Kelet-Magyarország, 1983. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-15 / 114. szám

1983. május 15. Kelet-Magyaroniág 3 A teljesítmény tisztelete Sorok egy tv-interjúhoz mozott szakismeret és anya­gi erő lehetővé teszi az ex­portképes termékek viszony­lag nagy tömegű előállítását. Eredmények természetesen csak évek következetes mun­kájától várhatók, amelyben egyaránt mindenki részt vesz. Ez a megállapítás koránt­sem azt jelenti, hogy min­denkire azonos felelősség há­rul. Az ilyen nehezebb idő­szakokban különösen megnő az irányítók felelőssége, ör­vendetesen nagy és egyre nagyobb a magyar gazdasági életben az olyan vezetők szá­ma. akik szépen csendben, kitartóan szívósan dolgoznak, s ha nem is mutatnak fel lát­ványos sikereket, de a gond­jaikra bízott gazdálkodó egy­ségek teljesítménye évről év­re javul. Csak ilyen embe­rektől várható el. jobban mondva tőlük elvárható, hogy szüntelenül megújítsák ön­magukat, s ezt az önmegúju­ló képességet kiváltsák kör­nyezetükből. ők a letétemé­nyesei a ma és a holnap eredményeinek, az ő munká­juk az igazi nekilendítő erő. Ma olyan vezetőkre van szükség, akik — Marjai Jó­zsef szavaival — „hihetetlen helyzetekben tudnak helyt­állni. nemzetközileg is egye­dülálló megoldásokat talál­ni.. . Tényleg csodálatos em­bereink vannak. nagyon sokan. akik kiemelkedő, egyedülálló teljesítményekre képesek, és mögöttük százez­rek. milliók, akik minden­nap tisztességgel eleget tesz­nek feladatuknak”. Az egészséges társadalmi értékrendnek az ö munkáju­kat kell mindenekelőtt érté­kelnie. Mert ha nincs kü­lönbség. nincs jól érzékelhető differencia a élbolyban hala­dók és az elmaradók között, az óhatatlanul önértékelési zavarokhoz vezet. A minisz­terelnök-helyettest idézve a ma és a holnap követelmé­nyének mindannyian csak akkor felelhztünk meg, ha szigorúak leszünk, nagy és növekvő követelményeket tá­masztunk saját magunkkal szemben. önkéntes jövőépítők Nyíregyházén Ha rövid a kardod... Hárman a tizenkilencből: rás. Molnár István. Malakuczi Lajos. Kostyán And­„Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel” — tartja a régi magyar mondás. Ha arra utalunk, hogy Nyíregy­házán 1982-ben 100 millió fo­rint értékű társadalmi mun­kát végeztek. akkor ember Legyen a talpán, aki kiszá­mítja: hány lépéssel és há­nyán toldották meg a gazda­sági élet manapság kissé rö­vid kardját. Össznépi mozgalom A várost járó lépten-nyo- mon az önkéntes munka je­leibe botlik. Valóban .botlik, mert korántsem céltudatosan mentem az Árpád úti óvodá­ba. ahol perceken belül kide­rült. hogy a belső díszítés, a KRESZ-pálya, a babaházak mind-mind jórészt a társa­dalmi munkának is köszön­hetik létezésüket. S ha vé­gigböngésszük a kitüntetettek névsorát, ahol többnyibe In­tézmények, szövetkezetek. HN-körzetek nevei, számai szerepelnek. ha mögéjük képzeljük az embereket, ak­kor derül ki igazán, hogy Nyíregyházán afféle „összné­pi” mozgalomról van szó. amikor a társadalmi munká­ról beszélünk. A VOLÁN 5. számú Válla­latnál például a Petőfi Sán­dor szocialista brigád nevét említették elsőként, amikor a társadalmi munkáról volt szó. Azt a tizenkilenc tagú együttest, amelyiket Hollik Mihály vezet, s amelyiknek nak a városi piacokra, vilá­gos? Néztek rá. Szinte rémülettel tették, amit parancsolt. Mindenki meghunyász­kodott előtte. Különösen amikor a primőrök egyetlen hónap alatt nyolcvanezer készpénzt hoztak a szövet­kezet konyhájára. Ekkor Szániel úgy hatá­rozott : akár törvényesen, akár anélkül ágyába hurcol­ja ezt a leányt. , Megtörtént. Törvényesen. S amikor a gyerek meg­született, és épp akkor a szövetkezet is valamiféle kitüntetést kapott, a kicsi embert, Szlávyt meghívták amolyan állami keresztapá­nak. Elment. Egyedül. Hisz az önmaga életén kívül semmi­je, senkije sem volt. — Éljetek boldogan — mondotta a pohárköszöntőn. Sietett az irodába, a pri­mőröket külföldre vivő ka- mionosok még szállítóleve­leket vártak tőle, hivatalo­sokat, a szövetkezet és a bank pecsétjével ellátotta­kat. Átadta. Kicsiny ideig messze nézett, s elindult magányos házába. Ott be­kapcsolta a televíziót, ivott egy pohár bort, s rágyúj­tott az esti szivarjára. három tagja ekként beszélt a közösségi munka Lényegéről. Molnár István fűtésszerelő, brigádvezető-helyettes: — Én párttag is vagyok, szocialista meggyőződésből csinálom, amit csinálok. Min­dig nagy értékű volt a társa­dalmi munka, de ma különö­sen az. Aki ismeri a helyze­. tét. tisztában van ezzel. Kostyán András kazánke­zelő: — Tavaly hatszázhúsz óra társadalmi munkát vállal­tunk, lett belőle nyolcszáz­negyven. Háromszázhúsz óra jutott ebből a 15. számú Ál­talános Iskolának, ahol egye­bek közt fizika tantermet alakítottunk ki egyéb mun­káink mellett. Természetesen nemcsak az iskola gyarapo­dott a munkánk által, hanem mi — pontosabban a válla­lat — is jól jártunk, hiszen gyerekeink zömé ebbe az is­kolába jár. s nekünk is biz­tonságot ad. ha a gyerekeket jó kezekben tudjuk. Malakuczi Lajos lakatos: — Erre az évre fejenként 36 órát. összesen 684 társa­dalmi munkaórát vállaltunk. Továbbra is az iskolát patro­náljuk, és folytatjuk a VO- LÁN-pályán megkezdett munkáinkat. Igaz, a tervezett órák száma alacsonyabb, mint amit tavaly teljesítet­tünk. de olyan év meg nem volt, hogy ne jött volna a tervezetthez még valami. Idén sem lesz ez másként... Nyitott szemmel Szemán Sándornak a bor­bányai Alma utcán lévő por­tája is arról tanúskodik, hogy a ház gazdája sokat ad kör­nyezetének szépségére, ren­dezettségére. Akik javasol­ták a vele való beszélgetést, azt mondták: az ott bekövet­kezett változások egyik mo­torja a HAFE hőkezelő üze­mének dolgozója, egyszer­smind a 82-es választókörzet tanácstagja. — Talán azért csinálom mindezt, mert nyitott szem­mel járok. Amikor elmentem a Dunakanyarba és láttam a szép utcákat, amikor Szo- boszlón voltam es figyeltem a rendezett környezetet, min­dig arra gondoltam, hogy ezt nálunk is meg lehet csinálni. Akarni kell és csinálni kell... Egyébként érdekes dolog ez a társadalmi munka. Az em­berek először azt mondják: „minek csinálod, nem a te dolgod”, ha mondjuk arról van szó, hogy egy területet kell megtisztítani a törme­léktől és gaztól. Aztán segí­teni kezdenek, s ahogy látják az eredményt, úgy lesznek egyre többen... — Most is délutános va­gyok, egy kevés időm azért jut arra. hogy körülnézzek, mit lehet, mit kell megcsi­nálni. Aztán egy kis sétára invi­tál. Nézzük a házak előtti vi­rágágyásokat, a játszóteret, a HAFE-parkot, ahova tenisz­pályát. télen korcsolyapályát akarnak, megmutatja az új ABC mögötti területet, amit rendeztek, a felserdült fűzfá­kat, amiket ültettek, és arról beszél, hogy majd lehetne itt asztal és pad. Több is. hogy legyen hova kiülni az embe­reknek. egy kis kártyára, te­rcierére, egy kis együttlétre. Közpénzekből lehetetlen Novák Lajoson, a Fém­munkás Vállalat technológiai csoportvezetőjén látszik, hogy a közéletre, az együttes cse­lekvésre termett ember. Bu­dapesten tanult, noha tisza- berceli, Csepelen dolgozott és ott is lett egészen fiatalon KISZ-titkár. — Csepel a maga hatalmas mozgalmi hagyományaival kiváló iskola volt"— mondja, amikor közéletiségének gyö­kereit kutatjuk. — Amit ott éltem meg az beleivódott az emberbe. A Csepelről hozottakat pe­dig Ságvári-telepi lakosként, tanácstagként és sosem nyug­vó társadalmi munkásként kamatoztatja. — A Hazafias Népfront körzetek közötti versenyében 1982-ben a negyedikek let­tünk. A helyezés mögött sok-sok társadalmi munka van. Egy rohamosan fejlődő városrészben lakunk, ahol egyre-másra jelentkeznek az igények: iskola, óvoda kell. játszótér, gáz- és vízvezeték lenne szükséges, és sorolhat­nám . .. Tudjuk azt is. hogy közpénzekből megcsinálni mindezt, lehetetlen. Tavaly például két utcában a gáz­vezeték-építésnél, egy utcá­ban pedig a vízvezeték-fekte­tésnél csináltunk meg min­dent. ami nem szakipari munka. Építettünk három ki­lométer járdát, elültettünk ezerötszáz facsemetét, de a nyolctantermes iskolában is ott van a munkánk ... — Olyan vagyok, hogy mindig jobbat és többet aka­rok, mint ami van. S ha ez találkozik százak és ezrek szándékával, akkor sokmin­den megcsinálható. Annál in­kább, mert az emberek lát­ják is a munka eredmé­nyét ... A társadalmi mun­kára fordított idő alatt pénzt is kereshetnék. kereshet­nénk. Én sem vagyok a pén­zem ellensége, de úgy vélem: ha mindenki csak azt monda­ná, hogy „a piacról élünk” kevés lenne az előrelépés ... Speidl Zoltán Aki mindenütt figyel: Szemán Sándor... Novák Lajos: .......hogy szebb és jobb legyen ...” VANNAK, AKIK KRI­TIZÁLNÁK, VANNAK, AKIK SIRÁNKOZNAK DE A LEGTÖBBEN TENNI AKARNAK. Ezért kérdeztük Kodak Istvántól, a Gabona- és Ipa­rinövények Termelési Rend­szere Szabolcs-Szatmár me­gyei alközpontjának vezetőjé­től, amikor a gabonafélék ter­mesztéséről beszélgettünk: tud jobbat — Korábban egy-egy mező­gazdasági nagyüzemben szin­te mindenféle növény ter­mesztésével foglalkoztak. Termeltek a téeszekben bú­zát. árpát, rozsot, kukoricát, napraforgót, cukorrépát, do­hányt, más ipari növényeket, takarmányféléket. Ez óriási mértékben lekötötte az ott dolgozók energiáját, gyakor­latilag egyik növényféleségre sem tudtak megfelelően kon­centrálni. — Hogyan változott napja­inkban a helyzet? — Szerencsére a „sokoldalú­ság” már a múlté. Rájöttek a szakemberek: sokkal jobb, ha csak néhány növényt ter­mesztenek, de azt a korábbi­tól magasabb színvonalon, na­gyobb hozammal és viszony­lagosan kisebb költséggel. Nem egy gazdaságnak éppen kapóra jötF az országos ga­bonaprogram meghirdetése. Ráálltak erre, s többen igen jó eredményt értek el mind a kalászosoknál, mind pedig a kukoricánál. — Ma már nem beszélhe­tünk direkt irányítási rend­szerről. Mi az, ami ilyen irányba orientálja a gazdasá­gi vezetőket? — A gabonaprogram meg­hirdetésével változtak a köz- gazdasági szabályzók is. még­hozzá a nagyüzemek számára kedvezően, fgy ebbe az irány­ba orientálódnak. Azt tudni kell, hogy a gabonafélék ter­mesztése szinte teljesen gépe­sített, élő munkát csak a gé­pek kezelésedgényel. —- A GITR szabolcsi tag­gazdaságai hogyan veszik ki részüket ebből a programból? — Például a nyíregyházi Ságváriban 4200 hektáron ve­tettek kalászost és kukoricát. Ez a szántóterületük három­negyede, s néhány esztendeje futott fel ennyire. A tiszalö- ki Szabadságban a szántó két­harmadán díszük a gabonafé­le, de említhetném sorban a többi gazdaságot is. összes­ségében tavalyhoz képest ti­zenhat százalékkal növeke­dett a rendszer megyei gaz­daságaiban a kalászosok te­rülete. — Mi várható a jövőben? — Ehhez előbb a múltból egy mondatot. Hat-hét év alatt a búza hozama majd egy tonnával, a kukoricáé pedig két tonnával emelkedett. A költségtöbblet nem nőtt egye­nes arányban a hozamtöbb­lettel, így jövedelmezőbbé vált a termesztésük. A jövő­ről pedig elmondhatom, hogy a gabonafélék területe más növényfélék területi rovására emelkedhet. Sipos Béla M ilyenek a lehetőségeink a jelen gazdasági ne- hézségeinék a leküzdé­sére? Miként növelhető a magyar gazdaság teljesítőké­pessége? Ezek az immár mind szélesebb rétegeket iz­gató kérdések szerepéitek an­nak az interjúnak a közép­pontjában, amelyet Marjai József miniszterelnök-he­lyettes csütörtökön késő este adott a televíziónak. Az ország belső és nemzet­közi helyzetét sokoldalúan elemző beszélgetés hangsúlya tudatosan tolódott e két egy­mással szorosan összefüggő kérdésre. Mert jó ideje nyil­vánvaló: a továbblépés első­rangú feltétele a teljesít­mény. A miniszterelnök-he­lyettes karakteresen fogal­mazott: olyan helyzetet kell teremtenünk, amelyben a va­lódi teljesítmények méltó rangjukra emelkednek, ahol a munka honoráriuma való­ban arányban áll a munka lértékével. Nem ringathatjuk magun­kat illúziókban. Amíg tes- sék-lássék munkáért, látszat­tevékenységért csaknem anjv- nyi, esetleg több pénzt lehet kapni, mint valódi eredmé­nyekért, addig nem alakulhat ki egységes és egészséges tár­sadalmi értékrend, addig az egyéni és a vállalati teljesít­mények nem javulhatnak a mainál lényegesen gyorsabb Ütemben. Márpedig ez nélkülözhetet­len, mert a nemzetközi po­rondon kiélezett és mind ki­élezettebb verseny folyik. A recesszió, a válság éveiben nem állt meg a világ techno­lógiai fejlődése, s be kell lát­nunk: a világ számos orszá­gában nálunk eredményeseb­ben, gyorsabb ütemben tud­ták csökkenteni a termelési költségeket, az anyag- és energiaigényt. A versenyben maradás fel­tétele — mondotta a kor­mány elnökhelyettese —, hogy azokban az ágazatokban gyorsítsuk a fejlesztést, oda összpontosítsuk erőforrásain­kat. ahol a legjobbak az adottságaink, ahol a felhal­□ et Gedó dolgozott a szövetkezetben, egyi­kőjük pontos neve Száméi Cíedeon volt, a má­siké Szlávy Gedeon. Mind­ketten jó középgazda csa­ládból szárrraztak. Mind­ketten úgy lé' ek be annak idején a sző’ ezetbe, hogy nem akart;: elépni. Végül mégis kötéln k álltak. Széniéinek elnökhelyet' tesi tisztet adtak. A kis Szlávyt kitették az akkori legnyomorultabb helyre, a növénytermesztésbe bri­gádvezetőnek. Csakis vén­asszonyok voltak a keze alatt, meg afféle pulyalá- nyok. A vénasszonyok csak amúgy, foghegyről jelentek meg a munkára, a pulyalá- nyoknak pedig teljesen mindegy volt, hol csivitel- nek. Volt közöttük egy olyan tizenhét éves forma. Felugrott a föld végén egy nagy fa ágára, onnan pisilt le. Volt nagy röhögés. Szlá­vy a lányok helyett is szé- gyenlette magát. Főleg Mar­csi helyett szégyenlette ma­gát. Mert úgy hívták a le­ányt, Varga Marcsi.- O ­— Kérem — mondta a vezetőségi ülésen, — úgy tudom, állami dotációval el lehet küldenünk embereket növénytermesztési tanfo­lyamra. Javasolnám tiszte­lettel, küldjük el Varga Marcsit. — Azt a nagyszájút? Aki lepisilte a földünket? — Aki ellensége a közös­nek ? tíálüMbő^ Két Gedő — Öt, kérem. Néztek rá. Olyan sziklá­nak tűnt ez a vékony em­ber, hogy nem lehetett el­lentmondani neki. Elküldték Marcsit tanfo­lyamra. — O — Amikor aztán Marcsi ha­zajött, teljesen más volt. Felülről nézte az embere­ket. Emberi szóra nemigen állt le senkivel. Csak pa­rancsolni tudott. — Kétszáz hektár. Első fekvésben istállótrágya. Megforgatás után, még a hóié leszívódása előtt mű­trágya. Ágyások. Palánták. Harminc hektár zöldségféle. Paradicsom,' paprika, salá­ta. Április negyedikére két teherautó primőrt szállíta-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom