Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-17 / 115. szám

1983. május 17. Kelet-Magyarország 7 TUDOMÁNY TECHNIKA KÖZGAZDASÁG HOZZÁSZÓLÁS Talajtápanyag-vizsgálat — műtrágyázás Almabetegségek a homokon Május 3-án jelent meg a szeresen javasolják a talaj­lap hasábjain dr. Varga Imre „Miért beteg a sza­bolcsi alma” című cikke. Az almának valóban sokféle tá­rolási betegsége ismeretes. Vannak érésbiológiai, táro­lás- és termesztéstechnikái okokra visszavezethető élet­tani betegségek. Az elvál­tozások másik csoportját a gombák kártételei okozzák. Egyes élettani betegségek — például a keserűfoltoso- dás — (stippigkeit) — okai­nak és leküzdésére irányuló eljárások kutatásának több mint 100 éves múltja van. Az irodalmi adatokból ki­tűnik, hogy a keserűfolt már akkor ismert volt, ami­kor még a műtrágyázás és a gyümölcstermesztés ke- mizálása el sem kezdődött. Az utóbbi évek intenzív műtrágya-felhasználása kö­vetkeztében a gyümölcsfák kondíciója sokkal jobb lett, általában vegetatív túlsúly alakult ki. így olyan asszi- milátum-ellátottság jött lét­re, amely az almagyümöl­csök növekedéséhez, a sej­tek és szövetek fellazulá­sához, a húskeménység csökkenéséhez vezetett. A metszés módja, erőssége, de még az időpontja is befo­lyással van nem csak a ter­méshozamra, hanem a mi­nőségre és a tárolhatóság­ra is. A nitrogén elsősorban a növekedés tápelemeként is­meretes, a rosszul időzített N-műtrágyázás hatására ve­getatív túlsúly jön létre. A nitrogén úgy is befolyásol­hatja a gyümölcs minősé­gét és tárolhatóságát, hogy az erős hajtásnövekedés kö­vetkeztében több kálciumot tudnak felvenni a levelek, mint a gyümölcsök, ezáltal kedvezőtlenebb lesz a K/Ca arány. Jelenleg' a kutatók többsége egyetért abban, hogy a keserűfoltosodás a Ca-hiány tünete. A relatív Ca-hiányt a gyümölcs ká­lium (K) és magnézium (Mg) összegéhez viszonyít­va lehet megállapítani. A kedvezőtlen K/Ca-arány ki­alakulásához hozzájárult a korábbi úgynevezett „fel- töltő” és a gyakorlatban szo­kássá vált nagy adagú ká­liumfenntartó műtrágyázás is. A kötelező talajtápanyag- vizsgálatok végzése óta is­meretessé vált a nagyüzemi gyümölcsösök P (foszfor). K és mikroelem-ellátottsága, humuszban és Ca-ban való elszegényedése, a talajok el- savanyodása. A megyei nö­vényvédelmi és agrokémiai állomás munkatársai rend­V ____________________________ A képen látható Szput- nyik—3 szovjet műhold az ötvenes évek végén került a világűrbe az űrkutatás kor­szakának hajnalán. Egyik el­ső volt az azóta fellőtt sok száz szovjet műhold között, amelyek egy része Földün­ket figyeli. Az erőforrás­kutató műholdak segítségével adatokat kap az ember a geo­lógia, az ásványkincskutatás, a geodézia, a vízrendszerek területéről. Ezek végzik még a tengerek vizsgálatát, a hó- és a jégkutatást, a halászat irányítását, a lég- és a víz­szennyezettség vizsgálatát. Adatokat szolgáltatnak a mű­holdak mezőgazdaság, az er­dészet a környezetvédelem, a városrendezés stb. számára. és növényvizsgálaton ala­puló műtrágyázást és a mésztrágyázás végzését. A talajvizsgálati eredmények a gyümölcsösök talajának 3 rétegére (0-tól 60 centi­méterig) vonatkoznak, mert a tápanyagfelvevő gyökerek zömmel ott találhatók és a kimutatott értékek fentről lefelé jelentősen csökken­nek. A foszfortartalmú műtrá­gyák valóban lassan mo­zognak, 3—5 cm-t éven­ként, de közben kémiai át­alakulás következtében ne­hezen oldódó, vagy vízben oldhatatlan sók képződnek belőlük, vagy megkötődnek a kolloidok felületén, s így kizárt, hogy 4—5 év alatt 4—5 méter mélyen találha­tó aktív gyökérzónában fel­halmozódjanak. Az aktív gyökérzóna különben sem 4—5 méter mélyen talál­ható. Egyáltalán nem a N-túl- tengés, hanem a korábbi nagy adagú káliumműtrá­gyázás, a talajok elsavanyo- dása, humuszban és mész- ben való szegénysége jelen­ti a nagyobb bajt. A ho­moktalajú ültetvények kü­lönben is kevés N-t tar­talmaznak, s ha mégis túl­adagolják a nitrogént, ak­kor az kilúgozódik akár a ta­lajvízig is, vagy olyan mély rétegekbe, ahonnan még a mélyen gyökerező növények sem tudják felvenni. A cikk szerzője a csersav oxidációjára is utal, ami nehezen képzelhető el, mi­vel a gyümölcsből főleg al­ma és oxálsav mutatható ki. A keserűfoltos szövetek­ben Ca-oxalát halmozódik fel. Ha kevés a Qa, akkor az a sejt egyéb részeiből is mozgósításra kerül, s ezért fontos a Ca utánpótlása. Az élettani betegségek egy része a túlságosan ko­rán szedett almáknál fordul elő gyakrabban (héjbarnu- lás), más részük a túlságo­san későn szedett és betá­rolt almáknál okoz károkat. Ebből következik, hogy alapvető az optimális szü­retidő betartása. A problé­mára jelenleg nem lehet ál­talános érvényű receptet ad­ni. Egy-egy fontos kérdés kiragadásával és rendezésé­vel sem biztos a siker, mert az évjáratnak, az időjárás­nak is nagy szerepe és ha­tása van. Kiutat nem je­lenthet a nagyrabecsült Westsik-féle zöldtrágyázás, - de még - az istállótrágyázás sem. Dr. Margittay Miklós agrokémiai főmérnök ______________J Űrkutatás Kozmosz műholdak adatai révén gyors ütemben halad előre a kazahsztáni aszályos földek öntözése. A műholdak az Ili folyó deltavidékéről felvételeket készítettek. Ezek kiértékelése után szovjet szakemberek kijelölték az új vízművek építésének terüle­teit. A Zsidelinszk közelében épülő vízmű segítségével már 1982-ben szabályozták a del­tavidék tavainak vízszintjét. A jövőben nádat is termesz­tenek ezen a környéken. A vízszabályozás lehetővé teszi a feldolgozásra alkalmas nád mennyiségének növelését, de javulnak e térségben a hal­tenyésztés feltételei is. ÚJ ADAPTER - JOBB BETAKARÍTÁS Napjaink sztárnövénye Lehetőségek a napraforgó termesztésénél A napraforgó napjaink sztárnövénye és e jelző nem­csak a mezőgazdaságban, de az egész népgazdaságunk te­kintetében érvényes. Ter­mesztése igen dinamikusan fejlődött. A hatvanas évek elején még 100 ezer tonna termést takarítottak be gaz­daságaink e fontos növény­ből, a legutóbbi két évben már 600—600 ezer tonnát. A napraforgóolajnál a vi­lág exportjából 7—8 száza­lékkal részesülünk. Termé­keink minőségi mutatói job­bak a versenytársaink áru­cikkeinél, ez pedig további piaci lehetőségeket ígér. Sajnos vannak negatív je­lenségek is, mint például a termőterület csökkenése, a termelési költségek emelke­dése és a világpiacon jelent­kező egyre élesebb konku­renciaharc. Szükséges tehát a terméshozamok növelése, a termelés biztonsága, a mi­nőség, a munkatermelékeny­ség és a gazdaságosság ja­vítása, a feltáratlan erőfor­rások kiaknázása. A napraforgó aratásánál a gazdaságok többsége még ma is az NA-jelű naprafor­gó adaptereket üzemeltet, ezek vesztesége bizonyítha­tóan átlagosan 5—8%. Ha az újabb, soros adaptereket használnák a gazdaságok, ak­kor 5 százalék megtakarítást érhetnének el. Országos szin­ten vizsgálva, 300 ezer hektár terméséből 30 ezer tonna sze­met lehetne megtakarítani. Ez a mennyiség pedig 15 ezer hektáron teremne meg, nem kis ráfordítási költséggel. A műszaki feltételek adot­tak, most már a felhasználó­kon múlik, hogy az elméleti számítások a gyakorlatban is megvalósuljanak és anyagiak­ban is realizálódjanak. Az, hogy az 5—8 százalé­kos veszteséggel dolgozó NA- jelű motollás adapterek ki­válthatók az SNA-jelű soros adapterekkel, a Mezőgépfej­lesztő Intézet és a Békéscsa­bai Mezőgép békési gyáregy­ség műszaki-fejlesztő-gyántó szakembereinek köszönhető. Az adapter valamenyi ná­lunk üzemelő arató-cséplő gép ferdefeLhordójára fel­szerelhető, és így alkalmas a napraforgó egymenetes be­takarítására. Az adapterek csigás behúzó rendszerűek. A csigák meghajtása a kom­Munkában az új adapter. bájn ferdefelhordójától kar­dántengely közvetítésével tör­ténik. A napraforgószárak, a tányérokkal együtt levágás után a középre hordó ter­ménygyűjtő csigához jut­nak, majd a csipkés bedo­bólapokra továbbítják a terményt, innen kerül az a kombájn cséplőrészébe. Az új kialakítású adapte­reket a MÉM—MI szakembe­rei vizsgálták és ez a tevé­kenységük kiterjedt többek között a betakarítás veszte­ségeinek, üzemelési és tel­jesítménymutatóinak meg­határozására. Az elvégzett vizsgálatok egyértelműen pozitív eredményekkel zá­rultak. Gál Imre Képünkön egy ilyen — NDK gyártmányú — radiál- dugattyús szivattyút látha­tunk. Ennek a szivattyúnak a szabályozási lehetősége igen sokoldalú. A legegyszerűbb szabályozás kézikerekes állí­tóegységgel történik, de lehe­tőség van automatikus és távszabályozásra. lyozható ezeknek az erőknek a nagysága és iránya. A sza­bályozási feladatok fokozat- mentesen, akár menet közben is elvégezhetők. A tápegység­től a munkát végző elemek tetszőleges távolságban he­lyezhetők el. Nemcsak egye­nes vonalú mozgás végezhe­tő hidraulikus úton. Ha for­gómozgást nagy forgatónyo­matékkai kívánunk hidrau­likus úton előállítani, akkor hidromotorokat kell alkal­mazni. Ezeknél ugyancsak tetszőlegesen változtatható a forgás iránya, a nyomaték nagysága és a sebesség. Alacsony fordulatszámmal igen nagy nyomatékok átvi­telére alkalmas a radiáldu- gattyús hidromotor. Sok eset­ben az igen drága mechani­kus hajtóművek is helyette­síthetők vele. Míg mechani­kus hajtásnál a fokozatmen­tes szabályozás megoldása igen nehéz feladat, hidromo- toros hajtásnál csupán a szi­vattyú szállította folyadék­mennyiséget kell szabályozni. Ha a fordulatszámot kis in­tervallumon belül kívánjuk változtatni, elegendő csupán egy fojtószelep, amely válto­zó terhelésnél is közel azo­nos mennyiséget enged át. Amennyiben ez a szabályo­zástartomány nagy, e szele­pek alkalmazása nem gazda­ságos. Ilyen esetben változ­tatható nyelőtérfogatú szi­vattyúkat kell alkalmazni. a Föld szolgálatában Az utóbbi évtizedekben a hidraulikus meghajtás és a vezérléstechnika hatalmas fejlődésen ment át. A gyors fejlődés a hidrosztatikus haj­tóművek előnyeivel és alkal­mazási lehetőségeik sokrétű­ségével magyarázható. Nagy tömegerők mozgatására, nagy nyomatékok átvitelére alkal­masak, s meglepően egyszerű elemek segítségével szabá­Kihasználatlan elektronikus rabszolgáink Miért késnek az adatok, ha gyors a számítógép? Arra, hogy valóban késnek az adatok, egy magyar és egy nyu­gati számítógép „vitája” hívta fel a figyelmet. Az előzmény: az egyik mező- gazdasági termelési egyesülé­sünk számítógéppel tartja nyil­ván, hogy milyen gépeket, al­katrészeket szerez be a vele kapcsolatban álló nyugat-euró­pai partner cégtől. Magától érte­tődik, a szóban forgó tőkés vál­lalat is számítógépen mutatja ki, hogy mennyi gépet, alkat­részt küld a magyaroknak. Csak­hogy amíg a nyugati partner számítógépével mindennap rög­zítik a legfrisebb helyzetet, ná­lunk csak havi nyilvántartást vezetnek, a megyei központ szá­mítógépének segítségével. Ilyen körülmények között ért­hető, hogy a kétféle nyilvántar­tás gyakran nem egyezik. Több­ször előfordult, hogy a nyugati gép hibásnak minősítette a ma­gyarok legújabb rendelését, „mondván”: miért kémek ilyen gépeket, hiszen az ő adataik sze­rint még van elég azokból a rak­táraikban. (Vagyis a nyugat­európai gép elfelejtette, hogy a magyar adatok már egyhónapo­sak.) Ezért csak ismételt telefo­nálással, telexezéssel lehetett tisztázni a helyzetet, ami persze sok pénzébe került a már'emlí­tett mezőgazdasági termelési egyesülésnek. VILLÁMGYORS SZÁMOLÁS Az életből vett példázat nem­csak arra hívja fel a figyelmet, hogy Ilyenkor össze kell hangol­ni az adatrögzítést, hanem arra is, hogy lassúak a mi számítógé­peink a nyugatiakhoz képest. Kérdés persze: valóban azok-e? A válasz: egyértelmű nem. Hi­szen még a legegyszerűbb számí­tógépeink is több tízezer össze­adást, szorzást, osztást képesek elvégezni másodpercenként, nem beszélve a közepes, illetve a nagyméretű gépekről. (Az utób­biak már több mint egymillió alapműveletre képesek ugyan­ennyi idő alatt.) Vagyis a mi számítógépeinknek sines szé­gyellni valójuk a nyugatiakhoz képest, másban, méghozzá az adatrögzítés űtjában-módjában kell keresni a lassúság okát. IGEN LASSÚ ADATRÖGZÍTÉS Magyarországon még a lyuk­kártyás és lyukszalagos adatrög­zítés a jellemző. S minthogy a legkorszerűbb számítógéoek azért már nálunk is mágneses szalag­gal dolgoznak, a lyukkártya, il­letve a lyukszalag adatait előbb át kell írni a mágneses adathor­dozóra. Az ilyesfajta rögzítések- átírások persze még a legjobb esetben is több napot vesznek igénybe, s addig gyakran ott áll kihasználatlanul az elektronikus rabszolga, vagyis a méregdrága számítógép. Nem ok nélkül állapítja meg az Országos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság egyik nemrég elkészült tanulmánya is, hogy ez a mi szá­mítástechnikánk alkalmazásának kritikus pontja. s ha előbbre akarunk lépni, sürgősen változ­tatni kell a helyzeten. Mi történjék hát, mi legyen a kiút? Itt Is többféle választási lehe­tőség kínálkozik. Az egyik: át kell térni a csoportos adatrögzí­tő berendezések alkalmazására. Vagyis az olyan készülékek Hasz­nálatára, amelyeken több adat­rögzítő is dolgozhat egyszerre, s amelyek közvetlenül a mágneses adathordozóra rögzítenek. (Ez a fontosabb!) Két legyet üthetünk így egy csapásra: nincs szükség a később eldobandó papíralapú hordozóra, s nem kell az adat­bevitelre pazarolni a villámgyor­san dolgozó gépek drága idejét. AZ EMBEREN MÚLIK A másik lehetőség az úgyne­vezett on-line módszer bevezeté­se. (Sajnos, még nem alkottak megfelelő magyar szót megneve­zésére!) A lényege: egyáltalán nincs szükség a hagyományos ér­telemben vett adatrögzítésre. Ehelyett olyan végberendezéseket — vagy ahogy szakmai körökben mondják: terminálokat — he­lyeznek el az adatok keletkezési helyére, vagyis az ügyfélfogadó irodákba, a könyvelésbe, a rak­tárakba, a műhelyekbe, amelyek lehetővé teszik, hogy az adatok közvetlenül a számítógépekbe ke­rülhessenek. Még laikus fejjel sem nehéz elképzelni, mennyi időt lehet ilyen módon megtaka­rítani ! Stuka Károly, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság osztályvezetője

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom