Kelet-Magyarország, 1983. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-19 / 91. szám
1983. április 19. Kelet-Magyarország 3 Az eredményesség titka Nagyobb bátorságot! RÖNTG ENBERENDEZÉ- SEK ALKATRÉSZÉITŐL a kaftánig felsorolhatatlanul sokféle termék készül nap mint nap megyénk ipari szövetkezeteiben. Van olyan üzem, ahol szinte hetenként át kell szervezni a szalagokat, mert lefutott egy-egy széria, s máris kezdeni kell a másikhoz, mert élni kell, mert dolgozni kell. Sokszor elmondtuk, leírtuk már, hogy manapság nincsenek irigylésre méltó helyzetben a termelőüzemek, hiszen a piac követelményei gyakran változnak, komoly erőpróba elé állítva munkást, vezetőt egyaránt. Különösen igaz ez a roppant színes termékskálával rendelkező ipari szövetkezeteknél, viszont az is igaz — éppen méretüknél fogva —, ők képesek talán a legrugalmasabban alkalmazkodni a változó igényekhez. Az élet is erre kényszeríti, kényszerítené őket. Ám még korántsem mondhatjuk azt, hogy mindegyik szövetkezetünk érzékeny műszer, mely hajszálpontosan követi a gazdálkodásban végbemenő változásokat. Ezt bizonyítják az ipari szövetkezetek múlt évi adatai is. A többség ugyan többet és jobban termelt, mint a korábbi évben, jó néhányan azonban elmaradtak a tervtől. Ez is baj, de nem a legnagyobb. Komolyabb gond ennél, hogy még mindig van olyan szövetkezet, ahol százszámra lógnak a vállfákon olyan zakók, kabátok, melyek eladhatatlanok. Joggal kérdezheti az ember: vajon hol járt az esze a tervezőnek, a piackutatónak, az elnöknek, mikor belefogtak e reménytelen munkába? VISSZATÉRVE A SZAMOKHOZ: tavaly megyénk ipari szövetkezeteinek árbevétele meghaladta a 3,1 milliárd forintot, mely 8,6 százalékos növekedést jelent. Különösen a korábban oly sokat szapult gépgyártó és villamos gépgyártó ágazat fejlődése szembetűnő, itt a növekedés meghaladta a tavalyelőtti szinthez képest a húsz, illetve a huszonöt százalékot. Feltűnő viszont a fafeldolgozó, a ruházati és a háziipari ágazat visszaesése, ők nyolc, illetve négy százalékkal maradtak el a megelőző év árbevételéhez képest. A ruházati ágazatban például egyedül csak a kisvárdai szövetkezet volt képes az árbevétel növelésére, pedig neki is legalább annyi, ha nem több gonddal kellett megküzdenie, mint a hasonló profilú szabolcsi üzemeknek. Elismerésre méltó a nyíregyházi Elekterfém tevékenysége, ahol nem sajnálják a fáradságot a piackutatásra, de az Ibrányi Építőipari Szövetkezet is, amely kilábalt a szakadékból, s csaknem másfélszer annyit termelt, mint 1981-ben. Hiába dolgozik azonban inaszakadtáig egy kollektíva, ha munkájának eredménye, jövedelmezőségi mutatója alacsony. Márpedig ipari szövetkezeteink egy részénél sajnos ez a jellemző: a nyereség emelkedése ellenére több mint két százalékkal csökkentek a jövedelmezőség mutatói. Ennek javítása azonban halaszthatatlan feladat, hiszen az adómentes bérfejlesztés alapja éppen a jövedelmezőség alakulása ezentúl. Igaz, lehetőség van arra is, hogy a központi bér- szabályozást válasszák, ez azonban minimális bérfejlesztést tesz lehetővé, mely aligha elégíti ki, s aligha ösztönzi majd jobb munkára a dolgozók többségét. A LEGJOBB MEGOLDÁS TEHÁT a minél eredményesebb, jövedelmezőbb gazdálkodás. Néhány szövetkezetünk példája már igazolja, nem járhatatlanok az új utak sem. De nagyobb bátorságra, körültekintésre van szükség. B G. 1 kölcsön kért pénz PÉNZRE VOLT SZÜKSÉGÉ A KALMANHAZI TSZ-NEK. DE A SZÖVETKEZET VEZETŐSÉGE NEM A BANKHOZ FORDULT HITELÉRT, HANEM EGY SZOKATLAN AKCIÓBA KEZDETT. KÖLCSÖNKÉRT A TAGOKTÓL. HOGY MIÉRT? CZESZNÄK PÁL FŐKÖNYVELŐ egy tőmondattal INKOKOL- JA: „A BANK KAMATA MAGAS”. Czesznák Pál főkönyvelő, Ugrin József községi párttitkár, Szigeti József főagronómus. Bizalom, felsőfokon Születésnapra Tízéves volt 1918 decemberében, amikor munkába állították a nyíregyházi dohánybeváltóban. Ahogy akkor mondták, gyermekmunkaerő lett. Kellett az újabb kenyérkereső a szapora családnak. Annál is inkább, mivel édesapja akkor már négy éve volt távol a családtól. „Édesanyám mondogatta is, hogy szegény apátok hol lehet? Az a hír járja hogy vége a háborúnak. Akkor miért nem engedik haza?” Édesapja 1920-ban jött meg a hadifogságból. De ő azt követően is dolgozott, mégpedig ugyanazon a munkahelyen — egészen yugdíjazásáig. Bombatámadás érte 1944-ben a dohánygyárat. Ott volt a mentésnél, a helyreállításnál. „Kézzel kapartuk ki a még épségben lévő dohányleveleket a füstölgő romok alól. A Nézzük a témát közelebbről. A Rákóczi Tsz nyeresége három év átlagában 7 millió körüli volt, tavaly meghaladta a nyolcmilliót. A tagok éves átlagos jövedelme 43 ezer forint. Két pillér A háztáji két alappillére a dohány és az állattenyésztés, az ezekből származó jövedelem családonként 40—50 ezer forint. Van tehát miből kölcsönözniük. De vajon megéri nekik? — A termelőszövetkezet — csak, mint az OTP — 3—7 százalékos kamatot fizet. Másrészt a hitelnyújtás kölcsönös. Mi a fiataloknak adunk lakásépítéshez kamatmentes kölcsönt. Mire kellett a tagok pénze? Gépet vásároltak, öltözőt, mosdót, ebédlőt és fűthető feldolgozóhelyet építettek a gyümölcsösben. Egyszóval célszerű volt a felhasználás, de ami ennél is fontosabb: a termelőszövetkezeti tagok tanújelét adták bizalmuknak és ezen a tsz megtakarított közel 100 ezer forintos bankkamatot. Százezer forint nem nagy pénz — gondolhatja bárki — ott, ahol milliós tételekről van szó. — Szigeti József főháború után ideiglenes épületekben, volt lóistállóban. régi raktárban dolgoztuk fel a dohányt. De még mindig nem volt biztos a munkánk és a kenyerünk. Csak 1948-tól éreztük igazán magunkénak a gyárat.” S okan ismerték, szerették Ilonka nénit, aki már 1947- ben belépett a pártba. S Több fóiumon meg is vá- 1 lasztották szószólójuknak. 1 Volt pártbizalmi, szak- ■ szervezeti küldött és nő- 1 felelős. Tízéves korától 1 nyugdíjig bőven kijutott jjl neki a munkából. Már be- B töltötte a hetven évet. ■ amikor az Élelmiszeripari I Dolgozók Szakszervezeté- B nek megyei bizottságától jj üdülőjegyet kapott a Ró- m zsadombra. A pompás ■ üdülőben talán két hét I alatt pihente ki hatvan I munkásév fáradalmait, g Alacsony, mosolygós asz- szony. Csendes léptekkel mostanában is eljár a körzeti pártalapszervezet taggyűléseire, és a nyugdíjas klubnak is gyakorj vendége. A jeles születésnapon fia és két unokája köszöntötte, s az egykori és egyetlen munkahelyének dolgozói is szeretettel, tisztelettel csengettek be jósavárosi otthonába. N. L. agronómusnak erről más a véleménye: — A filléreket is meg kell fogni. Akkor, amikor ennyire szigorúak a szabályzók, drágák a gépek, vegyszerek, nem lehet ész nélkül dolgozni. Mi minden területen azt nézzük: a lehetőségeket hogyan fordíthatnánk a javunkra. Megtérülő költségek Beszélgetésünk fő témája az, hogy a termelés költségei jelentősen megdrágultak, a tavalyival azonos eredmények eléréséhez a változatlan munka és munkaszervezés ma már nem elég. Ügy tűnik, Kálmánházán megtanulták, jól tudják a leckét. Mint az az érvelésekből is kicsendült, a fillérek és forintok megfogására rendezkedtek be. De hogyan lesznek ezekből milliók? Először mondják a tehenészetet, mert ez volt tavaly az egyetlen ráfizetéses ágazat. — Van egy 312 férőhelyes szakosított tehenészeti telepünk. Harmadik éve tart a fajtaváltás, magyartarkáról F 1-esekre tértünk át. A tejtermelés tavaly még nem érte el a kívánt szintet, most 20 százalékos növelést terveztünk. A jelenlegi árviszonyok mellett nehéz nyereséggel termelni. A költségeket tavaly és azelőtt növelte, hogy nem volt elég takarmányunk. A szénát venni kellett. . . Ennél a mondatnál számolni kezdtek. Egy mázsa lucernaszéna ára 250—300 forint. Ha a termelőszövetkezet termeli a szénát, a szűkített önköltség 150 forint körül van. Tavaly 2000 mázsa szénát vásároltak 300 ezer forint többletkiadással. Most lucernát telepítenek és lóherét. Ez is költség, de megtérül. Említem, korábban is megtehették volna ezt, de azt válaszolták, hogy eddig nem voltak meg a feltételek. Másrészt nem voltak ennyire rákényszerítve. — Eddig a jószágot kiszolgáltuk, elébe hordtuk a zöldtakarmányt, a rétifüvet is. Mibe került, nem számoltuk. Most majd kihajtjuk az állatokat. Nekik is jobb lesz, nekünk is, hiszen a jószág igényli a mozgást, a természetes környezetet, mi viszont megtakarítjuk a betakarítási, szállítási költségeket. Ami előbbre visz A kálmánházi Rákóczi Tsz a kisebb gazdaságok közé tartozik. Ezért is, másrészt is tiszteletre méltó az évről évre elért nagy nyereség, az elszánt akarat: bármennyire nehezek is a gazdálkodást meghatározó tényezők, az elért nyereségszintből nem akarnak engedni. Ugrin József növénytermesztési ágazatvezető, párttitkár ezt mondja: — Van más lehetőségünk is. Tavaly négyszáz hektár volt a búza, ősszel 500 hektárt vetettünk. Az elmúlt évben 26 százalékos hozamnövekedést értünk el, ez egymilliós tiszta pénzt hozott. Erre idén is képesek leszünk, hiszen nagyon szép a búza, a fejtrágyázást, vegyszerezést időben végeztük el. Most a fajtában is váltottunk, a nekünk legmegfelelőbbeket termesztjük. Ha három-négy szakember összejön, nem kell sok idő ahhoz, hogy tartalmas és hasznos, vitával tarkított beszélgetés alakuljon ki. így volt ez Kálmánházán is. Szóba kerül a gyümölcs- termesztés : — Mi továbbra is az almára alapozunk. Évente 3—400 tonnát termelünk, tavaly az ágazat eredményessége 2 millióval csökkent. Tagadhatatlan, hogy nagyrészt ez az értékesítési gondokból adódott, de a jövedelmezőség érdekében nekünk is tenni kell. Almából most 2700 tonnát szerződtünk. Ha a tervezettnek megfelelő minőségi almát adunk, ha megvalósul a gyors exportcsomagolás és -szállítás, itt is megtaláljuk a számításunkat. Annak ellenére, hogy 20 százalékkal növekedett a növényvédő szerek ára. Az ésszerűség, a fegyelmezett munka, a végzett munka hatékonysága az előbbrevivő ... Mi viheti még előre a kis közösség szekerét? Az