Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-10 / 58. szám
2 Kelet-Magyarország 1983. március 10. /---------------------------------------------------------------------------------V ÉVEK A helyes sorrendért nem felelek, de volt már nők éve, gyermekek éve, öregek éve, testi fogyatékosok éve. Hirtelen ennyi jut eszembe. S most egy újabb köszöntött ránk: a káros szenvedélyek elleni küzdelem éve. Nem tudom, milyen eredményekkel végződtek azok az évek, csak remélem, hogy mondjuk a testi fogyatékosok helyzete itt — és a világban — számottevően jobb lett. Amiben viszont biztos vagyok: míg az eddigi évek a férfiaknak a nőkkel, a felnőtteknek a gyermekekkel, a fiataloknak az öregekkel, az egészségeseknek a betegekkel szembeni lelkifurdalását (is) tükrözték, addig ez az idei, merőben újnak ígérkezik. Most nem csak a másokkal, de az önmagunkkal szembeni felelősségtudat is megszólalt azokban, akik kellő ismeretek és lehetőségek birtokában, nemes indulattól vezéreltetve felmérték (s igazukról próbálnak is meggyőzni), hogy a dohánytól az alkoholon át a kábítószerekig olyan egyén- és közösségpusztító anyagok uralkodtak el talán a világ lakóinak nagyobbik részén, melyek közvetve és közvetlenül több áldozatot szednek, mint esetleg a háborúk. Amikor azonban milliók — akik egyébként maguk is valamely szenvedély rabjai — helyeslésének próbálok hangot adni néhány gépelt sorral, kénytelenül, de a szkeptikus gondolatokat is mondatokba kell önteni. Ügy vélem ugyanis, hogy V_________________ minden eddigi ésszerű és emberbaráti indíttatású cél, mely egy-egy évben öltött formát, sokkal könnyebben volt megvalósítható, mint ez a mostani. Csakhogy most legtöbbünknek önmagával kellene perbe lépni, s belátni például, hogy az önpusztítás egyúttal mások pusztítása is. Talán nem kell taglalni, miért? Továbbá, aki a káros szenvedélyek ellen harcol, annak dohánymonopóliumokkal, italgyártó nagyiparral, világot behálózó kábítószergyártással és -kereskedelemmel kellene szembeszállni. De menjünk tovább. Ismert dolog, hogy nem csupán a minden korábbinál hathatósabb reklám — még ha a dohányreklám sokfelé tiltott is —, hanem sokkalta mélyebben fekvő okok vezettek oda, hogy káros szenvedélyeink egyre csak terjednek, s a mégoly radikális intézkedések sem hoznak eredményt. M inden kétségeskedés ellenére mégis hiszek ebben az évben. Nem azt várom — nem is várhatom —, hogy azok a korosztályok változnak meg gyökeresen, melyek valamely szenvedély rabjai (noha bizonyosan sokan lesznek ilyenek), sokkal inkább abban hiszek, hogy a felnövekvő generációkat sikerül az elődök által taposott tévútról letéríteni. Nem azonnal, és nem egy év alatt, de szívós munkával. Speidl Zoltán KÖNYVTÁR Á LEVÉLTÁRBAN Kötetek a kúriákból A Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár szakkönyvtára 1950-ben, a két megye egyesítésének évében alakult. Ettől kezdve látja el feladatát, a levéltári dolgozók igazgatási és tudományos tevékenységének, valamint a kutatók munkájának könyvvel való segítését. Az előzőekből adódóan gyűjtőköre a történelem, valamint rokon-, és segédtudományai területére esik. Ezek között is kiemelt helyen szerepel a helytörténeti irodalom gyűjtése, amelynek kötetei részben magának a kutatásnak a módszertanát ölelik fel. Szép számmal szerepelnek állományában más megyei és országos levéltárak saját kiadványai, amelyek helytörténeti forráskötetek vagy tanulmánygyűjtemények. Az ezekben közölt hivatkozások, jegyzetek segítséget nyújthatnak a hasonló témák kutatóinak. A Szabolcs-Szatmár A levéltári könyvtár, (császár) megyére vonatkozó történeti irodalom és iskolai értesítő sorozata az egyik legteljesebb a megye közgyűjteményei között. Mintegy húsz darab 1800 előtt megjelent régi magyar könyvet őriz állományában. Itt lelhetők fel a megyében leginkább azok a levéltári fondj egy z ékek, leltárak és repertóriumok, amelyek szinte az ország valamennyi levéltárának iratanyagáról tematikus áttekintést nyújtanak. Nem kell tehát a kutatónak elutaznia Budaipestre, ha csupán arról akar tájékozódni, hogy van-e az általa kutatott témának iratanyaga az Országos vagy a Fővárosi Levéltárban. Sőt a levéltári kölcsönzés útján a lakóhelyéhez legközelebb levő megyei levéltárban hozzá is férhet az említett iratokhoz. A könyvtár könyveibe írt dedikációk, feljegyzések, ex librisek a kötet tulajdonosadra/, a kiadvány sorsára, hányódásaira utaló jelek. Ritka családi oklevéltárak, a régi Szabolcs vármegyei könyvtárakból idekerült számtalan emléket őrző történelmi könyv, régi nemesi kúriák kötetei nyújtanak adalékot megyénk művelődéstörténetéhez. Ilyenek pL a eégénydányádi Kende családtól és Petrikovios László nyíregyházi származású orvos gyűjteményéből vásárolt könyvek. A Szakmar megyei Ilos- vayak magánkönyvtárából került elő Magyarország első, 1893-as/ könyvtártan könyvének egyik példánya, amelyet Kudora Károly írt. Ez arra enged következtetni, hogy a korabeli nemesek egy része nemcsak gyűjtötte, hanem rendezte és fel is tárta könyvtárát. Az Ilosvay gyűjtemény néhány kötetével antikvár vásárlás útján gyarapodott állományunk. A közel négyezer kötetes könyvtár értékes részét képezik még a történelmi szakfolyóiratok. László Géza levéltáros Ki mit tud? döntők a néphadseregben Ilyen sem volt még Nagycserkeszen... Neiyvenezret Mónikáért Ilyen sem volt még Nagycserkeszen: lóárverés! Az állattenyésztő telep előtt hosz- szú kocsisor Ladák, Skodáik. Dáciák, meg félreállított szekerek, sarogjyához kötött lovakkal. Az udvaron embernek nyoma sincs, bent szorong mindenki az istállóban. Az eladásra kínált lovak elkülönítve, idegesen sandít- gatnak hátra: mit keres itt ez a rengeteg ember? Nem tudják szegény jószágok, hogy pontosan az ő bőrükre megy a vásár. Nem tudják, de érezhetik, mert egyszer csak valamelyikük elnyeríti magát, s a többiek majd szét rúgják az istálló falát. A tömeg azonban cseppet sem riad meg, megveregetik a vihán- coló lovak hátát, s újból szent a béke. Folytatódhat az árverés. Az embergyűrű közepén magas, nyurga fiatalember, Zomborszky István, a cserkészi téesz főállattenyésztője. Kezében toll, papír, s azt mondja: — Most pedig következik a Baba, kikiáltási ára húszezer forint. Elkelt a ló, jöhet az áldomás. (császár) Kis csend, majd valaki megszólal: — Húszezerötszáz! Szép lassan, de egyre magasabbra leúszik a kanca ára. Már a huszonkétezernél tartanak, a nézelődők — mert ők vannak többen —, kíváncsian várják a folytatást. Mellettünk idős, fehér baj- szú bácsika álldogál, a sarok felé int: — Látják azt a. szép sárgát? No az a ló, megérte a negyvenezret. Grexa Mihálynak pedig hihetünk, hiszen ha valaki ért a lovakhoz ebben az istállóban, hát ő aztán igen. Tizenhárom éves korában már lovat bízott rá az apja, s épp a napokiban szabadult meg egytől. Nyolcvannégy éves, most költözött át Nyírtelekre a télen a lányához, s oda már nem vihette magával a derest. Eladta hát tizenötezerért. — Hány lova volt életében Mihály bátyám? — szakítja meg a beszélgetés fonalát egy kalapos férfi. — Nincs neked annyi ujjad fiam! — mondja az öreg, s a „fiam”, amúgy jó ötvenes férfi bólogat, hogy elhiszi. Az alkudozás közben véget ért, elkelt a Bába is. Hu- szonnégyezer-ötszázat adott érte az új gazdája, Komlósi József, aki a komájával, Tóth Józseffel áLdomást indult inni, hiszen ez ennek a módja. Elégedetten dörzsölik a markukat, jó vásárt csináltak. — Már reggel kinéztük magunknak a Babát, s elmentünk volna egészen harmincezerig is — mondja az újdonsült tulajdonos, aki a hajdúdorogi tanyavilágból ugrott át a cserkesz! árverésre. — Mire kell magának ez a tizenkét éves kanca? — Gazdálkodó vagyok, s félkezű az ember egy jó ló nélkül. Igaz, kicsit kehes, de tudom, hogy jól húz, ismerem én már ezt kiscsikó korától. Már csak egy ló van hátra, de az érdeklődés szemernyit sem csökkent. Aki eddig vesztett, most minden dühét ebbe az egy kancába öli. Röpködnek a számok, s a főállattenyésztő jegyez mindent szorgalmasan, s magyarázza: — Egyre kevesebb a kocsis, a csikók meg születnek. Ezért döntött úgy a szövetkezet vezérkara, hogy néhány lótól megválnak. Eddig már elkelt hat, már csak egy következik. De aki hoppon maradt, annak sem kell búslakodni, hiszen ha az idén nem is, később biztosan lesz újabb árverés. Magasra hág, a jókedv, csak az imént eladott Mónika rakoncátlankodik. A negyvenezret érő ló eltépve a kötőféket tesz még egy búcsú- kört a szövetkezet udvarán, majd engedelmesen a szekérhez baktat, s hagyja magát befogni. Ma este már új gazdától kapja a zabot Balogh Géza Döntőkhöz érkezett a Magyar Néphadsereg fiataljai körében a Ki mit tud? vetélkedő. A különböző alakulatok, intézmények sorkatonáinak, hallgatóinak mintegy 8 százaléka nevezett be a tehetségkutató versenybe. Először az alegységeknél társaik előtt vizsgáztak produkcióikkal. A kieséses rendszerben az egység-, a magasabbegy- ség-, majd a seregtestszintű döntők követték egymást. A Ki mit tud? országos zsűrije előtt március 11-én Vácott, 22-én Debrecenben, 25-én Székesfehérvárott, 28-án Szolnokon dől el, hogy a versmondó, énekes, zenész, táncos, bűvész, valamint számos más műfajban a tehetséges fiatalok közül kik kapnak meghívást a kamerák elé. Képünkön: a nyíregyházi döntőn Máté Zoltán citerás és Ecker István táncos.----------------------------------------------------------------------------\ Telefontanulság E gyik sóstóhegy! olvasónk telefonon arról értesítette nemrég szombati olvasószolgálatunkat: örülnek a nemrég nyílt magán vegyesboltnak, ahol rendszeresen van friss kenyér, élelmiszer, a bolt tiszta és rendes. De úgy tapasztalja — mondta a telefonáló olvasónk —, hogy a férfinép a boltban árusított alkoholt is felfedezte és szerinte megkezdődött a féldecizés. Az, egyik vasárnapi lapunkban megjelent olvasói jelzésre járt a szerkesztőségbe a Csaba utca 18. szám alatti vegyesbolt gazdája, egy fiatal házaspár. A félreértések elkerülése végett elmondták, hogy a V ___________ boltban árusítanak ugyan alkoholt, de kimérés, féldecizés nincs. Ezt egyébként ottjártunkkor a környékbeliek is megerősítették. Azt sem tapasztalni, hogy a bolt előtt fogyasztanák el a tőlük vásárolt italt, mert az tilos. A bolt a vevők elmondása szerint népszerűségnek örvend, eddig panasszal nem fordult ellenük senki. Helyénvaló a boltos házaspár kérése is — amivel egyetértünk és a tanulságot kellően levontuk —, hogy a telefonon jelenkező bejelentésekkel a jövőben legyünk óvatosabbak: előbb vizsgáljuk meg a tényeket a helyszínen és csak azután írjük meg a lapban. _________________________ Az országos napi- és hetilapokat lapozva az elmúlt hetekben több, Szabolcs-Szát- márral foglalkozó írást találtunk. A JÓ LÉGKÖR FORRÁSAI Cserhalmi Imre írja a Népszabadság február 19-i számában: az Ipari Szerelvény- és Gépgyár mátészalkai gyára sok éven át a „leg- sírósalbb” része volt a nagy- vállalatnak. Az elmúlt két- három évben e tekintetben alapvető változás történt. t982nben a 650 dolgozót foglalkoztató gyár termelési értékben 240 millió forintot lett volna köteles „hozni” a terv szerint, de ehelyett 288 milliót produkált. Tavaly a vállalat gyarai közül a második helyre kerültek. Hagyományos termékeiken kívül mind több modern szerelvényt gyártanak, és megteremtődtek a feltételek az exportálásra is. Milyen okok eredményezték a változást? A riporter erről beszélgetett Kristin György igazgatóval, aki elmondta, mi a „titka” a mátészalkai sikernek. Többek között a vezetői „trojka” szerencsésen állt össze: a vállalatvezetés hathatósan és koncepciózusán segít: szüntelenül folyik a gyártmányfejlesztés; soronkívül emelték a termelésirányítók bérét; nagy gondot fordítanak a dolgozókra — és a gazdálkodni tudás szintén közrejátszott. INTÉZET A VAROS SZÉLÉN A Szabad Föld február 19-i száma a nyírbátori megyei kisegítő iskola és* nevelőotthon életét mutatja be. Az intézet profiljába enyhe fokban sérült értelmi fogyatékos gyermekek tartoznak. A beszédhibásokkal logopédus, a magatartászavarokkal, neurotikusokkal pszichopedagó- gus foglalkozik. Működik itt színjátszó, tánc-, sport-, makramé-, rajzszakkör és van leveles- és panaszláda. Az intézetben függetlenített ápolónő, heti nyolc órában orvos, ez év január elsejétől pedig fogorvos és idegorvos is dolgozik. A gyerekek nyáron táborban nyaralnak. ÉREMMÜVÉSZETI ALKOTÓTELEP „A nyíregyházi alkotótelep szervezői és működtetői dicséretes, derekas komolysággal teljesítik feladataikat. Nemcsak vendégül látják az érmészeket, de dokumentálják is munkáikat.” A fenti idézet a Művészet című szakmai folyóirat 1983/2. számából való. Az országos orgánum ezúttal a nemzetközi éremművészeti alkotótelep munkáját értékeli. Az idézet folytatásában ez olvasható: „ ... a város minden ott készült munkáról diafotót készíttet — s ez a teljes dokumentáció aztán egyrészről az újonnan érkező művészeknek szolgál információként, másrészt a műfaj iránt érdeklődőknek élmény, s tájékoztatás az elemző kutatásnak. Az elmúlt öt év alatt közel ezer műről készült ilyen dokumentáció, amelyet Fodor Attila, az alkotótelepen készült művek művészeti adminisztrátora szerető gonddal őriz. Külön méltatja az írás, hogy az angliai Wolver- hamptomfoan a főiskolán a nyári szimpozion létrehozásánál a nyíregyházi érmósz szimpozion rendszerét óhajtják figyelembe venni mintaként.”
