Kelet-Magyarország, 1983. március (43. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-06 / 55. szám

1983. március 6. Kelet-Magyarország 3 Tűz volt Kolenföldön Segítség Szabolcsból Papírlapok Kibontott csomag papi. az asztalon. Bársonyos fé­nyű, enyhén vajszínű cso­da. Nem csúszott még szét, egy tömbben fekszik, mint a finoman csiszolt már- ványlapok. Szinte érzi az ujjam, hogy nem vastagok, nem is túl vékonyak a le­velei, s felületük csak any- nyira sima, hogy jól halad­jon rajtuk a kéz, de ne csúszkáljon a toll hegye. Nem is tudom, mit írnék egy ilyen papírra legszíve­sebben. Talán írni nem is szabadna rá. Nyomtatni ké­ne egy oldalt Gutenberg 42 soros Bibliájából, vagy ki­szedni rá Shakespeare va­lamelyik szonettjét, a leg­szebb, kézzel metszett ma­gyar betűtípusból, a Tót­falusi kurzívból. Beront valaki az irodába, az asztalhoz siet, és a leg­felső lap sarkából letép egy darabot. — Tessék mondani a te­lefonszámot. Igen, írom. — Aztán a telefonkagyló a he­lyére kattan, s a papírtépő ahogy jött, kisiet. Marad velem a feldúlt papírcso­mag, s egy megcsonkított sarkú Lap, amely szomorú­an billeg a félig nyitott ab­lak huzatában. Az igazságnak tartozom, hogy kimondjam: az a te­lefonszám fontos volt. Ab­ban a helyzetben lehet hogy fontosabb, mint egy megbolygatott köteg géppa­pír. Mégis, hadd sajnáljam most az összefirkált papír­lapokat, a rojtosra tépette- ket, a reményteleneket. Mester Attila V ______________y Ritka nagy kárral járó tűz volt február 12-ről 13-ra Bu­dapesten a Magyar Gyapjú­fonó- és Szövőgyár kelenföl­di gyáregységében. A fésűs fonoda ment tönkre, a be­csült kár összege 70—100 millió forint. A vállalat V. számú gyáregysége megyénk­ben, Deme cserben dolgozik, Kántor Gábor igazgatót kér­deztük meg, hogy a maguk eszközeivel milyen segítsé­get nyújtanak a szabolcsi munkások? — Részit veszünk a hely­reállításban, hogy az év vé­gére megindulhasson a ter­melés — szól a tájékoztatás. — Szombat éjszaka volt a tűz, de már vasárnap estére fenn voltak heten a gyár­egységből. Kőművesek, la­katosok, villanyszerelők in­dultak, hogy segítsék a rom- eltakarítást A következő napokban egy újabb 12 tagú brigád indult útnak, s azóta is 15—20 em­ber dolgozik Budapesten a demecseriek közül. Legfon­tosabb dolguk, hogy közre­működjenek a helyreállítás- ban^ a még használható gé­pek javításában, de még a munkásszállítást is vállal­ták. Ugyanis a társvállalatok azzal siettek a Magyar Gyap­júfonó segítségére, hogy fo­gadták a leégett fonoda dol­gozóit, bérbe adtak nekik gé­peket, lehetőséget teremtet­tek a kiesett termelés pótlá­sára. A demecseri gyár terme­lését nem befolyásolja a tűz, mivel itt nem fésűs, hanem kártolt fonalakat dolgoznak fel. Azonban a vezetők és a munkások megértették, hogy a vállalati eredményeket csakis akkor javíthatják, ha a gyár feladatait teljesítik. Ennek jegyében a szövődé és a kivarró nemcsak program­szinten termel, hanem ha. szükséges, vállalkozik a túl­teljesítésre is. Ugyancsak el­határozták, hogy a gyárnak adott tőkés exporttételt idő­ben, jó minőségben teljesí­tik. Algériába szállítanak mintegy 85 tonna fonalat a következő hónapokban. Az Újpesti Gyapjúszövő­gyár szintén támogatja a társvállalatot. Ezért az új- fehértói gyárából 16—20 em­ber Budapestre utazott, hogy az ottani fonoda! termelés­ben vegyenek részt, míg Uj- fehértón a magasabb gyártá­si feladatoknak kívánna' eleget tenni. i..