Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-03 / 103. szám

2 Kel et-Magyarország 1983. május 3. Díszdobozra szöveget vés Maczali Mihály a pantográffal a nyíregyházi VAGÉP óra-ékszer üzletében, (elek) JÚLIUS ELSEJÉTŐL nKÉPERMYÖfflliíí 600 forint családi pátiék Az MSZMP Központi Bi­zottsága a nehezebb körül­mények közepette is szüksé­gesnek tartja — hangsúlyoz­ta a KB tavaly decemberi üléséről kiadott közlemény, hogy ez évben bizonyos szo­ciálpolitikai intézkedésekre sor kerüljön. Ennek megfe­lelően 1983. július 1-től eme­lik a kétgyermekesek és az eddig jogosult egygyermeke­sek családi pótlékát. Az egy­gyermekeseknél — a gyer­mek hatéves koráig — csalá­di pótlékot vezetnek be. A Központi Bizottság ál­lásfoglalása alapján kor­mányzati szinten most van előkészületben az az intézke­dés, amely szerint július else­jei hatállyal — első ízben augusztusi kifizetéssel — a kétgyermekes családok gyer­mekenkénti családi pótlékát 490 forintról 600 forintra emelik fel. Az egygyermekes családoknál a jelenlegi 130 forint jövedelempótlékot — 170 forinttal — 300 forintra növelik a gyermek hatéves koráig. Ha e hat év alatt újabb gyermek nem születik, akkor a továbbiakban a je­lenlegi 130 forintot folyósít­ják részükre. (A Hétfői Hírek nyomán) Az IKSZV bemutatkozik Kérdez: a lakó A lakossági szolgáltató- sok egész sorát nyújtja Nyíregyházán az ingat­lankezelő és szolgáltató vállalat. Éppen ezért bi­zonyára a nyilvánosság érdeklődése kíséri azt a kiállítást, amelyet a Me­gyei és Városi Művelődé­si Központban Nyíregyhá­zán nyitnak ma, május 3- án 14 órakor. A vállalat életét, munkáját ismerte­tő fotók, grafikonok mel­lett a mai, korszerű építő­anyagokat is bemutatják, Ezt a kiállítást — május 8-ig tekinthetik meg az ér­deklődők. Az IKSZV bemutatko­zik — ezt a címet viseli a május 5-én, 16 órakor kez­dődő mimifórum. Itt „élesben” vitatkozhat fe­lelős vezető és bérlő: ugyanis az ingatlankezelő igazgatója, főmérnöke, fő­könyvelője és osztályve­zetői válaszolnak az ott feltett kérdésekre. Bármi­lyen természetű gondjára választ kaphat az érdek­lődő, ami a vállalat mun­káját illeti. S akinek nincs módja személyesen részt venni, levélben már előre felteheti a kérdését, a vál­lalat központjába címez­ve (4400 Nyíregyháza, To­kaji út 3.). Telefonon is előre lehet jelezni a prob­lémát, a 10-377 és 11-213- as hívószámon. A Magyar Rádió nyír­egyházi stúdiója hangfel­vételt készít a fórumról és későbbi időpontban sugá­rozza azt. A Kelet-Ma- gyarországban is visszaté­rünk azokra a kérdések­re, amelyeket ott idő hiá­nyában nem tudnak meg­válaszolni. TIVADARTÓL TISZALÖKIG Strandhelyzetkép a Tiszánál A legkevesebbet talán a ti- vadari strandról mondha­tunk. Lényegében maradt a régi színvonal, habár az ellá­tás egy fagylaltárus és egy lángossütő beállításával vál­tozatosabb lett. Vannak már zuhanyozók is. összességé­ben, mivel újabb beruházá­sokra pénz nem akadt, ennyi újdonsággal kell megeléged­ni, de azért az idén sem ér­zik majd rosszul magukat a csendes kikapcsolódásra vá­gyók. Ugornyán körültekintve az egyik legfontosabb kérdés ta­lán: mi van a Tiszával? Né­hány éve ugyanis mintha kisebbedett volna a homok o/ part, de mint az illetékesek mondják: a folyamat megállt, sőt a Szamos-torkolat irá­nyában is homoklerakódás ta­pasztalható. A kempinget most készítik elő, lényeges változás itt nincs, csakúgy mint az ellátásban: az áfész azt tudja nyújtani amit ko­rábban. Igaz, a néhány ma­gánkereskedő élénkítheti majd a kínálatot. A közmű­vek állapota is a régi, pénz nem jutott a további korsze­rűsítésre. Ügy tűnik, hogy a legnépszerűbb üdülőterület, Ugornya fejlesztésére már nem elégségesek a helyi erők, a kommunális ellátottság ja­vítása a megyei tanács, a Felső-tiszai Intéző Bizottság, sőt az országos idegenforgal­mi szervek segítsége nélkül nem oldható meg. Mindezek ellenére is van­nak változások. A meleg vi­zű strandon nyáron már pró­baüzemet tartanak, felépült újabb tizenkét faház, s tekin­tettel a változatlan népszerű­ségre, valamint a zsúfoltság­ra, a kukoricás és a meleg Kocsmai sörözés után október 5-én hazafelé tartott Rácz Árpád 33 éves töbszörösen büntetett elő­életű kéki lakos és Rózsa József. Amikor az óvodához értek, Rácz bement annak udvarába, Rózsa pedig továbbhaladt, egy társá­val menetben is folytatván a sörözést. Rácz azonban az óvo­dából ellopta Baglyos Istvánná kerékpárját, s azzal haladt el később Rózsáék mellett. A ke­rékpárt nem a saját lakásához vitte, hanem a Rózsáék tornácá­ra támasztotta és eltávozott. Közben a kerékpár kámforra válását észrevették, és közölték a körzeti megbízottal. Nagy Fe­renc körzeti megbízott el is ment Ráczék lakására, — ismerte már az ügyfelét, nem először talál­koztak —, de Ráczot nem talál­ta otthon. Közben Rózsa is hazaért, és látta, hogy Rácz a kerékpárt a tornácán hagyta. Feltehetően a következményekre is gondolva, elvitte a Ráczék lakásához, a felhoz támasztotta, s megmond­ta Rácz élettársának: ne szed­je szét ezt a kerékpárt Rácz, hanem vigye vissza, mig baj nem lesz belőle. Nagy Ferenc másodszor is ke­reste Ráczot, és mondta neki, vigye vissza a kerékpárt oda, ahonnan elhozta. Rácz úgy tett, mintha a kerékpár ellopásáról mit sem tudna, erre a rendőr mondta neki, hogy akkor előál­lítja, nem tehet mást. Rácz erre dühös lett, és fel­kapta a gáztűzhely tetejét, s az­zal támadt a rendőrre. Kétszer is csapott feléje, — a rendőr meg is sérült —, s Nagy Ferenc kény­telen volt gumibottal védekezni. Rácz ekkor a kertjén keresztül elmenekült a legelő felé, Nagy Ferenc egy darabig követte, de meglátta a kerékpárt, s inkább azt küldte vissza gazdájának. A Nyíregyházi Járásbíróság Sándor Vilmos tanácsa Ráczot a hivatalos személy elleni erő­szak és a lopás miatt — mint többszörös visszaesőt — másfél év börtönre büntette és két évre eltiltotta a közügyektől. Az íté­letet a Nyíregyházi Megyei Bíró­ság helyben hagyta, így az jog­erős. (te) A Tisza-parti varázslatos tájak, a néhol balatoni „mi­nőségű” homokos part évről évre több és több látogatót, üdülni akarót vonz. Nem új jelenség ez, miként az sem új dolog, hogy az elszállásolás, az ellátás, a közlekedés sok kívánnivalót hagyott maga után a korábbi esztendőkben. Nézzük, hol és mi változott? vizű strand irányába nagyob- bítják a területet. Dombrádon jelentős válto­zásokról adhattak számot. Az utóbbi nem egészen egy év alatt negyvenöt telket adtak tartós használatba. A telek­kialakítások következménye­ként több, mint fél kilométer hosszan új nyomvonalra he­lyezték a kemping útját. Má­jus 1-én nyílt meg az áfész negyvenöt vendég elhelyezé­sére alkalmas, hideg-meleg vizes motelje, s átadják ren­deltetésének a negyven ven­déggel több fogadására bőví­tett éttermet, aminek termé­szetesen a konyháját is kibő­vítették. A kemping mellett pedig idényboltot nyitnak a növekvő nyári igények kielé­gítésére. Az egyre kedveltebb terü­leten továbbra is működik a 100 gyermeket fogadó úttörő­tábor, és Dombrád a már rendszeressé vált háromna­pos Rákóczi-kerékpártúra ki­indulópontja is. Az üdülőterület gazdái a jobb közlekedés érdekében is intézkedtek. Az már bizo­nyos, hogy májustól naponta három busz megy a kisvár- dai vasútállomástól a domb- rádi kempingig és lehetséges, hogy a nyíregyháziakat a Volán buszai szállítják majd hétvégeken a dombrádi strandra. Az üres tiszalöki ingatla­nokra tizenöt építési enge­délyt adott ki a helyi tanács. Ez is jelzi, hogy a tiszalöki folyópart kedveltsége sem csökkent. Az ellátásban szá­mottevő változás nem várha­tó, mert annak ellenére, hogy már nem csak kólát árulhat­nak a kiskereskedők, lángos- sütők, jelentkező egy sem volt. Igaz. a tanács nem is hirdeti a lehetőségeket, mert úgymond az idényjelleg miatt jelentkező úgysem akad. Alig­ha reális ez a vélemény: ha az idényre szóló árusítás másutt kifizetődő a vállalko­zónak, akkor ez Tiszalökön sem lehet másképp. S. Z. A középmezőnyben Mi újság az újságok körül? Butykatelep és Kétérköz lakói a leginkább „betűéhe­sek” megyénkben, legalábbis a lakosság számához viszo­nyítva ide érkezik a legtöbb újság. A kisebb helyek közül az élmezőnyben találjuk még Porcsalmát és Számos- becset is. S hogy milyen la­pokat olvasunk leginkább? A Kelet-Magyarországból több, mint nyolcvanezer fogy naponta. A Népszabadságból is elkel harmincezer, a Nép­sportra pedig nyolcezren nem sajnálják a két forintot. (A sportlápból hétfőnként és ha a „Szpari” érdekesebb mécs­esét játszik, tízezer sem sok.) A legnépszerűbb hetilap a Nők Lapja, negyvenezren fe­lül érkezik belőle megyénk­be. Nem sokkal marad el mö­götte a Rádió és Tv Ojság. Különleges helyzetben van a Füles, amit csak háromezren fizetnek elő, de az árusoktól ötször ennyien veszik meg. A Szabad Földet is kedvelik a szabolcsi emberek, huszon­ötezer fogy el hetente. A Ma­gyarország három és fél ezer postaládába kerül rendszere­sen, és ezret adnak el az áru­sok. A jubileumi, ezredik számából viszont tizenkét­ezer is kevésnek bizonyult. A statisztikák szerint Sza- bolcs-Szatmárban nő legdi­namikusabban a terjesztett sajtótermékek száma. (A for­galom egyedül a jelentősen megdrágult lapokból — Ez a divat, Autó-motor — esett vissza.) Az első negyedévben, 1982 hasonló időszakához képest három százalékkal több napi- és hetilap fo­gyott. (Az országos átlag 1,83 százalék.) Az egy háztartás­ra jutó újságok számát jel­ző úgynevezett olvasottsági mutatót tekintve is — a ró­lunk kialakult képre rácáfol­va — jól áll a megye, a kö­zépmezőnybe tartozunk. Ezt a viszonylag jó helyze­tet azonban nem tekintik végcélnak. A posta megyei hírlaposztályának vezetője, Bedő Lajosné szerint (akitől a fenti adatokat kaptuk) van reális lehetőség a továbblé­pésre. A postán kívüli érté­kesítést szeretnék bővíteni. Jó néhány ABC, élelmiszer- bolt foglalkozott eddig is új­ságárusítással, sőt például a mátészalkai Kraszna Áruház igen szép forgalmat bonyolí­tott le a lapokból. Hamarosan trafikokban, presszókban, vendéglőkben is hozzájutha­tunk kedvenc újságunkhoz Elsősorban rajtunk, olvasó­kon múlik majd mit és meny­nyit olvasunk. (P. d.) Alekszandr Csaidze grúz író alkotásából készített té­véfilmet 1978-ban a lengyel televízió. Ezt most — öt év múltán — a magyar tévé mutatta be A híd címmel. Miként a népmesékben vannak vándormotívumok, vándortémák, melyek több nép meséiben — ha variá­ciókkal is — előfordulnak, napjaink igaz „meséi” is szolgálnak ilyenekkel. S nem is feltétlenül szükséges saját történetet alkotni egy- egy nemzeti kortárs iroda­lomban, mert az alaphely­zet, sőt a téma is annyira hasonló bizonyos esetekben, hogy elegendő magát a kész alkotást átvenni, saját szí­nészekkel eljátszatni, vagy — újabb átvétel esetén — szinkronizálni. Biztosan nem véletlenül választották Alekszandr Csaidze munkáját annak idején a lengyel televízió­sok. Nyilvánvaló, hogy a téma náluk is élő volt, irri­tálta a közvéleményt. A mi esetünkben is ez a helyzet. Csaidze tévéjátékának mon­danivalója nálunk is aktu­ális. A legáltalánosabban néz­ve a témát, arról van szó: az igazságszolgáltatási ap­parátusnak kötelessége a való helyzet teljes felderí­tése annak érdekében, hogy ártatlanul senkit meg ne büntessenek. Senki és sem­mi nem tántoríthatja el et­től sem a nyomozókat, sem az ügyészt, sem a bírákat. Ehhez azonban a kérdés másik oldalaként az is hoz­zátartozik, hogy senki ne vonhassa ki magát a törvé­nyes eljárás alól, bármilyen poszton legyen is. Csaidze tévéjátékában egy felépítése után öt évvel összedőlt híd körül bonyo­lódik a történet. A felelő­sök kiderítésének folyama­ta adja a lehetőséget az író­nak, hogy elmondja a vé­leményét azokról, akik ma­gas hivatali beosztásuk te­kintélyével takaróznak, té­vedésük vagy netán önös hátsó szándékaik leplezése céljából. S elmondja véle­ményét azokról, akik hiva­tali, munkahelyi karrierjü­ket féltve vagy egyszerűen csak kényelemszeretetből, rosszul értelmezett tekin­télytiszteletből, rosszabb esetben gyávaságból nem merik, nem akarják ezek­nek a magas beosztású em­bereknek a felelősségét fel­vetni, sőt még tanúként sem megidézni az ügyész­ségre, a bíróságra. A tévéfilm rokonszenves fiatal ügyésznője, Marika Csodrisvili, egyetlen célt, feladatot tart fontosnak: ki­deríteni az igazságot, meg­állapítani, hogy ki vagy kik a felelősek valójában a híd összedőléséért. Nem retten­ti meg az sem, hogy köz­vetlen főnöke és a városi tanács elnökhelyettese is fi­gyelmezteti: jobban tenné, ha nem lépné át az íratlan határokat, s hagyná folyni az ügyet a megbetegedett másik ügyész által lezárt — mint most kiderült: nem teljesen tisztázott — nyo­mozati anyag alapján. Ez azonban azt jelentené, hogy az emberéletet is követelő hídomlásért egy olyan mér­nököt tennének felelőssé, illetve ítélnének börtönre, aki ártatlan. Ez az, amit az ügyésznő lelkiismerete nem képes elviselni, inkább vál­lalja az őt esetleg érő meg­torlás kockázatát. Határo­zott magatartásával, az igazsághoz való szilárd ra­gaszkodásával még határo­zatlan főnökét is megnyeri az igaz ügynek: a vezető ügyész nem veszi fel a tele­font, amikor várhatóan az a hívás cseng be, amellyel — felülről — le akarják állí­tani a bírósági tárgyalásra induló ügyésznőt. Érdekes, jól szerkesztett tévéjáték A híd. Seregi István A RADIO MELLETT A népszerű Húszas Stúdió ezúttal — a most vasárnap délutáni adásában — igen­csak aktuális és közérdek­lődésre számot tartó köz- gazadasági témát boncol­gatott. Nevezetesen a tőkés világba exportáló, nagyon is különböző nagyságrendű vállalatok jelenlegi világ­piaci értékesítési lehetősé­geiről, a folytonosan vál­tozó külgazdasági körül­ményekhez való rugalmas alkalmazkodásukról. Mind­járt írjam le, hogy a mű­sor világosan kivehető cél­ja néhány jó példa tanul­ságos bemutatása volt, mindenféle panaszkodás nélkül. Ahol jól, ötletesen, korszerű technológiával dolgoznak, ott megtalálja a számítását a népgazdaság, a vállalat, és megtalálják a dolgozók is. (Ezeknél a fö­löttébb hasznosan működő vállalatoknál munkaerő- hiányról pl. szó sem esett.) Talán ezekben foglalható össze röviden az adás leg­főbb tanulságai. Elsőként a kiskunfélegy­házi habselyem gyárrészleg tőkés világpiaci verseny- képességeiről hallhattunk, az igen szigorú minőségi kö­vetelmények szerinti bér­munkáról (Adidas sportfel­szerelések, Puma trikók), mely ma is jól jövedelme­ző. Igaz, hogy a gyakori ter­mékváltás komoly techno­lógiai és gyártásbetanulási feladatok megoldását fel­tételezi. De hát enélkül nem menne a dolog... A textil­ipar pedig közismerten (tudjuk Moldova György ki­tűnő riportkönyvéből is) nem a legkönnyebb feltéte­lek között dolgozó könnyű­ipari ágazat. Merőben más külpiaci lehetőségei van­nak a hagyományos pozí­cióit tartó, szegedi Pick Sza­lámigyárnak. A több mint 110 éves, az elmúlt évtized­ben teljesen rekonstruált nagyüzemnek nemcsak ér­dekes történetét ismerhet­tük meg, hanem azt is megtudhattuk, hogy mint­egy 50 külföldi céggel kell a vállalatnak versengenie a piacon, s minőségben, ár­ban mindmáig világelső. Csupán az érdekesség ked­véért jegyzem meg, hogy a Pick-szalámi ára ma a leg­nagyobb fogyasztó, Nyugat- Németországban 40 márka körül van kilogrammon­ként, tehát hozzávetőlege­sen 6—700 forint körüli összegbe kerül. A legdrá­gább az összes szalámifaj­ta közül, mert nyilván a legjobb. Nincs helyem itt, hogy több jó példáról is néhány mondatban megemlékez­zek. Csak egy utalás még: a jászberényi Lehel Gyön­gye étterem kis, mindössze 14 fős kollektívájának ex­portjáról, a libazsírba fa­gyasztott, ízléses kerámia tálkában „tálalt” sült liba­máj nemzetközi sikeréről — és jövedelmezőségéről — már a napisajtó is meg­emlékezett, a műsor pedig további érdekes informá­ciókkal szolgált a találé­konyság és öntevékenység ebben! diadaláról. Hegyi Imre riporter nagyon kö­vetkezetes átgondoltsággal folytatta beszélgetéseit. Előbb az üzem, a gyár, a vállalkozás valamelyik il­letékes vezetőjével mulat­tatta be átfogóan a vállalat történetét és mai helyze­tét, majd a munkásokat szó­laltatta meg, úgyszólván hi­telesítő kontrollként. A május 1-i munkaünnep hangulatába — és tartal­mába — jól illeszkedő volt a „Húszas” legutóbbi műso­ra. Merkovszky Pál „Kámforrá vált“ a kerékpár

Next

/
Oldalképek
Tartalom