Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-08 / 82. szám
1983. április 8. Kelet-Magyarország 3 A tanító közérzete MIÉRT FÁRADTAK a nevelők? A kérdésre akár úgy is válaszolhatnánk, azért fáradtak a pedagógusok, mert legfontosabb munkaeszközük továbbra is a saját idegrendszerük. Ez épp elég magyarázat, arra, hogy a sokat dolgozók, a sebezhetőbbek, a gyengébb ideg- zetűek, egy-egy nehéz nap után hajszoltnak, fáradtnak érezzék magukat. Sohasem volt pihentető elfoglaltság a nevelés, még az ősi időkben sem, amikor a mester egy vagy két tanítvánnyal foglalkozott. Napjainkban egy-egy nevelő ötven-száz gyerekkel is kapcsolatba kerül az órákon, s bár a nevelő-oktató munka tárgyi és módszerbeli lehetőségei megsokszorozódtak, a pedagógusnak csak egy idegrendszere van, nem több. Az érzékeny húrt igen sok tényező feszíti, melyek olykor egyszerre, egymást felerősítve feszült állapotban tartják a nevelőket. Mi az, ami nem hárítható másra, a szakma sajátosságaival jár, s mi az ami feleslegesen terheli a nevelőket, amin enyhíteni lehet? Abban a nevelők többsége bizonyára egyetért, hogy a szakma fáradtságának legfőbb okát nem az új tanévben általánosan bevezetett ötnapos tanítási hétben kell keresni. Vagy nem elsősorban ebben. Két dolog találkozott ezekben az években iskoláinkban, a már korábban elkezdett és folyamatosan életbe lépő tantervi, nevelési reform és az ötnapos tanítási hét. Együtt a kettő, bizony sok változást, újdonságot hozott, annyi beidegződéssel kellett szakítani, mint még talán soha. A rövidebb tanítási héten markánsabbá váltak az új tantervi változások jó és rossz pontjai, miközben mindenütt az ötnaposnak megfelelő új munkarendet is ki kellett alakítani. Nem csoda, hogy a sok tartalmi, szervezeti, formai változás jócskán megviselte és viseli a pedagógusok idegzetét. MI FOGLALKOZTATJA, mi fárasztja a nevelőket? Erre egy közelmúltban tartott szakszervezeti eszmecserén is választ kaphattunk. A Pedagógusok Szak- szervezete megyei bizottsága felmérésébei több száz szabolcsi pedagógus véleménye kapott helyet. Ilyen megállapítások hangzottak el: nehéz az öt nap alatt a tantervi követelmények teljesítése. Nehezedett a tantervi anyagban való elmélyülés. Minden tanórán maximális erőkifejtést követel a „sűrített” anyag feldolgozása pedagógustól, tanulótól egyaránt. Nagyobb szükség van az értelmes nevelői szelektálásra, a továbbhaladáshoz szükséges (minimum) ismeretanyag elsajátítására, a törzsanyag megtanítására. Mindez alaposabb felkészülést, gondosabb óra- és munkaszervezést igényel. Idézhetnénk még tovább az új tanterv és az ötnapos egymásra találásának fontosabb tapasztalatait, melyek közérzetet formálnak iskolánkban. Jót és rosszat. Mert mitől is legyen nyugodt például az a középiskolai, szakmunkásképző intézeti tanár, akinek egyik másik tárgyból ma is tankönyv és segédanyag nélkül kell tanítani. Jól tudjuk, a tantervi reform sok téglából épül, nem lehet minden darabja egyformán jó és szép. Ezzel tisztában vannak a nevelők, de sürgetik a változtatásra, korrigálásra érett országos intézkedéseket. Javasolták a heti óraszámok csökkentését minden iskolatípusban, de különösen a tagozatos osztályokban. A pedagógusok heti kötelező óraszámának differenciálása, (vezetők, szakfelügyelők, anyanyelvoktatók, fizikai, kémiai, biológiai tanárok) is szerepel a javaslatok között,, csakúgy mint az iskolai adminisztráció csökkentése. A KÖZÉRZET JAVÍTÁSÁNAK sok forrása azonban azt is tudják a nevelők, nem „fent” ered, hanem helyben. Ezért fogalmazták meg a saját, helyi tennivalóik között a tanítási órák jobb védelmét, az órarendek kidolgozásánál a nevelési szempontok érvényesítését, a tartalmi munkát nem segítő értekezletek száműzését. Bizony ez utóbbi olykor fárasztóbb mindennél. Éppen ezért megéri, hogy fáradhatatlanok legyünk a bennünket ok nélkül fárasztó hatások leküzdésében. Páll Géza Készülnek a betétlapok ♦ A Papíripari Vállalat nyíregyházi gyárában Czuczor Éva, Kovács Jánosné, Lippai Ferencné és Sinkó Jánosné a Hajdúsági Iparművek megrendelésére hullámpapír-do- bozokhoz készít betétlapokat. Szabolcsi MÉH-mórleg Hatszázmilliós megtakarítás Konténeres ótvevőbely A Kelet-magyarországi MÉH Nyersanyaghasznosító Vállalat három megye — Hajdú-Bihar, Szolnok és Szabolcs-Szatmár — területén végzi a munkáját, 23 telepe és 17 átvevőhelye van. Tavaly a vállalat vashulladékból 85 és fél ezer, fémhulladékból közel 7 ezer, papír- hulladékból megközelítően 24 ezer tonnát gyűjtött. Ha ehhez hozzáveszik a gumit, üveget, textíliát is, akkor összesen 120 ezer tonna különböző hulladékot vettek át. Ebből a Szabolcs megyei lies körzet igazgatóságának területén vashulladékból 19 140 tonnát, színesfémhulladékból 1694 tonnát, papírhulladékból 5 ezer tonnát gyűjtöttek. A megyében átvett hasznos hulladékokat mintegy 600 millió forint értékű új anyag előállítását tették lehetővé a népgazdaságnak. Az 1982 évi munkában különösen kiemelkedett a lakóterületi gyűjtés eredménye, amely 50 millió forint értékmmarrnincöt éves, feWW je búbja fehér, a hasa hordónyi, szuszog és szüntelen dicséri magát. Az élet ismerője, ura ő, pöffesz- kedő, gőgös Onassis, aki előtt nincs lehetetlen. Aznap intézte el a honvédségnél, hogy mindennemű katonai szolgálatra alkalmatlannak minősítsék — mert papírja van róla, hogy sok a vörösvértestje. Marha- és sertéshústól óvakodnia kell, rántott csirkét zabái. Szeszes italt fogyasztania tilos a mája miatt. Onassis kis szigete a zsámbéki hegyoldal egy darabja. Itt uralkodik egy szeméttel telehordott meredély, s egy Skoda- roncs fölött. A ragyogó tavaszi kék. égbe merészen köpi a füstöt egy gyárkémény. Kétségtelen azonban, hogy panorámás a telke. Az élei magyar mágnása kirámol a kalyiba mögötti budiból, egyelőre a foltos zománcú fürdőkádba, ami a vese alakú kék reflektorral megvilágított fürdőmedencét helyettesíti. A rózsaszín egérirtót tartalmazó doboz kibomlik: káromkodik. A balta nyele behasadva. a feje rozsdás. A gumicsizma bokánál szakadt Málló, barna zacskóban kilónyi rozsdától elvékonyodott, görbe szög. Egyet a baltával megpróbál kiegyenesíteni — kettétörik. A hajolgatástól lég- szomjasan a kalyiba előtti padra huppan. — Márta! — ordít. — Dolgozok, mint egy állat, s nem hozol egy pohár bort! A felesége a kislánnyal kiküld egy egész palackkal: „Mondd neki, hogy meg fog dögölni tőle!” — Üvegből iszik. — Márta! Milyen fa ez, amelyik már virágzik? — Mandula! — Marha szép. Látod, kislányom, ilyen a mandulavirág. Mindenetek megvan! Minden hét végén szívhatjátok a jó levegőt! A ház olajos-szurkos villanypózna lábakon áll Az ablakkeret piros. A kis teraszon egy jégszekrény roncsa, abból is ki kellene pakolni a limlomot. — Mit csináltok? Dolgoznátok egy kicsit ti is! — Vidd ki a szemetet! Bemegy, fogja a vödröt, kilép a kerítés kapuján, a meredélybe önti a tartalmát. Nem állhatja a házi munkát, méltatlan egy olyan férfihoz, mint ő. Szomszédolni indul, présházról présházra ődöng. Ebédig el akarja. ütni az időt. mi agy a hasa, nagy Jw a tekintélye. Tré- w fátkozik: „Ügyse volt itt még eddig csoportvezető!” Kockás kartonszoknyában és egy asszonyka, ö Maria Callas. Odamegy hozzá: „Mit csinál kishegyed?" Az ifiasszony kacarász, abbahagyja az ásást. „Arisztotelés Onassis vagyok, csoportvezető és hajómágnás.” Remekül mulat. Melegíti a napfény a fehér tonzuráját. A sziget partját autóbuszzúgás csapdossa. Gulay István nek felel meg. így az összes fémhulladék 38 százalékát, a papír 43 százalékát, a textíliának pedig 65 százalékát a lakosság szedte össze. Az iskolák mintegy 7,5 millió forint értékű hulladékot gyűjtöttek. Szabolcs-Szatmár úttörői kiváló eredményt értek el, 2 millió forint értékű hulladék átadásával. Különösen a nyírbátori 115-ös úttörőcsapat ért el szép sikert, mert kategóriájában országos III. helyezett lett. Sikeres évet zárt a vállalat — tájékoztatott Egri Tibor igazgató. Tavaly 7,1 százalékkal növekedett az árbevétel, 3,3 százalékkal a nyereség 1981-hez viszonyítva, mely együtt járt a dolgozók bérének 6,1 százalékos növekedésével is. Az idén a hagyományos cikkek, vas-, fém-, papír-, textil- és gumihulladék gyűjtésből mintegy 2500 tonna növekedést terveznek a tavalyihoz képest. A szabolcsiak terve vashulladék begyűjtésből 19 550, színesfémből 1780, papírból 5420 tonna. Ez összesen 200 milliós árbevételnek felel meg. Ez évbei! különösen kiemelt feladat a lakossági begyűjtés növekedése. Bővítik a konténeres és a mozgó átvevőhelyek számát és szerződéses üzemeltetésre adják ki az átvevőhelyeket. Bővítik idén a gyűjtő kereskedői hálózatot is. Segítségre számítanak a Hazafias Népfronttól, amely a vállalattal szerződést kötött országos akció szervezésére. Eszerint az ország minden településén egy meghatározott napon gyűjtést szerveznek, s az így befolyt pénzt társadalmi célokra fordítják. Az akció szervezésére a megyében is megalakult a bizottság, amelynek munkájától sikert remélnek. Az idei beruházásokról szólva az igazgató elmondta; ez kettős célt szolgál: a hulladékok begyűjtésének segítését, a hálózat bővítését és a feldolgozás korszerűsítését. Hálózatbővítést végeznek Nyíregyházán, ahol 1 milliós beruházással konténeres átvevőhelyet létesítenek, Kisvárdán másfél milliós beruházásból korszerűsítik a telepet és 1 millió forintba kerül a mátészalkai telep modernizálása. Vásá- rosnaményban már munkába állt egy modern, jugoszláv gyártmányú papírbálázó gép, s hamarosan megkezdik Nyíregyházán is egy nagy teljesítményű automatikus papír- bálázó telepítését. Ezek beruházási összeg 3 millió forint. (farkas) Boltosok brigádban Küldött a pult mögül A nyíregyházi városközpont modern üzletsorainak árnyékában, a Vöröshadsereg utca elején lapul az 50. sz. élelmiszerbolt. Parányi eladóterével, szűk raktárával múltat idéz. Akár sarki fűszerboltnak is berendezhetnék régi film forgatásához. Ám a bolt forgalma nagyon is mai. És ez nemcsak földrajzi fekvésének, hanem a benne dolgozó boltosok élelmességének is köszönhető. Tima Péter boltvezető-helyettest a minap választották meg küldöttnek a szocialista brigádvezetők országos tanácskozására. Ha szót kap Pesten, a tanácskozáson, bőven beszélhet, hiszen ez az „egység” megyénk bolthálózatát is tükrözi. Bőség és rend Merthogy a boltok jó része a fejlődés ellenére ilyen. Régi épület, modern berendezésekkel. A lepedőnyi raktárban csak azt tárolják, ami feltétlenül szükséges, hogy a kereskedők keze ügyében legyen. A bolt igazi raktára a harmadik szomszédban van, egy pince mélyén. Ide is bekukkantunk. Szembetűnő az árubőség, példás a rend. Csakhogy sok-sok lépcsőfokon kosárban, ládában kell felcipelni innen az árut. Tima Péter egyedüli férfi a boltosok kollektívájában. Az utóbbi évtizedben dolgozott itt egy segédmunkás, de két évvel ezelőtt a cipekedés és a kedvezőtlen szociális körülmények miatt felmondott és azóta senki sem pályázik a helyére. A boltvezető-helyettes főnöke társaságában magyarázza, hogy öt évvel ezelőtt megígérték a fejlesztést, de azóta is késik a dolog. Üjab- ban egy felvonó beszerelését tervezik a pincébe. A felvonó is sokat segítene a boltos lányok és asszonyok munkáján, merthogy ők is cipeked- nek, nemcsak Péter. Az eladótér oly szűk, hogy testes férfi két bevásárlókosárral nehezen tudna forgolódni. A parányi pult sarkán egy 25— 30 centiméteres rész jelenti az üvegvisszaváltás helyét. Nehéz, de szép És mégis: a vevők kedvelik ezt a boltot. A forgalom havonta csaknem másfél millió forint. Decemberben (hiába nyílt új ABC-áruház a közelben) 1,8 millió forint értéket árultak itt. Az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalatnál — a legújabb boltokat figyelmen kívül hagyva — az egy főre jutó forgalom itt a legnagyobb. Az itteniek joggal viselhetik a Vállalat Kiváló Boltja címet. A kilenc boltos egyetlen brigádba, a Váci Mihály szocialista brigádba tömörült. Háromszor kapták meg az aranykoszorús brigád címet. Évről évre három tanulót is foglalkoztat a bolt. A kereskedő szakma leendő művelői itt igazán megtanulhatják mindazt, amik a munka nehezét és szépségét adják. S hogy miért kedvelik a vevők ezt a helyet? Nemcsak azért, mert útjukba esik. Azért is, mert a boltosok udvariasak, állandóan gondoskodnak a hiányzó készlet fel- töltéséről, két műszakban, olykor egy kicsit tovább is nyitva tartanak, néha maguk mennek az árut beszerezni. Egyszóval és régi értelemben: kereskednek. A szociális ellátás gondjai Tima Péter, ha szót kapna az országos tanácskozáson, ezeket mondaná: — Megszereztem a boltvezetői vizsgát. Feleségem egy ABC-áruházban dolgozik. Anyám Napkoron lakik. Vásárolok itt is, ott is, valahová szakmai kíváncsiságból is bemegyek. Elmondhatom, hogy a boltosok szociális ellátása nem is sok pénzzel, ésszerűsítésekkel is jobb lehetne. A munkaruha minőségét javítani kellene, éppen a cipekedések miatt. Nagykereskedelmi vállalatuk központja Debrecenben van. Nem vádolom a központot elfogultsággal, de tapasztalatból mondom, hogy néhány áruféleségből Hajdú megyébe több és hamarabb jut. Végül arról is szólnék, hogy a kisebb boltok brigádjai is tudnának olyan brigádéletet élni, mint a nagyvállalatok brigádjai. Nábrádi Lajos A zsámbéki Onassis
