Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-09 / 83. szám
1983. április 9. Kelet-Magyarország 3 Az uttörőszÖYetség konferenciája elé Gyermekek a társadalomban A GYERMEKEKNEK A TÁRSADALOMBAN elfoglalt helye,' iskolai és mozgalmi életük, a gyermekek jelenléte a szűkebb és tá- gabb környezetben — ezek mai életünk, nevelőmunkánk sokakat foglalkoztató kérdései. E témákban egy- egy önálló tanulmány több nézőpontú vizsgálattal sem tud mindenre kiterjedő elemzést adni. Ezt tudva, a teljességre törekvés nélkül szeretnék szólni az úttörőszövetség közelgő konferenciája előtt — a mozgalom, eredményeiről, a gyermek- társadalom közérzetéről, a gyermekek, a gyermekmozgalom társadalmi kapcsolatainak javításáról. Korábban a forradalmi változások vagy a dinamikus fejlődés embert próbáló időszakában a felnőttek, a szülők és a gyermekek mozgalma is közvetlenül érezte hasznosságát. A mozgalmi munka ez időben is meglévő gyengeségei, a formális elemek másodlagossá váltak az általános optimizmus fényében. Egészen más a mozgalom megítélése ma, egy olyan szakaszban, amikor az elért eredmények, megőrzésének reális perspektívája, és ennek számtalan ideológiai vonzata teremt új helyzetet. Az előrelépéshez szükséges önértékelés, a nélkülözhetetlen kritikai légkor társadalmi méretűvé vált,» az ifjúsági és gyermekmozgalomra is hat. Közvetve növeli munkánk fontosságát, hogy az általános társadalmi közérzet alakulásához nem jelentéktelen hozzájárulás az, amit a gyermekek mozgalma tehet egy-egy család belső életének, hangulatának formálásában. HOGYAN TELIK A GYERMEK ÉLETE az iskolában; van-e vonzó feladata, öröme; mennyi jut neki az oly fontos sikerélményből? Nem lényegtelen a családi közérzet alakulásában az sem; hogyan számít, kér segítséget a szülőktől, hogyan ad számukra is programot a ma iskolája és gyermekmozgalma. Olyan kérdések ezek, amelyek mindig is léteztek, de ma különösen fontossá teszik a válaszok megfogalmazását. Ezek erősítik fel azt a szintén régi követelményt is, hogy a gyermekek mozgalma saját lehetőségeivel élve vegyen részt közismert társadalmi gondjaink csökkentésében. Miért ne lehetne az úttörőszövetségnek határozott és érzékelhető programja a „veszélyeztetett” kortársak helyzetének javítására, a rászoruló idősek folyamatos gondozására vagy éppen kallódó tárgyi értékeink összegyűjtésére és ismételt felhasználására. Nem meghökkentően új, soha nem szorgalmazott törekvései ezek az úttörőmozgalomnak. Ami napjainkban új — és ez nem kevés —, hogy a jelenleg kialakult úttörős programokon belüli arányok módosításával, a lehetséges szövetségesek körének bővítésével szeretnénk az alapvető feltételeket megteremteni. MILYEN VÁLTOZÁSOKON gondolkodunk tehát? Mindenekelőtt a jelenlegi program elemeinek tételes értékelése szükséges. Azt kell felelősen elemeznünk, hogy meglévő nagyszámú rendezvényeink a gyermekek mely tömegeinek kínálnak vonzó, hasznos elfoglaltságot. Általában úgy véljük, hogy ezek nagyobb része a jó képességű, az iskola értékrendje által is elismert gyermekek számára nyújt gyakori és élmény szerű elfoglaltságot. Csökkentésükre azért van szűk ség, hogy fontosságuknak megfelelő helyre kerülhessenek az eddigi formák ban kevésbé foglalkoztatott gyerekek programjai. A gazdálkodás, a természetjárás, a barkácsolás, a sportolás, a táborozás izgalmas programjai a közösség egésze számára kínálnak olyan el foglaltságot, amely az isko lai, a gyermeki közérzetet javíthatják. Nincs ugyanis nagyobb veszély a gyermekmozgalom számára, mint annak elhi tetése a gyermekekkel, hogy vannak kiválasztottak, akik hasznosak, jól dolgozók egy szervezetben, s van egy másik — nagy létszámú — kör, amelynek csak a passzív jelenlét a szervezettel való kapcsolat kizárólagos formája. AZ AKTIV RÉSZVÉTEL sokat hangoztatott kívánalmát kell általános gyakorlattá tennünk! így azt az érzést mélyíthetjük el a társadalom viszonyaival ismerkedő gyermekekben, hogy a szervezet általa van; elsősorban az ő szándéka, akarata érvényesül, legyen szó akár a program, akár saját vezetőinek megválasztásáról. Mindennek felismerése elvezet jelenlegi vezetői hely zetünk újraértékeléséhez is. Egészen mások a személyi feltételei egy ismeretszerzéscentrikus, az iskolai feladatokhoz szorosan illeszkedő programnak, és egy, a fentebb vázolt tartalmakat is a programba építő szervezet nek. Mert amíg az előző természetessé teszi, sőt igényli a pedagógus-úttörő vezetők nagyszámú — néha kizárólagos — jelenlétét, addig egy szélesebb körű program megköveteli más erők — szülők, nagyszülők, sportolók, művészek, ifivezetők — bekapcsolását is. Létérdekünk persze, hogy ezután is velünk maradjanak a pedagógusok, sőt irányítsák, egybehangolják az úttörőszövetségek munkáját segítő felnőttek tevékenységét is. Mert nem az iskolától és a pedagógusoktól fordulunk el, ha mozgósítjuk; a társadalmi erőket is. Sokkal inkább velük, értük, a terhek csökkentése érdekében kívánjuk az iskolai ne velést és a közösségi moz galmi életet koordinálni. A PROGRAMJAINK SZERVEZÉSÉBEN, meg valósításában részt vevő felnőttek jelenléte még egy fontos társadalmi érdek szolgálatát is jelentheti. Azt, hogy a gyerekekkel túrázó ifivezető, a saját műhelyében velük barkácsoló nagypapa, a 6—8 éves gyermekét az úttörőházba kísérő szülő önmaga is gazdagodik, életmódja színesebbé válik. A közös alkotó munka örömét szeretnénk megosztani felnőtt szövetségeseinkkel a gyermekmozgalom munkájában a tervezéstől a végrehajtásig. Varga László, a Magyar Űttörőszövetség főtitkára Tizennyolcán voltak, öten maradtak Betont hord az elnSk Hogyan lehet manapság a legkönnyebben, leggyorsabban meggazdagodni? Száz ember közül tucatnyi biztosan azt felelné: alakítsunk kisszövetkezetet, gazdasági munka- közösséget. Igaz, itt a nyolc órából, ba lehet kilencet kell dolgozni, de megéri, hiszen ha beindul az üzlet, dől majd a pénz. Giba József, a kemecsei Express Építő és Szolgáltató Kisszövetkezet elnöke azonban kesernyésen mosolyog a fenti ^eszmefuttatás hallatán. A megye egyik legjobban induló kisszövetkezete ugyanis tavaly deficittel zárta az évet, nyolcezer forint volt a veszteségük. A sokmilliós veszteségekről hallván sokan persze legyinthetnek — ez kérem bagatell összeg! — ez a néhány ezer forint azonban a kemecseieket alaposan megviselte. Nem erre számítottak ! De kezdjük az elején! Bevétel és adó Dolgozott valamikor a bu- ji termelőszövetkezetben egy villanyszerelő brigád, nagyon jól kerestek, ám mikor megérezték a gazdaság új szeleit, gondoltak egy nagyot: kisszövetkezetet alakítanak. A gondolatot követte a tett, körülbástyázták magukat a rendeletek tömkelegével, nyakukba vették a megyét, s 1982. január 14-én, mikor a pecsét is rajta volt az engedélyükön, nem volt náluk boldogabb ember a környéken. —- Volt — mondja az elnök a szövetkezet irodájában, mely „szebb” napjaiban gumijavítóként szolgált. Most pedig itt szorong az elnökön kívül a helyettese, a főkönyvelő, a műszaki vezető és a két adminisztrátor, szóval a közösség agytrösztje. De hát nem az iroda a fontos, hanem a szövetkezetben folyó munka. Ezt már a főkönyvelő, Liptóié Mihály mondja, aki éppen tüzet rak a kályhában, mert hivatalsegédre nem telik. Aztán visszavedlik ismét „rendes” főkönyvelővé, nagy halom paksamétát vesz elő, s magyarázni kezdi: — Tervet ugyan nekünk nem kötelességünk készíteni, de dolgozhat e nélkül az ember? Tavaly például ötmilliós árbevételt tűztünk ki célul, ez sikerült is. Jól is zártuk az évet, 794 ezer forintos nyereséget könyvelhettünk el. Igen ám, de a jövedelemadó meghaladta a nyolcszázezret, így a végelszámolásnál nyolcezer forint hiányzott. Egy ráfizetéses munka — Mi volt a veszteség oka? — Mi a bruttó jövedelem után adózunk, ez tiszta ügy. Az viszont már bosszantja az embert, hogy még a társadalombiztosítási járulékot is megadóztatták. Még szerencse, hogy ezt az idén eltörölték. — Persze a veszteségnek ez csak a jelentéktelenebb oka — fejtegeti a műszaki vezető, Cziránku József. — Sajnos nem sikerült még egy ütőképes garnitúrát kialakítanunk, rengeteg ember fordult meg nálunk az elmúlt hónapokban. Sokan még mindig azt hiszik, elég hozzánk belépni, máris csörögnek majd a forintok a zsebben. Jellemző, hogy a kisszöDeriís percek Ünnepek múltán illő papírra vetni néhány derűs pillanatot eme hosszúra nyúlt hét végéről, hét élőről. 1. Apám halála előtt két nappal meghagyta: cigányt ne engedjetek be az udvarra se, kivéve An- gyilt. ő már, úgyszólván, hozzánk tartozik. Néha még dolgozik is, ha szépen megkéri rá az ember, bár a munkájától isten óvjon. Na, jön Angyil, Fecske cigarettával kínálom. — Ez jó — mondja —, bár a múltkor, a múltkor adott nekem, Lajoska drága egy igen fájin ciggárt. Multifilter, az volt a neve. Az én beteg tüdőmet az meggyógyította. Volt még belőle, odaadtam a maradék csomagot. — Hát egy pár falatot, Angyil, az ünnepi tálról? Egy kis sonkát, egy kis töltött csirkecombot? — Á, én olyasmit már nem is kérek. Van elég mindenütt. — Na, egy falatot. — Rendben, de csakis kolbászt. A kolbász igen jót tesz az én beteg gyomromnak! A koólbász, minden- ségem! Evett. Csakis koólbászt. Elvégre vetkezetet annak idején tizennyolcán hozták létre, mára az alapító tagok közül mindössze öten maradtak. S jellemző az is, hogy alig több mint egyéves múltra tekintenek vissza, mégis már hetvenhárom ember fordult meg náluk. Jelenleg huszon- hatan vannak, s úgy tűnik, megindultak a felfelé vezető úton. Bár a múlt év mesz- sze legsikertelenebb üzletét még mindig nyögik. Elvállaltak ugyanis a nyíregyházi Ságvári-telepen tizenkét lakást, fel is húztak négyet, mikor rájöttek, erre a boltra ők ráfizetnek. Nulláról indultak — Ezt elnéztük, de nem adjuk fel — állítja az elnök. — Fejlesztési alapunk ugyan nulla, de mi bízunk abban, hogy a felszínen maradunk. — Mi a biztosítéka ennek? — Az akaratunk. Tavaly ilyenkor, az indulásnál sem álltunk jobban, nem volt egy fillérünk sem. Fejenként három-négyezer forintot adtunk össze, hogy a szükséges tőke meglegyen. Azóta szereztünk már két-két teherautót, mik- robuszt, szinte roncsként jutottunk hozzá, s mi javítottuk, javíttattuk fel őket. Az asztalosoknak, kőműveseknek megvettük a kis szerszámokat, s munkánk is van bőven. Bevezettük a háromhónapos próbaidőt, s ha új tagunk ez idő alatt nem bizonyít, mi válunk meg tőle. Inkább kevesebben legyünk, de lehessen mindenkire számítani. Az átlagkereset ugyan csak négy-ötezer forint körül mozog, de vannak nekünk olyan munkásaink, akik tízezret is kerestek havonta. Mindannyian akarjuk! A kisszövetkezet kapacitásának nagyobbik részét a kőművesmunkák kötik le, ám tisztes jövedelmet hoznak a festők, a villany- és vízvezetékszerelők, s az asztalosok is. De foglalkoznak ők cipőfűző és csizmabetét gyártásával is, ez azonban csak kiegészítő tevékenység, a fő profil továbbra is az építőipar marad. Most például „C”-lakásokat építenek Nyír- bogdányban, itt beszélgettünk az egyik új, próbaidős tagúkkal, Balogh Istvánnal, aki korábban a kemecsei termelőszövetkezet állattenyésztő telepén dolgozott. — A tsz-ben én még kétezer forintot sem kerestem, ebből pedig nem nagyon lehet megélni — hagyja abba a munkát kis időre. — Kőműves a szakmám, s miután nem vetem meg a munkát, joggal várhatom el, hogy itt vastagabb lesz a boríték. Láttam én már az elnökünket, meg a műszaki vezetőnket is betont hordani, s úgy gondolom sikerül hamarosan zöldágra vergődnünk. Mindany- nyian ezt akarjuk! Balogh Géza Naponta 120 140 ezer liter tejet dolgoznak fel a mátészalkai tejüzem túróüzemében. A jól felszerelt csarnokbem Túró Rudit, félzsíros túrót és városi tejet készítenek. (Gaál Béla felvétele) Sült krumpli K érdem, mennyi burgonyát vetettek. Mondják: semennyit. De hiszen most is megy a gép, bakhátok sorjáznak, ameddig ellát a szem. Na igen, ott már a földben van a krumpli — okítottak — de a gyermek az cigánykereket hány, vagy bukfencet vet, viszont mi a burgonyát ültetjük. így szoktuk a gyökeresekkel, a gumókkal. Szóval a palántákkal meg a krumplival, azokat ültetjük. Ültessék, bánom is én. Viszont olyan kellemes, munkára alkalmas most az idő. Az ünnepekkor esett az eső. Két hét alatt vagy 25 milliméter. Mind beszívta a homok. A búza, a rozs, megvadult tőle, úgy nő, mintha húznák felfelé. Jó ez most a fészkelő fácánoknak, fialó vadnyulaknák. Már rejteket ad a zöld. Szóval mennyi burgonyát ültetnek? Kétszáz hektárt. Ülünk Biriben a burgonyatároló mérlegházában, csupa üveg portál és izzaszt az üvegen át az áprilisi nap. Szép nevek kerülnek szóba. Kimondani is jó; Grácia, Kleopátra. Közli a főagronómus; a 20 hektár Grácia és a 10 hektár Kleopátra szaporítóanyag lesz. Más szóval vetőgumó. Most a Deziré ültetése megy. Hát ezt nézzük, nézik, már kint a határban. A Déziré jó fajta, étkezésre már elfogadta a nép. Bőtermő De, hogy miért is jó a krumpli? Mert sütni is lehet. Es ez az isteni. Ott a tábla szóién, ahol még alvó akácfasor szegi a földet, füstölög honi,; kupac. Pipál a honi !: mint a faszénégető boKa, és van is a hasonlóságb valami, mert homok alat ’ zzi k a parázs. A parázsbar krumpli. A főagronómus megkívánta. Hozzák is a gépre termett emberek a sói. az itsüít, kormosfekete p ‘-cat és omlik szét a ke ", f> szájban a fejedelm L. Most moud*ar* irt; de nehéz és sanvar . >. dolguk a szántóvetőknek? Meglehet, hosszú a 9 órás műszak, kemény a munsa. viszont ott a sült krumpli. A főagronómust idézem, ez a pár szem krumpli nagyon jólesett. . húsvéti sonkának sem volt ilyen íze. A vendéglátás így intéződött el. Aztán megtolták az emberek a kocsit, mert rosz- szalkodott a Zsiguli gyújtása. Meditáltam, hogyan írjam; sült burgonya, avagy sült krumpli. Maradtam az utóbbinál, mert Szabolcsban, krumpli a burgonya. Főként ha akácfasorban, parázson sütik ... Seres Ernő ez gyógyítja a beteg gyomrot. 2. Éppenhogy kibújt a földből néhány krumplibokor mélypiros levele. Reggelre kelvén kövér harmat- cseppek ültek rajtuk. — Ilyen korán? — szólok hozzájuk. — Hát hol van még május? Mintha megrázkódnának a köny- nyű szellőben, s j mintha mondanák: — Itt. Itt. A madár is azt csettinti a faágon: — Itt van, itt! , Elvégre nékik1 csak el kell hinni, hogy már igazi tavaszban élünk. Nem? Galambos Lajos