Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-29 / 126. szám
2 Kelet-Magyarország 1983. május 29. Hég mindig a divatosak... Milyenek a továbbtanulási lehetőségek? Válaszol Szentpáteri Zoltán középiskolai csoportvezető — Ebben a tanévben Sza- bolcs-Szatmár megyében kilencezer gyermek fejezi be általános iskolai tanulmányait. A végzősök kilencven százaléka elküldte továbbtanulási jelentkezési lapját valamelyik középfokú oktatási intézménybe. A megyénkben felvehető tanulók száma 7300. Pontosan 849-el kevesebb, mint a jelentkezők száma. — A továbbtanulásra jelentkezett tanulók szempontjából legkönnyebb a helyzet a gimnáziumoknál. Kevesebb a jelentkező, mint a felvehetők száma. Kétezerötven helyre 1269 tanuló pályázott. Egyes, főleg vidéki gimnáziumokban gondot okoz a beiskolázás, néhány nyíregyháziban túljelentkezés van. — Szakközépiskolába ezerrel jelentkeztek többen. 1400 szakközépiskolai helyre 2433 tanuló. Jelentősebb túljelentkezés van a nagykállói óvónő szakközépiskolában, a nyíregyházi kereskedelmiben, az ipariban, az egészségügyiben és a pénzügyi szakközép- iskolában. — Szakmunkásképző intézménybe 4109 tanuló jelentkezett. A felvehetők száma 3680. Elsősorban az ismert divatos szakmában van túljelentkezés. — A megyei tanács művelődésügyi osztályára várhatóan ebben az évben 400—500 fellebbezési kérelem érkezik. 180 tanulót vehetünk így fel, 110-et gimnáziumba és szak- középiskolába, 70-et szakmunkásképzőbe. A fellebbezéseket — az iskolai felvételik és a jelentkezők szociális körülményeinek ismeretében — bizottság bírálja el. A döntésekről június 20-ig írásban fogjuk értesíteni az illetékeseket. — A helyhiány miatt fel nem vehető 849 tanulóból 400—500 várhatóan más megye vagy a főváros középfokú oktatási intézményeiben folytatja tanulmányait. Egyre jobban meg kell barátkozni azzal a gondolattal, hogy a végzős nyolcadikosok nem csak a megye iskoláiban tanulhatnak tovább. Budapesten például hétezer üres hely van, mely betöltetlen. Az elutasított tanulók sorsának rendezésében a pályaválasztási tanácsadó munkatársai segítenek. T. L. ÜJ NYÍREGYHÁZI LATKE P Hol pihen tanár úr? Számítógép osztotta az üdülőjegyet A tanév befejezését nem csak a diákok, a pedagógusok és az iskolák technikai dolgozói is várják. Elérkezik a pihenés, a kikapcsolódás ideje. A megyében a szakmunkásképző intézetekben június 10-én, az általános és középiskolákban, várhatóan Kis Monchichi, nagy boldogság — Anyu azt mondta, a nagy Monchichit már nem veszi meg, érjem be a kicsivel, de ha a bizonyítványban szép jegyeket lát, a kempingbiciklit megkapom gyermeknapra. Nyáron megyünk sokat kirándulni — Veisz Agnes már gondolatban is áthangolt a népszerű majomgyerekről a kempingkerékpárra. Bőrlabda, bicikli, baba A iegtöbb családban lassan már kirajzolódnak a nyári programok, s ki-ki szép elképzeléseket dédelget a tanév végére. A szülőknek is egyfajta számvetés a gyermeknap, hiszen annyira az iskolai tanév végén ünnepeljük, hogy szinte kínálkozik a számvetés és a párhuzam: ha jól viselkedsz, ha jó bizonyítványt hozol haza, akkor megkapod a régen várt bőrlabdát, biciklit, kisautóit . . . — Én egy szép babára vágyom, olyanra, amelyiknek népviseleti ruhája van, csak nem tudom, anyuék tudják-e ... — ez Bilecz Mónika gyermeknapi óhaja. A hétéves fiúk, lányok — valamennyien a nyíregyházi 19-es iskola elsősei — most kettőzött izgalommal készülnek erre az ünnepre: ekkor avatják őket kisdobossá és mennek el életük első osztálykirándulására, Debrecenbe. — Már nagyon szeretném látni az oroszlánt, a tigrist, mert itt hiába keresem a sóstói vadasparkban, itt soha nem találni — Roskó Péter nagy várakozással néz az állatkerti séta elébe. „Elsepertom a ház helyét..." — Mi a családdal megyünk nyáron gyakrabban kirándulni — folytatja a témát Nagy Anita. — A Tiszán fogunk fürödni, ott lesz keresztanyám is. Gondolom, szebb lesz az ilyen utazás, mert többet játszhatunk, fürödhetünk a folyón, mint a sóstói strandon. — Mi most kevesebbet megyünk el anyuval, meg apuval, meg a testvéremmel valahova, mint régebben — panaszkodik Jeles Zsuzsanna. — Nyírszőlősön a szüleim építenek egy házat, és most minden szombat, vasárnap kinn vagyunk. Én is szoktam segíteni — már büszke a hangja hogy mit? Hát el- seprem a háznak a helyét, vagy összeszedem a szemetet . . . — Mi is a telekre járunk mostanában — meséli Cseh András. — Napkoron van kertünk, és ott sokat lehet szaladgálni. Ott nem szólnak rám anyuék, hogy ne kiabáljak. Már épül a pince és lesz rajta egy szép kis hétvégi ház. — Nekem minkét nagymamám Rakamazon lakik és felváltva fogok nyaralni náluk — folytatja Veisz Ágnes. — A bátyám, Robi is készül, hogy megtanulunk horgászni de én sajnálni fogom a kis halakat, amiket kifog. Van egy jó ötletem! — derül fel az arca —, amit Robi kifog, én szépen visszacsúsztatom a vízbe ... — Én is készülök nagyiék- hoz Demecserbe — meséli Bilecz Mónika. — Ez lesz az igazi nyár, mert ott lesz a kiscica, a kiscsirke, adhatunk enni a malacoknak is. Itt a játszótéren sose látni ilyen állatokat. Ha nincs tv... — Én is igyekszem — sorolja Birovecz László — ha anyu kéri, még segítek is esténként, csak így nyaralhatok a nagymamáméknál. Ök a Szovjetunióban laknak. — Én azt szeretem, amikor nincs tévé és apuék filmet vetítenek nekünk — mondja Bilecz Mónika. — Tibivel, a testvéremmel előkészítjük a vetítőgépet, a vásznat, előkeressük a filmeket vagy a diákat és akkor ismét izgulhatunk Piroska és a farkas meséjén, vagy átéljük a tavalyi kirándulást a diákat nézegetve. Én tavaly pontosan a gyermeknapon jöttem ki a kórházból, kaptam ajándékba egy ruhát és nagyobb örömmel nyaraltam, mint máskor ... A történetek egymásba fonódnak. Közös bennük a bérházi gyerek uniformizált estéje, amikor a fogmosás, a lefekvés egyhangúságát csak időnként oldja a diavetítés, de hamarosan itt a nyár, amelyre lélekben már valamennyien elkészültek. T. K. június 17-én befejeződik az 1982—83-as tanév. Hol üdülhetnek a szabolcsi nevelők és technikai dolgozók? A szakszervezet megyei bizottságán elmondták, hogy az idei SZOT-üdülőjegyeket a Pedagógusok Szakszervezete országos központja számító- gépes eljárással osztotta szét a megyék között. Ezt a munkát a nyíregyházi tanárképző főiskola számítástechnikai központja végezte el. Minden fontos adatot betápláltak a számítógépbe, s így a korábbiaknál hamarabb, már a múlt év novemberében ki- küldhették a megyeszékhelyről az alapszervezeteknek a jegyeket. Természetesen megyén belül már nem a számítógép osztotta az üdülője- gyeket — szám szerint 673 SZOT-üdülőbe szólót, — hanem a megyei bizottság munkatársai, akik a sok éves tapasztalataik alapján minden fontos szempontot igyekeztek figyelembe venni. Évről-évre mind több nevelő mehet üdülni a nyári szünidőben, ugyanis tavalyelőtt 52, tavaly pedig már 65 százalékos volt az üdülőjegyek aránya a főüdülési szezon javára. Nagyjából ez a jellemző az idei SZOT- üdülőjegyekre is, melyekhez még a megyében hozzájön 56 külföldi csereüdülésre szóló beutaló is. A szabolcsi nevelők és technikai dolgozók Jugoszláviában, az NDK- ban, a Szovjetunióban, Csehszlovákiában Ausztriában és Olaszországban üdülhetnek. S mi lesz azokkal, akiknek nem jut SZOT-üdülőjegy? Évek óta saját üdültetéseket is szervez a szakszervezet megyei bizottsága a társmegyékkel: több mint százan utazhatnak Nógrád, Győr-Sopron, Heves, Borsod, Békés, Baranya, Veszprém megyék és a főváros pedagógusüdülőibe, illetve az erre a célra berendezett középiskolai kollégiumokba. A legnagyobb méretű saját üdültetésre a megyei bizottság 42 személyes hajdúszo- boszlói üdülőjében van lehetőség, ahol egész évben fogadnak vendégeket. DÍSZLET es jelmez Színháztechnikai napok Különleges rendezvénysorozat kezdődik június 1-én délelőtt 11 órakor Nyíregyházán, a Móricz Zsigmond Színházban. Az optikai, akusztikai és filmtechnikai egyesület színháztechnikai szakosztálya, a művészeti szakszervezetek munkavédelmi felügyeletével közösen városunkban rendezik a 6. színháztechnikai napokat, és az országos színházi munkavédelmi tanácskozást. A díszlet- és jeí- mezkivitelező műhelyek munkáiból, a színházi berendezéseket gyártó hazai és külföldi cégek termékeiből rendezett kiállítások és a színházi munkavédelmi kiállítás már előző nap, kedden délután 3 órakor megnyílik, a művelődési központban. A háromnapos tanácskozáson szó lesz a látványművészet technikájáról és biztonságáról, a színházi munkavédelemről, pirotechnikáról és napjaink más színháztechnikai problémáiról. A gyártmányismertetőkön és a kiállításokon több külföldi cég is képviseli magát, így az NSZK, Anglia, Ausztria, Belgium és az USA és találkozhatnak a színháztechnikában érdekeltek a RÁVISZ, a KONVERTA, a TANÉRT és a BEAG hazai képviselőivel, illetve termékeivel is. Nagyon megtetszhetett a kemecsei Oláh Gusztávnak az egyik paszabi porta. Háromszor is meglátogatta két héten belül, igaz az ajtó helyett az ablakon át. Először nyolcezer forintot emelt el a szekrényből, majd néhány nap múlva a közben megcsinált ablakot újból betörve, négyezret. Harmadszorra már kevesebb szerencsével járt, a ház gazdája éppen hazaérkezett. Oláh sietve elmenekült az ablakon keresztül. Közben Tiszabercelen is „tiszteletét tette” az egyik udvaron, ahonnan kerékpárt vitt el. Néhány nappal ezelőtt pedig a berceli iskola kerítése mellől lopott el egy biciklit. Mindkét járművet eladta, az egyiket egy karóráért. Természetesen a vevő nem is sejtette (?), hogy nem tisztességes úton szerzett biciklit vesz meg. Oláh rendszeresen italozott, a lopott pénzt is italra fordította. Huszonnyolc éves kora dacára már hét évet töltött börtönben, de nem sok nevelő hatást tett rá a büntetés. Lopásért és súlyos testi sértésért ült eddigi Legutóbbi szabadulása óta mindössze két hónap telt el az újabb bűncselekmények elkövetéséig. Az ítélet indoklása szerint „erkölcsi érzéke, kritikai készsége és akarati tartása fejletlen”. A nyíregyházi járásbíróság dr. Drégelyvári Imre tanácsa Oláh Gusztávot kötelezte az okozott kár megtérítésére, s arra, hogy az alkoholisták kényszergyógykezelésének vesse alá magát. Főbüntetésül egy év és nyolc hónapi szabadságvesztésre ítélte, s két évre eltiltotta a közügyektől. (Pd) Heti bosszúságunk Rendelés — Nincs neked jobb dolgod, mint a kenyércímkével szórakozni, szólított meg vasárnap egyik ismerősöm, aki már kora reggel elolvasta az aznap megjelent bosszúságom, s mielőtt bármit is felhozhattam volna mentségemre, odacitált a piaccsarnok épületében lévő tejbolthoz és csak annyit mondott: az itt kapható kenyér címkéjéről írj, ez sokkal érdekesebb lesz. Már csak kíváncsiságból is beálltam a sor végére, s bár míg rám került a sor, feltűnt, hogy a pulttól senki nem távozik kenyérrel, türelmesen vártam soromra. Kenyér? — kérdezett visz- sza az eladó, amikor ki- mondtam, mit szeretnék — már régen elfogyott. Az órámra néztem, mindössze fél nyolcát mutatott, aztán újból az eladóra, de neki csak nem esett meg rajtam a szíve. Becsaptál, itt nincs is kenyér — mondtam kint várakozó ismerősömnek, aki nevetve fogadott, de nyomban meg is nyugtatott, mert elárulta : nem ő csapott be engem, hanem a bolt dolgozói teszik ezt hétről hétre, a vásárlókkal, mert ott reggel hét óra után néhány perccel egyetlen vasárnap se lehet venni kenyeret. Már-már ott tartottam, hogy visszamegyek és megkérdezem, miért olyan keveset rendeltek, de aztán lemondtam róla, mert rájöttem: nincs ebben semmi különös, a háztartási boltból is rég eltűnt a borotvakrém, mégse mindig vagyunk szőrösek, a sóstói hideg strandon se lehet élelemhez jutni, mégse mindig vagyunk éhesek. Idáig jutottam töprengésemben, amikor korszakalkotó ötletem támadt. A tejboltok mintájára be kellene vezetni, hogy a kenyérboltok is csak reggel 7 óráig árusítsanak tejet, így majdnem tiszta profilúvá tehetnék ezeket a boltokat. És nekünk, vásárlóknak se lehetne egy szavunk se, mert azt mindenki tudja, hogy a pék nem ad tejet, a tehén meg nem süt kenyeret. B. J. Mellesleg Reklám ütött szeget a fejembe a közelmúltban. A meghökkentő ötlet szerint az egyik kaliforniai szálloda új reklám- szöveget gyártott. Ekképp csábítja a vendégeket: „Jöjjön csak el hozzánk, majd elmegy az étvágya! Konyhánk egyedülállóan egyhangú és íztelen. De ön lefogy!” Mint hírlik, a szállodát azóta megrohanták a vendégek asztalrendeléseikkel. Sokfajta módját hallottam már a csábításnak, de ilyet még nem! A legtöbb reklám ugyanis a legszebbet, a legjobbat hirdeti, a legszebb színben kívánja feltűntetni a reklámozott tárgyat, annak reményében, hogy ezáltal nő a kereslet. Most pedig ennek éppen az ellenkezőjével állunk szemben, s csodák csodája, erre jön be a számítás. Csak úgy mellesleg eljátszadozom a gondolattal: vajon milyen eredménnyel lehetne meghonosítani ezt az ötletet itthon, minálunk. Gasztronómiai irodalmunk ugyan nem ismer még ilyen negatív étvágygerjesztőt, de- hát nem is ez a lényeg. Képzeljük el, a népszerű Velőrózsa étterem öles betűkkel hirdetné: „Aki ide betér, annak felkopik az álla ...” vagy: „körítésnek fityiszt mutatunk ..esetleg: „Elrágódhat mócsingjainkon ...” netán: „Fizetni biztosan fog, enni aligha , . .” Mit gondolnának ilyen reklám láttán a magyar vendégek? Először azt hinnék, valami rossz viccről van szó. Volna, aki meghatódna a vendéglátóhelyek ilyen őszinte önkritikájától. Akadna persze jó néhány olyan ember is ,aki úgy vélekedne, már megint sok a vendéglátók pénze, hogy még azt is reklámozzák, amit az ember úgy is tud. Megeshetne persze, hogy az arra járó szakmai ellenőr úgy fogná föl az egészet, mint valamiféle takarékossági kezdeményezést, aminek vállalati haszna van, A legkevesebben gondolnának arra, hogy mindezt a Velőrózsa étterem vezetői es dolgozói a hízásra hajlamos hazai vendégek jól felfogott érdekében teszik, fogyókúra gyanánt. Nehezen képzelhe tő el, hogy egy ilyen próbál kozás után nálunk megró' hannák asztalrendelésekkel a restaurantot, hiszen a gyomrára mindig kényes haza! vendégkoszorút mostanság mézesmadzaggal is nehéz becsalogatni az étlapok mellé. „Anyagi” ellentét van közöt tűk. (angyal) Nagy Anita, Roskó Péter, Veisz Agnes, Cseh András, Birovecz László. — Kétszer is visszatért
