Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-12 / 60. szám
' f 1987. március 12. Tisztelt nőbizottsági elnök! Engedje nveg, hogy ott folytassam, ahol a napokban abbahagytuk. Azt hangoztatta, hogy két tűz közit érzi magát. Ha a vezetés érdekét képviseli, nőtársaival' találja magát szemben, ha a nők véleményének ad hangot, a vezetők látnak benne ellenfelet. Nos, ön a megye egyik reprezentatív ruházati szövetkezetének régi dolgozója, aki alaposan ismeri, milyen utat tett meg a szövetkezet a piciny varroda státuszától idáig. A készáruraktárban a legutolsó divat modelljeit láttam megelevenedni. A legfiatalabb varrónők akkor születtek, amikor a mai derékhad elkötelezte magát a szövetkezet mellett. Számukra már hétköznapi valóság, hogy nyugati cégek megbízottai adják egymásnak a kilincset, hogy francia és német nyelvű táviratokat kopog a telex a titkárságon. A szabászatban és a modern górva- salók mellett beszélgetve az asszonyok — ez tény — sokallták a szombati műszakot A múlt év végén gyakran, idén januárban egyszer, februárnak pedig minden szombatján a varrógéphez ült a 360 fizikai dolgozó túlnyomó többsége. Am a szombati munkák közt olyan is szerepelt, hogy a szövetkezet asszonyai Kérték' ne a karácsony előtti és a január 2-i napon kelljen bejönniük, . inkább ledolgozzák előre. Ez elé sem gör-. dátett akadályt • a gazdasági vezetés. Ahogy szavaikból kivettem, nem azt sérelmezik, hogy az első hétvégi pihenőnapon is bejönnek, hanem hogy az irodai alkalmazottakra nem vonatkozik e: szabály. Nem kell különösebben ércen! i szakmához, mégis nyilvánvaló: felésleges lenne berendelni a néhány adminisztrátort, akik hétközben is elvégezhetik a rájuk bízottakat. A fizikaiak munkáját ők nem pótolhatják. Az sem,titok, hogy a szövetkezet a hivatalosan adható összeg legfelső határát fizeti a pihenőnapon végzett munkáért. A darabbér lehetőséget teremt a differenciálásra. Elvétve akad kétezer forintos havi jövedelem, a többség ennél jóval vastagabb borítékot visz haza. Igaz nagyon szigorú minőségi követelményeknek kell maradéktalanul eleget tenniük a nagyobb jövedelem érdekében. Csakhogy egész sor olyan munka- terület van, ahol az ott dolgozók hiába hajtják jobban magukat, anyagiakban nem Kapnak többet. A takarítónő, a portás, a hivatalsegéd, a telefonközpontos, a gépkocsivezető és még sorolhatnánk hosszan a különböző foglalkozásokat, ugyanannyi pénzért kötelesek ellátni a munkájukat. Számukra — bármennyi is a napi penzum — ugyanaz a bér jár. Tisztelt nőbizottsági elnök! ön, aki gyakran jár a dolgozó nők közt az üzem területén, bizonyára meghallgatja azt a véleményt is, hogy szívesen vállalják a szabás-varrást idősek is, fiatalok isi Nem egy-két hasonló profilú üzem tevékenykedik a megyében, ahol boldogan vennék a lehetőséget, hogy igényes megrendelőnek dolgozhatnak. Biztos piacra, jó fizetésért. Ezért időnként vállalniuk kell a túlórázást. Elhangzott a szövetkezetben nemrégiben a nyilvános pártnapon is: a mai igen nehéz gazdálkodási feltételek között minden megrendelővel korrekt pairtnei kapcsolatot kell kiépíteni. Hiszen ha nem vállalja a szállítást ez a szövetkezet, tíz másik jelentkezik a helyettesítésére. S ez bizony esetenként a munka hiányával, a bér megcsappanásával is együtt járhat. A szövetkezetnek, a dolgozónak ez sem lehet mindegy. A népgazdaságnak pedig égetően szüksége van az exportmunkára. Visszatérnék a levél elején megkezdett mondatokra. Nem hiszem, hogy a nőbizottságnak ellentmondást kelljen felfedeznie a nők és a vezetés érdekei között. Hiszen éppen az a szövetkezet vezetőinek is jól felfogott erkölcsi és anyag’ érdeke, hogy megtartsák a meglévő nyugati piacokat és újabb kedvező üzleteket kössenek. Csiak így érhették el, hogy hart év alatt az éves átlag- kereset 26 ezerről 39 ezerre nőtt. Sok más munkahelyeken nem dicsekedhetnék ezzel. Ha a nőbizottság tagjai megértetik ezt a dolgozó nőkkel, akkor látják el valójában az érdekképviseletet. Mert bizonyára az az érdeke a közel négyszáz nőnek, hogy még hosszú éve- Kitg ilyen biztos keresete legyen. Té Ke HÉTVÉGI INTERJÚ ér. Hársfalvi Péterrel a Történelmi Társulat alelnökével a történelmi tudatról A 34 éve kapott történészdiplomát, sok esztendeje tanszékvezető a nyíregyházi főiskolán, s a Magyar Történelmi Társulat alelnöke. Mi a véleménye: ismerjük a történelmünket? — Gondolom, a történelmi megismerés sincs rosszabb vagy jobb helyzetben, mint a viliág megismerésének többi tudománya. Itt vari a 'kezemben egy könyv, Szent-Györgyi Alberté, a világhírű természettudósé. A címe: Az élő állapot. Ebből idézek: „Amint eltűntek a válaszfalak a különböző természettudományok 'közül, ugyanúgy a természet- és a humán tudományok közötti gátak is fokozatosam elenyészhetnek. A fizikai módszerek segítségével történő kormegá'lla- pítás a történelem kutatásának a módszerévé, míg a röntgenszínikép és a mdkroanalizis á festészet (tanulmányozásának az eszközévé vált. Remélem, hogy a humán lélektan eredményei segítségünkre lehetnek abban is, hogy az ember történelmét egységesebb és tisztább formában újra írjuk . .Ha ő, a nagy tekintélyű természettudós meg merte Kockáztatni ezt a párhuzamot, akkor ezt el kell fogadnunk nekünk is. Jó érzés hívasnl a következő sorait isi „A tantárgy, mélynek döntő hatása volt értékrendszerünk kialakulására, az a történelem. Milyen' más alapokra lehet a jövőt építeni, mint a múltra? Bár természettudós vagyok, mégis úgy gondolom, hogy a történelem a legfontosabb tantárgy a gyermek nevelésében...” A történelem gazdasági értelemben soha nem lesz a természettudományhoz hasonlóan hasznosítható tudomány, dó az emberi kultúra nélkülözhetetlen része. A Ezt el kell fogadnom, a kérdésem azonban az volt: ismerjük-e a történelmünket? — Ahhoz eléggé ismerjük hogy az emberi társadalomban alapvonalakban el tudjunk tájékozódni. De a további megismerés itt sem tekinthető lezártnak. A tudomány miközben megold, lezár kérdéseket, mindig új és új kérdéseket tesz fel magának. Ma egy szomszédos tudományágban, a szociológiában divatos az életmódkutatás. Az viszont eleddig háttérbe szorult, hogy a régi századokban, a történelmi kutatás segítségével próbáljuk alaposan megismerni a témát. Hazánkban csak kevesen foglalkoznak például a századokkal korábbi magyar élet- és falu gondolkodásmódjával. Plédig ahhoz, hogy megértsük a má't, a régihez szükséges visz- szanyulmi. A történetírást, a történelemtudományt humanizálni kell. A Egyszer végighallgattam egy vizsgát, w amikor a nagydiák alapvető ismereteknek nem volt birtokában. Egy másik Zalka Mátéról és nevének történetéről nem hallott... — Ezek sajnos nem egyedi példák. Itt igazolódik, hogy aki sokat markol, keveset fog. Feszes minden iskolái fokozatnak és tantárgynak a tantervi követelménye. Ha valahol sokat követelünk, — mint mondjuk az általános iskola 5. osztályában az athéni demokrácia megértetése —, ha mindent akarunk már ott, akkor a tudás kiesik, nem lehet tartós. Az elmélyítésre (régi pedagógiai kifejezéssel a bevésésre) nincs idő, mert a tanmenet sürgeti a tanárt, nem lehet visz- szatémi az anyagra, bárhogy is érzi a szükségét. így tehát kicsit labilis, felszínes marad az ismeret, és a zöm, a képességtől függően ennek az időhiánynak az áldozata. A Ezzel már azt is elmondta, mit kellene tenni a szilárdabb tudás érdekében? — Kicsivel szellősebb követelmény mellett biztosan szilárdabb lenne az ismeret- anyag. Sokat játszadozunk a tantárgy-pedagógiával, jóformán ki sem találunk valamit, máris reformálunk. Ez könnyen megzavarja az iskolát, a tanárt, a gyereket. Fiatal tanáraink pedig már ebben az iskolákban nőttek fel — iskoláink a megállapított követelményszint alatt teljesítenek. Mit lehetne tenni? Semmiképp azt, amit néhány éve, hogy a könyvből gyorsain kihúzunk fejezeteket. Akkor az a veszély fenyeget, hogy a szerves egységet, a logikus egymásra hatást lőjük szét. Fontos, országos pedagógiai intézményünk ma is nagy vívmánynak tartja, hogy érvényt szereztünk a tudományosság elveinek már az általános iskolában. Ez igaz, de azon az áron, hogy megsértettük a fejlődés lélektanának elvét. Mert ami néhány kimagasló szellemi fejlettségű városi gyereknél elmegy, az nem biztos, hogy kis szabolcsi, vagy zalai iskolákban is megfelel. Használta korábban a kifejezést, hogy w játszadoznak. És amit az oktató-nevelő iskola ürügyén tesznek, az nem valami hasonló? „Izzat nem lehat tanítani, a történelmet felettünk lebegi) nélküfiink vait betűbalmaznak tartjuk, csak ha közel tudjuk hozni a gyerekekhez azt, amit tanitnak. Tudniuk keli, hogy a történelem relök, apáikkal, dédapáikkal történt meg. fn nagyon gyakran elő szoktam venni József Attilát az órákon és rzó szerint idézem I Danánál című versét. Hiszen ez nem más, mint gyönyörű történelem.” — Én ezt is játéknak (ártom. Az iskola oktató funkciója egyben a legkomolyabb nevelő funkció is. Itt Gramscira hivatkoznék, aki világosan kifejti, hogy bízzunk á tényanyag erejében, majd az megteszi a nevelő hatást. Kérdem: ha Ady. Petőfi költészetébe» nincs meg a nevelő erő, melyik pedagógus képes ezt pótolni ? Ezzel nem akarjuk tagadni az iskola műveltségközvetítő szerepiét. De azzal, ha az oktatást, vagy a nevelést teszem az iskola funkciójának első helyére, nem tettem semmit. ^ Tavaly nyáron olvastam egy írását a História hasábjain, ahol a történelmi érettségiről fejtette ki a véleményét. Kifogásolta, hogy az érettségit ugyan visz- szahozták, de nem adták vissza a tekintélyét. Valóban? — Azt mondtam el, hogy így formálissá válik az érettségi, mert ennek a vizsgatípusnak a diák számára niincs különösebb jelentősége, hiszen azt később sehol nem méltányolják. Az igazsághoz azonban az is hozzá' tartozik, hogy mióta újra érettségi tárgy a történelem, a diákok jobban tanulják, legtöbben szeretik is, bár a hihetetlenül nagy anyag elijeszti a diákot. A Kanyarodjunk el kicsit az iskolától, ön szerint mi az oka, hogy a legnagyobb érdeklődés a közelmúlt történelme iránt nyilvánul meg? — Azt hiszem, erre röviden válaszolhatok. Ehhez az időszakhoz vagyunk a legközelebb, ugyanakkor sokáig erről tudtunk produkálni a Legkevesebbet és a leglabilisab- bat. Az utóbbi idők kutatásai, történeti irodalma azonban már szép dolgokat is létrehoz. Én azonban vallom, hogy a történelem nevelő ereje nem a korszakok közelségével vagy távolságával mérhető. Van, amikor egy távolabbi korszak — talán épp>en azért, mert letisztultabban látjuk — alkalmasabb terepe a nevelésnek, mint amelyikbe belenyúlik a mi életünk is. A thermopülei görög hősökkel, Dózsa Györggyel, Rákóczival, Kossuthtal, Szamuelyvel is lehet jól nevelni. És Kölcseyvel is! Ha már erről van szó, sajnos elmondhatjuk, hogy hallgatóink körében is egyre kevesebb az olyan, aki a Himnusznak akár csak az első versszakát kívülről tudja. Ez lényeges módszertani kérdés is. Egészen a közeid múltig nem mertünk megtanulandó szöveget feladni, pedig annak megvan a funkciója. Az egész életre kiható funkciója, mert az fejleszti a beszédkultúrát, a gyerek képzeletvilágát. Nagy szerencse, hogy e helyzet javulóban van, hogy a gyerekek újra verset tanulnak és a tanárra is rábíznak valamit abból, mit, hogyan tanítson. Hl A Magyar Történelmi Társulat, amely- w nek egyik vezetője, foglalkozik ilyen témákkal? — Az ország egyik legpatinásabb szervezete — 1867-ben alakult — még soha ilyen * •* nagy figyelemben nem részesítette az iskolai oktatás ügyét, mint mostanában. 9 Tehát újra a tanítás...? — Igen. Oka, hogy az elmúlt években különösen élesen vetődtek fel a gondok. A társulat minél több olyan vándorgyűlés tartására törekszik, amely egyúttal a történelemtanárokat is segíti főként a külföldi, az egyetemes történelemre vonatkozó kutatások eredményeiről tájékozódni. Az iskolai oktatást akarják szolgálni a debreceni nyaranként konferenciák a tantárgy helyéről, az egyéb iskölai tárgyakkal való kapjcsoló- dás lehetőségeiről Idén következik a történelem és a technika tantárgyak közötti kapcsolatépítés, mit profitál egymásból a két tárgy. Témáink 'között szerepjel a helytörténet, üzemtörténetírás segítése is. Étk Ezeket is lebecsültük korábban. Pedig w aki nem ismeri a helyet, ahol született, ahol él, dolgozik, nem szeretheti igazán a hazát sem... — Mennyire klasszikus igazság! Már Rousseau mondta: „Az úgynevezett kozmo- pjoliták, akik az emberiség iránti szeretettel helyettesítik a saját hazájuk iránti szerete- tet, azért hencegnek csupján a világ egészéhez kötődő vonzalmukkal, hogy senkit -ne kelljen szeretniük...” Ez értelemszerűen vonatkoztatható a szülőföld, a lakóhely és az ország viszonyára is. Zalka Máténak — aki a nép>ek szabadságáért küzdött — épp azért tetszett az orosz falu, mert az nagyon hasonlított a szülőföldjére, Matolcsra. A téma kutatásának mind emellett megvan a tudományos haszna is. A társadalom-, a település- az agrár-, az ipartörténet országos méretesÁe») úgy épümeznél, líá sok regionális viawyagéá,: kutatási eredményre támasz-; ■.•ikodhat.il ° . n"':' Kfsusaaytsnoj! J -nlőtil j w- .jn <i: ■. £ fr«! ogyan értékeli megyénk helytörténeti kutatásait? — Országos megbízás alapján most is végeznek az egyetemes hazai tudományosság szempontjából is fontos munkákat. Ez a regionális „mélyfúrás” a történelmi tudat része. Konkrétan a kérdésre: nem állunk rossz helyen, bár az ország két-három megyéjéhez képest elég komolyan el vagyunk maradva. Elég példának a szomszédság: Hajdúhadház, Nánás, Böszörmény, Berettyóújfalu és még jó néhány település szép, vastag kötetben őrzi a múltját. Ehhez képest nálunk sok az elaprózott vállalkozás, nem tudjuk anyagi erőinket színvonalasabb, időt- állóbb művek kiadására koncentrálni. £ Érvényes ez a.megállapítás a munkás- w mozgalom történetére is? — Nem. Komoly döntés alapján megindult egy imponáló vállalkozás. Két forráskötet már megjelent, hamarosan várható a harmadik, utána a többi kötet. Ebben is járnak már előttünk megyék, de a hangsúly azon van, hogy a munka megindult és szépjen halad. A És várható egy régen áhított megyei w monográfia is? — A történettudomány mindinkább a kisebb természeti tájakban — mint organikus természeti keretekben — gondolkodik, nem közgazdasági egységekben. Például az Ecse- di-lápban, a Rétközben stb., nem hagyva ki ezek egyes településeit sem, de függetlenedik a közigazgatás területi változásaitól. Különben azt sem tartom szerencsésnek, hogy régi történelmi, földrajzi nevek eltűnnek igazgatási átszervezések szeszélye nyomán. Egyébként is olyan időket élünk, amikor szükségszerűen növekszik a kistelepülések szerepe. És egy táj lakosságának jó közérzetéhez az is hozzátartozik, hogy az emberek tudjanak magukról. E kötetek nem kis mértékben e célt szolgálják. A Nem beszéltünk még arról, miben köze- w ledhet a történelem jobb megismertetésének igényeihez a nyíregyházi főiskola történelem tanszéke... — Szeretnénk többet és rendszeresen találkozni az általános iskolák történelmet tanító nevelőivel. Több információt szerezni, segítséget nyújtani és erősíteni a pedagógus kollégák hivatásbeli hitét Mert igazán jól csak az dolgozhat, aki hiszi, hogy a munkája a társadalom számára értékes, akkor képes igényesen tanítani. És ezzel a saját holnapunkat is alapozzuk. Szaporítani szeretnénk azoknak a történelmet tanítóknak a számát, akik egy-egy nyári szünetben veszik a fáradságot, beülnek a levéltárba, megkeresik iskolájuk székhelyének régmúltját, akár egy sor nevet kiírnak a Rákóczi szabadságharc, 1848, 1919 vagy 1945 helyi hősei, mártírjai közül, és ezekkel a nevekikel azonosítják az ükunokákat. Azzal ugyanis nem lehet tanítani, hogy a történelmet felettünk lebegő és nélkülünk való betűhalmaznak tartjuk, csak ha közel tudjuk hozni a gyerekekhez azt, amit tanítunk. Tudniuk kell, hogy a történelem velük, apáikkal, dédapáikkal történt meg. Én nagyon gyakran elő szoktam venni József Attilát az órákon és szó szerint idézem A Dunánál című versét. Hiszen ez nem más, mint gyönyörű történelem. S amikor olvasom, érzem, hogy versének alanyai előttem vannak. Amikor történelmet írok, azt kell éreznem, hogy ezek a régen elporhadt ősök fogják a ceruzámat. Köszönöm a beszélgetést. Kopka János
