Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-07 / 81. szám

1983. április 7. Kelet-Magyarország 3 Gyár a Rákóczi­bokorban. Idősek érdeke Sokan fáradoznak azon, hogy megkönnyítsék az idős emberek helyzetét, segítse­nek gondjaik megoldásában. A gondoskodás azonban csak akkor igazán eredmé­nyes, ha valóban a legjob­ban rászorulók kapják a társadalmi segítséget. Néhány megyében már gyakorlat, hogy a Hazafias Népfront aktivistái sietnek a tanácsok segítségére. Fel­keresik az elhagyatott idős embereket, s nyilvántartó lapokat készítenek. Ezeken feltüntetik a segítségre szo­rulók és hozzátartozóik ada­tait, s azt, hogy milyen tá­mogatásra lenne szükségük. Hasznos kezdeményezés pél­dául a hódmezővásárhelyi aktivistáké, akik rendszere­sen látogatják azokat az idős embereket, akik eltar­tási szerződésit kötöttek. El­lenőrzik, hogy az eltartók teljesítik-e a szerződésben foglaltakat, s szükség ese­tén segédkeznek a szerző­dés felbontásában. Éppen az ilyen felméré­sek, találkozók tapasztalatai alapján vált nyilvánvalóvá, hogy az idős emberek ér­dekvédelme elsősorban ott biztosított, ahol a volt mun­kahelyen önálló nyugdíjas szakszervezeti bizottságok (esetleg önálló költségvetés­sel) működnek. Ez nem mindenhol van így. Az egyedülálló idős em­bereknek azonban számos olyan problémájuk van, amelyek megoldásához jogi segítségre, tanácsra van szükségük. Gyakran nem is tudják, hogy nyugdíjjal, la­kással, örökléssel, eltartási szerződésekkel kapcsolatos ügyeikkel hová forduljanak. Nagy szükség lenne tehát a szakszervezeti és a nép­frontbizottságoknál működő jogsegélyszolgálatok mintá­jára egy nyugdíjas jogse­gélyszolgálat megszervezé­sére. Ugyancsak jól szolgál­ná a nyugdíjasok érdekvé­delmét egy olyan kiadvány, amelyben összegyűjtve meg­találhatók az idős embere­ket érintő fontosabb jogsza­bályok. Érdekvédelemre azonban nemcsak a teljesen elha­gyatott, szinte állandó tá­mogatásra szoruló idős em­bereknek van szükségük. Nagyon sok olyan aktív nyugdíjas van, akik képes­ségeiket szívesen kamatoz­tatnák nyugdíj után is. Se­gítésükre alakult meg né­hány évvel ezelőtt a fővá­rosban a Nyugdíjasok Mun­kaközvetítő Irodája. Az in­tézmény igazolta létjogo­sultságát. Hasonló iroda létrehozá­sát bizonyára minden me­gyében örömmel fogadnák a rendszeres tevékenységre vágyó idős emberek. N. Sz. Új üvegtechnikai csarnokot épít az ÉPSZER Rákóczi-bokorban. A nyíregyházi Vörös Csillag Mgtsz 1826 négyzetméter alapterületű csarnoka 350 embernek ad majd munkaiehetőséget. A 83 milliós beruházás a METRIMPEX-szel közös finanszírozásban épül. A jövő év július 1-től laboratóriumi felszereléseket készítenek az új létesítményben. (G. B.) HEG KELL BECSÜLNI... MELYIK A HÖNAP LEGSZEBB NAPJA? MI­KOR A FIZETÉST AD­JAK. S HA MAR FIZE­TÉS, AKKOR MEG­KÖNNYEBBÜLT SÓHAJ, MELY ANNAK IS SZÓL, HOGY HOLNAP TÖBBET KAPOK MAJD, MINT TEGNAP. KISVÄRDAN, A VILLAMOSSZIGETELÖ ÉS MŰANYAGGYÁR ÜZEMÉBEN LEGALÁBB­IS ÍGY OKOSKODNAK AZ EMBEREK. JOGGAL. A megye egyik legfiatalabb ipari üzemében — 1974-ben volt az avatása — az indu­láskor nagyon keveset, alig több mint huszonhétezer fo­rintot keresett egy-egy mun­kás évente. Munkába lendül­ve aztán egyre magasabbra kúszott a bérszínvonal is, 1980-ban már negyvenezer, a következő esztendőben 42 600, tavaly pedig több mint negy­venötezer forint volt az egy főre jutó átlagkereset. Ez persze még így sem túlságo­san magas, különösen ha tud­juk, hogy a pesti központ­jukban például az ötvenhat­ezret is meghaladta ez a szám, ám a kisvárdai üzem dolgozóit