okszerű talajerő-utánpótlás, a nagy mennyiségű szervestrá- gya-felhasználás, a gépjavítás, gépüzemeltetés, a háztáji termelés növelése kihelyezett állatokkal. Számokkal jártuk be a gazdaság minden szögletét Nem tényekről volt szó, csak tervekről. Ezek azonban olyan tervek, amelyek élnek a valóságban. Az év vége bizonyosan ezeket igazolja. Seres Ernő A TERVEZŐ ROSSZUL ÉRZI MAGÁT Valaki tévesztett Szenvedélyesen felsorolt hibajegyzéknek is beillett az a félórás, Helyszínrajz címet viselő riport, amelyet pénteken este sugárzott a Kossuth rádió. A nyíregyházi megyei városi művelődési házról beszélgettek, Bán Ferenc építész-tervező mondta el indokait, amikor a ház munkatársai, az ott dolgozók, s a riporter sorjázták mindazt a kellemetlenséget, akadályozó tényezőt, ami időnként nemcsak a jobb munkát, hanem a rendeltetésszerű használatot gátolja. Rossz volt hallani, hogy egy szép, sokak által megcsodált alkotásnál a tervező kényszerül magyarázkodni. A riport nem vállalkozott az ítélet kimondására, s a hallgatókban is megmaradt kétely, különösen abban, aki valamelyest ismeri a művelődési házat belülről, rendezvényeivel együtt. A teljesség nőikül említsünk néhányat a vádakból: sok az üres tér, a hangversenyterem, s más helyiségek hangszigetelése egymástól nem megoldott, a ■ kiállítóterem kialakítása, használata sem a legszerencsésebb, a klubpresszó üzemeltetése bajos, ha a munka- feltételeket nézzük. * Mindenre volt átgondolt, reális válasz, amely nem kereste a kibúvókat, de megmutatta a tervező dilemmáját, akinek menet közben folyton módosítania kellett, hogy a végén kijelentse, nem örül a több évig vajúdó, s végül többszörös költséggel megvalósult alkotásnak, hanem rosszul érzi magát miatta. Elhangzott egy bűvös szó: funkció. Ez a bűnbak, hiszen az évek során éppen a művelődési szakemberek .lőrében változott a megítélés, hogy milyen működésre van szükség, mely szerepkört kell kielégítenie egy ilyen épületnek. Jól, rosszul, ehhez próbált igazodni az építkezés, néha megerőszakolva a harmóniát, megbontva az épület egységét a rengeteg változtatással. Mondhatnék, hogy keressük azokat, akik döntöttek, majd módosítottak, azonban mindez a mai épületen már nem változtat. Ám az is megszívlelhető, amit a tervező kér: mérjék fel a meglévő adottságokat, vegyék figyelembe mindazt, amit lehetőségként, a Népművelési Intézet javasolt. (Talán így nem lenne gond a sok üres tér, nem bosszankodna a látogató, ha sok irodát lát.) Ezáltal nemcsak egy ember, a tervező érezné jobban magát, hanem jól járna mindaz, aki a művelődési házban még több tartalmat keres. Lányi Botond A Divat Ruházati Vállalat mátészalkai üzemében Literáti Zsigmond részlegvezető a magánmegrendelésre készített átmeneti kabátot vizsgálja próba közben. (Elek Emil felvétele) E gy évszázad három negyede jókor; idő, ezt megérn erőben, egészségben külö nos öröm. Ebben a külö nős örömben volt részi április közepén a 75 éve: nyíregyházi Tompa 1st vánnénak. Pontosan hús: éve annak, hogy nyugdíj ba vonult. Azóta is soka mozog, keresi az emberei társaságát. Azt mondja, e: élteti: a mozgás, a melei emberi szó. Olyan ő, min egy megelevenedett törté nelemkönyv. Szenvedője vagy örvendő je, egy szó val részese volt századunl valamennyi fontosabb tör ténelmi sorsfordulójának.