^:: . ..... .................................... AKCIÓBAN A VGMK ........ iii ■ , mW Ilin mi ,„i „Munkásháztáji” MELÖSHAZTÁJI — MOND­JAK SOKAN AZ EGYKE TE- REBELYESEDÖ VÁLLALKO­ZÁSRÓL, AMELYNEK HI­VATALOS NEVE: VÁLLA­LATI GAZDASÁGI MUNKA­KÖZÖSSÉG. E MUNKASZER­VEZETI FORMÁRA LEHETŐ­SÉGET ADÓ RENDELET UTÁN ELSŐKÉNT ES ERŐ­TELJESEN ITT A MEGYÉ­BEN, A NYÍREGYHÁZI PA­PÍRGYÁRBAN REAGÁLTAK. MA MAR HÉT „VGMK” MŰ­KÖDIK A GYÁRBAN ÉS TO­VÁBBI HÁROM VAN ALA­KULÓBAN. Kovácsvölgyi Zoltán, a gyár igazgatója: — Gépeink többsége nyu­gati gyártmányú, tízévesek, Üzemben tartásukhoz egyre több import alkatrészre lenne szükség. Miután az importke­ret szűkös, legyártják az al­katrészeket a mi dolgozóink. Megint más példa: rengeteg raklappal dolgozunk, ezek megsérülnek, elhasználód­nak, javítani kell őket. Ezt eddig egy ktsz végezte, most egy gazdasági munkaközösség fele olyan áron, gyorsabban, jobban dolgozik. Beváltott remények nyékét. De nem okoz-e konf­liktust az, hogy ez a vállalati „munkásháztáji”, mint jöve­delemforrás, jövedelemki­egészítő, sok száz emberből csak néhányat érint? — Nincs ilyen gond. A már működő hét VGMK-nak 59 tagja van és ők olyan dol­gozók, akik vállalják a koc­kázatot, a többletmunkával járó megterheléseket. Sokan, akik számításba jöhetnének, egyéb elfoglaltságuk miatt egyszerűen nem óhajtanak részt venni ebben. Jogukban áll megválogatni azokat a társakat, akikkel együtt mű­ködnek. Ebbe a vállalatveze­tés nem szól és nem is szól­hat bele. Ezért már érdemes A munkaközösségek elmúlt évi tevékenysége közel két­millió forint eredménnyel ja­vította a vállalati gazdálko­dást. Bártfalvi László a kis­gépgyártó VGMK első embe­re viszont a hattagú együttes személyi hasznáról beszél: gyártását vállaltuk. Foglalko­zunk ezen túl újítások kivi­telezésével, gépek, berendezé­sek átalakításával, felújításá­val. Tavaly együtt 1112 órát dolgoztunk, átlag 70 forintos órabérért. Ebből fizetjük a különböző adókat és a tár­sadalombiztosítást. Tisztán úgy 63 forint órabér maradt. — „Ezért a pénzért már érdemes feláldozni a szabad idő egy részét!” — Mindenkinek van vala­milyen célja, elképzelése. Ki házat épít, ki lakásra vagy kocsira gyűjt. De nem csak a pénz számít Szerintem az is jó, hogy ezzel a munkával emberileg is többé válunk. Túl a kezdőkörön A kereseten felüli pluszról Miholecz József, az alkat­részgyártó munkaközösség vezetője is elmondta véle­Az elmondottakból kitűnik: a munkaközösségek beváltot­ták a hozzájuk fűzött remé­— Feladatul a termelő be­rendezésekhez kisgépek és segédeszközök tervezését és ményét: — Heten vagyunk; eszter­gályos, marós, gyalus, köszö­rűs, géplakatos. Elég nehéz volt összerázódni, eleinte munkánk sem volt, de már van, présvágó késeket, selejt- kivetőket készítünk. Olyan dolgokat kell elkészítenünk, amelyek igénylik nemcsak a fizikai munkát, de az elmé­leti felkészülést is. Aztán rá­kényszerülünk a munkaszer­vezésre, sőt anyagbeszerzésre, egyszóval mindenre. — Nem vesz ki az ember­ből ez a pluszmunka nagyon sok erőt, energiát, amelynek majd az alaptevékenység, a főfoglalkozás látja a kárát? — Ha okosan osztjuk be az időt,' jól gazdálkodunk az erőnkkel, nem lehet baj... A VGMK tevékenység túl­jutott a kezdőkörön. Az első lépések határozatlanságai után erőteljes a továbbhala­dás. A ventillátor átalakul. Munkában a kisgépgyártó munkakö­zösség két tagja: Bártfalvi László és Zsenijük Károly. Seres Ernő A fonónő :v *wMHkk.e jm! ,'S-, .. ■ BT5* 11 * Csontos Éva fonónő az egyike volt azoknak, akik el­sőként kaptak szakmunkás­bizonyítványt az Újpesti Gyapjúszövőgyár újfehértói gyárában. Akik akkor vé­geztek, közülük csak ö dol­gozik egyedül a gyárban. Nem könnyű munkára vál­lalkozott, a fonógép két ol­dalán 408 orsót kell kezelni. Teljesítménye nagyban függ attól, hogy milyen gyorsan veszd észre a szálszakadást és fűzd be újból a fonalat. Mű­szakonként annyit gyalogol a gép körül, hogy a gyártól beérne Nyíregyházáig. A fia­tal szakmunkásmő elégedett munkájával. (Elek Emil fel­vétele) A bicikli szerelmese Jubilál egy műhely — Aki hétfőn elsőnek jön a műhelybe, azt egy pohár pezsgővel fogadom, ennyit megér a jubileum, hogy édes­apámra emlékezzem. dolgozik a műhelyben. — A becsület viszont mindennél többet számított. Ezért esik jól, amikor ma is megszólí­tanak, emlékeznek édes­Gakm lotTAH szMoics mm a mykcsyháí» neasuAöt xcea/meos bajaoua Nyíregyháza egyik legré­gibb, ma is működő műsze­rész műhelye található a Fel- szabadulás útja elején. Ép­pen ötven évvel ezelőtt, 1933. március 7-én nyitotta meg Garai Zoltán kerékpármű­szerész. A városban, a tanyavilág­ban hamar megismerték a mestert. Már csak azért is, mert nemcsak újjávarászolta a bicikliket (egy időben még zománcozással is foglalko­zott), hanem valósággal sze­relmese volt. Hobbija volt a versenyzés. Sokszoros terü­leti bajnok volt, s még a vi­lágháború után, 1946-ban is volt ereje — 40 éves fejjel —, hogy újra nyeregbe száll­jon, folytassa a versenyzést, még egyszer bajnokságot nyerjen. A sportszeretete később sem maradt el. Pro­filt váltott, sportlövészettel foglalkozott. — Ebből az iparból nem lehetett meggazdagodni — emlékezik a fiú, aki 1973-tól Éremgyűjtemény a bajnokkal a 30-as évekbőL (Elek Emil reprodukciója) apámra, aki a KIOSZ-ban is aktivista volt, hol szakosz­tályelnök, máskor városi titkárhelyettes, az országos vezetőség tagja. Az idős mester 1975-ben meghalt, felesége folytatta tovább az ipart. Ekkorra már jóval kevesebben jelentkez­tek kerékpárjavításra, ezért gázöngyújtó-töltéssel bővítet­ték a tevékenységet. Ám ez sem volt elég, ifj. Garai Zol­tán, aki a műhelyt vezeti, fényképezőgépek javítására szakosodott. S hogy belőle is maradt az apai hajlamból mások segítségére: a nyír­egyházi 2. számú körzeti pártszervezet vezetőségi tag­ja. Vanak, akik kritizálnak, vannak, akik siránkoznak, de a legtöben tenni akar­nak. Ezért kérdeztük Brozsek Páltól, a nyíregyházi gumi­gyár gyárrészlegvezetőjétől, amikor a megnövekedett ter­melési követelményekről be­széltünk : Tud jobbat — Csak egyet tehetünk: kiszolgáljuk alapanyaggal a készterméket gyártó üzeme­ket, miközben a korábbinál nehezebb az anyagellátás, a gépek is kopnak, ezért job­ban meghibásodhatnak. Am a munkásokról sem szabad megfeledkeznünk, mert ők innen élnek. — És ha nincs anyag? — Van, de nincs olyan ké­nyelem, mint korábban. A Taurus bevezette a korábbi negyedéves anyagrendelés helyett a dekádos bontást. Tíz napra előre tudnunk kell, mit termelnek az üzemek, egyértelműbben mérhetők a teljesítmények. — De elromolhatnak a gé­pek is. — Változtattunk a javítási rendszeren. Ha váratlan gép­hiba miatt az időkiesés nem haladja meg a 10—12 száza­lékot, akkor az üzemnek tel­jesítenie kell a termelési programot. Így nincs muto­gatás, egymásra való hivat­kozás. — Hatáskör van a terme­lés megszervezéséhez? — Összehasonlíthatatlanul több, mint két évvel koráb­ban. Nincs napi visszakérde­zés, a gyár vezetőségéhez csak akkor megyünk, ha az egész gyárra kiható gond van. Az üzemvezetők ugyan­csak maguk döntenek. Az eredmény pedig máris kéz­zelfogható: tavaly az egyik legjobb évét zárta a nyíregy­házi gumigyár. — Hogyan érvényesítik a nagyobb szigort? — Sémiképpen sem haj­csárkodással, hanem a bére­zési rendszerrel Nálunk a jövedelmek 15—16 százaléka mozgóbérből adódik. Bár 1980-tól alig emeltük az alap­béreket, azonban a keresetek közel 20 százalékkal emel­kedtek. A teljesítménnyel és minőséggel arányos a bére­zés. Nehéz fizikai munkát vé­geznek nálunk, de nem ritka a jobbaknál a 7—8 ezer fo­rintos kereset. — Miként fogadták a dif­ferenciálást? — Nehezen. A szakszerve­zeti bizalmiaknak még na­gyobb felelősséget kell vál­lalniuk az emberek megíté­lésében, a teljesítményre va­ló ösztönzésben. Lányi Botond Kirándulók a munkásszállón Hétfőn érkezik az első 47 tagú kirándulócsoport a KE- MÉV Bethlen Gábor utcai munkásszállójára. A válla­latnál ez év január 1-től mű­ködik a Munkásellátó, Szál­loda, Vendéglátó és Szolgál­tató Leányvállalat. A keze­lésébe tartozik a KEMÉV nyíregyházi Bethlen utcai, valamint sóstói munkásszál­lója — melyeket a közel­múltban egycsillagos szállo­dává nyilvánítottak — illet­ve a záhonyi munkásszálló is, amely pedig fogadóként üzemel. A leányvállalat a szállodai helyek hasznosítá­sára nemrég szerződést kö­tött a NYIRTOURIST-tal. Az idegenforgalmi hivatal szer­vezésében érkezik hétfőn az első csoport, amely három éjszakát tölt Nyíregyházán. A NYIRTOURIST ettől kez­dődően hetenként négy éj­szakát kötött le a Bethlen utcai épület szobáira cso­portjai számára.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom