Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-11 / 59. szám

1983. március 11. Kelet-Magyarorszég 3 Védett táj—mindannyionknak Beszélgetés Rakonczay Zoltánnal A napokban megyénkben járt Rakonczay Zoltán, az Országos Környezet- és Ter- mésze^édelmi Hivatal elnök­helyettese. Programja során többek ^kőzátt^ találkozott a megye vezetőivel is, akikkel Szabolcs-Szatmár időszerű környezet- és természetvédel­mi tennivalóit tekintette át. Mi is erről kérdeztük az el­nökhelyettest. — Szabolcs-Szatmár azon kevés megyék közé tartozik, ahol kevés gond van a kör­nyezet- és természetvédelem­mel. Magyarázhatjuk ezt az­zal is, hogy Szabolcsot a leg­utóbbi időkig elkerülte a kör­nyezetszennyező ipar, ám én ezt azzal is indokolom, kevés helyen fordítanak olyan nagy figyelmet a környezet tiszta­ságára, a természeti értékek megóvására, mint éppen itt, a keleti végeken. Korántsem jelenti azonban mindez azt, hogy ne lenne dolga a sza­bolcsi környezetvédőnek. A levegő szennyezettsége mór néhány itteni városban is gond, s van mit tenni a vizek tisztaságának megőrzéséért is. — Nemrég látott napvi­lágot egy rendelet, mely védetté nyilvánította a szatmár-beregi síkságot, Mi tette szükségessé a táj­védelmi körzet létrehozá­sát, mit kell a több mint 22 ezer hektáros területen oltalmazni? — Mindent! Az Amazonas vidékén végképp nem beszél­hetünk nagy népsűrűségről, mégis aggasztó mértékben pusztul az őserdő. Hogyne kellene nekünk itt fokozot­tan ügyelni minden fűszálra, minden madárra! S ne higy- gye, hogy csak nekünk, a hi­vatal dolgozóinak a szívügye ez! Az itteniek talán még ná­lunk is jobban aggódnak az értékekért. A legtöbben pél­dául azt akarták, hogy a táj­védelmi körzet legalább 40 ezer hektáros legyen. Ám mi abból indultunk ki, hogy ek­kora területet már roppant nehéz eredményesen megvé­deni. így jött létre a 22 ezer hektáros körzet, mely hu- szonkilencedikként alakult meg hazánkban, de a göcseji­vel együtt a legnagyobb az országban. — Jó néhányan még ezt is soknak tartják. Különö­sen az érintett termelőszö­vetkezetek, állami gazda­ságok vezetői rosszalják a döntést, mondván: hogy lehet összeegyeztetni a természetvédelmet a gaz­dálkodással? — Ezt csak egy szűk keblű vezető kérdezheti. Hadd mondjak néhány számot! A 22 ezer hektárból 7539 a gyep, 5291 az erdő, s mindössze 6895 hektár a szántó területe. S mi sohasem mondtuk, ez­után sem fogjuk, hogy a szán­tóföldet hagyják parlagon, mert ezeT éve is úgy volt. Gazdálkodjanak! Csak példá­ul a búza helyett ne akarja­nak gyapotot termeszteni, mert az nem idevaló. Az ős­gyepek, vagy a tölgyerdők pusztítását sem tűrhetjük el, az ésszerű gazdálkodás előtt azonban fejet hajtunk. — Melioráció... — Pocsék szó, de nem ez a 'fontos. Azt tudomásul kell vennünk, ha a mezőgazdaság eredményesebben akar dol­gozni, hatással lesz a földre, a környezetre is. De ehhez nem kell mindenáron meg­változtatnunk a természetet, együtt kell vele élnünk. S nekem azt ne magyarázza senki, ha kivágunk minden szemünk elé kerülő fasort, ha kiegyenesítünk minden patakot, ha mértanilag megszerkesztett háttérrésze­ket alkotunk, máris ered­ményesebb lesz a gazdálko­dás. Sajnos nagyon sok he­lyen eluralkodott az olyan, állítólagos „mómökszemlé- let”, mely csak vonalakban, 'számokban gondolkodik. És még csak azt sem remélhet­jük, hogy a tájvédelmi kör­zet határainak kijelölésével ez a szemlélet gyökeresen megváltozik majd, és nyug­ton hagynak magányos fát, bujócskázó patakot. De a mi munkánk még csak ezután következik! — Korábban szó volt arról, hogy a tájvédelmi körzet létrehozásával egy időben néhány szatmári, beregi község belterületét is védetté nyilvánítják majd. Megvalósítható ez az elgondolás? — Míg olyan ötlettelenül tervezett közintézmények is épülnek, mint itt a megyébe^ is oly sok tanácsháza, kultúr- ház, napközi otthon — alig­ha. Hogy várhatjuk el az em­berektől, akik azt látják, táj­ba, környezetbe nem illő köz­épületek határozzák meg, mi több, esetenként rontják is a település arculatát, hogy ők tájba illő, ma még szokatlan stílusú lakást építsenek. Pe­dig a stílus nem idegen, hi­szen a tervek figyelembe ve­szik az évszázadok során ki­alakult jellegzetes szatmári, bihari, somogyi háztípusokat, csak hát az utóbbi húsz-har­minc esztendő nem múlt el nyomtalanul. A Hortobágy mellékén levő Nagyivánban már sikerült néhány utcát így felépíteni, azóta is csodájára jár mindenki: hát így is le­het építeni? A kérdésre visz- szatérve tehát nem vagyok valami derűlátó. — Ki gondoskodik majd a tájvédelmi körzet rend­jéről? — A körzet hivatásos mun­katársai, a társadalmi őrök­kel karöltve. A fehérgyarma­ti épületünk — ha minden igaz — egy éven belül elké­szül, de már most hozzákez­dünk a társadalmi szolgálat szervezéséhez. Itt számítunk. minden olyan ember — le­gyen az tsz-tag, pedagógus, ipari munkás,' diák, vagy könyvelő — segítségére, aki szívén viseli Szatmár és Be- reg sorsát. Jó néhány or­szágban megfordultam már, s higgyék el, páratlanul gazdag ez a vidék. Vigyázzanak rá! B. G. Nyíregyháza: Lakásügyben — minden délután Minőséggel meg­tartani a biztos vevőt A NYÍRSÉG ruházati szövetkezet TÖBB SZEMPONTBÓL IS KITŰNIK A HASON­LÓK KÖZÜL. NEM VÉLETLENÜL JÖNNEK IDE SZABNI-VARRNI A FIATAL LÁNYOK, DE TI­ZENNYOLC ÉVES MUNKAVISZONNYAL IS BÜSZKÉLKEDNEK PÁRAN. A KIS LÉTSZÁM­MAL INDULÓ TENYÉRNYI VARRODA, BÍZ­VÁST MONDHATJUK, ELEINTE ALIG LÉPTE TÜL AZ ELISMERÉS HATÁRAIT. AZ ÉVEK SORÁN ELŐBB A SZOCIALISTA PIAC KAPUI NYÍLTAK MEG A KIS ÜZEM TERMÉKEI ELŐTT, KÉSŐBB EGYMÁSNAK ADTÁK A KI­LINCSET A NYUGATI MEGRENDELŐK. PON­TOS HATÁRIDŐT ÉS MINŐSÉGI MUNKÁT KÉRTEK. Szemán Sándorné meós, az NSZK-beli Shöder-cég részére készülő női muszlin ruhákat minősíti. (Császár Csaba fel­vétele) Népgazdasági helyzetünk megkívánta, hogy a biztos partnereket korrekt módon megtartsák. Az egyre nehe­zedő gazdálkodási feltételek közepette 1977-ben 26 ezer 500 forintot keresett egy dolgozó, tavaly már 39 ez­ret. Ágházi Gyula elnök NSZK-beli, francia cégek táviratait mutatja: még a szerződésben rögzített szál­lítási határidőt is — amely egy hónap múlva lenne ese­dékes — egy héttel kéri előbbre hozni a tőkés meg­rendelő. A múlt év végén egy-egy tétel blézer és nadrág gyár­tása csúszott, s azóta is a kiesett határidőt igyekez­nek behozni. A szövetkezet munkaügyi szabályzata rög­zíti' az elnök havi húsz óra túlmunkát rendelhet el, ja­nuárban nyolc órát túlóráz­tak, február valamennyi szombatján a varrógépek­hez ültek az asszonyok. Ki vigyáz a gyermekre? — Csak úgy tudtam be­jönni — szól a kismama­szalagnál a négygyerekes Gyurcsán József né —, hogy a legkisebb fiamat, a négy­éves Csabát behoztam ma­gammal. — Hozzánk már pénte­ken bejöttek a szüleim vi­dékről, hogy másnap vi­gyázzanak a két fiamra — teszi hozzá Subert Józsefné, varrónő. Ki így, ki úgy tudta meg­oldani a gyermekek fel­ügyeletét. A kettes műszak kollektíván kérte, hogy éjszaka tudják le a szom­bat délutáni penzumot. Két­szer jöttek be éjszaka. A jelenléti ív arról is ta­A gazda szeme Egy régebbi rendelkezés értelmében a Nyíregyházi Városi Tanácsra a megújított lakásigénytlési lapokat az ok­mányokon feltüntetett idő­pontra kellett visszavinni. Egy új rendelkezés értelmé­ben oldják ezt a merevséget, könnyítik az ügyintézést. Március 14-itől minden dél­után 13 és 17 óra között bár- kí beviheti a lakásigénylési, -megújítási lapot a városi ta­nácsra. A végső határidő azonban nem változott, ez jú­nius 30. E sővel, köddel köszön­tött az Erdőhátra a ■ tavasz első napja. Sár, sár, még a' kövesúton is bokáig ér a latyak, elég lehet ebben kerékpározni. Szilágyi László, a Szamos menti Állami Tangazdaság állatgondozója azonban nem elégedetlenkedik, hi­szen járnak erre sokkal kö­rn iszabb idők is. A gazda­ság telepe jó három kilo­méterre van a falutól, s Szilágyi László bent lakik Csaholcon. Innen jár ki a tanyára, ha esik, ha fúj minden áldott nap. A féleresz alá húzódunk, beszélgetünk. Nagy csapat vörös szőrű tehén bóklászik mellettünk, „limuzin”, ahogy a gondozójuk mond­ja. Valahonnan Franciaor­szágból jöttek, kiváló hús- marhák. — Hát bizony régen volt, amikor először léptem át a gazdaság küszöbét, 1949- ben — mondja a hatvan fe­lé ballagó állatgondozó a villanyélre támaszkodva. — Amúgy itt, a szomszédos községben, Vámosoroszi- ban nőttem fel, oda is nő­sültem. Apámnak volt egy kis földje — gazdasági cse­léd volt a felszabadulás előtt —, de arra a néhány holdra nem alapozhattam a családom. Elszegődtem hát ide, akkor még önálló volt a Csahold Állami Gazda­ság. Nemsokára kaptunk szolgálati lakást is, ó mi­lyen boldog idők voltak azok! Nem mondom, kez­detben nehéz volt megszok­ni a tanyasi életet, de ke­rült ide egy tanító, no az osztón megforgatta a vilá­got! Mozi, kultúrház, elő­adások ..., de később vala­hogy fogyni kezdett a ta­nya, mi is bent a faluban vettünk lakást. Most már azt szoktuk meg. Néhány tehén közelebb sündörög, Szilágyi László név szerint szólítja mindet. Megsimogatja a jószágok borzas szőrét, s azt mond­ja: — Jól is néznénk ki, ha nem ismernénk mindet sze­mélyesen ! Bezárhatná a boltot a gazdaság, de ráfi­zetnénk mi is. A borjúsza­porulat a mi zsebünkre megy például, s ha nem tudnánk, hogy melyiknek mikor jön el az ideje ...! A „limuzinok” gondozója ötvenötödik éves, három gyermeknek az apja. Két nagylánya hol is dolgoz­hatna másutt, mint az álla­mi gazdaságban. Mindket­ten érettségiztek, az egyik a gyarmati, a másik pedig a szálkái kerületben keresi a kenyerét. A fiú is a mező- gazdaságban maradt, gép­szerelő a csahold tsz-ben. — Most katona a legény, de mit tagadjam, azt sze­retném, ha hozzánk jönne a gazdaságba — mondja' óha­ját az apja. — Nem mint­ha ott jó munkával nem élhetne meg, de hát az egész család a gazdaság tagja, pont ő legyen kivé­tel!? Szilágyi László dicséri a kenyéradó gazdát, pedig hát ő tényleg nincs köny- nyű helyzetben. Ilyenkor télutón, tavaszelőn még hagyján, de később, mikor jön a ridegtartás, meg a több műszak ...! Ám ő nem panaszkodik. Havonta meg­van az öt és fél ezer forint, s csurran-cseppen még in­nen is, onnan is. S hogy szereti szakmáját, mi sem bizonyítja, hogy otthon sem üres az istálló, hat gyönyö­rű szép magyartarka tehe­net nevel. Persze nemcsak a szép szemükért, jó pénzt hoznak ők hatan a házhoz. Igaz, rengeteg munka van velük, de meghálálják a tö­rődést. S hogy is szól a mondás? A jó gazdának a szeme is hizlalja a jószá­got ... Balogh Géza núskodik, van aki egyálta­lán nem tudott szombaton munkába állni. Mit tesz ilyenkor az üzemvezető? — Természetes, hogy adódnak halaszthatatlan te­endők. Ilyenkor szabadsá­got, vagy fizetés nélküli iga­zolt szabadnapot írunk ki a dolgozónak — válaszol Muha Béláné. Aki nyáron több időt sze­retne a családjával tölteni, fizetésnélküli mellett dönt. aki viszont minden fillért megfogna, szabadságot kér. Műhely kontra iroda Felbolydult mékashoz ha­sonlít a kismamaszalag. Ä beszélgetésből hamar kide­rül: nem azt sérelmezik, hogy a varrógépet kell haj­taniuk szombaton is — hi­szen megfizetik — hanem, hogy az irodának szabad a hét vége. Perman Károlyné, a szövetkezeti bizottság el­nöke: — A fizetés előtti napo­kon, vagy más sürgős admi­nisztrációs munka idején mi is gyakran bennvagyunk késő estig. Tény: a gép mellett töb­bet lehet keresni, az irodán több a szabad idő. Értel­medén volna dupla bérért berendelni azt a néhány adminisztrátort. — Az is furcsa, hogy szombaton előre dolgozunk, hétfőtől szerdáig meg aka­dozik az anyagellátás — méltatlankodik Gyurcsánné. — Szervezési kérdések­ben még adódnak gondjaink — az elnök nem titkolja a hiányosságot. I szigorú selyem A készáruraktárban szép modellek sorakoznak. Ta­valy 313 különböző darabot varrtak. Nem érkeztek meg­szokni az egyiket, s máris váltottak. A leheletfinom selymeket mutatják, amely szigorúbb a bírónál is, „or­dít” rajta a legkisebb hiba. — A túlmunkára kétszer annyi bért fizetünk — így Ágházi Gyula. — Még azt is megszerveztük, hogy aki nem tud szombaton bejön­ni, az apróbb részműveletek valamelyikét otthon csinál­ja meg. Varrtak így ruhára gyöngyöt, cikkcakk szegést. Még rezsit is elszámoltunk. A szocialista brigádok önként felajánlották a pluszmunkák vállalását. Volt, aki sérelmezte, de va­lójában a túlnyomó több­ség igazságosnak tartja a havi prémiumok elosztásá­nál, hogy aki többet áldoz a szabad idejéből, többet is kapjon, akár több száz fo­rinttal is. Novembertől már­ciusig a nyári, júniustól szeptemberig a téli model­leket gyártják, s a két sze­zonban csak nagyon előre­látó szervezéssel lehet meg­oldani, hogy a szövetkezet is megtartsa tőkés piacait és a dolgozók érdekei se csorbuljanak. Tóth Kornélia Influenzajárvány idején Csúcsforgalom a patikákban Az influenzajárvány miatt sok megbetegedés történt az elmúlt hetekben, ezért fellen­dült a forgalom a megye gyógyszertáraiban. Jelenleg átlagosan 650—700 ezer fo­rintért vásárolnak naponta gyógyszereket Szabolcs-Szat- márban. Rendkívül sok fogy Kal- mopyrinből, lázcsillapítókból, kanalas készítményekből, an­tibiotikumokból. Az ellátás jó. Mivel a gyógyszerek jó része nagy tételben (tíz-húsz­Nyírbátor, megyénk második legnagyobb forgalmú gyógy­szertára. ezer szemes csomagolásban) érkezik, ezért a megyei gyógy­szertári központban meg­szervezték a csomagolást. A tablettázógép segítségével a gyógyszertári központban szinte éjjel-nappal készítik a Chinacisal-tablettát, amely lá­zat, fájdalmat is csillapít, s rendszerint antibiotikummal kombinálva írja föl az orvos.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom