Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-09 / 57. szám
2 Kelet-Magyarország 1983. március 9. A fehérgyarmati járásban és a városban a munkaképes népesség 65,6 százaléka rendelkezik állandó munkahellyel. A nők 51,9, a férfiak 75 százaléka dolgozik. Ezt ismerve tesszük fel a kérdést: mire számíthat a fiatal ? A kérdésben három legilletékesebbel ültünk le, keresvén a választ. If j. Fekete Andrásné a városi tanács munkaügyi előadója, Deme Imre a tanács elnökhelyettese és dr. Kövér Tibor, a 142-es szakmunkásképző igazgatója voltak segítőim. Deme Imre, if j. Fekete Andrásné, dr. Kövér Tibor f----------------------\ Igényesen H allom Fehérgyarmaton, hogy egyre- másira szállingóznak haza olyan fiatalok, akik korábban útra keltek, s másutt kerestek munkát. Számoltak, számolgattak, s kiderült, hogy több otthon a háromezer, mint másutt a hat. Nincs könnyű dolguk, hiszen a város és a járás nem kényezteti el őket munkalehetősségei. Azoknak is szűkösen jut, akik otthon végzik az iskolát, s utána helyet keresnek. Szó ami szó: a helyzet nem könnyű. Igaz, kicsi ország vagyunk, de láthatóan Fehérgyarmat és a járás végein fekvő községek mégis nagyon mesz- sze vannak mindentől. Különösen ha tudjuk: a közlekedés sem éppen világszínvonalú. Márpedig a szatmári fiatal olyan, hogy szenet szűkebb hazájában, vagy éppen a környékén élni. A táj, a szokások, a szűkebb pátria szeretete megtartó erő. A konfliktus tehát megszületik. Tiszteletre méltó erőfeszítések jelzik: munkalehetőségekért hatalmas harcot folytatnak a helyi vezetők. Sikerrel, bár nem teljes győzelemmel. De vajon csak az ipari üzem jelenthet megoldást? A jelenlegi helyzetben többet kicsikarni vajmi nehéz lesz. De más nincs? Csak gyár, üzem? Nos, segítenek a tsz-ek, embert kíván a szolgáltatás, a háztáji gazdálkodás sem megvetendő pénzkereseti lehetőség. Valahol itt rejlik az ellentmondás pillanatnyi feloldása. Nem könnyű a járás vezetőinek sem, de nem rózsás a helyzete a fiatalságnak sem. Nyilván senki sem lelkesedik azért, hogy amíg az ország egy része a legkorszerűbb gépek, műszerek, éléfatrondkus csodák megtanulásán fáradozik, másutt a betanított segédmunkásság a távlat. Ami így nem lehet igaz. A feloldáson gondolkodni kötelessége a fiatalnak is. A jövőt csak egy magával szemben igényesebb ifjúság alakíthatja. V J A növekedés: három fő — Előre kell bocsátani — mondja Deme Imre —, hogy a munkaerőhelyzetről csak járási és városi méretekben lehet beszélni. Fehérgyarmat természetes központja 49 településnek, s a járás gondjai nem választhatók el a városétól. — A probléma valósságát mutatja — így Fekete Andrásné —, hogy az elmúlt évben az iparban foglalkoztatottak létszáma mindössze három fővel nőtt. A helyzet lényegében stagnál mindmáig. Az iskolákból évente 520 diák kerül ki végzősként. Közülük 180—200 rendelkezik valamilyen képzettséggel. A fiataloknak 30—40 százaléka pótolja a nyugdíjbavonulta- kat, egy részük tovább tanul, van, aki ingázni megy, s van egy részük, melynek sorsáról nem tudunk. Illetve legfeljebb annyit, hogy otthon dolgozik. — A szakmunkásképzőben végző tanulóknak valamivel több mint a fele kerül vissza a szakmába. Van egy részük — mondja Kövér Tibor —, akik tsz-be kerülnek, s marad egy rész, amelyik sehol sem helyezkedik el. Javulás a láthatáron — A helyzet javulására az idei évtől számíthatunk — folytatja Deme Imre —, amikor is belép két új üzem: a MEKOFÉM és az ipari műszergyár részlege. Egy-két éven belül 250—300, majd 1985—86-ig mintegy 700 fő alkalmazására nyílik lehetőség. Ez azt jelenti, hogy az új munkahelyekre részben szakmunkásokat vesznek fel, a fő igény a betanított iránt van, de tapasztalható érettségizett munkaerő iránti mérsékelt kereslet is. — Mint látható — teszi hozzá Kövér Tibor — a vasas szakmák kínálnak munkát, ami jó, csak éppen az a baj, hogy a szakmunkás- képző jelenlegi zsúfoltsága, a felszerelés viszonylagos korszerűtlensége mind nagyobb akadályt jelent. Azt ugyanis tudni kell: a jövő minőségileg jobb szakembereket kíván. Ha nem történik valami a szakmunkásképző korszerűsítésére, akkor ez akadályokba ütközik. — Az igazsághoz tartozik, hogy amiről szó van, az sem jelenti a teljes megoldást — világosít fel Feketéné —, hiszen a munkaerő évről évre termelődik. így továbbra is számítani kell arra, hogy lesz kiáramlás a járásból, s arra is, hogy sokan tsz melléküzemágakban helyezkednek el, illetve otthon dolgoznak. Tudni kell azt is, hogy míg a 0 és 14 év közöttiek aránya az országban 22,4 addig ez a járásban 25,8 százalék. Ez részben magyarázza azt is, hogy miért lesznek olyanok, akiknek nem tudunk munkahelyet kínálni. Elképzelések — A mi megítélésünk szerint a jövő számára a következő megoldások kínálkoznak — így Deme Imre — először is fejleszteni kellene a meglévő üzemeket, gyárakat, továbbá kellenek új üzemek a távlatokban is. Számítani lehet arra is, hogy a fellendülő szolgáltatások is vonzanak embert. — Egy biztos, hogy a vasas pályáké itt a jövő — mondja a szakmunkásképző igazgatója —, de az is biztos, hogy egyre nehezebb a képzés helyzete. Azt tudjuk, hogy nem a legjobb diákok jönnek hozzánk. Kollégiumunk nincs, ami miatt tanítás után az utcán élnek a tanulók. Még fel se nőttek, máris az ingázást tanulják, annak minden rossz következményével. — Hadd tegyem ehhez azt is hozzá, hogy sok megyén kívüli munkahely 10 ezer forint körüli keresetet is kínál — magyarázza Fekete Andrásné —, ami csábító. Az is tény, sok fiatal számára olyan a családi háttér, hogy nem is töri magát a munka után. Azok, akik forma szerint nem dolgoznak, sokan alkalmi munkát vállalnak. És bárhogyan is elemezzük az itteni helyzetet, az is tény, hogy a munkára jelentkezők 60— 65 százaléka betanított segédmunkára jó, ami nagyjából meg is felel a keresletnek. Kiútkeresés Bárhogy is forgatom a hallottakat, az tűnik ki: a gond igen jelentős. Munkaerő-gazdálkodásról lényegében nem lehet szó, a megoldások tűzoltó jellegűek. Igaz, a pártós tanácsi szervek rengeteget tettek az elmúlt években, s terveznek a jövőben is tenni a foglalkoztatottságért. De ki vitatná: az évente újra termelődő munkára várók szorítóerőt jelentenek. — Vegyük ehhez azt is hozzá — mondja Deme Imre —, hogy a közelben sem kínálkoznak nagy lehetőségek. így nekünk — számolva a szükségszerű mobilitással — kell megoldásokat találni. Elsősorban a női munkaerőnek kell biztosítani helyet. Az a jó helyzet, ami 1976 és 79 között volt, mára megszűnt, a gazdasági helyzet nem a létszámnövelésre serkent — érthetően. Ezért ismételten döntő sikernek tartom, hogy két új gyárral gazdagodik a város. A szakmunkásképző igazgatója töpreng: a jelentkezők 25—30 százalékát nem tudja felvenni, hely hiánya miatt. Gondban van a szakközép, az érettségizők egy része jó, ha bolti eladónak el tud menni. Fellélegeztető, ha egy-egy tsz ipari melléküzemet szerez. Ma már az is jó megoldás, ha valaki a háztájiban találja meg a napi munkát. Epilógus — Bárhogyan is nézzük a mai helyzetet, egy biztos: nem szabad dramatizálni a nehézségeket. Nekem meggyőződésem — mondja Deme Imre —, az 1980-as és még a múlt évi kilátásokhoz is hasonlítva 'lényegesen jobb lehetőségek nyílnak. A meglévő üzemek átgondolt módszerrel bedolgozói hálózatot is létrehozhatnak, ami folyamatos munkát kínál, beruházást se igényel. Az új üzemek fejlődése, s egy várható gazdasági fellendülés pedig tartósan orvosolhatja a ma kétségtelen gondokat. Örvendtem az optimizmusnak. Szeretnék hinni benne. A mai kép igaz, jobb mint a korábbi, <lemégse megnyugtató. Kérdés, vajon elég-e a helyi törekvés és erőfeszítés egy véglegesen jó megoldáshoz? Bürget Lajos A fehérgyarmati Petőfi Sándor Szakközépiskolában évente közel 100 fiatal (főleg leány) szerez szakképesítést. Képesített könyvelő, vállalati tervező, statisztikus a minősítettek nagyobbik fele. Vannak azonban — a technikumok megszűnte óta — olyan tanulók is, akik az igazgatás hozzáértőivé válnak négy év alatt. Osztályfőnökük Angalét Bertalanná, a következőikben számolt be „lányai” sorsának várható alakulásáról: — Az osztály 24 tanulója közül szokatlanul sokan — nyolcán — kívánnak továbbtanulni. Ketten államigazgatási főiskolán, a többiek tanárin, de van olyan növendék, aki mint népművelési szakember kíván a jövőben boldogulni. Mivel jegyző- könyvvezető, gyors-gépíró képesítést kapnak az ügyvi- telisek, így bárhol elhelyezkedhetnének adminisztratív munkaköriben. Hely azonban, különösen ami Fehérgyarmatot, illetve a gyarmati járást illeti — nincsen. Tucatnyi leány fehérgyarmati, illetve e járásbeli. Tudomásunk szerint sem a tanácsoknál, sem a tsz-eknél nincs állás betöltetlenül. A sokévi tapasztalat azonban azt igazolja, hogy a szülők és a gyerek csak „kisírnak” egy-egy munkahelyet, — Ez a legtöbb esetben még havi kétezret sem jelent. El lehetne menni az ország távolabbi részeibe, ott talán keresnék az igazi titkárnőket, azonban a lányok nem szívesen hagyják ott szüleiket. Elhelyezkedés szempontjából a többi ágazaton végzők előnyösebb helyzetben varrnak. Többőjük- nek ösztöndíjszerződése van. Jól fizetett beosztás várja őket, így nem lehet csodálkozni, hogy több olyan végzős akadt, aki nem ment el a főiskolára, egyetemire — mert 4—5 ezer forintos havi keresete lett, közvetlen érettségi után; s úgy vélte, ezt nem érdemes elszalasztani. — A megye 30—35 helyet tartalmazó jegyzéke ugyan nálunk is kifüggesztésre kerül (nem ügyviteli dolgozóknak) ; de ezt aldg-alig veszik igénybe a végzősök, mert ekkorra már legtöbbjüknek helye van. Az enyéméknek sajnos nincs ilyen lehetősége. S hogy mi marad? Például a férjlhezmenés. Ketten mentek férjhez már korábban, s ketten készülnek közvetlenül az érettségi utáni férjhezme- nésre. Persze ez nem azt jelenti, hogy ők nem dolgoznak. A kereskedelmi tagozaton végzőkkel is gond volt egy ideig. Ugyanis ők nem tekinthetők „olyan szakem- ber”-nek, mint akik 3 év alatt szereztek szakmunkásbizonyítványt. A boltok mégis szívesen alkalmazzák őket, mert tanfolyami képzéssel a hiányzó szakmai ismereteket megszerzik. Így némi kerülővel, minden végzett tanulónk munkát talál!?). Amikor 1982 szeptemberében felmértünk, kiderült, minden korábbi évben végzett fiatal dolgozik. Mivel új üzemek is nyílnak, remélem, most sem lesz másként. (m. k.) Miért? S zívesen irtunk volna ezen az oldalon arról, mit is tervez valójában a MEKOFÉM Fehérgyarmaton. A leendő gyár műszaki vezetője, maga is városi, alkalmas személy lett volna erre, hiszen az az ember, akire munkásokat, terveket, milliós értékeket bíznak, bizonyára illetékes is. Sajnos a tervből nem lett semmi. A szövetkezet elnöke« ugyanis szigorú. Fenntartja magának a nyilatkozás kizárólagos jogát. Fz, ha a szövetkezet egészéről van szó, érthető. De vajon miért fosztja meg a közt attól a jogától, hogy információt kapjon? Miért nem bízik meg abban az emberben, akiben tulajdonképpen megbízik? A kór ismert. Nemcsak MEKOFEM-té- ma. Kár, bogy a tájékoztatás nyíltságát, mi több, kötelező voltát még nem mindenki érti. Írásunk tájékoztatás, a jobb megértés érdekében, (b) Az oldalt összeállította: BÜRGET LAJOS Egy jövendő: géplakatos tervei Fehérgyarmaton a MEZŐGÉP gyáregysége évek óta a szakmunkásképzés bázisa. Másfél évtizede ez volt az egyetlen olyan üzem, mely korszerű tanműhelyi feltételeket biztosított a vasasszakmák képzéséhez. Itt volt közel 3 évig géplakatos Badar Lajos. Júliustól a tanulóból szakmunkás lesz. Terveiről a következőket mondta: — Jól érzem magam tanulóként a MEZÖGÉP-nél. Két éven át Korponai Gyula m szakoktatótól, aki az intézet létrejöttétől oktatja a gyáregységnél a géplakatosokat, tanulhattam a szakmát. Már dolgozunk, részt veszünk a termelésben. Most 3,5 volt a félévi eredményem. Ezzel 13—14 forintos kezdő órabért remélhetek. Elsős korom óta titkára voltam, az osztály KISZ-alapszervezetének. A minősítést jelzi, hogy a MEZÖGÉP-nél ií fém bízták a tanulói alapszervezet vezetését. Ismét titkára lettem 38 társamnak. Igyekeztünk, mind a társadalmi munkában, mind a sport- és kulturális tevékenységben élenjár— Én Gyügyéről járok be. A községben- februárban megválasztottak KlSZ-titkár- nak. Én ennek ellenére szeretnék a MEZÖGÉP-nél maradni. Megszoktam, beilleszkedtem — jó itt. Ügy tűnik, sikerül — minden korábban itt tanult — Végzősnek maradnia a MEZŐGÉP-nél. Azt tapasztalom, hogy már szinte minden végzős társamnak megvan a helye. S ez a bejáróknál is Fehérgyarmat. A helyi termelőszövetkezetekbe általában nem szívesen mennek a fiúk; egyrészt a munkaidő, másrészt a még ennél is alacsonyabb kereset miatt. Alig tízen vannak azok, akik nagyvárosba vágynak. A tapasztalat, hogy 3—4 év múlva ők is visszajönnek. — Itthon a 2500—3000 forint többet ér, mint az otthontól távol, ennek kétszerese. Itthon a „kiegészítés” is könnyebben* biztosítható. Nyugdíjas szüleimmel mi is tartunk 3 tehenet. Kézzel fejjük. Emellett aprójószággal is foglalkozunk. Én azt tervezem, hogy Gyügyén építek házat. Bármelyikőnk nyugodtan tervezhet, mert — az új üzemek megnyitásával — egyre nagyobb szükség van ránk. — A munka, a házépítés, a ház körüli teendők — no meg a KISZ-titkári tevékenység — sok. időt kíván. Szeretném a szakmunkások szakközépiskoláját elvégezni, hogy műveltebb szakmunkásként végezhessem munkám.