minden bizonnyal megnyugtatta a hír, hogy az idén az átlagosnál magasab­ban, a tervek szerint 4,5 szá­zalékkal emelik majd a bé­rüket. Forrás a jó munka — Mi teszi ezt lehetővé? — kérdeztük az üzem főmérnö­két, Papp Sándort és Juhász László szb-titkárt. — Az elmúlt évben végzett jó munkánk — válaszolt Papp Sándor. A 460 millió fo­rintos termelési értéktervünk ugyan csak 456 millióra sike­redett, ám a 108 milliós nye­reségtervünket alaposan túl­teljesítettük. elértük a 130 millió forintot. A múlt évben egyébként hétszázalékos bér- fejlesztést hajtottunk végre, s az idén sem szentírás a négy és fél, ha sikeresen gazdálko­dunk, még a hat százalék sem elképzelhetetlen. S milyen a jól dolgozó em­ber? Nyugodt. Biztos a hát­tere, nem fél az újtól, a vál­toztatástól sem. A kisvárdai- ak sem ijedtek meg, mikor megtudták, el kell búcsúzni­uk a bértömeg-gazdálkodás­tól. Alaposan áttanulmányoz­ták az új rendeleteket, s nem volt nehéz rájönni: a rendel­kezésre álló eszközeiket job­ban kihasználva növekedhet a nyereség, a jövedelmezősé­gi mutató, s okosabban gaz­dálkodhatnak a bérrel is. — A présüzemünkben ki­A legszebb nap sérleti jelleggel most nemrég, február elején vezettünk be egy új bérezési rendszert, az eddigi tapasztalatok azt mu­tatják, érdemes elterjeszteni — mondta Juhász László. — Az új ebben pedig az, hogy a gépek nyújtotta lehetőségek kihasználásának mértékét premizáljuk. Ösztönzőbb rendszer Az itt dolgozók ugyanis egyszerre két-három gépet kezelnek. Eddig azonban a szakembernek csak az volt az érdeke, hogy hozza a nor­mát, s ha netán ennél többet tett az asztalra, kifizették a prémiumát még akkor is, ha ezt csak egy géppel teljesítet­te, míg a többi ott állt kihasz­nálatlanul. A dolgozó tehát jól járt, az üzem annál ke­vésbé. Az új bérezési rend­szer viszont a minél maga­sabb teljesítményre, a jöve­delmezőségi mutatók javítá­sára ösztönzi a présterem dolgozóit. — Az sem véletlen, hogy pontosan ezt a részleget sze­meltük ki az új forma kipró­bálására — magyarázta a főmérnök. — Nagy szüksé­günk van az ottani termé­kekre, a gépek minél jobb kihasználására. Sajnos, mind­egyik üzemrészünkbe nem tudjuk bevezetni a fenti rendszert, de ez korántsem jelenti azt, hogy a többieknek nem érdekük a minél ered­ményesebb munka. Tudja mindenki, elsősorban a nye­reségtől, az exporttól függ a majdani béremelésük. — Hogyan fogadták az em­berek a megváltozott helyze­tet? — Nem mindenki örült, d< a többség azt hisszük, jól fog járni — vélekedett Juhász László. — Igyekszünk elke­rülni az r.gyenlősdit, s azt valljuk, jobb munkáért több pénzt! Szigorú norma Az üzem 490 főt számláló fizikai állományának egyéb­ként mintegy fele dolgozik teljesítménybérben, s hozzá­juk csatlakozik még további hatvan ember, akik az úgy­nevezett teljesítményérde­keltségi rendszer tagjai. Az ügyeletes lakatosok, villany- szerelők, s a kiszolgáló sze­mélyzet munkásai alkotják ezt a réteget, azaz, akiktől nem kis mértékben függ az üzemrész tevékenysége. A tel­jesítménybérben dolgozók normája igen szigorú, akár­csak az egyes technológiai fo­lyamatok ellenőrzése. Már korábban megállapították, hogy az egyes munkafolya­matok elvégzéséhez mennyi időre van szükség. Ez bizony igen feszített tempót kíván, s a szakszervezet jóváhagyásá­val a kollektíva úgy döntött, hiába teljesíti valaki mond­juk 120 százalékra a normát, prémiumot csak tíz százalé­kig kaphat. — Ez talán így első hallás­ra visszatetszőnek tűnik, de a minőség megőrzésének egyik legmegbízhatóbb for- márja — folytatta az szb-tit- kár. — Ez a száz százalék ugyanis maximális erőkifej­tést kíván, s félő, ha szemet hunynánk a lazaságok láttán, néhányan képesek lennének lerövidíteni az előírt techno­lógiai időt a minőség kárára, így akarván növelni a prémi­um összegét. De aki becsüle­tesen dolgozik, így sem jár rosszul. Vannak persze a gyárban olyanok is szép számmal, akik továbbra is csak órabér­ben dolgozhatnak, mert napi munkájuk roppant nehezen mérhető. Ám a jobbaknak itt sem kell tartaniuk attól, hogy az egyenlősdi „áldozatai" lesznek, ha sor kerül a 4,5 százalékos bérfejlesztésre. Az egyik autóvillamossági szere­lő például pontosan ottjár- tunkkor kapott soron kívül három forint órabéremelést. Mert a jó szakmunkást min­denütt meg kell becsülni... Balogh Géza Uj reform, vagy folytatás ? Fecskeíészek hez. Valaha csodál­tam, ahogy vidám csicsergés közepette dolgoztak. Néha le­ültek hosszú sorban a pléből készült csa­tornára, pihenni. Az­tán újult erővel vit­ték a csipetnyi sarat, majd puha fűszálak­kal bélelték meleg otthonukat. Ma alig van már plécsatorna. Akkor vajon hová ül­nek pihenni? A ma építkező »falusi em­ber a modern házát nem osztja meg a fecskékkel. A kis szárnyasok kezdenek alkalmazkodni: váro­si lakások erkélye alatt teremtenek ott­hont maguknak. De az erkélyre nem ül­nek le, mert a házak­ból magnó, porszívó bömbölése hallik... A gólyákat kevés­bé sajnálom, hiszen ők fákon, villanyosz­lopokon is „építkez­nek”. Aztán nekik a fehérgyarmati ipari szövetkezet műgólya- fészkeket gyárt. De vajon gondolt-e már valaki a fecskék mesterséges ottho­nára? (nábrádi) TIZENÖT ESZTENDE­JE, hogy a gazdaságirányí­tás reformja új, a változó világhoz folyamatosan il­leszkedő feltételeket terem­tett a termelésben. A más­fél évtizedet nem jelle­mezte egyenletes fejlődés. Viták, megtorpanások, bi­zonytalankodás is kísérték gazdasági életünk újabb és újabb intézkedéssorozatait. A disputák ma is foly­nak közgazdászberkekben, szakfolyóiratok hasábjain. Nyers Rezső például, a fi­atal közgazdászok legutób­bi országos tanácskozásán leszögezte: a szakemberek legfőbb dilemmája, hogy lé­nyegesen továbbfejleszthe­tő-e az 1968-as mechaniz­mus, vagy új reform kidol­gozására van szükség? Sze­rinte a dilemmába beleját­szik a mechanizmus pon­tatlan értelmezése. Ugyanis a reformelképzeléseket egy 1966-os elvi határozat fog­lalta keretbe, és ehhez ké­pest az 1968-ban bevezetett intézkedéssorozat csak egy részlépés volt, még, ha dön­tő fontosságú részlépés is. Sokan azért hadakoznak egy újabb reform mellett, mert az „előzőt” azonosít­ják az 1968-as mechanizmus határaival. Másrészt akad­nak, akik úgy ítélik meg, hogy 15 esztendő alatt — pontosabban a közben be­következett, soha nem ta­pasztalt nehézségek miatt — kifulladt a reform. Ter­mészetesen vannak olyan nézetek is, amelyek képvi­selői a reform címén meg­elégednének az 1968-ban, illetve azóta törvényesített lehetőségekkel. A viták kö­zepette azonban mindin­kább utat tör magának az a felismerés, amely az 1966- os alapelveket tekinti a folytatás kiindulópontjának. Folytatásról van szó, mert ezen az elvi alapon a ma­gyar mechanizmus tovább­fejleszthető. A folytatás több elvi — régóta újból és újból fel­színre törő — kérdést vet fel. Régi dilemmája példá­ul gazdaságunknak, hogy a szabályozókat több évre stabilan, vagy rugalmasan célszerű-e kialakítani? A kérdés újabb kérdést szül: gyors és állandó változások közepette lehet-e valami állandó? Igenis lehet: a gazdaságirányítás alappillé­reiben (munkaerő-gazdálko­dás, jövedelemelosztás stb.) aligha volna ésszerű a túl­ságosan gyakori változtatás, mert így lehetetlenné válna a tervezés. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az árak, az árfolyamok vagy a szükséges szervezeti módo­sítások ne igazodnának szüntelenül a mindenkori piachoz. AKADNAK, AKIK ÜGY LÁTJÁK, hogy a kisvállal­kozások veszélyeztetik a társadalom szocialista voná­sait. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy az új gazdasági formák törvé­nyesítették kétségtelenül rosszabb, ellenőrizhetetle­nebb elődjüket, a második gazdaságot. Másrészt: a tár­sadalom igényli a különbö­ző kisvállalkozások termé­keit, szolgáltatásait. A kis­vállalkozások ilyenformán minden valószínűség sze­rint hosszabb távon is be­illeszthetők a magyar gaz­daságba, kiváltképp, ha színvonalas adópolitika és jövedelemszabályozás eze­ket a társadalmi szükségle­tek kielégítésére sarkallja. Különbségtétel vagy egyenlősdi? Ez is régóta vi­tatott kérdése (bérszabá­lyozásunknak. A vita az elmélet és a gyakorlat kö­zött alakult ki. Elvben min­denki az előbbit, mármint a differenciálást vallja, a gyakorlatban pedig sokszor inkább az egyenlősdi mel­lett voksol. Holott óriási ösztönző erő lehetne, ha el­sősorban az azonos munka­körökön belül (de a különbö­ző szakmák között is) a va­lódi teljesítmény szerint ke­reshetnének a dolgozók. Az egyenlőség megteremtése a szociálpolitika feladata len­ne. Kérdés az is, mi legyen a veszteséges, illetve a gyen­ge hatásfokkal működő vál­lalatokkal? Hogyan lehet a jelenleginél szabadabb fej­lődési utat teremteni a jö­vedelmező vállalatoknak, illetve a gyengén gazdálko­dók visszafejlesztésének, úgy, hogy az utóbbiak ne okozzanak érdemleges za­varokat? Kimunkálásra várnak azok a módszerek, amelyek nyomást tudnak gyakorolni ahhoz, hogy a veszteséges területeken fel­szabaduló energiát és mun­kaerőt a gazdaság életképes részei szívják fel. VITATOTT TÉMÁJA a gazdaságnak: miként te­remthető meg a politikai és a gazdasági cselekvés har­móniája. Akadnak, akik úgy találják, hogy a politi­ka túlságosan rátelepszik a gazdaságra. A mértéktar­tóbb vélekedések így fogal­mazzák meg a kérdést: a politikai szervezetek meg­felelő módon foglalkoznak-e a gazdasággal? Senki sem kérdőjelezi meg a politikai vezetés, a társadalmi ellen­őrzés szükségességét. Csak azt kifogásolják, hogy az al­só- és középszinteken időn­ként indokolatlan gyakori­sággal és mélységben avat­koznak be a politikai szer­vezetek a termelési, a ke­reskedelmi és az elosztási ügyekbe. Az említettek mellett számos olyan kérdése van a gazdaságnak, amely szerves része lehet a reform folyta­tásának. Például: a válla­latirányítás és tulajdonjog a vezetőkiválasztás, a tőke­működtetés, az üzletszerűbb bank-, és a piacszerűbb ár­rendszer, illetve az adózási szisztéma stb. Mindezek olyan lépcsőfokai a reform folytatásának, amelyek ki­építése minden valószínű­ség szerint több esztendőt vesz igénybe. M. P. mm állom a rádió Ww híradásában, hogy a Dunán­túlon megjelentek az első fecskék. Néhány nap múlva bizonyára megyénkben is szelik a levegőt a villásfar- kúak. Egy kicsit ag­gódom értük. Vajon gondtalanul tudnak-e fészket rakni, vagy zavartlanul felújít­hatják-e régi fész­küket? Hiszen falu­helyen is egyre keve­sebb a zsindelyes, tornácos ház, fogytán oannak a gerendás is­tállók is. Egy-két évtizede még könnyű dolguk volt. Főleg Szatmár- ban, ahol a ragadós sár nagyszerűen al­kalmas a szép ívű, majdnem félgömb alakú fészek építésé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom