Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-10 / 84. szám

2 Kelet Magyarország 1983. április 10. IFJÚ ZONGORISTÁK VERSENY UTÁN Vicces táviratok, éjszakai ébresztés Művészek ha... Három napon át a muzsika ifjú barátai vették birtokuk­ba a megyei és városi mű­velődési központot, szerdától péntekig itt rendezték meg a harmadik országos zongora- versenyt. Minden zugban ki­pirult arcú gyerekeket lehe­tett látni, amint tanáraikkal nagy titokban megbeszélik az utolsó utasítást a fellépés előtt, majd jött az újabb iz­galom: eiég-e ennyi a dön­tőbe jutáshoz, tetszett-e va­jon a zsűrinek? A rendezvények mindvé­gig telt házakat vonzottak, sok fiatal tehetséget fedezett fel a neves szakemberekből álló zsűri, melynek elnöki tisztét Máthé Miklósné egyetemi tanár töltötte be — csak egyetlen tanítványát em­lítjük: Kocsis Zoltán. Az or­szág 56 városából jöttek ver­senyzők, kísérők és érdek­lődők, a vendégek egy részét már csak IBUSZ-szobákban tudták elhelyezni. A zongo­raverseny előzményeiről és a mostani tapasztalatairól Babka Józseftől, a nyíregyhá­zi zeneiskola igazgatójától, az egyik házigazdától érdeklőd­tünk. — Tizenöt éve indult ez a kezdeményezés, majd a mi városi versenyünkre akkor figyeltek fel országszerte, amikor egyik célunknak a kortárs művek népszerűsíté­sét vállaltuk. Háromévente rendezzük, most harmadszor, s egyre magasabb színvona­lon. Tusa Erzsébet zongoramű­vész, Liszt-díjas, érdemes művésztől azt kérdeztük, szü- lettek-e itt, a nyíregyházi versenyen csodagyerekek? — Nagyon magas színvo­nalú volt a verseny mindvé­gig, s óriási a fejlődés a ver­senyzők felkészültségében a korábbiakhoz képest — az egyes darabok nehézségi fo­kát, technikai szintjét te­kintve. A legpozitívabb ver­senyszellem jellemezte a rendezvényt, nagyon örülök, hogy a gyerekek nem egy­más ellen harcoltak. Négy­öt olyan gyereket láttam, akiről látszik; művész lesz, s még többől lehet, de a ne­heze csak ezután jön. Ho­gyan viselkednek ezután, mert a győzelmet, a sikert is tudni kell elviselni! óriási taps fogadta a kor­csoportjában első helyen vég­zett Kollonay Zoltán nyír­lehetnek, egyházi versenyzőt. A gá­laműsor közönsége abban a pillanatban egyébként is ihletett hangulatban volt, a technika ördöge gondos­kodott „romantikáról” — kialudt a villany. Sötétben játszott. Gyors bemutatkozás: — A Zrínyi gimnáziumba járok, esti tagozatra — a ze­ne miatt — most fogok érett­ségizni. Zongoraművésznek készülök. Édesapám vb-tit- kár Apagyon, édesanyám gyógyszerész asszisztens. Nincs a családban művész. Nagyon sokat gyakorolunk a tanár úrral. A tanár úr, azaz Sára Je­nő 12 esztendeje foglalko­zik Zolival. A gyakorlás na­pi „adagja” folyton nőtt eközben, jelenleg 6—7 óra. Jónak ítéli Zoli technikáját, erőssége a romantikus mu­zsika. Túl a versenydruk­kon most egy másik „vetél­kedőért” szurkolnak, sike- rül-e a felvételi a zenemű­vészeti főiskolára. A hat Az április már kicsalogat­ja az embereket a szabadba és a hosszú séták mellett már többet szeretne mozog­ni, sportolni idősebb és fia­tal. Érthetően ilyenkor kere­sik a legtöbb melegítőt, tri­kót, tréningruhát, edzőcipőt és a legkülönfélébb sportsze­reket a boltokban. Évek óta tapasztalhatják a vásárlók, hogy amíg az állami üzlet csak keveset tud adni ezek­ből a termékekből, a gomba módra szaporodó maszek bol­tok viszont szinte korlátlan mennyiségben, de magas áron kínálják a legdivatosabb nyugati cikkeket Az iparcikk-kiskereskedel­mi vállalat a tavaszi megnö­vekedett forgalomra számít­va az országos hatáskörű ru­házati társulás révén — amelynek ez a vállalat is tagja — Pécsről, Győrből és más dunántúli városokból szerezte be a színes pamut­trikókat, amely még most is a legkedveltebb ruházati cik­Kollonay Zoli — első kor­csoportjában. helyre hetvenen jelentkez­tek. S itt van a Ki mit tud? is, melynek megyei döntőjé­ből továbbjutott. Ügy bú­csúztunk: biztosan hallunk még róla. Baraksó Erzsébet künknek számít. Színben, mé­retben, de gyakran még mennyiségben is lemarad a hazai termeiőipar ebből az áruféléből. A tornacipők, edzőcipők kí­nálata az előző évekhez ké­pest szemlátomást javult. Nem mondhatjuk el ugyan­ezt a gyermekcipőkről, ame­lyek kínálata továbbra is akadozik. Gyermekcipőből ugyancsak a dunántúli váro­sokból hoznak a megyébe, mivel a Tiszántúli Cipőnagy­kereskedelmi Vállalat — no­ha 23 ezer 500 párat értéke­sítenek — még mindig csak az igények 30—35 százalékát elégíti ki. A sportszerek választéka — legalábbis a szezon kezdetén — megfelelőnek látszik. Súly­zót, ugrókötelet, karikát, pingpongfelszereléshez lab­dát, hálót, de még asztalt is tudnak adni. Ami viszont egy éve hiánycikk, országo­san is igen kevés van belő­le, az úgynevezett kosárcipő, ez a magas szárú tornacipő. A melegítők már régen a divat legújabb irányzata sze­rint változnak. A fényes, selymes változatoktól kezdve még mindig kapható az olcsó pamutmelegítő. !// állattartási rendelet Kutya a bérházban Pamuttrikó, gyermekcipó 7 Mit kínál az állami bolt? Postai visszaéléseink A hírközlés szerepét mindig a posta töltötte be. E szolgáltatás rendkívüli hatását elismerve és tá­mogatva az ENSZ az 1983. esztendőt hírközlési világ­évnek nyilvánitotta. Valamennyiünk életében szerepet játszik a posta, hi­szen mindenki küld, vagy kap levelet, táviratot. A nyír­egyházi területi postahivatal évente közel 4 millió levelet kézbesít. Ezt pontosan tud­ják — tájékoztatott Nagy Zsig- mond kézbesítési osztályve­zető —, mert négyévenként levélszámlálást végeznek. Ünnepek előtt kiváltképpen megsokszorozódik a munká­juk. Nemcsak mert több a képeslap, hanem a pontatlan címzések miatt is. Például már az is nehézséget okoz, ha egy többszintes házba szóló levélre nem írják rá az emelet- és az ajtószámot. De ha még név sem szere­pel a küldeményen, igazán tanácstalan a posta. Emiatt került most is mintegy 200— 300 képeslap a budapesti cím­nyomozóba. (Ott vagy ki tud­ják deríteni a címzettet, vagy bizonyos idő után megsem­misítik a gazdátlan képesla­pokat.) Természetesen előbb meg­próbálják itt helyben „kikia- bálással” kideríteni a cím­zettet, amikor is a kézbesí­tők ismereteire számítanak. Persze előfordult már, hogy nem volt mindig szerencsés a postahivatal buzgósága. Megtörtént, hogy a címzett egyáltalán nem örült annak, ha a posta kézbesítette a le­velét, mert családi nézetelté­rés volt belőle, hogy a há­zastárs kezébe került a „tit­kos imádó” levele. Néha a feledékenység, oly­kor a naivság ad pluszmun­kát a postai dolgozóknak. A minap egy névvel ellátott le­velet kellett volna továbbí­taniuk. De hová? A címzés így szólt: „Nyíregyháza, kon­zervgyár melletti Damjanich laktanya. Bevonult 1983. áp­rilis 5-én.” A távbeszélőközpontban is mozgalmas az élet — mint Salamon Győzőné távközlési osztályvezető elmondta: ha­vonta 65—70 ezer kézi kap­csolást végeznek Kapcsolatot teremtenek a legtávolabbi vi­dékekkel is. Kérik Űj-Zélan- dot, Ausztráliát, Kanadát és a leggyakrabban egyes euró­pai országokat. Ma már Deb­recennek is van nemzetközi távhívóvonala (korábban csak a fővárosban volt), Nyíregy­háza innen kér kapcsolást. A nyíregyházi postahivatal távíróforgalma is eléri ha­vonta a 32—38 ezret. Sür­gős üzeneteket közvetítenek. Egyesek baráti viccelődések-’ re is felhasználják a távira­tot. Megesik, hogy a távirat szövege: „szeretlek” — tizen­kétszer megismételve. Az es­küvő is jó alkalom a csipke­lődésre. Mit szólhatott példá­ul a vőlegény, amikor a sok jókívánság mellett a követ­kező szöveget olvasta: „Ked­ves barátom! Egy ökörrel több lett a világon.” A telefonébresztés is nép­szerű szolgáltatása a postá­nak. Sokan fel akarják ezt használni ismerőseik bosszan­tására. Noha a posta minden esetben visszahívja az éb­resztést kérőt, de ha ez éj­szaka játszódik le, az ellen­őrző hívással mindenképpen sikerül megzavarni az éb­resztésről mit sem tudó, ál­mából felriadt embert. A 09-es hívószám a tuda­kozóé. Itt telefonszámok iránt érdeklődhetünk. Sokan kü­lönleges tudakozónak vélik és olykor viták eldöntéséhez kérdeznek. Ezek megvála­szolásával nem foglalkozik a nyíregyházi tudakozó. De az­zal igen, ha valaki kíváncsi a Spartacus eredményére. A pontos eredményről minden hívót szívesen tájékoztatnak, mint a lottószámokról, s a színház vagy a mozik műso­ráról. Soltész Ágnes Általában sok szomszédhá­ború forrása az állattartás, különösen városban. Nyíregy­házán új állattartási rendelet lépett életbe. Az új rendelet tekintetbe veszi a háztáji és kisegítő gazdaságok társadalmi hasz­nosságát, s ahol lehetséges, engedélyezi a haszonállatok tartását. (Ebből a szempont­ból négy övezetre osztották a várost.) Az egyes állattartási körzetbe tartoznak a város- központ, a lakótelepek, sűrűn lakott területek — ezeken a helyeken haszonállat nem tartható. (Mégis előfordul, mert például a villanegyed­ben egy több ezres csibene­velőt tartanak fenn. Termé­szetesen záros határidővel el­rendelték e tevékenység be­szüntetését.) Sok veszedelem származik az ebtartásból is. A város bel­területén, továbbá a pihenés és üdülés céljait szolgáló te­rületeken háztartásonként legfeljebb két eb, több laká­sos épületekben és ezek ud­varain lakásonként csak egy eb tartható az ingatlan tu­lajdonosának (kezelőjének) hozzájárulásával — a lakók nyugalmának zavarása nél­kül. Ez utóbbit bizony sokan figyelmen kívül hagyják! A városi tanács illetékes osztá­lyához például a környék la­kói bejelentést tettek, hogy a Jósa városban az egyik lakás erkélyén farkaskutyát tarta­nak. A Déli alközpontban há­rom boxert tartanak egy bér­házi lakásban, ráadásul eb­tenyésztéssel is foglalkozik ez a lakó, noha ez csak en­gedély alapján lehetséges és nem ilyen körülmények kö­zött! Hallatszanak olyan hírek, hogy a közterületekről ki­tiltják a kutyákat, vagyis ott tilos lesz azokat sétáltatni. A * játszóterek már régóta vé­dettek ilyen szempontból, az új állattartási rendelet pedig lehetőséget ad arra, hogy a műszaki osztály belátása sze­rint egyes sétányokon, par­kokban a kutyasétáltatást megtiltsa. Ilyen intézkedésre eddig nem került sor. Szerencsére vadállatot la­kásában senki sem akar tar­tani. Csupán az Ebtenyész­tők Egyesülete kért és kapott engedélyt róka, borz és vad­disznó tartására. Ezek va­dászkutyáik kiképzését szol­gálják. Nem törtónt bűncselekmény... Egy ember tűzbe esett Ritka, sőt talán egyedül­álló baleset történt karácsony előtt az újfehértói határban. Egy fakitermelő brigád mun­kaidő alatt (!) János-napot ünnepelt, és ahogy ez lenni szokott, pálinkás- és boros­üveg járt szájról szájra. Az ünneplők a fasor mellett a szokásosnál is nagyobb tüzet raktak. A hatalmas tűztél és az italtól lett melegük, nem a munkától. Amikor eljött az ideje, elmentek ebédelni, csupán egyetlen tár;:- ..at. K. J.-t hagyták a tűz mellett. Ebéd után szörnyű látvány fogadta őket: társukat a fel- ismerhetetlenségig összeégve, a parázson találták. A rendőrségi vizsgálat megállapította: nem történt bűncselekmény, ezért bünte­tőügy nem lett a balesetből. Jogilag tehát senki nem von­ható felelősségre. Emberi, társadalmi szempontból azonban többen is elmarasz­talhatok. Elsősorban a bri­gádtársak, de maga a mun­kaadó, a gyümölcs- és dísz­növény kutatóintézet is. Mi­lyen az ellenőrzés, a munka- fegyelem ott, ahol a dolgo­zók ebéd előtt lerészegednek? A rendőrorvos az elhunyt vérében 3,8 ezrelék alkoholt talált! (Az orvosi vélemény szerint ennyi ital elfogyasz­tása önmagában is halálos lehet.) A szakértő szerint az igen ittas ember megtánto- rodott és belesett a tűzbe. Az intézet munkásai ezen a reggelen szabálytala­nul gázolajat vettek ki a mű­helyből és azzal gyújtották meg, majd élesztették a tüzet. Az volt a feladatuk, hogy rit­kítsák a fasort. Fűrésszel, baltával dolgoztak, tudniuk kellett, hogy ezekkel a szer­számokkal józanul is baleset- veszélyes dolgozni — hát még részegen. A gázolajos kanna a tűz közelében volt. A mun­katársak az ebédidő kezde­tén ugyan szóltak K. J.-nak, hogy menjen velük, de bele­törődtek, hogy nem ment, hanem leült a tűz mellé egy rönkre. Senkinek sem jutott eszébe, hogy a tüzet eloltsa! Idézet az egyik brigádtárs, illetve tanú vallomásából: „Megitta a magáét, de nem volt italos. Aznap is józanul kezdte a munkát. Egyébként gyenge fizikumú volt, beteg­séggel is bajlódott.” így méginkább megérde­melte volna társai megkülön­böztetett jóindulatú figyel­mét. Az elhunyt felesége pénzt követelt a munkaadótól. Az ügy a Nyíregyházi Munka­ügyi Bíróságra került. A bí­róság Bodnámé dr. Kovács Katalin tanácsa, úgynevezett kármegosztást alkalmazott 40—60 százalék arányban, így az intézet 13 ezer forin­tot köteles fizetni kártérítés címen, ezenkívül évente já­radékként 2400 forintot ad az intézet az elhunyt feleségé­nek. Az özvegy a járadékból fizetheti majd a kertje meg­művelésén dolgozó napszá­mosokat. A pénz sekély kárpótlás. (nábrádi) Heti bosszúságunk Adósság Ismerősömet nagy őröm ér­te: lakása közelében sikerült garázst vennie. Igaz, a dolog nem most történt, hanem még 1981-ben, de a napokban újra megörvendeztették. Történt, hogy a vásár után — ahogy jó állampolgárhoz il­lik — bement a tanácsra beje­lenteni: ezután nem a régi tu­lajdonos, hanem ő fizeti a ga­rázs adóját. Annak rendje, módja szerint kapott egy csek­ket, lerótta kötelezettségét, az­tán kért egy adókönyvet, hogy ezután évente felszólítások, ké­sedelmi kamatok nélkül küld- hesse el, ami az államnak jár. Tavaly már egy kicsit fel­bosszantotta a dolog, amikor se csekk, se adókönyv nem érke­zett, de betudta annak, hogy ő még új adófizető, s biztosan el­kallódott a neve valahová. Az idén újból várta az adó­ügyi csoporttól a csekket, hogy fizethessen, de amikor március 15-ig sem kapta meg, amíg ka­matmentesen róhatta volna le adósságát, másnap újból elké- rezkedett munkahelyéről, hogy adóügyben a tanácsra menjen. És ekkor érte a nagy megle­petés. Udvariasak, kedvesek voltak vele, kapott is nyomban egy csekket, de ezen már nem­csak a garázsadó összege, ha­nem a késés miatti büntetés is benne szerepelt. Magyarázkodott, aztán piron­kodott, mit gondoi róla aki meghallja, hogy nem pontog adófizető, aztán hazament és' máig sem érti, miért csak neki van adóssága? És aki elfelej- \ tett csekket küldeni, annak mi- [ ért nincs? \ Azért én tegnap megvígasztai- | tam. Semmi oka sincs neheztel- | ni amiatt, hogy bő másfél év I is kevés volt ügye elintézésé- \ hez, hiszen éppen előtte bizo­nyították be, hogy gyors mun­kára is képesek: egy perc alatt megkapta — igaz felárral — a csekket. De autót is csak fel­árral kap, emelt adójú garázsá­ba, ha soron kívül kéri... B. J. Meilesieg Puccs színhelye volt az elmúlt napok­ban számos iskola megyénkben. Magunk is megírtuk lapunk ha­sábjain, hogy ez annyiból állt: egyetlen napon gyerekek tar­tották az órákat és ők is felel­tettek. Közben a tanár a pad- ban szorongott és riadt arccal figyelte, vajon felszólítja-e fe­lelni őt Pistike és vajon mit hoz fel mentségére a mélyen tisztelt tanár úr, ha netán el­szakad a fonál és nem tud vá­laszolni? Bizonyára az járt az eszében, iiogy kimenti magát azzal: az este nagymosás volt otthon, és ilyenkor olyan zak­latott a családi élet. Esetleg az­zal próbál majd védekezni, hogy nem ő a hibás, hanem az a fránya tévé, amely olyan iz­galmas termelési tudósítást kö­zölt főműsorban, amit képtelen volt otthogyni. Amikor felállt volna a székéből, akkor meg a „Tudóskluib” hátborzongatóan izgalmas kerekasztal-beszélgie- tése zajlott és ezért nem tudott már behatóan foglalkozni a „Megy a juhász szamáron ...” kezdetű költsilténnyel. Mon­dom, Ilyenekre gondolhattak a szegény tanárok, akiken azért az esetek zömében megesett a diáktanár szíve, és nem szólí­totta fel, ezzel is példát mu­tatván arra, hogy miként is kellene tenni a valós helyzet­ben . . . Mellesleg nagyon tetszik ne­kem ez a fordított helyzet, ez az egy napra szóló pünkösdi ki­rályság. Szavamra mondom, nem ártana hasonló játékot ki­találni a -munkahelyeken sem. Hát most csak képzeljük el: milyen szokatlanul érdekes szi­tuáció volna., ha mondjuk a vállalati igazgatót látnánk a telefonközpontban és a csicser­gő hangú Melinda ülne az igaz­gatói székben. Vagy milyen fel­emelő érzés volna, ha a főosz­tályvezető felmosóronggyal ég vödörrel szaladgálna a folyo­són, miközben Mariska néni kapkodná a telefonokat és in­tézkedne szünet nélkül. Persze, megeshet az is, hogy ez némi zavart okozna a vállalati me­chanizmusban — de egy dolog­ra azért jó volna. Arra,, hogy a magas beosztásban lévőnek pontosabb információja lenne a beosztottak helyzetéről, s talán a beosztottak sem irigyelnék annyira a magasabban ülőket. Esetleg eszünkbe juttatná, hogy egyikőnknek sincs bérelt helye ... (angyal) Osztrákok veszik Azsúros Gyarmatról ujaDD nyugati partnert — az osztrákokat — köszöntheti a HÖDIKÖT fehérgyarmati üzeme megrendelői között. Egyelőre 10 ezer darab férfi­pulóvert rendelt az új vevő. A csíkos torlenpulóverekből hatezer, az azsúrosból 4 ezer készült márciusban. Az első szállítmány lesz ez a gyárból a „sógorokhoz", s gyors és precíz munkát igényel a piac. A határidő megtartása érde­kében március végén szom­baton és vasárnap is dolgoz­tak a „hódis” lányok-asszo- nyok. Ugyanis ha sikeresen debütálnak, úgy 100 ezer da­rabos megrendelésre van ki­látás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom