ismerik a brigádot, a dolgozók gyűlése határozza meg, ha lehet titkos szavazással. Célszerű lenne, ha a szocialista brigád cím elnyerése egy évre szólna, és pályázattal lehetne — esetleg ismételten — elnyerni. A szocialista társadalom nemcsak anyagi tekintetben emeli fel az embert, hanem megváltoztatja egész életét. Ezt a követelményt nagyon jól kifejezi a mozgalom hármas jelszava: szocialista módon dolgozni, tanulni, élni. Ez a jelszó ma is időtálló. A szocialista brigádmozgalom és a mumkaversany céljai, törekvései mindig is túlmutattak a szűkén értelmezett termelési azonban a gazdaságirányítás és a gazdaságpolitika változott, az érdekek nyitottabbá váltak, a követelmények megnövekedtek. többet, azt ismerjék el, azt becsüljék, aki legtöbbet tesz a munkában, a közösségért, a társadalomért. A brigádmozgalom, a szocialista munkaverseny üzemi kategória, üzemi hatáskör. Ez azt jelenti, hogy a munkahelyeken, a brigádokon belül kell foglalkozni a kötelességek jó minőségű és hatékony elvégzésével, a szocialista munkaversenyben tett vállalások szervezésével, értékelésével, jutalmazásával, a címek odaítélésével. Országos elvek alapján, de a helyi lehetőségeknek, követelményeknek és a brigádvezetők véleményének megfelelően, az adott bizalmi testület állásfoglalásainak szellemében kell ezt végezni. Megérett az idő, hogy erőteljesen csökkentsük a központi szabályozást. Néhány olyan elvet kell megfogalmazni, amely módot ad a rugalmasságra, a helyi lehetőségekhez, eredményekhez igazodásra, amely nem fékezi, hanem felszabadítja a mozgalom kezdeményezőkészségét, szüntelenül többre, jobbra törekvő erejét. A szocialista brigádmozgalom a termelésben a vállalathoz, a munkahelyhez kötött, a munkahelyen működő, tehát nem országosan, centralizáltan irányított munkamozgalom. A gyakorlat már bizonyította, hogy nem kíván szoros központi szabályozást, de kíván megfelelő vállalati, üzemi követelményeket, érdekeltséget és ösztönzést. Olyan vállalati-üzemi közvéleményt, érdekeltséget és ösztönzést kell teremteni, amelyből minden dolgozó számára világossá válik: az adott időszakban mit kell tennie, mit várnak el tőle. A kötelességeket teljesíteni kell. A munkaverseny-vállalások a kötelességekre épüljenek, mint alapra, irányuljanak a költségek csökkentésére, a minőség javítására, a takarékosságra, az export növelésére. művelődésnek feladatokon. Nevelő és tudatformáló hatásuk most, amikor gazdasági eredményeink jórészt a műveltség színvonalától, a pozitív emberi tulajdonságoktól függnek, még nagyabb szerephez jut. Ezért nemcsak az anyagiakban kell érdekeltséget teremteni, hanem a magatartás, a gondolkodás formálásában és a műveltség emelésében is. Főleg három területen kell növelni a lehetőségeket és az igényeket is: a politikai művelődésben és a politikai ismeretterjesztésben, az állam- polgári és munkavállalói kötelességekre és jogokra való nevelésben, valamint abban, hogy a dolgozók szélesíthessék általános műszaki és gazdasági ismereteiket. Nagyon fontos, hogy egészen a munkapadokig sikerüljön olyan helyzetet és légkört teremteni, amelyben a kultúra és a művelődés valóságosan is elfoglalja elméletileg már tisztázott és szükséges helyét társadalmunkban. Gáspár Sándor a továbbiakban arról szólt, hogy népgazdaságunk helyzetének javításához, feladatainak megvalósításához minden olyan eszközt és módszert igénybe kell venni, amely hazánk gazdasági erejét növeli. Ilyenek a gazdasági munkaközösségek is. Hiányt pótolnak, aktivitást hoznak felszínre, kezdeményeznek. Tehát a konkrét társadalmi igény hozta őket létre. Rugalmasan, hatékonyan, magasabb színvonalon A legnagyobb nyíltsággal kell arról szólnunk, hogy ehhez csak egyetlen út van számunkra: a jobb, hatékonyabb munka. Az elmúlt évtizedekben talán soha nem volt ilyen életbevágó a munka hatékonysága, mint ma. Csodára hiába várunk. Ezt a munkát senki nem fogja helyettünk elvégezni. A brigádmozgalomnak is fel kell emelkednie a hazánk előtt álló feladatokhoz, hogy a mai igényeknek megfelelően, rugalmasan, hatékonyan és magasabb színvonalon segítse gazdasági és társadalmi céljaink megvalósítását. A megújuláshoz szükséges, hogy az eredmények elismerése mellett beszéljünk a mozgalom gyengeségeiről is. A gyakran formális megoldások egy nagyon fontos elvet háttérbe szorítottak, azt, hogy a tömegeknek saját belső meggyőződésükből kell cselekedniük. Ez pedig szorosan összefügg a szocialista demokráciának a munkahelyeken megfigyelhető jelenlegi helyzetével. A szocialista brigádmozgalom létének, megújulásának elemi érdeke a munkahelyi demokrácia továbbfejlesztése. Az elért eredmények ellenére a dolgozók gyakran szembetalálják magukat azzal a ténnyel, hogy gyakran többet beszélnek munkahelyükön a demokráciáról, mint amennyi környezetükben megvalósul belőle. A formális elemek akadályozzák a demokrácia tartalmi kibontakoztatását. Mivel a demokrácia nem értekezlet, hanem állandóan jelenlévő magatartás, gondolkodás és felelősségtudat, ez gondot jelent. Ha a dolgozók nem látják a maguk cselekvési lehetőségeit, akkor nem lehet megfelelő kezdeményezőkészséget várni tőlük a végrehajtásban. Ezért belső mozgatóerőt, belső akaratot és kezdeményezőkészséget keresünk a kollektívákban. Ezt kutatva a munkahelyi demokrácia állapotát kell szemügyre vennünk, mert a demokrácia gyakorlása, színvonalának emelése teremt ilyen belső, hatékony mozgatóerőt. A dolgozók tudomásul veszik, sőt megértik az anyagi javak korlátozottságát és az előforduló kisebb-nagyobb nehézségeket. Ezeket nem is írják a szocializmus rovására. De azt elvárják, hogy a szocializmust építő társadalomban állandóan erősödjék részvételük saját sorsuk alakításában. Gazdasági életünkben egyre több az olyan vezető, aki nemcsak gazdasági, hanem jó politikai vezetője is a kollektívának. Aki segíti és gyakorolja a demokratizmust. Mind Fokozni a munka szerinti differenciálást A szocialista brigádok, a munkajavító mozgalmak körükbe vonták az üzemi dolgozók legaktívabb részét. Ahogy azonban átfogó mozgalommá kezdtek válni, változott a helyzet. A munkahelyek gyakran nem tudtak reális célokat kitűzni és érvényesíteni, amelyek min- denüi± élő mozgalomként fent tudták volna tartani a szocialista brigádokat. A gazdasági vezetés egy része gyakran munkaszervezési, irányítási problémáinak átCsökkenteni kell a központi szabályzást A szocializmus építésének útján járunk, céljaink változatlanok. A fejlődés új, még magasahb színvonalára akarunk emelkedni. Modem, hatékony, erős szocialista gazdaságot és szocialista társadalmat építünk — mondotta. — A szocialista építőmunka eddigi eredményei sok örömet adtak, bizalmat, biztonságot teremtettek a dolgozókban a szocializmus iránt. Amit elértünk az elmúlt 38 év alatt, de különösen 1957 után, az történelmi jelentőségű. Hazánkban szilárd a munkáshatalom. Mindenki számára megteremtettük a kulturális és anyagi felemelkedés feltételeit. Lét- biztonságban élünk, fejlett társadalombiztosításunk, egészségügyi ellátásunk, oktatási rendszerünk van. Szocialista ipart és mezőgazdaságot teremtettünk, amely tisztességgel állja — a világ szemében is — a mai nehéz idők gazdasági megrázkódtatásait. Amit elértünk, nem kevés, de .tudjuk, ez még nem a csúcs. Keressük, kutatjuk az utakat, módokat, formákat és eszközöket, amelyek segítségével újra dinamikus fejlődés indulhat meg életünk minden területén. Ehhez erős, összeforrott társadalom, erős, összeforrott kis kollektívák kellenek, a tehetség, a szorgalom, a fegyelem, a felelősségérzet belső követelményeivel. Hogy ez így legyen, abban a jövőben is nagy szerepe lesz a szocialista brigádmozgalomnak. Azt akarjuk, hogy a tisztességes, jó munkát becsüljék, ismerjék el erkölcsileg, ezt állítsák követelménynek milliók elé. Az ilyen dolgozók előtt nyiljék meg az előremenetel, a még magasaibb képzettség lehetősége. Az ilyen dolgozókból legyen a politikai, a gazdasági és mozgalmi vezetők utánpótlása. Ilyen dolgozókra kell elsősorban támaszkodni, velük kell tanácskozni, ás a döntések előtt tanácsukat kérni. Azt a követelményt, hogy mindenkinek többet kell nyújtania, a szakszervezetek önmagukra is fokozottan értik. Ezután is minden segítséget megadnak a szocialista brigádmozgalom fejlesztéséhez. Hazánkban még nem épült fel a szocialista társadalom. A gazdaságban is, a társadalmi viszonyokban is, az emberek magatartásában, gondolkodásában és egymáshoz való viszonyában is jelen van az átmeneti időnek minden velejárója. Bármihez fogunk céljaink megvalósítása közben. sok pénz, tehetség, fegyelem, felelősségérzet kell és a korábbinál jobb munka. Gazdaságunk, ha lassan is, de már elindult azon az úton, hogy a fejlődésnek ezeket a nehézségeit legyőzze. Nem kétséges, hogy erőfeszítésünknek, munkánknak meglesz az eredménye — fejezte be beszédét a SZOT főtitkára. Gáspár Sándor beszédét vita követte. Felszólalt Lázár György, a Minisztertanács elnöke is, aki többek között a következőket mondta: Lázár György felszólalása — Tisztelt tanácskozás, kedves elvtársnők, elvtársak! Megtisztelő és szívesen vállalt kötelezettségnek teszek eleget, amikor átadom a tanácskozás résztvevőinek a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, személy szerint Kádár János elvtárs szívélyes üdvözletét és a Minisztertanács jó kívánságait. Kérem önöket, hogy munkahelyükre visszatérve, a szocialista brigádok tagjainak tolmácsolják az üdvözleteket és a jó kívánságokat. A Központi Bizottság áprilisi határozatának visszhangja arról tanúskodik, hogy népünk, munkásosztályunk helyesléssel fogadta, reálisnak tartja a nemzetközi és a belpolitikai helyzetről, a hatodik ötéves terv végrehajtásának eddigi tapasztalatairól kialakított értékelést. Üdvözli és méltányolja az őszinte, kritikus és önkritikus hangvételt, támogatja az eddigi politika folytatását. Egyetért azzal, hogy továbbra is a XII. kongresszus határozatában megjelölt irányt kövessük és úgy dolgozzunk, hogy képesek legyünk a hatodik ötéves tervben kitűzött feladatok teljesítésére. Népünk bizalma erőt, de egyben felelősséget is jelent. Ha nem dolgoztunk rosz- szabbul, mint korábban, akkor miért volt szükség arra, hogy menet közben olyan intézkedéseket határozzunk el, mint amelyekre a múlt év közepén került sor, miért nem csökkentek, vagy szűntek meg a gondjaink? A Központi Bizottság erre is választ adott. Ezért talán elegendő, ha két olyan körülményt idézek fel, amely lényeges befolyással van helyzetünkre. Az egyik, hogy az utóbbi években sem javult, hanem romlott a nemzetközi politikai és gazdasági helyzet, tovább éleződött a nemzetközi feszültség. Mindenekelőtt olyan társadalmi-gazdasági feltételeket két kell teremtenünk, amelyek nagyobb ösztönzést és teret adnak a hatékonyai^ munka számára; elősegítik a termelési szerkezet korszerűsítését, a versenyképesség fokozását, a szocialista országokkal folytatott együttműködésünk még teljesebb elmélyítését, a ráfordítások, elsősorban az energia- és az anyagfelhasználás csökkentését, a teljesítményekkel arányos bérezés megvalósítását és az anyagi érdekeltség erősítését. Olyan közfelfogást kell teremtenünk, ami több támogatást ad a jobbító szándéknak, a szervezett és a fegyelmezett munkát igénylő vezetőknek és dolgozóknak. Ezek olyan követelmények, amelyek érvényre jutása nélkül nem állhatunk helyt a könyörtelenül igényes piacon, és csak lassan juthatunk előre továbbfejlődésünk megalapozásában. Amiről nehézségeinkkel összefüggésben szólni kell, az, hogy egyenetlenségek vannak munkánk színvonalában, az új követelményekhez való felzárkózásban. Az előbbiekben szóltam azokról a kollektívákról, amelyek a nehezebb körülmények között is példamutatóan dolgoznak. A teljes képhez azonban hozzátartozik, hogy nem mindenütt halad elég ütemesen a termelésnek a piaci körülményekkel és követelményekkel lépést tartó megújítása. Általában is magasak a ráfordítások, és sokhelyütt rosszul szervezett a munka. Többek között ez az oka annak, hogy vannak támogatásra szoruló veszteséges vállalatok, és jelentős anyagi erőforrásokat a fejlesztések helyett a veszteségek kiegyenlítésére kell fordítanunk. Kedves elvtársak! A közvetlenül előttünk álló feladatokról, az 1983. évi terv eddigi végrehajtásáról szólva elmondhatom, hogy vannak biztató, de vannak figyelmeztető jelek is. A továbbiakban úgy kell dolgoznunk, hogy kivédjük az egyensúlyi követelmények betartását veszélyeztető hatásokat. Arra kell törekednünk, hogy teljesítsük az ipari és a mezőgazdasági termelés előirányzatait; elérjük e tekintetben azt, amit magunk elé tűztünk; a belföldi felhasználásban pedig betartsuk a terv előírásait. Ez utóbbi több * között azt kívánja, hogy intézkedjünk a terven felüli beruházási vásárlóerő mérséklésére, amit meg is tettünk. Szigorúan ragaszkodna , ell ahhoz, hogy a bérek é. jövedelmek legyenek arányban a tényleges teljesítménnyel és betartsuk a fogyasztói árak növelésének elhatározott mértékét. Ezek nem könnyű, de teljesíthető feladatok. A vitában elhangzottakra Gáspár Sándor válaszolt, majd a résztvevők elfogadták a szocialista brigádvezetők VI. országos tanácskozásának í.! ás foglalását. Ezzel befeje- :JJótt a tanácskozás.
